Napsütötte nyári napon történt, amikor is a kis csapatunk egy szép virágos réten keresztül ment. A közelben ugyanis volt egy falu, ahol ékkőszilánk van. A rét közepén megláttak háttal állva egy embert.

• Van nála egy ékkőszilánk. -mondta Kagome – Látom a nyakában, van egy láncon!
• Biztos vagy benne Kagome? –kérdezte Inuyasha.
• Igen biztos.
• Jó akkor most végzek vele.

Az ember megfordult. Inuyasha már készült lecsapni a kardjával, ha Kagome nem kiáltja el magát:

• Fekszik!!
• Au. Ezt most miért csináltad? –kérdezte értetlenül.

Kagome csak állt és nézte az idegent. Mindenki csodálkozott a viselkedésén. Még soha nem tett ilyet. Kagome hirtelen térde rogyott.

• Kagome! - Inuyasha odafutott hozzá – Jól vagy?
• Ez nem lehet. Ez lehetetlen. – mondta Kagome
• Pedig igaz.- mondta az idegen
• Ez nem lehet igaz, hiszen te meghaltál. Meghaltál 11 évvel ezelőt!
• Mi??? – Sango Miroku és Inuyasha ezt egyszerre kérdezték.
• Te ismered őt?- hitetlenkedett Inuyasha.
• Hogyan élted túl?
• Nehezen de most ez nem fontos.- válaszolt az idegen.
• Mi az, hogy ez nem fontos? Mért nem jöttél vissza, ha életben maradtál?- Kagome itt felállt odarohant az idegenhez és átölelte.
• Mi? Ez átölelte?- Inuyasha nem hitt a szemének.
• Miért engedted, hogy azt higgyük, hogy meghaltál? Miért APA!!!!
• Mi? Ő lenne Kagome apja? – Inuyasha itt már semmit sem értett.
• Ezért ölelte, meg mert az apja volt. – világosított fel mindenkit Miroku.

Kagome elengedte az édesapját és ránézett.

• Igen én Kagome apja vagyok. A nevem Arami.
• De én úgy tudom, hogy Kagomén és Inuyashán kívül senki nem tud átjönni a csontok kútján. – jegyezte meg Sango.
• Igen ez igaz Sango még magam sem értem hogyan tudtam használni az átjárót.
• Honnan tudod a nevem?
• Édesapádnak egyszer majdnem sikerült megölnie.
• Apám csak szellemeket ölt. Embereket soha.
• Na és ki mondta azt neked, hogy ő ember?- szólt közbe Inuyasha.
• Ezt meg hogy érted Inuyasha? Apa ember.
• Inuyashának igaza van. Kagome én szellem vagyok és nem ember ezért nem tudott megölni 11 évvel ezelőtt Naraku.
• Naraku????????
• Igen Miroku, Naraku.
• Akkor ez azt jelent, hogy én is féligszellem vagyok?
• Igen azt jelent.- válaszolt a lányának Arami.
• Na jól van én már semmit sem értek- monta értetlenül Inuyasha.
• Hát igen soha sem értettél semmit.- jegyezte meg halkan Miroku.
• Miroku. Te, gyere csak ide.
• Na jó elmagyarázok mindent. Gyertek, van a közelben egy barlang.

De mielőtt elindult volna oda ment Inuyashához és azt, mondta neki:

- Köszönöm.

- Na de mit köszönsz meg nekem?- kérdezte értetlenül Inuyasha.

- Majd meglátod.

Mindenki követte Aramit. Tényleg nem volt messze a barlang. Estére ott letáboroztak.

Mindenki azt várta, hogy Arami elkezdje a történetét. Kivéve Kagome. Hiszen ő tudja.

• Mivel is kezdjem.
• Hát azzal, hogy ha szellem vagy hogyan ismerted meg Anyát.
• Rájöttem, hogy van egy átjáró a jelen és jövő között. Gondolom, kipróbálom. Sikerült átjutnom a jövőbe és ott ismerkedtem meg anyáddal.
• Most már értem. A többit tudom anya, már elmondta.- mondta Kagome a tűzbe nézve.
• Hogyan akart megölni téged Naraku?- kérdezett rá Inuyasha

Mindenki erre várt

• Kaedét már kiskorom óta ismertem…
• Hogy jön ide Kaede?- kérdezte türelmetlenül Inuyasha.
• Nyugi Inuyasha mindent meg tudsz majd időben. Miután átjutottam a jövőbe és megismertem Kagome édesanyját és megszületett Kagome nem sokat jártam vissza. Amikor a lányom 5 éves volt átmentem a múltba és megmutattam Kaedének Kagomét. Ő rögtön felismerte benne a hasonlóságot Kikiyou-val. Mondta nekem, hogy hozzám át mert látni akartam.
• És másnap te át is hoztál.- szólt közbe az érintett.
• Igen, de arra nem számítottam, hogy a legádázabb ellenségem fog majd ott fogadni minket.
• Naraku volt az ha jól gondolom.- vágott közbe Miroku.
• Igen Miroku ő volt az. Mondtam Kagomének hogy, fusson be az erdőbe. De nem számítottam arra, hogy Naraku hozz magával több szellemet is. De már késő volt. Itt jössz te a képbe Inuyasha.
• Mi? Ehhez nekem meg mi közöm van?
• Sok van Inuyasha.- szólt közbe Kagome.
• Na, de mégis mi?
• Ezt még senkinek sem mondtam el. Mikor szaladtam be az erdőbe megláttam egy fához szögezett fiút. Az a fiú te voltál Inuyasha. Mikor a közelebb mentem hozzád te felébredtél. Rögtön megérezted a szellem szagokat és megláttál engem is. Láttad a rémült arcomat. Te azt mondtad nekem,, Ha kihúzod a nyílvesszőt a vállamból, segítek neked”. Én így tettem amint kihúztam már ott volt néhány szellem. Egy csapásra végeztél velük. Utána mentél apának segíteni. Vagyis csak mentél volna, ha Naraku nem jelenik meg. Még volt annyi időd, hogy megments engem.
• Mi???
• Naraku tudta, hogy nálam a Shikon no toma. Te az életedet adtad, hogy megments engem. De ennek sajnos az lett a következménye, hogy visszakerültél a fára. Apa visszavitt a kúthoz és beledobott.
• Ez nem igaz!- ellenkezett Inuyasha

Mindenki rá nézett.

• Mért ne lenne igaz Inuyasha?- kérdezett rá Sango – Kagome soha nem hazudna nekünk. Te is ismered.
• Ha ez igaz mért nem emlékszem rá?
• Azért Inuyasha mert Naraku egy emlékezett törlő nyíllal lőtt meg, ami hatására mindent elfelejtettél.
• Inuyasha ! – Kagome felállt és sírva kifutott a barlangból.
• Most már megint mi rosszat mondtam?

Miroku fejen vágta a botjával

• Azzal bántottad meg, hogy nem hittél neki.
• DE HA EGYSZER NEM EMLÉKEZTEM SEMMIRE, HONNAN TUDTAM, VOLNA, HOGY IGAZAT MOND??- Kelt ki magából Inuyasha.
• Talán onnan, hogy Kagome eddig még soha nem hazudott nekünk. Vagy ha igen mondj egy ilyen alkalmat.- csatlakozott be Shippou.

Inuyasha elkezdett gondolkozni.

• Igazad van, de nem tehetek róla.
• Nem kellene utána menni? Veszélyes lehet odakint.- szólalt meg Sango – Főleg Kagoménak, hisz nála van az ékkőszilánk.
• Majd én utána megyek. – vállalkozott Inuyasha.

Elindult. Felvette Kagome illatát és ment az orra után. Kis idő múlva meg is találta őt. Egy patak mellett ült és sírt. Inuyasha nem tudta most mit csináljon. Menjen oda hozzá vagy ne.

,, Oda kéne menni hozzá. Bocsánatot kell kérnem tőle. Igen odamegyek”

-Tessék Kagome- rakta rá a kivonóját Inuyasha.

- Te nem fázol?

-Nem. Figyelj bocsánatot, szeretnék kérni az előbbiért…

- Inuyasha te nem vagy beteg?- fojtotta bele a szót. – Olyan furcsán beszélsz

-Kérlek, ne szakíts félbe. Na azt akartam mondani, hogy bocsánat az előbbi viselkedésemért, csak olyan hihetetlen volt az egész. Semmire nem emlékeztem, de hinnem kellett volna neked, hiszen te soha nem hazudsz.

,, Inuyashának valami baja van. Még soha nem beszélt így velem. Vajon mi a baja?” Ezeket gondolt, míg Inuyasha beszélt.

• Inuyasha, cssss!- Kagome odahajolt hozzá és megcsókolta. Inuyasha először megrémült, de ez megtört és viszonozta Kagome csókját. Kagome törte meg a csókot.
• Kagome én….én szeretlek.- nyögte végül ki érzelmeit a fiú.
• Én is szeretlek.
• Vérszagot érzek és Naraku szagát. Itt van a közelben.
• Apa. –Kagome felállt és szaladt volna, ha Inuyasha nem fogja meg a karját és nem dobja a hátára.
• Így gyorsabb mondta.- Hamar ott voltak, de Narakunak se színe, se hamva. – Ezt nem értem, pedig érzem a szagát.
• Inuyasha mi a baj?- kíváncsiskodott Arami
• Naraku itt van a közelben.
• Milyen okos vagy Inuyasha- Hangzott egy ismerős rideg hang a háta mögül.
• Naraku.
• Pontosan.- Inuyasha Kagome elé ált, hogy megvédje őt Narakutól.
• Mi történt köztük?- kérdezte Miroku a démonvadásztól.
• Fogalmam sincs. - de már ment is a bumerángért.
• Mi az Inuyasha csak nem félted? Nem baj majd utánad küldöm a halálba.
• Csak az én holttestemen állt.- szólalt meg Arami.
• Mi te életben ez nem lehet, hiszen te meghaltál, megöltelek.
• Te csak azt hiszed. Nem olyan könnyű minket megölni.

Naraku nem tudott megszólalni a döbbenettől.

-Inuyasha Kagome Sango és Miroku menjetek ki, majd én elintézem Narakut.

-Na persze én meg maradjak le? Én is meg akarom ölni!- kezdett vitatkozni Inuyasha.

• Nem Naraku nem ellenfél neked. Már sokszor győzött le de velem még nem bánt el. Menj és vidd a lányomat egy biztonságos helyre.- fejezte be a vitát Arami.
• Jó megyünk. – mondta megértően Inuyasha. ,, persze én megértem. Félti Kagomét, hiszen a lánya. Engem és féltett anyám kiskoromban. Elviszem Kagomét, de még visszajövök.,,

Egy robbanást hallottak.

• Mi volt ez?- kapta fel a fejét Kagome és megfordult a robbanás irányába.
• A barlang felől jött- mondta riadtan Sango.
• Ami azt jelenti, hogy Naraku és Arami elpusztult?- kérdezte csendben Shippou
• Nem az nem lehet. Apa nem hallhatott meg- rogyott térdre Kagome és elkezdett sírni
• Nyugodj meg Kagome nincs semmi baj- ment oda és nyugtatgatta Sango.
• De ez nem lehetet igaz-, mondta Inuyasha. Mindenki arra nézett amerre ő.
• Apa, de hogyan élhette túl már megint?
• Egy barát segítségével, aki már ezredjére ment meg az életemet…
• De te is az enyémet legalább annyiszor.- jelent meg valaki mögötte. Az arcát csak most lehetett csak látni.
• Még egy szellemmel több, mintha nem lenne most is elég. Jegyezte meg Shippou.
• Na de Shippou, hogy mondhatsz ilyet? Ez a szellem mentette meg apa életét. Megkérdezhetem, hogy kicsoda ön. – kezdett faggatózni Kagome
• A nevem…
• Inutaisho- fejezte be, a mondatott Inuyasha.
• De akkor ő a te apád? – kérdezte meghökkenve a szerzetes.
• Igen. –odament és jól átölelte az édesapját. Hiányoztál apa. És egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
• Most csak képzelődök vagy Inuyasha tényleg sír?
• Nem, nem képzelődsz. Tényleg sír. Szólt Arami.
• Na jó nekem elegem van. Most már tényleg nem értek semmit.
• Nem is kell Shippou. –mondta a szerzetes.

Már lassan 1 hónap telt azóta, hogy Narakut utoljára látták. A csapatunk úgy döntött letelepednek Kaede falujában. Kagome ide-oda járkált a két világ között, de otthon egy szót sem szólt, hogy Arami él kivéve az öccsének. Ő észrevette, hogy a nővére máskép viselkedik, de meg is ígérte, hogy nem mondja el senkinek .Nem akarták, hogy megtudják. InuTaisho, Inuyasha, Arami és Kagome minden szabad idejüket, mivel a lánynak már javában folyt a nyári szünet. De sajnos a barátai sokat jártak hozzá így sokat otthon is kellett lennie. A 4 személy mintha most akarnák bepótolni azt a sok időt, amit együtt töltöttek. De azért a barátaikról sem feledkeztek el. Bár Sangonak és Mirokunak épp jól jött, hogy kettesben lehetnek:

• Sango beszélhetnék veled?- kérdezte Miroku egy szép délutánon.
• Hát persze! – válaszolta boldogan a lány, és elmentek a tópartra. – Mit szerettél volna mondani?
• Tudom, hogy nem fogsz nekem hinni, mert azt hiszed, hogy egy szoknyavadász vagyok. De tudnod kell már hónapok óta egyetlen nőt szeretek…
• Miii???- kérdezte meghökkenve Sango.
• Igen. Mégpedig beléd! Szeretlek Sango és ha nem is, hiszed én, bebizonyítom! Itt megfogadom ezen a szent helyen, hogy hűséges leszek hozzád.

A lány először meglepődött a szerzetes szavain, de azért magában örült és hitt neki.

- Csss. Legyél csendbe! – mondta gyengéden. Odahajolt Mirokuhoz és megcsókolta. Miroku előbb meglepődött, de kihasznált az alkalmat és viszonozta csókot. Sango törte meg ezt a csodás pillanatot. Ettől a perctől fogva ők ketten elválaszthatatlanok lettek. Na de vissza a jelenbe:

- Szia Kagome! – rohant Sota a nővéréhez mikor meglátta.

- Szia Sota. Mit csinálsz te itt a kútnál?

- Csak téged vártalak. Mond csak Inuyasha nem jött veled?

- Nem miért?- kíváncsiskodott Kagome.

- Jó, mert látogatód van és Inuyasha nem nagyon, örülne neki!

- Ezt meg mégis honnan veszed?

-Jaj, Kagome tudom, hogy jártok. A vak is látja.

-Jó, de mégis ki van itt?

- Gyere csak.

Ezzel aztán bementek a hazába. A nappaliban ott ült Hoyo. Kagome nem akarta elhinni, hogy még mindig nem adja fel.

• Szia Hoyo.
• Szia Kagome. Figyu szombaton eljönnél velem a középkori Japán karneváljára?
• Oh. Én… én szívesen elmennék veled…
• Akkor jó 7: 00- kor jövök érted.- állt fel és ment volna ki, de Kagome utána kiáltott.
• De én már mással megyek. Sajnálom Hoyo. – mondta sajnálkozóan Kagome
• Értem. Az a valaki a barátod? Tudom, hogy sokszor nem vagy itthon. Ő vele vagy?
• Igen. Hidd el, sajnálom.- ezekkel a szavakkal magára hagyta az elcsüggedt fiút.
• Mond Kagome, te normális vagy?- kérdezték a lányok a szobában
• Miii?? Ti meg hogy a francba kerültetek ide?- kérdezte megijedve Kagome.
• Az most nem lényeg. A suli legjobb pasija hívott téged randira, te meg visszautasítod. Te tényleg nem vagy normális. Más lányok irigykednek miattad, hogy egy ilyen jó pasi szerelmes beléd. Te egy komplett idióta vagy!!!- kelt ki magából Yuka.
• Hé, ha már hallgatóztatok, akkor azt is hallanotok kellett volna, hogy már valaki mással megyek el szombaton. – kezdet magyarázkodni Kagome
• Igen és ki lenne az?- kérdezték mind a hárman.
• Csak nem az a dilinós szihopata ember?
• Egy nem szihopata ember. Igen is szép neve van Inuyasha. És már nagyon sokszor védett meg engem, mert szeret és én is, szeretem. Ha tudni akarjátok boldogok, vagyunk.
• Na de Kagome. Egyes lányok a rossz fiúkat kedvelik, de ő majdnem megölt egy embert.
• 
  Na jó ezt itt hagyjuk abba. Nekem mennem kell. Még el kell hoznom a ruhámat, hiszen holnap kezdődik a karneváli hét. Sziasztok. -ezzel elment köszönt el a barátaitól. ,, Még is mit képzelnek magukról, hogy csak úgy sértegethetik Inuyashát.”

• Mond csak Kagome kivel, fogsz elmenni a karneválba?- kérdezte az apja.
• Mhh? Te honnan tudod, hogy most szombaton lesz?
• Nem emlékszel én is éltem ott.
• Tényleg. De nem megyek el. Nincs kivel.
• Mi az, hogy nincs kivel? –kérdezte Inuyasha és magához, húzta a lány.- Majd én elmegyek veled.- Majd megcsókolta.
• Jó, de igyekezünk, kell. Holnap már kezdődik. Apa te nem jössz velünk.
• Nem. Nem bukhatok le.
• De anyának hiányzol. Hidd el. Bár nem mutatja, de én tudom. Sokszor sír miattad. Sotának is szükség van apára.
• Ne folytasd Kagome. Én is nagyon szeretnék visszamenni, de mit mondok majd, ha meglátnak? Miért nem haltam meg és mért nem jöttem vissza.
• Hát azt, amit nekem.
• Ez nem olyan egyszerű. Neked elmondtam, mert te tudtad, ki vagyok. De anyád és nagypapád nem tudják, hogy én valójában szellem vagyok, és a középkorból jöttem.
• Értem. Jó menjünk aludni, már késő van.

Inuyasha és Kagome már nagyon várták a reggelt. Először Inuyasha, majd pedig Kagome kelt fel. Már rögtön indultak is kúthoz, hogy végre elmenjenek a karneválra. De valami közbejött nekik. A kútnál ugyanis már várta valaki őket.

• Sesshoumaru, te mit keresel itt?- kérdezte Inuyasha, és védelmezően Kagome elé állt.
• Nem harcolni jöttem, te korcs!
• Na, se Sesshoumaru. Hogy beszélsz az öcséddel.
• Bocs apa. De mégis, hogy nevezzem, ha egyszer félvér.
• A nevén Inuyasha.
• InuTaisho, hogyan került Sesshoumaru ide?
• Én hívtam ide Kagome. Így végre valamilyen szinten a családom együtt lehet.
• Az ki van zárva, hogy én Sesshoumaruval éljek együtt. Apa ezt neked is be kell látnod. Hogy élhetne velünk, ha egyszer nem szereti az embereket? És ha egy este meg akarja ölni Kagomét?
• Na de Inuyasha mindenki megérdemel egy esélyt. Ha én is így vélekedtem volna rólad, akkor te is az embereket gyilkolnád.
• Kagoménak igaza van. És ha nem szereti az embereket mért vett magához egy kislányt?
• Ne jó ezt fejezzétek be. Inuyashanak igaza van, nem lehetek veletek együtt. És Rin csak követ, mert megmentettem egyszer az életét. Viszlát, majd még találkozunk egyszer.
• Na ennek most örülsz?
• Feh. Én csak közöltem, hogy veszélyes velünk lennie…
• FEKSZIK!!!!!!!!!!!!! - ordította Kagome és faképnél, hagyta Inuyashát. Egyenesen a kúthoz ment.
• Ezt meg most miért kellett? Kagome gyere vissza. Ezt még megbánod.
• Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Ráadásul a saját bátyjával. – mérgelődött Kagome a Szent Fa alatt. Közben megjött Inuyasha és egyenes Kagoméhoz ment.

• Kagome most mi rosszat csináltam?- kérdezte Inuyasha
• Hogy mit csináltál? Mond teljesen… na de mindegy. Inuyasha mindenki megérdemel egy esélyt. Még maga Sesshoumaru is. Tudom nehéz ezt elfogadnod, hisz már sokszor megpróbált megölni minket. De ezen ráérünk később is beszélni. A karnevál nem vár meg minket. Jössz akkor?
• Hát persze. – és megcsókolta Kagomét. – a világ legszebb lányával bárhova elmegyek.
• Na de Inuyasha- pirult el Kagome.

És elindultak a karneválba. Inuyasha a rendes ruhájában, de Kagome most felvette a miko ruháját. Mondanom sem kell nagyon hasonlított Kikyohoz. De ezt Inuyashát már nem érdekelte. Ő már Kagomét szereti. Kikyot csak barátként tudja szeretni. A nap első felében nagyon jól szórakoztak. Benéztek minden árushoz. Mindketten kíváncsiak voltak miket mondanak a középkori Japánról. A legtöbb helyen az igazat mondták. De délután már nem szórakoztak ilyen jól:

• Bárcsak apa is eljöhetett volna. Biztos élvezné- panaszkodott Kagome Inuyashának.
• Ne aggódj. Arami tudja, hogy mit csinál. Nem akarja leleplezni magát. Ez érthetődő.
• Igen, de…
• Kagome szia. – kiáltott Eri Kagomének oda.
• Szia Eri. Nagyon jó a jelmezed.
• Köszi neked is. De te most hogy hogy mikonak öltöztél. Eddig mindig hercegnőnek öltöztél. Ki ez a fiú
• Ő Inuyasha akiről beszéltem.
• Mi? Ő lenne az? Egy ilyen alakra cserélted le Hoyót?
• Na de Eri…
• Mi de? Hoyót érdemled meg nem ezt az Inu akárkit.
• De én szere…
• Hadd Kagome. A barátnődnek igaza van. Te jobbat érdemelsz nálam. Viszlát mindörökre.
• Ne Inuyasha várj. Na most boldog vagy?- fordult a barátnőjéhez.- Én szeretem őt. Akárki akármit is mond rá! Inuyasha várj! – és elkezdett futni a fiú után-,, Érzek egy égkőszilánkot. De ez nem lehet vagy mégis? Erre tart.
• Áhhhh- kiabált egy női hang.
• Ez meg mi volt. Az égkő gazdája. Oda kell mennem.
• Segítség. – kiabálta a lány.
• Eri. Ne. Ez egy szellem. 5 égkő van a testében. De hát ez lehetetlen. Ez csak Naraku egyik szolgája lehet. Mégis hogy jutott át a kúton?
• Hahahaha. Te lány!- és a szellem Kagoméra nézett. – add át nekem az égkő szilánkokat.
• Azt várhatod. Mindenki menjen egy biztonságos helyre.- mondta az embereknek. Majd kilőtt a szellem felé egy nyilat. Eltalálta és Eri a földre esett.- Eri jól vagy? Menj el innen.
• -Mi?
• Ez a szellem engem akar. Hosszú lenne elmagyaráznom, csak menj. Majd én is megyek.
• Jó. De siess. –ezzel elrohant. Bár semmit nem értett az egészből.
• Nahát milyen okos lány vagy. Ha ilyen okos, vagy akkor azt is tudod, hogy hamarosan meg is fogsz halni.

• Mert nem a veled, egy súlycsoportoddal kezdesz ki?
• He, te meg ki vagy?
• ,, Inuyasha” - csillogott fel Kagome szeme.
• Most pedig meghalsz te szörny! – kiabálta Inuyasha. Majd előrántotta a Tessaigát. A szörny rögtön meghalt. Inuyasha odafutott Kagoméhoz:
• Jól vagy? Nem bántotta az a szörny?
• Nem. Nyugodj meg. Semmi bajom- mosolygott.
• Én annyira sajnálom, ha nem megyek el…-de nem tudta befejezni, mert Kagome megcsókolta.
• Szeretlek és az a lényeg, hogy itt vagy.
• Én is szeretlek. - majd pedig sorosan magához ölelte.
• KAGOME!- futott a lányhoz Eri. Most pedig magyarázatot kérek, hogy mi volt ez.

Kagome és Inuyasha nem tudtak mit mondani erre a kérdésre.

• Hát izé. Eri ez egy illúzió volt- kezdte Kagome- Nem, tudom, hogy miért csinálták, de biztos csak egy felmérés volt.
• Felmérés? Mégis milyen felmérés?- értetlenkedett Eri.
• Igen. Szerintem azért, mert kíváncsiak voltak mennyire ijedünk, meg és hogy le tudjuk e győzni, ha valóban a középkorban lennék. Szerintem- add, hogy bevegye.
• Aha és te miért maradtál itt, ha tudtad ezt?
• Mivel én Miko vagyok nekem ez is a dolgom. Többet kéne tanulnod a törit. Na jó de nekem mennem kell. Majd talizunk a suliba jó? – felállt és ment haza.
• Jó, szia- köszönt tőle el Eri.
• Hé, Kagome várj- futott utána Inuyasha- Szerinted, bevette?
• Remélem igen. - nyugtalankodott Kagome.
• Kagome nyugodj meg már számtalan szörnyet, legyőztünk, ne nyug…
• Nem ezért nyugtalankodok. A szörnyben voltak égkőszilánkok.- mutatta Inuyashának.
• És?
• Mi és? Már az égkő Narakunál majdnem teljes. Csak azok hiányoznak, amik nálam vannak, meg most már ez is.
• Azt akarod mondani, hogy Naraku küldte a szörnyet? –ijedten nézett a lányra.
• Azt. És ha képes volt egy szörnyet áthozni, akkor többet is át tud. Ott kell maradnom a középkorba.

Már haza is értek. Kagome fent a szobájában elkezdett összepakolni. Addig Inuyasha elmondta mi történt a karneválon. Souta felment Kagoméhoz:

• Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte nővérétől.
• Persze.- fordult az öccséhez.- Ha itt maradok akkor Naraku megtalál és félek, hogy bántana titeket csak az égkőért.
• Akkor csak azért mész el, hogy minket biztonságba tudj. De én félek. Félek, hogy valami baj fog történni vele.- elkezdtek potyogni a könnyei

Kagome odamegy az öccséhez és átöleli:

• Nem lesz semmi baj, ígérem. Inuyasha vigyázz rám tudom. De meg kell értened, hogy el kell mennem. Amint megöltük Narakut visszajövök. Anya is nemsokára hazajön. Nem mondta neked, hogy milyen meglepire számítsunk?
• Nem, de most hogy mondod…

Inuyasha végig hallotta a beszélgetést. Souta mondatát egy ajtónyitás szakította félbe.

• Mi ez? Maradj itt Souta!- kinézett az ajtón.
• Hahó hazajöttem!- kiabálta Kagome anyja.
• Anya!- mondták egyszerre a gyerekek. – De jó, hogy hazajöttél?
• Melyen meglepetést hoztál anya?- kíváncsiskodott Souta.
• Mh? Ja, hogy az a meglepetés. Máris mutatom. Kezoku gyere be!
• Kezoku? – kérdezték mind a ketten. Inuyasha a lépcső tetejéről figyelte őket.

• Kezoku?
• Igen Kezoku. Ö a barátom.
• De… De mi lesz apával? – kérdezte Kagome értetlenül.
• Kagome apád már meghalt. Ezt te is tudod. De nem te mondtad, hogy legyek már végre boldog?

• Kagome! Várj! – kiáltott utána Souta.
• Kagome!- kiabált Inuyasha aki eddig a lépcsőről figyelte az eseményeket, de most Kagome után futott – Várj már te bolond lány!

• Kagome várj már meg! – érte utol Souta.
• Souta. Te maradj itt. Meg kell akadályozni, hogy ez a Kezoku belépjen anya életében.
• Igen tudom, de mit akarsz tenni?
• Haza hívom apát!
• Biztos, hogy jó döntés ez? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Inuyasha is.
• Miért tudsz jobbat?
• És honnan tudod, hogy anyád még szereti Aramit?
• Onnan, hogy hallom anyát minden este sírni. Mindennap kimegy a temetőbe apa sírjához!
• Jó, ahogy akarod. Gyere, menjünk! – Fogta meg Kagome kezét.
• És velem mi lesz? – kérdezte Souta.
• Te maradj itt.
• Na persze. Én is veletek akarok menni!
• Souta nem vitatkozok veled!
• Jó. Inuyasha, Kagome gyerünk.
• De…- hebegett Kagome
• Ne veszekedjetek már. Indulás.- türelmetlenkedett Inuyasha
• Jó ban menjunk. –adta be a derekát Kagome.

A kútnál mind a hárman beleugrottak.

• Megérkeztunk. – jelentette be Inuyasha

Arami és InuTaisho már várták őket.

• Apa! Itt vagyunk. – mászott ki a kútból Kagome.
• Na végre! Azt hittem már sohasem értek vissza. Mi tartott ennyi ideig?
• Hosszú. De apa beszélnunk kell.
• Jó miről?
• Vissza kell jönnöd!
• Azt hittem ezt már megbeszéltük.
• Tudom, de ez most nagyon fontos! Hidde el! Anya miatt.
• Mi a baj anyáddal Kagome? Valami baja van!
• Igen… az, hogy, hogy …- de nem tudta befejezni. Félt elmondani
• Anyának van egy barátja. – fejezte be végül Souta
• Mi? Te … te Souta vagy?
• Igen én vagyok apa! És kérlek gyere haza!
• Hazamennék, de… Kagome tudod, hogy milyen felelőtlenség volt elmondani otthon, hogy élek!
• Igen tudom, de csak Souta tudja.

Míg a “családi” vita folyt addig Inuyasha és InuTaisho inkább távolabb mentek. Tudták mind a ketten, milyen, ha elkezd valamelyikuk is veszekedni.

• De mégis ki az az ember?
• A neve Kezoku. – kezdte el Kagome. – Anya az egyik barátnőjével volt “nyaralni” és ott ismerkedett össze vele. Otthon meg már elkezdtünk veszekedni mikor eszembe jutott, hogy csak te állíthatod meg anyát. Miattad ott hagyná Kezokut. És végre mind a ketten boldogak lehetnének.
• Igen apa. Légy szíves gyere haza! – mondta könnyes szemmel Souta.
• Ez mind szépen hangzik, hogy hazameyek és boldogok leszünk. Csak valamivel nem számoltatok. Mit mondok, majd anyátoknak, hogy hol voltam 11 évig? Nem éretené meg.
• Ez nem ér- mondta atávolban Inuyasha – Kagome velem már rég veszekedne. Aramival meg olyan nyugodt. Te ezt érted?
• Igen. Mivel Arami Kagome apja így érthető, hogy mért nem veszekednek. Te a szerelme vagy. Az már megint más, mintha az apjával veszekedne.
• Aha. Valamit felfogtam. De szerinted Arami vissza megy?
• Nem tudom. Ha nem megy vissza örökre elveszíti Kagome anyját. Abba pedig beleőrülne.
• De még egy valamit nem értek! Miért nem ment vissza 11 évvel ezelőtt?
• Azért, mert féltette őket. Félt, hogyha visszamegy akkor Naraku utána menne és megölné a családját.
• Azt pedig nem akarta.
• Égkő szilánlot érzek! – kapta fel a fejét Kagome.
• Mi? Hol van?- kérdezte Inuyasha
• Gyorsan jön!
• Áh Kagome! Na végre, hogy megtaláltalak!
• Te? Te meg mit keresel itt?
• Nem hozzád jöttem, te pincsi!
• Fejezzétek be! – kiabállta Kagome
• Na pont erről beszéltem apa! – mondta csüggedten Inuyasha.
• Kouga miért kerestél? –érdeklődptt Kagome. Kouga eközben közelebb ment!
• Kagome velem kell jönnöd. Bajban vagyunk.
• Mi? Bajban? De hát milyen bajban?
• Az egyik társam súlyosan megsérült csak e tudsz ajta segíteni.
• Hé, Kagome nem megy sehova! – állt Kagome elé Inuyasha
• Jó menjünk Kouga! Minero! ( Minero Kirara női változata. Kagome egy csatán talált rá és azóta ő a gazdija. Hűséges állat)J
• Na de… - hebegett, habogott Inuyasha. Nem tudott mit szólni ehez.

Kagome odament hozzá. Megfogta a kezét és fülébe súgta:

• Én csak téged szeretlek ezt ne feled soha. Kouga csak a barátom. Semmi több. – majd egy puszit nyomott az arcára. Felüllt Minero hátátra. – Na mehetünk?
• Igen. –mondta Kouga és előre szaladt.

Inuyasha csak nézte a távolódó szerelmét. Kagome míg el nem tűnt hátraszólt:

• Valaki vissza vinné Soutát? Veszélkyes lenne neki itt megvárnia! Köszike! – majd pedig eltűnt.
• Persze, majd én visszaviszem. Na gyere! –szólt Soutának aki értetlenül bámult arra ammere Kagome eltünt. Csak Inuyasha szavára tért magához.
• És mi lesz apával?
• Ne félj- hajolt le hozzá – Majd én beszélek vele. Megvannak a magam eszközei. Bízz bennem.
• Jó.- majd mindketten beleugrottak a kútba.

To Be Continued...