A nap ragyogóan sütött, amikor Kagome fáradtan nyitotta ki a szemeit. Felült, és körülnézett. A többiek még aludtak. Sango feje Miroku vállán pihent. Kagome magában megmosolyogta őket, hiszen tudta, hogy szeretik egymást, de ezt a világért sem árulnák el. Lassan Inuyasha is mocorogni kezdett. Felkelt, és ránézett Kagome-ra.
- Hát te? Hogyhogy ilyen korán már ébren vagy?- kérdezte döbbenten Inuyasha.
- Nincsen olyan korán, mint hinnéd, szerintem már dél is elmúlt!- mosolygott Kagome.
Inuyasha szívét melegség töltötte el a lány mosolya láttán. Még magának is nehezen vallotta be, de egyre jobban vonzódott Kagome-hoz.
- Tegnap nehéz csatánk volt. – szólt Kagome – Hagyjuk még őket aludni. – mondta, és Sango-ékra nézett.
- Rendben van. – mondta Inuyasha.
- Miroku is biztosan nagyon ki van fáradva, hiszen rengeteg szörnyet pusztított el az örvénnyel!- jegyezte meg Kagome. – Inuyasha, hogy van a karod? Már nem fáj?
- Ööö… már nem. – mondta csendesen Inuyasha. Az igazság azonban az volt, hogy nagyon is fájt neki, csak nem akarta elmondani. Mert ha elmondta volna, akkor Kagome biztosan el akarta volna látni a sérülést, pedig a lány is nagyon kimerült lehetett.
Egy ideig szótlanul nézték egymást. Kagome belenézett Inuyasha aranysárga szemeibe, melyek olyan gyönyörűen csillogtak a fényben. Sango mozgolódott.
- Úristen, csak nem Miroku vállán aludtam?? – kérdezte magától, és elpirult.
- Jó reggelt mindenkinek! – szólalt meg Miroku. Úgy tűnik Sango nélkül nem bírt tovább aludni.
Miután elkészültek, a kis csapat nekivágott az útnak, hogy újabb ékkőszilánkokat keressenek. Már órák óta úton voltak, de sehol nem találtak semmi. Egyszer csak Kagome megpillantott valamit a fák lombjai között.
- Hiszen ez Kikyou! – gondolta magában- Vajon mit keres itt?? És vajon Inuyasha is látja, hogy ott van?? Hogyhogy nem érezte meg a szagát?? Hogyhogy még nem rohant hozzá?- Kagome nem értette, hogy mi ez az egész.
- Kagome, ne csodálkozz azon, hogy Inuyasha nem vesz észre! Egy olyan burok vesz körül, amin csak te vagy képes átlátni, és csak te hallod a hangomat is! Gyere velem, mutatok neked valamit! – mondta Kikyou.
- Ugyan, miért mennék veled? Mit tudnál nekem mutatni? És, mit gondolsz, mit mondok a többieknek, hová megyek? – kérdezte Kagome. A kérdések sorra hagyták el az ajkait. De nem ez volt a valódi ok. Félt, félt, méghozzá Kikyou-tól, hiszen a papnő már egyszer megpróbálta megölni, amikor elvette tőle az ékkőszilánkokat.
- Mond, hogy elfáradtál, és pihenjetek le. – mondta Kikyou. Hangja fenyegetően csengett.
- Srácok, bocsánat, hogy itt nyafogok, de nagyon elfáradtam, nem pihenhetnénk le?!- tette fel a kérdést Kagome.
- Nem is rossz ötlet, és is fáradt vagyok. –jelentette ki Miroku.
Így hát letelepedtek a fa alá, amelyiken Kikyou ült. Kagome megvárta, amíg mindenki elaludt, utána pedig elindult Kikyou után. Csak mentek és mentek, hosszú ideig, amíg el nem értek egy teljesen kihalt, sziklás helyhez. Az út végén hatalmas szakadék volt. Kagome-t rossz érzés fogta el.
- Miért jöttünk ide Kikyou? Mit akarsz tőlem?
- Hát nem is sejted, hogy mit akarok? Kagome, az én testem hamvakból és földből lett összegyúrva, és a lelkem lopott lelkekből épül fel, csupán csak egy része az enyém. Az, amit még akkor loptam vissza tőled, amikor újjászülettem. Ezért, szükségem van a lelkedre, hogy újra élő személy lehessek, és végre megölhessem Inuyasha-t!!
- Kikyou! Mikor érted már meg végre, hogy nem Inuyasha árult el téged 50 évvel ezelőtt, hanem Naraku játszott ki titeket?!? Kérlek szépen Kikyou, fejezd ezt be, és békülj ki Inuyasha-val! Hiszen ő még mindig szerelmes beléd! – fakadt ki Kagome, és érezte, ahogy elered a könnye.
- Érdekes – gondolta Kikyou – ez a lány nem is magért aggódik, hanem Inuyasha miatt! Csak nem…… szerelmes belé?!? Ha ha ha! Ostoba kis fruska! Álmodj csak! Inuyasha csak az enyém!
- Hallottad Kikyou? Amíg én élek, nem bánthatod Inuyasha-t!! - mondta Kagome, miközben a szeméből hullott a könny és előhúzta az íját és a nyilait.
- Ostoba! Csak nem akarsz megölni?! – kérdezte Kikyou, miközben nevetett.
Kagome kezében megremegett az íj és a földre roskadt.
- Nem, nem bírnálak megölni téged Kikyou! Abba Inuyasha belepusztulna – Kagome teljesen megtört. A földön térdepeld és zokogott. – Más vagyok, mint te! – kiáltotta.
- Igen, más vagy! Meg kellett volna ölnöd, amíg volt rá lehetőséged, mert most én öllek meg téged! –kiáltotta Kikyou, és kilőtt egy nyilat Kagome felé.
A nyíl eltalálta a lányt, de nem történt semmi komoly baja, csupán megkarcolta a nyíl. Kikyou újabb nyilakat lőtt Kagome felé. A lány a széltől elvesztette az egyensúlyát, megbotlott, és belezuhant a szakadékba. Kagome utolsó erejével csak ennyit bírt mondani:
- Inuyasha… szeretlek!
Majd elnyelte a mély.
*
Eközben Inuyasha lassan ébredezni kezdett.
- Kagome! - kiáltotta-, Hol van Kagome? –kérdezte Miroku-t és Sango-t.
- Nem tudjuk, mi is csak most ébredtünk fel!- monda Sango
- Hol lehet? Kagome? Kagome? Kagomeee?? – Inuyasha teljesen magánkívül volt.
Ekkor egy hangot sodort arra a szél: „Inuyasha!!!”
- Ti is hallottátok? Ez Kagome hangja volt! – kiáltotta Inuyasha – Kagome, merre vagy??
Inuyasha szélsebesen rohant a hang irányába. Kis idő múlva elért ahhoz a helyhez, ahol Kagome és Kikyou volt. De mire Inuyasha odaért, Kikyou már eltűnt. Inuyasha lenézett a szakadék mélyére, és meglátta Kagome-t, amint ott feküdt eszméletlenül. Inuyasha nem hitt a szemének. Egy szempillantás alatt leugrott Kagome mellé.
- Kagome! Kagome kérlek szólalj meg! – Inuyasha rémülten szólongatta a lány – Kagome, kérlek térj magadhoz!
Inuyasha a kezébe vette Kagome-t, és elindult fele kifelé a szakadékból. Amikor felért Sango és Miroku döbbenten fogadták őket.
- Mi történt Kagome-vel? Miért… mi történt? – Sango nem tudott mit mondani, csak állt ott és nézte Kagome-t.
- Nem tudom, fogalmam sincs!- Inuyasha nem tudott megszólalni- De nem is ez a lényeg! Azonnal el kell vinnem Kaede anyóhoz! – kiáltott Inuyasha, majd eltűnt a felhők között az ájult Kagome-val a kezében.
Amikor odaértek Kagome az életnek semmi jelét sem mutatta. Inuyasha bevitte Kaede kunyhójába, és letette a földre.
- Inuyasha, nem is sejted, hogy mi történhetett vele?- kérdezte Kaede.
- Nem, fogalmam sincs. – válaszolta Inuyasha szomorú, lehajtott fejjel.
- Pedig egyértelmű, hogy Kagome találkozott Kikyou-val, aki rálőtt a nyilaival, és ellopta Kagome lelkét, hogy ő újra teljes ember lehessen.
Inuyasha döbbenten hallgatta Kaede szavait.
- Az egyetlen mód, hogy visszahozzuk őt ebbe a világba, az az, hogy Kikyou-nak vissza kell adnia a lelkét Kagome-nak. Ha nem teszi ezt meg, a lány meghal.
- És szerinted Kikyou majd visszaadja a lelkét?
- Te mit szeretnél Inuyasha? Ki maradjon melletted? Mert ez a te döntésed! Csak a tiéd, senki más nem dönthet helyetted.
- Inu Yasha!- szólat meg Kagome elhaló hangon.
- Ka..Kagome! Te élsz?- nézett rá a lányra Inuyasha – Kaede, ez meg hogy lehetséges?
- Nyilván az ékkőszilánk miatt, ami Kagome testébe van ágyazódva. Az nem engedi, hogy Kagome meghaljon. De ha nem tér vissza rövid időn belül a lelke, Kagome meghal.
- Inuyasha, kérlek, ne törődj velem! Menj, és keresd meg Kikyou-t, és éljetek boldogan. Nekem már nincs itt maradásom. Csak arra kérlek, hogy ha meghalok vidd vissza a testemet az én világomba és… és…
- Csitt, ne beszélj ostobaságokat, nem fogsz meghalni! – Inuyasha érezte, hogy alig bír beszélni, és hogy elered a könnye. – Nem engedem, hogy meghalj!
Kagome halványan elmosolyodott.
- Inuyasha, én tudom, hogy te még mindig Kikyou-t szereted, és én csak akkor élhetek tovább, ha ő meghal. Nem kérhetlek téged ekkora áldozatra. Az ékkő már majdnem teljes. Azt a pár ékkőszilánkot nélkülem is megtaláljátok.
- Ne mond ezt Kagome! Én nem a azért akarom, hogy velem maradj, mert te látod az ékköveket, hanem mert.. mert én
- Fejezd csak be Inuyasha, én is nagyon kíváncsi lennék a folytatásra!
- Kikyou! Hát te meg mit keresel itt?!- nézett Kikyou-ra Inuyasha.
- Mert személyesen szeretném hallani, hogy hogyan is döntesz!- miközben ezeket mondta, Kikyou nevetett – És ígérem, ha Kagome-t választod, visszaadom a lelkét, és örökre eltűnök ebből a világból.
- Ne, Inuyasha ne tedd ezt! Kérlek hagyj engem meghalni!- látszott rajta, hogy Kagome-nak minden erejére szüksége volt, hogy beszélni tudjon.
- Kikyou! Döntöttem. Kérlek téged hogy… hogy add vissza Kagome lelkét, és térj végső nyugalomra. Bár még szeretlek, Kagome-t sokkal jobban szeretem.
- Nem, nem teheted ezt velem!! Nem Inuyasha! – Kikyou nagyon meglepődött a válaszon. – Ámde, megígértem, hogy elengedem a lelkét, és el is engedem. Ég veled Inuyasha! –szólt Kikyou, majd megcsókolta Inuyasha-t.
Kagome, aki már nem érzékelte a külvilág eseményeit csendesen lehunyta a szemét. És nem nyitotta fel többé. Kaede csak nézte Inuyasha és Kikyou csókját, majd amikor észrevette, hogy Kagome nem lélegzik, felkiáltott:
- Kikyou! Hagyd végre békén Inuyasha-t és menj el erről a világról! –szólt Kaede, majd Kagome-ra pillantott.
Inuyasha most vette csak észre, hogy a lány már nem lélegzik. Kikyou távozott.
- Túl késő- mondta Inuyasha –Mindennek vége, Kagome halott, már nincs értelme az életemnek.
- I.. Inuyasha?
Kagome lassan felnyitotta a szemét, és Inuyasha-ra nézett.
- Kagome, hát te élsz?!- kérdezte Inuyasha, és rámosolygott Kagome-ra – Annyira boldog vagyok! Kagome, szeretlek!
- Inuyasha én is szeretlek!
Vége | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
