Sango és Miroku először meglepődtek a gyors fejleményeken, mert amikor otthagyták őket, még épp csak csókolóztak. Most pedig össze fognak házasodni.
- Gratulálok Kagome! Ez olyan jó. De mi is be szeretnénk jelenteni valamit… igaz Miroku?!- mondta kissé huncutul Sango.
- Ja igen persze. Eredetileg is ezért mentünk utánatok, nem pedig leskelődni. Na de visszatérve…
- Összeházasodunk Mirokuval!- vágott a szavába Sango. A két lány egymás nyakába borulva gratuláltak. Inuyasha és barátja csak nézték az ujjongó párost. Ekkor a két ünneplő is észbekapott, odarohant „vőlegényéhez” és megcsókolta.
- De minél előbb házasodjunk össze! De hol a legközelebbi falu?- kérdezte Sango.
- Khm… Én szerzetes volnék, tehát össze tudom adni magunkat és Inuyasháékat- erre nagy ujjongás támadt ismét, majd Kagome törte meg:
- Miroku. Add össze magatokat, és mielőtt teljesen belemerülnétek egymásba, adj össze minket is. És így mindenkinek meglesz a boldogsága!- adott jó ötletet a lány és a szerzetes így is tett.
- Rendben. Sango, akarod-e, hogy én a férjed legyek, és kitartanál mellettem jóban, rosszban?
- Igen!
- Én is akarlak téged feleségemül, és kitartok melletted jóban, rosszban!- és megcsókolták egymást. Kissé sokáig tartott, de Miroku észbe kapott és már adta is össze a másik párost.
- Inuyasha, akarod-e Kagomét feleségedül, és kitartasz mellette jóban, rosszban?
- Igen!
- És te Kagome, akarod-e férjedül Inuyashát, és kitartasz mellette jóba…- és folytatta volna a szertartást ha:
- Igen, igen, akarom!- és Kagome Inuyasha nyakába ugrott és megcsókolta.
- És még mi ne legyünk türelmetlenek?- zsörtölődött magában Miroku, de ezt is elfeledte, amikor Sango is követte barátnője példáját. Inuyasha 1 percre kiszabadult a csókból és csak ennyit mondott:
- Holnap reggel ugyan itt- és már ment is Kagoméval, egy percre sem elszakadva egymástól, de annyit még látott, hogy a szerzetes bólint és ők is arrébb vonultak. Gyönyörű éjszakája volt mindkét párosnak. Kagome fáradtan feküdt a hanyou mellkasán és simogatta, közben pedig beszélgettek.
- Kagome, te olyan gyönyörű vagy! Nálad szebb teremtés nem is létezik a földön-, halmozta el bókokkal kedvesét a félszellem.
- Inuyasha- kezdte hirtelen a lány szomorkás hangon-, mi lesz, ha egyszer jön Naraku és harcoltok te pedig…- és itt a hanyou mellkasára egy nedves csepp esett.
- Kagome, ne sírj! Én addig nem halok, meg amíg te élsz, és szükséged van rám! Addig maradok veled, amíg meg nem öregedünk és együtt meg nem halunk!- és megsimogatta a lány fejét, aki erre feljebb csúszott és megcsókolta.
- De Kagome. Egy valamit nem kéne megtudnia Narakunak- kezdte baljóslón.
- Mit?- bár kissé remegve kérdezte ezt Kagome, mert félt a választól.
- Hogy mi ketten nyíltan szeretjük egymást. Nem szabad akárhol csókolóznunk. És még csak meg sem ölelhetjük egymást. Sőt, veszekednünk is kéne, hogy élethűbb legyen az, hogy mi nem vagyunk, együtt- fejezte be Inuyasha mondandóját. Kagome kissé megkönnyebbült, de látott a tervükben akadályt.
- De Inuyasha, én már nem tudok veled úgy veszekedni, mint régen. Ráadásul tudtommal a feleséged vagyok! És ez nekem főleg nem fog menni.
- De muszáj, mert különben Naraku téged haszn…- de elharapta a mondat végét. Kagome arcán egy könnycsepp folyt végig, majd megölelte kedvesét.
- Ennyire féltesz? Jaj Inuyasha! Rendben, megpróbálom- és még szorosabban ölelte a hanyout.
- Na de mostmár szerintem ideje visszamenni Mirokuékhoz. Már biztos csak ránk várnak!-, mondta Inuyasha és elkezdte magához húzni ruháit, mivel Kagome még mindig ölelte. De ő is belátta, reggel van, és ekkorra beszélték meg a találkát.
- Inuyasha. Mondjuk el ezt Mirokuéknak is, mert őket is zsarolhatja így Naraku- folytatta még a társalgást a lány, miközben melltartóját próbálta bekapcsolni. A félszellem odament és segített kedvesén, majd helyeselte az ötletet. Pár perc múlva már útra készen álltak a megbeszélt helyen és várták a két szerelmest.
- Nem lehet, hogy Mirokuék ennyit szöszmötölnének! Pedig ők elég korán kelnek- mondta a magáét Inuyasha.
- Az igaz, de akkor általában nem egymás karjaiban alszanak meztelenül, azzal a tudattal, hogy házasok- tett egy igen igaz megállapítást Kagome, majd észrevette a csókolózva megérkezőket.
- Khm… Most azt hiszem, indulhatunk! Ja és Miroku, beszélni szeretnék veled-, húzta alrébb a hanyou Mirokut majd, megbeszélték út közben, amit Kagoménak is elmondott. Kagome eközben ugyan így tett Sangoval. Mióta házasok eltelt egy hónap. Nagyon nehéz volt a pároknak teljesíteniük azt, hogy ne mutassák ki érzelmeik. De sikerült, ugyanis Naraku nem fogott gyanút, pedig mostanában sokszor támadt a kis csapatra. Egyszer egy faluba értek, ahol először nagyon furcsán néztek rájuk. Ekkor Kagome odament egy asszonyhoz és megkérdezte:
- Elnézést kérek, de miért tekintenek ránk így? Talán nem szereti ez a falu a látogatókat?
- Hagyd Kagome! Félnek tőlem!- de ekkor furcsa dolog történt. Az asszony hirtelen a név hallatán Kagome elé borult, és elkezdett mentegetőzni:
- Bocsáss meg úrnőm, hogy megérkezésed nem díszes ünnepséggel fogadjuk! Bocsáss meg, megyek és szólok a falu vezetőjének!- majd elrohant a teljesen megrökönyödött társaságtól.
- Úrnő?
- Ünnepség?
- Falu vezetője?- hüledezett mindenki, de ekkor egy díszes ruhába öltözött egyén közeledett feléjük, majd Kagome elé érve meghajolt.
- Elnézést, de miért hajolnak meg előttem? Nem vagyok én senki úrnője, csak egy miko!- és Kagome próbálta felcibálni az előtte leborult embereket. Ekkor a díszes egyén megszólalt:
- Úrnőm, kérlek, kövess, mert te még nem tudod, de a jóslat szerint te vagy az, aki megmenti ezt a falut és a világot- és ment tovább egy kastély felé. Kagome szaladt utána és vele a többiek is, még mindig rökönyödött képet vágva. A palota dísztermébe mentek, ahol Kagomét ültették a díszhelyre, a többieket meg ülőhellyel sem kínálták. Ez szemet is szúrt neki:
- Bocsánat, de a barátaim miért nem kapnak helyet?
- Ők a barátaid úrnőm? Bocsásd meg hibám, azt hittük a szolgáid- válaszolt a főúr higgadt hangon, de a reakció nem volt ilyen higgadt:
- Még, hogy én Kagome szolgája! Hogy merészeltél ennyire megalázni te senkiházi!- üvöltözött Inuyasha kikelve magából. A főúr ismét teljes nyugalommal válaszolt:
- Úgy gondoltuk, hogy az úrnő nem barátkozna ilyen alantas egyénnel, mint egy korcs félszellem- de mint kiderült ezt nem kellett volna, mert Inuyasha nekirontott és csak Kagome vezényszava tudta „lenyugtatni”.
- Fekszik!- mondta ki kissé kelletlenül, majd közelebb hajolt egészen a hanyou füléig:
- Jóváteszem este!- suttogta majd a fülénél fogva, visszarángatta a helyére és maga is leült. A nemes összeszedte magát és egy pergament hozatott, majd elkezdte olvasni:
- Felolvasom a jóslatot az úrnőnek: Egy kis csapat jő majd és táboroznak itt, Két ember és egy szellemmel, ím, lesz köztük hanyou is meg egy miko, ím. Neve Kagome lesz az úrnőtök vala, hatalmas erejű lesz akár a baba. Szerelem gyermeke őt hordja a szívén, szerelméért bármit képes véghezvinni. A gonoszt majd ketten ölik, jutalmukat, majd elnyerik- ezt a felolvasást döbbent csönd, követte, melyet a főúr szakított meg.
- Úrnőm, te vagy az a miko! És eljöttél hozzánk! Ezt a palotát neked építették őseink, hogyha eljössz ide, akkor ne szenvedj semmiben hiányt.
- De én nem lehetek az, aki a jóslatban szerepel. És azt tudjátok ki lesz ennek a gyermeknek az apja?- kérdezte Kagome, mert nem volt benne biztos, hogy ő a jóslat szereplője.
- Mi úgy hisszük, hogy egy nagy erejű ember lesz az apja- válaszolta kissé bizonytalanul a vezető. De nem töprenghettek sokáig ezen, mert Kagome összeesett.
- Kagome!- rohant volna oda Inuyasha, de Miroku még pont időben rántotta vissza:
- Ne ilyen feltűnően Inuyasha!
- Igazad van- de nagyon nyugtalan volt. Féltette feleségét, akit egy gyönyörű szobába vittek és orvost hívtak.
- Az úrnő jól van. Az úrnő terhes. Egy hónapos a baba- jelentette ki a doktor mikor kijött Kagométől. Inuyasha majdnem elájult, majd boldogságrohamot kapott.
- Ez, ez egyszerűen csodálatos!- de nagyon elragadtatta magát, mert a vezetőnek is feltűnt boldogsága:
- Minek örül annyira ez a félvér?- kérdezte gúnyosan, melyet nem kellett volna.
- Közöd hozzá van? Halandó!- mordult rá a fiú. „Ez az ember nagyon nem kedvelheti a félszellemeket. Folyton engem néz, és nem épp kedvesen.” töprengett Inuyasha, de nem sokáig, mert Kagome szólt neki.
- Inuyashát kérem, küldjék be. Szeretnék vele beszélni- és az imént említett, szinte repült kedveséhez.
- Én annyira örülök Kagome! Kisbabánk lesz és ez olyan csodálatos!- ujjongott a hanyou.
- Én is örülök, mert apuka leszel! A babánk apukája! És nem egyet akarok, hanem százat!- Kagome talán boldogabb volt, mint Inuyasha és megcsókolta. Azonban pont ekkor akart bemenni a főúr és meglátta, hogy csókolózik úrnője és Inuyasha.
- Ez a korcs kihasználta úrnőnk, és megcsókolta. Ezért megfizet. Úrnőnk biztos fél attól mit tenne vele, ha szólna nekünk, ezért addig öljük, meg míg az úrnő fürdik-, azzal becsukta az ajtót és kopogott. A pár gyorsan szétvált és Inuyasha fölállt az ágy mellől (mert ott feküdt kedvese).
- Úrnőm. Nem szeretne esetleg fürdeni, hagy lemossa magáról az út porát?- kérdezte az úr.
- De köszönöm. Hol van a legközelebb patak?
- Egy forrás van az erdő másik végén. Szólok két szolgának, hogy kísérje el az úrnőt- szólt, majd kiment a helységből. Kagome még adott egy puszit Inuyasha arcára, majd elindult.
- Parancsolj úrnőm. A két szolga, majd elvisz a forráshoz- azzal kitessékelte a lányt a kapun és elment. Inuyasha kilépett a helységből és a vezetőt találta maga előtt, amint valami tekercset fog a kezében.
- Te mocskos korcs! Kihasználtad az úrnő gyengeségét, és megcsókoltad. Hogy mertél hozzányúlni!- kiáltotta, majd kirohant a palota elé és elkezdett kiabálni:
- Ide figyeljenek emberek! Ez a korcs bántotta az úrnőt! ÖLJÜK MEG!- erre a szavakra a falu népe elkezdett Inuyashára rohanni. Ő egyszerűen kerülgette a „támadásokat”. De ekkor a nemes felemelte a kezében lévő tekercset:
- Így nem fogsz tudni elugrálni: Varázslatom hasson gyorsan, Mázsás súlyok fogják sakkba!- és ezekre, a szavakra Inuyasha minden tagja, ezer kilós lett, és alig bírta felemelni.
- Mit tettél velem te halandó?- üvöltött a fiú, de ekkor minden falusi felé rohant. Ütötték mindennel, amijük csak volt. Eközben Kagomének furcsa érzése támadt. „Mintha azt akarná valami mondani, hogy Inuyasha bajban van! Visszafordulok és megnézem.” Erre a szolgákat faképnél hagyva rohant vissza a faluba. Észrevette, hogy senki sincs igazán a házakban csak a gyerekek. Közeledett a főtér felé és látta a nagy tömeget, majd egy vörös alakot a földön és vért.
- INUYASHA!- mert felismerte kedvesét, és odarohant hozzá. A falusiak megijedtek. A falu vezére előlépett.
- Úrnőm, így nem fog többet kihasználni téged, és nem csókol, meg csak úgy- mondta nyugodtan, majd hátrahőkölt, amikor Kagome elkezdett üvölteni:
- TE OSTOBA BOLOND! Ő A FÉRJEM! HA MEGÖLTÉTEK, VOLNA A GYERMEKEM APJÁT MINDANNYIÓTOK A POKOL MÉLYÉN VÉGEZTE, VOLNA, MERT EGYTŐL EGYIK MEGÖLTELEK, VOLNA TITEKET!- minden falusi, megdöbbent a lány szavain.
- Segítsen valaki elvinni a palotába!- adta ki a parancsot az úrnő és a vezető azonnal felkapta a félholt hanyout és mentek a palota felé. Kagome annyira aggódott férje miatt, hogy nem is vette észre, nem csak a falusiak tudták meg azt, hogy a gyermeke apja Inuyasha. Kanna épp arra járt és meghallotta Kagome kiáltását. Azonnal elment Narakunak elmondani a fejleményeket:
- Á, szóval a mi kis korcs Inuyashánk apa lesz. Tehát Kagome a legféltettebb kincse. Ha mind a négyet egyszerre intézem el nem állnak az utamba. Ez lesz a jó terv- és fülsiketítő kacajt hallatott. Hogy mi a terve, az hamarosan kiderül. Eközben Kagome mindenkit kiküldött a szobájából és elkezdte lemosni Inuyasháról a port és vért. A fiú felszisszent és kinyitotta a szemét.
- Kagome. Hol vagyok? Mi történt?
- Hát egy kis baj van. A falusiak meg akartak ölni, mert azt hitték, kihasználtál. És én annyira dühös voltam, hogy az egész falu tudja, hogy te vagy az apja a gyereknek, és hogy a férjem vagy- és Kagome bűnbánóan nézett a kissé kába hanyoura.
- Nem lényeg… mostmár nem. Én csak azt remélem, hogy más nem halotta meg, akinek nem kellett volna- minden szót alig tudott kipréselni, de nagyon aggódó hangja volt. Inuyasha egy hét alatt felépült, és még mindig a faluban voltak. Már épp indulni akartak, amikor Inuyasha ismerős szagra lett figyelmes.
- Mi a baj Inuyasha?- kérdezték egyszerre a többiek.
- Ez mintha Sesshoumaru szaga lenne- és egy pillanat múlva előlépett a fák mögül az említett.
- Mit akarsz bátyó?- kérdezte a hanyou gyanakvással a hangjában.
- Nem hozzád jöttem korcs! Kagome, beszélnem kell veled, négyszemközt- mondta lemondóan a szellem.
- Rendben. Inuyasha szerintem, Sesshoumaru most nem bántani akar, úgyhogy nyugodj meg. Ha baj van, sikítok- válaszolt minden fel nem tett kérdésre Kagome és a szellem után ment a fák közé. Egy ideig gyalogoltak, majd Sesshoumaru megállt, és megfordult. Aggódás tükröződött a szemében, melyet Kagome még sosem látott.
- Ide figyelj halandó. Nem azért teszem ezt, mert rátok szorulok. Csak azért teszem ezt, mert egyedül már próbálkoztam legyőzni Narakut. Kérlek, ne vágj a szavamba-, mondta, miután látta Kagome kérdésre nyitódó száját, és folytatta- Az az átkozott, elvitte Rint és Jakent. Kell azé a korcs segítsége, hogy legyőzzem. Szóval szeretnélek megkérni titeket, hogy… segítsetek- Kagomének elállt a lélegzete, majd megszólalt:
- Figyelj, Sesshoumaru! Ezt miért csak négyszemközt mondtad?
- Azért, mert nem akarom, hogy az a félvér öcsém azt higgye a segítsége nélkül, nem boldogulnék.
- Sesshoumaru. Inuyasha az, aki a legjobban megértene téged. Mert ott vannak a barátai: Sango, Miroku és Shippou. Meg itt vagyok én is, és a gyereke. Ha valamelyikőnket elvinne Naraku, ő habozás nélkül mozgósítana mindent, hogy megmentsen- szólt a lány békésen, majd felpillantott Sesshoumaru arckifejezésére.
- Az öcsémnek gyereke lesz tőled?- kérdezte, de tudta rá a választ.
- Igen, és ha ezt elmondod neki, amit nekem, akkor ő segíteni fog. Azt garantálom!-, mondta Kagome az utolsó mondatot nevetve.
- Miért segítesz nekem? Hisz annyiszor akartam nektek ártani- szólt út közben Sesshoumaru.
- Mert mindenki megváltozhat. És te most két életet akarsz megmenteni. És az nem a kettőtök harcába tartozik- és már meg is érkeztek. Inuyasha rögtön odarohant felségéhez, és végignézett rajta, majd mielőtt még bármilyen kérdése lett volna Kagome válaszolt rá:
- Igen, jól vagyok. Nem, nem bántott Sesshoumaru- de ekkor egy hang szólalt meg. Egy nagyon nem várt hang:
- Hát majd én teszek róla, hogy bajod essen!
- Ez Naraku!- kiáltotta egyszerre a két testvér. Ekkor hirtelen Kagome mögött termett és megfogta.
- Ha megmozdultok, eltöröm a nyakát!- és szorította Kagome nyakát.
- Ha bántani mered, kettéhasítalak!- üvöltötte Inuyasha de már csak a levegőbe, mert Kagome eltűnt Narakuval.
- KAGOMEEEEEE!- kiáltotta ismét, de már kétségbeesetten a fiú. Ekkor egy éles sikítás hallatszott. Miroku hátrafordult, és most Sango mögött pillantották meg ugyan azt a személyt.
- Hoppá! Őt majdnem itt hagytam- és vele is kámforrá vált. Mirokunak még szólni sem volt ideje. A földre rogyott. Ekkor Inuyasha fölkapta a fejét.
- Csak ne azt a rühes dögöt!- mondta magának, amikor egy hatalmas porfelhőből eléugrott Kouga.
- Hol van az én drága asszonyom! Olyan rég láttam őt, és még a segítségére is szükségem van- de ekkor nagyon gyorsan el kellett ugrania Inuyasha támadásai elől, mert a fiú nagyon begurult.
- Méghogy a te asszonyod! Csak, hogy tájékoztassalak, KAGOMÉT ELRABOLTA AZ A MOCSOK NARAKU! És ha még egyszer asszonyodnak nevezed, kettéhasítalak!- üvöltözött Inuyasha amikor Miroku közéjük állt:
- Ide figyelj Inuyasha. Hallgassuk, meg mit akar, aztán menjünk Kagome és Sango után, rendben?
- Jól van. Kagome fontosabb- nyugodott le Inuyasha.
- Segítségért jöttem, mert elrabolták két társamat. Pont azokat, akiket kölyökfarkas korom óta ismertem. Az az átkozott Naraku volt!- és itt a földbe csapott. Sesshoumaru ekkor megszólalt eddigi hallgatása után:
- Úgy látszik, mi vagyunk Naraku legnagyobb ellenségei.
- Tessék?- nézett rá mindenki a szellemre, aki higgadtan folytatta.
- Mindenkitől azt, vagy azokat a személyeket rabolták el, akik a legközelebb állnak hozzájuk.
- Na és tőled kit vettek el, huh? Mert számodra a gyilkolás a legkedvesebb!- mondta kissé gúnyosan Inuyasha, majd teljesen megdöbbent a válaszon:
- Tévedsz, te korcs. Nekem egy kislány a legkedvesebb, Rin. Mert én viselem gondját, mióta velem tart.
- Értem. Sesshoumaru, most az egyszer fogjunk össze!- mondta Inuyasha és kezét bátyja felé, nyújtotta. A szellem elfogadta, bár eléggé kelletlenül.
- Jó. Most pedig úgy vélem Kouga is jól jöhet még a „csapatunkban”. De induljunk Naraku után!- rendezett le mindent Miroku, és mivel senkinek nem volt ellenvetése (még Inuyashának sem), ezért elindultak, a felé a hely felé, ahol Naraku palotáját sejtették. Narakunak pont ez volt a célja, hogy a fiúk gyorsan megtalálják a palotát. Mikor a kis csapat odaért egy hosszú sziklát pillantottak meg, melyen láncok voltak. A láncokban nem volt senki. Arrébb néztek és egy másik díszes sziklát pillantottak meg és mellette: NARAKUT.
- Á, megérkeztetek! Már alig vártam. Most pedig az én kedves vendégeimet is kihívom!- és Naraku intett egyet. Az üres láncokba mindenhol kezek kerültek. A legdíszesebb sziklánál, pedig megjelent Kagome.
- Kagome!- kiáltott Inuyasha és indult volna felesége felé.
- Á-á-á-áá! Nem, nem Inuyasha. Még nem Kagome. Kagura, Kanna! Támadjatok!- és ezekre, a szavakra száz és száz szellem jelent meg, Kagura és Kanna kíséretében. Harcoltak és a csata nem is tartott sokáig, de mindenki megsebesült, még ha csak egy kicsit. Tudták, hogy most Naraku következik. És ő támadt is a kis csapatra. A láncravertek kiáltoztak, és saját megmentőjüket figyelték. Kouga nagyon gyorsan harcképtelen lett. Már csak hárman küzdöttek.
- Ide figyelj Miroku! Ments meg Sangot és a többieket, mi addig lekötjük Narakut!- és sűrű támadásba fogott. Miroku nem szólt egy szót se, hanem rohant a foglyokhoz. Sangot, Rint, Jakent és a két farkast ki is tudta szabadítani, de amikor Kagome jött volna, valami erőtér az útját állta, melyre Naraku is felfigyelt:
- Hahaha! Azt hitted, hogy ilyen egyszerű lesz Inuyasha? Csak te tudod őt kiszabadítani, de ha te nem vagy ő ott hal meg! Hahaha!- mondta gúnyosan Naraku.
- Te átkozott! Megöllek, ha az utolsó lesz is, amit teszek, de megöllek!- kiáltotta Inuyasha, és egy csapást akart mérni ellenfelére, de az megelőzte és végighasította az oldalát.
- INUYASHA!- üvöltött Kagome kétségbeesetten és könnyek szöktek a szemébe. Inuyasha a földön volt és hirtelen valami furcsa hallatszott.
- Ez meg mi?- kérdezte Naraku, és próbálta leplezni félelmét.
- Ez… szívdobogás- állapította meg Miroku. És ekkor Inuyasha felállt. Másik hang is jött. Egy másik szív is dobogott.
- Kié ez? Mi történik?- kérdezte Naraku, és már egyáltalán nem leplezte félelmét.
- Ez Kagome és a korcs öcsém szíve- szólt Sesshoumaru- az, az érzésem, hogy ideje egy kicsit arrébb menni, mert nem tudom mi fog történni, ha együtt dobban a szívük!- és felkapta Rint és Jakent. A többiek sem tétováztak, Sangot Miroku vitte, a farkasok pedig Kougát. Ekkor aztán a két szív dobogása egyre közeledett egymáshoz. És megtörtént. Kagome és Inuyasha szíve egyszerre dobbant. Ekkor Inuyashát hatalmas vörös fény vette körül, és átváltozott. Sango és Miroku megijedtek, de Kagome teljes nyugalommal nézte az átváltozást. Ekkor Inuyasha felnézett, pont úgy nézett ki, mint amikor átváltozik, csak most a szeme aranysárgán villogott.
- Most meghalsz Naraku!- emelte fel a fejét a „hanyou” és felemelte kardját. Lecsapott, és a Naraku egy pillanat alatt semmivé foszlott.
- Inuyasha!- Kagoméhoz lépett a visszaváltozott fiú, és leszedte róla a bilincseket. Egymás nyakába borultak és megcsókolták egymást. Mindenki nagyon boldog volt, hogy Naraku elpusztult. 8 hónap múlva Kagomének és Inuyashának megszületett a gyerekük, és nemsokára Sango is megörvendeztette Mirokut egy ikerpárral. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
