- Mi?- kérdezte Inuyasha kissé ingerülten- Nem önéletrajzot kértem, hanem magyarázatot!
- Jól van, na! Nyugi Inuyasha! Még felébred Kagome- de későn jött a figyelmeztetés, mert Kagome felüvöltött (mivel sikítani nem tudott).
- MI A FENE TÖRTÉNT? ÉS MIÉRT VAGYOK INUYASHA TESTÉBEN? KI MAGA, ÉS MIT TETT VELÜNK?- kiáltotta Kagome, Inuyasha testét fogdosva, hogy ez biztos nem az övé.
- Ha hagynátok szóhoz jutni, elmondanám- vágott közbe a „csevelybe” a varázsló.
- Jólvan. Mondjad!- szólt Inuyasha még mindig ingerülten.
- Na szóval. Nektek egy kis segítség kell most. Mert nem nagyon jöttök ki egymással, pedig olyan szép pár lennétek…- de Inuyasha haragja lesújtott rá.
- EZÉRT KELLETT EGYMÁS TESTÉBE KÜLDENED MINKET? HA MEGLENNE AZ ERŐM, SZÉTTÉPNÉLEK… DE MOST AZONNAL VÁLTOZTASS VISSZA!
- Nem tudlak visszaváltoztatni benneteket, mert a varázslatot csak a szerelmetek tudja megtörni. Mert a szerelmeteknek még nagyon sok szerepe lesz. Ja és még valami, mielőtt elmenekülök innen. Hamarosan tudni fogjátok, hogy mit gondoltok egymásról, minden gondolatatotokat ismerni fogja a másik. Most pedig: PÁPÁ!- majd ezekkel, a szavakkal eltűnt, és még pont időben a robbanás előtt.
- HOGY MICSODAAAAAAAAAAAA!!!!- üvöltözte a páros.
- De most mit csináljunk?- kérdezte vékony hangon Inuyasha.
- Én nem tudom, de le kéne nyugodni, mert üvöltözéssel nem megyünk semmire- próbálta nyugtatni magát és Inuyashát Kagome.
- Igazad van, de mit mondott arról, hogy valami van a „szerelmünkkel”?- mondta Inuyasha.
- Azt mondta még sok szerepe lesz. ÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚ!- és Kagome Inuyasha fejéhez kapott.
- Mi a b…- kérdezte volna a lány testbe zárt fiú, de már tudta miről van szó. Kínzó fejfájás jött rá. És gondolatok halmaza jött rá. Ezer- és ezer gondolat. Egyik sem az övé volt. Ekkor egy gondolat futott végig az agyán: „Miért csókolózok, Kougával? Ezt nem szabad! De ő olyan gyengéd velem!” és a gondolatnak vége szakadt, majd egy képsor pattant a fejébe.
- Most pedig egy kicsit más szemszögből nézzük ezt, rendben Inuyasha!- és a mi kedves varázslónk, majd suhintott egyet a tükre felett. Inuyasha, mintha maga lett volna ott azon a helyen. Egy forrást látott teljes napfényben. Azt a forrást ahol most volt. Hirtelen meglátta Kagomét teljesen meztelenül felbukkanni a gyönyörű víz alól, és hangosan beszélt:
-… Lehet, hogy itt kéne maradnom Kougával és a farkasokkal!- és ekkor megjelent Kouga és a karjaiba zárta a lányt. Nem kellett sokat várni és már a csók is megtörtént. Kagome (a valóságban) egyre csak nézte a testébe zárt fiút és a fura arckifejezését. Megkérdezte volna mi a baj, de neki is gondolatok ezrei hasítottak a fejébe. De visszatérve Inuyashához aki a rét egyik szegletéből figyelte az eseményeket és látta, Kagome nem löki el magától Kougát. Nem, sőt visszacsókolta. Ekkor ledőltek a fűre és megszakadt a gondolatmenet. Felpillantott Kagomére aki kérdőn nézett rá.
- Hogy tehetted ezt Kagome? Csak úgy lefekszel Kougával! ÉS MÉG ÉN VAGYOK ÉRZÉKETLEN?- kiáltott Inuyasha amennyire tudott Kagome testéből.
- Te láttad azt az emlékem? Az ma történt és nem feküdtem le vele! És amúgy is téged, mit érdekel! Nem is vagy belém szerelmes, akkor miért vagy féltékeny?! Amúgy meg nézd végig azt a rohadt emléket, te fajankó!- és elrohant. Persze ezt fénysebesen tette, mert megfeledkezett a testcseréről. Inuyasha ezt nem tudta mire vélni, de ismét felkutatta az emléket. Onnantól figyelte az eseményeket, hogy Kagome és Kouga csókolóznak a fűben. Legszívesebben odarohant volna Kougához és leütötte, volna, de ez min változtatott volna. Ekkor látta, hogy a farkasszellem Kagome hátát simogatja, és a melltartónál megáll a keze. Épp levette volna, amikor Kagome felpattan.
- Ezt nem kellett volna- szólt és ment ruháihoz. Inuyashának elakadt a lélegzete, majd hallgatta a további beszélgetést, amikor hirtelen meghallotta:
- Azt a palotapincsit szereted, igaz Kagome?- és ekkor meglátta szemből Kagome könnyes arcát.
- Igen. Őt szeretem- a fiú még látta, ahogy a síró lány rohan, de egy hang visszahozta a valóságba.
- Kagome drágám! Mit keresel itt?- Kouga közeledett Inuyasha felé. A szellem igencsak meglepődött a reakción:
- Ha még egyszer drágámnak hívod Kagomét, SZÉTTÉPLEK!- ordított Inuyasha és Kougát kupán akarta vágni.
- Te nem Kagome vagy! Olyan a modorod, mint annak a korcsnak. De az illatod, az biztos a te tested! De akkor ki van benne?- fejtette ki gondolatait a fiú.
- Kettőt találhatsz, hogy ki van a testében, TE BOLHAFÉSZEK! Inuyasha vagyok, és Kagome az én testemben, van!- sipítozott a Kagome testbe zárt hanyou. És elindult abba az irányba amerre Kagomét látta rohanni, de ismét egy hangra fordult vissza.
- Na végre, megtaláltunk Kagome- szólt hátulról Sango, és folytatta- Inuyasha bocsánatot kért?- de őt is hasonló meglepetés érte.
- Nem, nem kért bocsánatot, mert Kouga karjaiban találta a kis Kagomét! És most átkozottul dühös!- és most valóban elhagyta a helyszínt.
- Most mi van vele? Úgy beszél, mint Inuyasha.
- Mert ő Inuyasha volt. Azt mondta, hogy egymás testében vannak. De hogy kerültek, így azt nem tudom-, világosította fel a többieket Kouga.
- Utánuk kéne menni- szólt Miroku és felpattant Kirara hátára.
- Igen, siessünk- Eszmélt fel Sango és ő is felpattant a szellemcicára. Eközben Inuyasha megpróbálta utolérni Kagomét. Megszokásból beleszagolt a levegőbe, de nem érzett annyi illatot, mint azelőtt. De ekkor egy vörös pontot látott meg egy zöld síkságon. Rohant bár már alig volt ereje. Kagome nagyon könnyen kifárad a sok futástól és ezért egyre lassabban haladt az alak felé.
- Kagome!- üvöltött Inuyasha torka szakadtából, majd észrevette, hogy az a vöröses paca közeledik. Megjelent előtte a saját alakja. Saját magát látta, innen lentről, Kagome szemszögéből nézve igen magasnak tűnt. Kissé levegőért kapkodva megszólalt:
- Kah… go… me! Bocsánatot… szeretnék… kérni!
- Én is szeretnék bocsánatot kérni!- és hirtelen magáhozrántotta Inuyashát, és így végülis saját magát, majd megölelte.
- Bocsánat, hogy mindig olyan gonoszul bánok veled, és folyton piszkállak mindenért. Egy csomót szenvedtél, és én ezt csak most értettem meg igazán- és szorosabban ölelte az elképedt „hanyout”.
- Kagome… Gyengébben, mert megfulladok- szólt Inuyasha bár kicsit alkalmatlanul, de Kagome elengedte.
- Bocsáss meg- és elfordult, majd kis hallgatás után megszólalt:
- Inuyasha, amíg nem jövünk rá, hogy kerüljünk vissza a saját testünkbe, addig meg kéne tanítanunk egymásnak dolgokat.
- Igazad van. Például, hogy kell ebben a cipőben fájdalom nélkül járni!- majd megfogta a „lábát” és fájdalmát kis masszírozással, próbálta megnyugtatni. Kagome csak nevetett, de ekkor megjelentek Sangoék és el kellett mondaniuk mindent. A varázslóról, a gondolatokról, és hogy a szerelmüknek még sok jelentősége lesz.
- Tényleg… ti tudjátok mit gondolt a másik, igaz?- szólt Miroku- Akkor azt is tudjátok, hogy szeretitek-e egymást, nem? Mert Inuyashával mi sokat beszéltünk ilyenekről, tehát akkor többet gondolkodott erről, mint beszélt! Nem?- feszegette a kérdést Miroku.
- Hááááát… én tudok valamit! Nem tudom Kagome mennyit nézett meg az ilyen gondolataimból- válaszolta Inuyasha.
- Tényleg, erre nem is gondoltam, hogy ezt is megtudhatom. Én eddig csak azt láttam, amit gyerekkorában átélt- folytatta Kagome és kicsit elvonult, hogy gondolatokat fürkésszen. Inuyasha ugyan így tett csak a másik irányba vonult. Egyszercsak Kagome felüvölt:
- TE PERVERZEBB VAGY, MINT MIROKU! HOGY GONDOLHATSZ ILYENEKET? ÉN SOSEM TENNÉK ILYET! TE UNDORÍTÓ PERVERZ ALAK!- és Kagome elviharzott.
- Inuyasha, csak nem azon gondolkodtál, amit a múltkor mondtál?- kérdezte Miroku egy félvigyort csalva a képére.
- Miről van szó, fiúkák?- kérdezte Sango gyanakodva.
- Hát csak arról, hogy egyszer Inuyasha arról gondolkodott, hogy milyen lenne Kagoméval… lenni- és látták, hogy Inuyasha arca elvörösödik. Ekkor mindkettejükből előtört a nevetés.
- Na, mit nevettek?
- Hát csak annyit, hogy Kagoméről miket álmodozhattál!- röhögte Sango. Inuyasha kissé megsértődött, és Kagome után indult, hogy kiengesztelje őt. Meg is találta őt. Egy kicsit duzzogott, majd hirtelen elmosolyodott. Ekkor Kagome furcsa illatra lett figyelmes.
- Inuyasha, te vagy itt?- és hátrafordult. Meglátta „Inuyashát” aki előtte állt.
- Min mosolyogtál?- kérdezte kíváncsian a „fiú”.
- Elmondom, mert már szinte ismersz: azon mosolyogtam, hogy miket gondoltál rólam. Hogy azt gondoltad…, hogy csókolóznánk- majd nevetésbe tört ki. Inuyasha is egy félénk vigyort megejtett és közelebb húzódott Kagoméhoz. Ekkor Kagome ránézett és csak figyelték egymást. Most jöttek rá, hogy egy valami megmaradt bennük. Ugyan azt a tekintetet látták, mint amikor egymás szemébe néztek. Egyre közelebb kerültek egymáshoz, és közelebb, és közelebb. Forró csókban értek össze. Becsukták szemüket így élvezték ezt a pillanatot, amikor furcsa érzésük volt. Máshogy csókoltak, mint amikor elkezdték. Kinyitották szemüket. Kagome, most nem egy barna szempárt fedezett fel, hanem egy aranysárga szempár nézett rá. Ekkor egy ismerős hang szólalt meg. Bizony, a mi kedves igazság őrzőnk az.
- Látom, elég hamar rájöttetek, hogy mehettek vissza testetekbe- szólt a varázsló.
- Várj. Mondtál valamit, ami a szerelmünkkel kapcsolatos. Mi az?- érdeklődött Inuyasha a jól megszokott régi hangján.
- Ezt a jövő elárulja! Remélem, belátjátok teljesen szerelmesek, vagytok egymásba. Legyetek boldogok!- és azzal eltűnt, úgy ahogy feltűnt.
- Köszönjük!- kiáltott utána még Kagome majd szerelme felé fordult. Magához rántotta és úgy csókolta meg, ahogy az álmodozásokban látta. Ekkor hirtelen felbukkan egy közeli bokorból Miroku és Sango és önfeledten, tapsolnak.
- Gratulálunk Inuyasha!- szólt elismerően Miroku.
- Igen, szeretnétek esetleg egy kicsit kettesben maradni?- kérdezte Sango majd, megfogta Miroku fülét és alrébbráncigálta a helyszínről.
- Ezekbe meg mi ütö… - de Inuyasha ezt nem tudta befejezni, de nem is volt fontos, mert Kagome csókját már nem akarta megszakítani. Forró csókolózás alakult ki, de már nem bírták fékezni magukat. Inuyasha néhány lépést hátrébb lépett és már el is takarta őket néhány fa és bokor. Inuyasha egy percre sem engedte el Kagomét. Lassan lecsúsztatta a lány ruháját, és nyakát kezdte csókolni. És egyre lejjebb ért, mindeközben Kagome sem volt tétlen. Levette a hanyouról a kimonót, és simogatni kezdte a mellkasát. Gyönyörű volt minden. Együtt voltak és nem számított semmi, csak egymásnak léteztek, és csak ők ketten. A hangulat egyre forróbb lett. Izzott a levegő a páros körül. Miután többször is egymáséi lettek kissé fáradtan hajtotta Kagome fejét a hanyou izmos mellkasára. A fiú szépen simogatta a lány arcát, és közben beszélgettek.
- Kagome, te olyan gyönyörű vagy! És én annyira szeretlek téged!
- Én is szeretlek! És soha nem akarlak elhagyni-, mondta Kagome, majd följebbcsúszott és megcsókolta kedvesét. Ezt a pillanatot Inuyasha szakította meg. Felállt, majd letérdelt a kissé meglepett lány elé és megszólalt:
- Kagome.
- Igen?
- Lennél a feleségem?- kérdezte Inuyasha reményekkel teli arccal. De ilyen reakcióra nem számított. Kagome a nyakába ugrott és össze-vissza csókolta a fiút majd válaszolt.
- Igen, igen, igen, igen! A feleséged akarok lenni! Minél előbb!- és ismét csókbomba következett.
- Nyugi Kagome! Jólvan na- próbálta kicsit lenyugtatni Inuyasha az izgatott lányt. Ez után a felöltözés volt hátra és, hogy elújságolják barátaiknak, azt, hogy egy család lesznek.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
