Ez a nap is olyan volt, mint minden hétköznap. A fiatalok iskolába mentek, a felnőttek
dolgoztak, minden ment a maga kerékvágás. Egy lány azonban különleges napra ébredt:
szülinapja volt, s ez nem csak azért volt nagy nap, mert egy évvel idősebb lett,
hanem pontosan egy évvel ezelőtt változott meg teljesen az élete. Gyorsan felöltözött,
összepakolta a táskáját majd vidáman lement reggelizni,.
- Jóreggelt!- köszönt édesanyjának, nagyapjának és öccsének Sotának.
- Jóreggelt! – felelték kórusban, majd hozzáfogtak a reggelihez.
Kagome döbbenten tapasztalta, hogy semmilyen változást nem mutattak családtagjai és egy
kicsit elszontyolodott.
- Mi a baj? Nem ízlik?
- De, de^^”, most is olyan finom, mint mindig: válaszolta Kagome erőltetett mosollyal az arcán.
- Sota! Gyere induljunk, különben elkésünk!
Kagome az iskolába vezető úton egyszer sem szólalt meg. A csajok azonban nem feledkeztek
meg róla és , mint mindig, kissé bohókásan, idétlenül viselkedve felköszöntötték. Kagome örült,
hogy barátai vele vannak, de a családja mégiscsak fontosabb volt.
- Hé Kagome!- kérdezte Ayumi- az arrogáns barátod felköszöntött már?
- Tényleg! –kiáltott fel Yuka és Eri- Kaptál tőle valamit? Virágot, ékszert vagy talán elvisz
vacsorázni?
Kagome egyre rosszabbul érezte magát. Hogyan mesélje be nekik, hogy még rajtuk kívül senki
sem köszöntöte fel?
- Hehe -nevetett zavaran Kagome- Nem fogjátok elhinni. Emlékszetek arra, amikor nálunk volt
és beszélgettetek vele? Ha igen, akkor tudnotok kell, hogy külföldről jött. –Kagome imádkozott
magában hogy bevegyék a történetét- Nos, ahol ő él nem ünneplik a születésnapokat, így nem
tartottam fontosnak, hogy elmondjam neki
- Miiii??! Ne izélj már! Komolyan? De hiszen a világon mindenhol ünneplik ezta napot! Honnan
jött, a középkorból?
A három lány jót nevetett a viccen, Kagome viszont csak most kezdett igazána föld alá sülyedni.
-Rendben. Ha a barátod nem is, mi majd veszünk neked vakamit, vagy meghívunk a
vidámparkba. Na mit szólsz?
Kagomét válaszra sem méltatva karonfogták majd az iskola után elvonszolták a legzajosabb,
legvidámabb helyre a városban.
A délután, nagy megkönnyebbülésére nem is volt olyan rossz. Rengeteget nevettek,
viccelődtek és kibeszélték az összes helyes pasit a parkban.
- Kagome - búcsúszkodott a 4 barátnő- reméljük tetszett eza délután és még egyszer boldog
szülinapot!
- Köszönöm csajok! Hát akkor holnap.
Ha Kagome azt hitte, hogy ezzel vége a napnak, akkor nagyon tévedett. Hazatérve aggódva 
vette észre, hogy sehol nem ég a villany, és ilyenkor már mindenki otthon szokott lenni.
Gyorsan besietett, mert félt, hogy valami szörnyűség történt, talán egy démon átjött ebbe a
világba, hogy megszerezze a Shikon no Tama-t? Nem…erre  még gondolni sem akart.
- Anya, nagyapa, Sota! Hol vagytok??
Már mindent átnézett, csak a nappali maradt hátra. Kinyitotta az ajtót és………….
A lány csak egy nagy pukkanást hallott majd a következő pillanatban már tetőtől talpig konfetti
és lufi borította el.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!!!!!!!!
A megszeppent Kagome azt sem tudta hogy reagáljon először: sírjon vagy nevessen. Végül a
nevetés mellett döntött. Hát mégsem feledkeztem meg róla! És micsoda meglepetésbulit
szerveztek- gondolta Kagome.
- Reméltük, hogy nem fogsz nagyon megharagudni, amiért nem köszöntöttünk fel hamarabb!
De akkor odalett volna a meglepetés. Most azonban kezdődjön az ünneplés! Nagyapádal sokat
gondolkodtunk, hogy tegyük emlékezetessé ezt a napot! És akkor jöjjenek az ajándékok!
Kagome édesanyjától egy gyönyögű emlékkönyvet kapott és egy új biciklit ( XD), nagyapjától
régi kacatokat, amiben annyira hisz az öreg, persze nem ér semmit, s végül Sotától egy szép
ékszeresdobozkát.
- Köszönöm Sota ezt a szép ajándékot, de tudod, hogy nincsen ékszerem.
- Még – gondolta magában Sota – Addig is amíg nincs, tarthatsz benne más apróságot
is- vigyorgott huncutul.
Az ajándékok szemügyrevétele után következett a vacsora. A szülinapos összes kedvenc
ételét elékészitették és ráadásként egy hatalmas torta is tálalásra került.
8 óra körül Sota egy hatalmasat ásított majd anélkül , hogy nővére észrevette volna
kacsintott egyet a felnőttek felé.
- Úgy elszaladt az idő! Lassan megyek alduni.
- Jó ötlet fiam. Ebben a nagy sürgés forgásban teljesen elfáradtam. Ugye nem baj
Kagome, ha most befejezzük?
- Áh! Nem! Még egyszer köszönök mindent! Jó éjszakát mindenkinek!
Kagome nem is sejtette, hogy az estének még korán sincs vége. Fáradtan felballagott a
szobájába, majd lehuppant az ágyára és behunyta szemeit, hogy még egyszer végiggondolja a
napot. Hirtelen a gondolatai közé befurakodott egy kép. Egy fiú képe: Inuyasha.
Hiányzott neki, és valahol mélyen szerette volna, ha itt lenne és felköszöntené.
-  Kagome!
A lány alig hitt a szemének. Inuyasha volt az
-  Kagome! Gyere azonnal! Shippo rosszul lett és nem javul az állapota, akármit  csinálunk!
Hozz magaddal azokból a gyógyszerekből! Siess!
Már csak ez hiányzott. Kagome nem nagyon akart már ilyen későn visszamenni a középkori
Japánba, de Shippot nem hagyhatta szenvedeni. Gyorsan összepakolt, majd elindult,
hogy közölje édesanyjával: elmegy.
- Hagyd Kagome! Nem fog aggódni! Viszont Shippo szörnyen érzi magát! Gyere!
Inu a hátára vette a lányt, majd beugrottak a kútba. Mikor kiértek Kagome már cseppet sem
bánta, hogy eljött. Gyönyörű táj fogadta. Kellemes idő volt, sétára pont alkalmas, s az égen ott
ragyogtak tisztán, fényesen a csillagok.
Inuyasha nem a falu felé vette az irányt, s ez Kagomének feltűnt
- Hé Inuyasha! Rossz irányba mész
- Tudod Kagome –Inu lassított, majd letevén őt a földre szembefordulva folytatta- Be kell
vallanom valamit. Shipponak nincs semmi baja, csak szerettem volna mutatni valamit.
- Miii? Halálra aggódom magam, erre csak meg akartál mutatni valamit?!
- Több annál. Madj  megérted. Kérlek gyere velem és ne haragudj!
Inu megbánó arcát látva Kagome nem haragudott rá és szép nyugodtan elsétáltak egy tóparti
kisházhoz.
Ha a házhoz vezető út gyönyörű volt, akkor ez maga volt a menny. A hold fénye bejárta az
egész tavat, kristályos csillogást adva ezzel, a víz fölött szentjánosbogarak röpködtek, s 
lótuszvirágok úszkáltak mindenütt, beillatozva a környéket.
- Inuyasha! Ez, ez tényleg csodaszép! –mondta elragadtatva a lány.
- Gyere! Még nem mutattam meg mindent, de szeretném, ha becsuknád a szemed
Kagome el sem tudta képzelni, mit akar mutatni, mi lehet még ennél is szebb. Inuyasha
kézenfogta a lányt, majd óvatosan a kis házikóba vezette.
- Most már kinyithatod a szemedet –suttogta a fülébe.
Kagome azt sem tudta, hol van: mennyben vagy földön, álom-e ez vagy valóság.
A házikóban rózsaillat és füstölők illata terjengett, a föld tele volt szórva vörös rózsaszirmokkal,
 a szoba közepén egy gyönyörűen díszített selyemtakaró hevert, s a fal mellett gyertyák
lobogtak csendesen.
-  Ez…ez….mi? –kérdezte volna Kagome ha ne csuklott volna el folyton a hangja újra meg újra.
Inuyasha letérdelt elé, ami ismét meglepte a lányt, s előhúzott ingéből egy kis, papírba
bugyolált tárgyat.
- Boldog szülinapot! –susogta - Remélem tetszik….
Kagome fejében csak úgy úsztak a gondolatok, kérdések: Mindez miért? És hogyan?
Lassan kinyitotta, s a gyertyák fényében megcsillant valami…..egy gyémántgyűrű volt.
Inu válaszra sem méltatva átölelte Kagomét és lágy hangon súgta: SZERETLEK.
Lassan csúsztatta le a lányról a ruhadarabokat, majd érzékien végigsimította állával
selymes, illatos bőrét. Kagome borzongott a gyönyörtől. Átkarolta szerelme nyakát és
szenvedélyesen csókolta.
A rózsaszirmok finoman borították a pár testét….A gyertyák csonkig égtek, s a napfelkelte
jelezte a reggel elérkeztét.
Inuyasha elkisérte Kagomét a kútig, s elbúcsúztak. Kagome csak ennyit mondott:
- Ez volt életem legszebb szülinapja. Köszönöm neked!
A lány hazaérve még alva találta családtagjait. Felment a szobájába, majd mosolyogva
beletette gyűrűjét a Sota-tól kapott ékszeresdobozkába…..
-   „Köszönöm neked…”