-Inuyasha, már órák óta gyalogolunk, de még mindig köd van és orromig se látok.
-Jól van Kagome, ne nyavalyogj már annyit, inkább nézz körül, hogy mindenki megvan-e.
-Sango, Miroku, Shippou megvagytok?
-Inuyasha, nem válaszolnak!
-Gyújtsunk tüzet, és majd reggel megkeressük őket, hátha addigra már felszáll ez a köd.
-Ez remek ötlet.
A tűz még ég ám Kagome már alszik. Inuyasha is készül lefeküdni. Ránéz Kagoméra és látja,
hogy a lány libabőrös, ezért odabújt hozzá. Reggel mielőtt Kagome felébredt volna Inuyasha
elment mellőle és lement a folyópartra. Miután visszajött…
-Miroku, Sango megvagytok? Most akartunk elindulni és megkeresni titeket. Megmondtuk,
hogy figyeljünk egymásra és senki ne tűnjön el!
-Jólvan na, bocs ha megzavartunk valamit.
-Mii? Mire célzol ezzel Miroku?
-Miután kialudt a tűz mi is megérkeztünk és láttunk titeket…
-Te most arra célzol, hogy én és Kagome???
-Igen, bizony.
-Ez marhaság, csak kitaláció! És ti?
-Hát…
-Tudod miután lemaradtunk tőletek, kikötöttünk egy folyóparton, ahol nem volt köd és leültünk
beszélgetni. De csak…
-Ja és még, hogy mi!
-Ne szakíts félbe, szóval csak beszélgettünk, aztán arra gondoltunk, hogy körbenézünk csak
nem kerültünk annyira távol tőletek, aztán megtaláltunk itt.
-Aha. És megláttatok minket és rögtön rosszra gondoltatok!
-Elég félreérthető volt ahogy ott fekszel mellette rajta van a pulcsid és te szorosan magadhoz
ölelted. Ne mond, hogy nem volt félreérthető.
-Mi?? Szorosan magamhoz öleltem? Ezt álmomban csinálhattam.
-Mindegy mikor, megcsináltad és mi láttunk.
-Jólvan na! Te is biztos ezt tetted volna ha Sango ült volna ott.
-Háát…
A lányok…
-Hol voltatok tegnap este?
-Egy folyóparton beszélgettünk, de amikor megjöttünk furcsa dolgokat láttunk.
-Mit?
-Hát téged és Inuyasha-t.
-Engem és…Inuyasha-t?
-Te nem is érted miről beszélek? Teljesen félreérthető helyzetben voltatok!
-Mi?? Én és Inuyasha?!
-Tudod, amikor megjöttünk már kialudt a tűz é ott láttunk titeket a fa törzsénél ahogy ott
fekszetek egymás mellett rajtatok van Inuyasha kabátja, és ő szorosan magához ölel.
-Tényleg?! Akkor nem csak álom volt, hogy egy meleg test hozzámbújik és felmelegít.
De mesélj mi volt veletek!
-Semmi különös csak beszélgettünk és…Shippou veletek van?
-Nem nincs, nem láttam tegnap este óta! Kérdezzük meg a fiúkat!
-Veletek van Shippou?
-Nem nincs, pont most akartunk titeket megkérdezni.
-Akkor nem lesz más választásunk, meg kell keresni.
-Sangonak igaza van, menjünk.
-Shippou! Hol vagy?
-Félek, hogy nem találjuk meg, Inuyasha.
-Ne aggódj Kagome, megtaláljuk.
-Shippou! Shippou!
-Nézzétek ott van!
-Hol Miroku?
-A sziklán, ott.
-Tényleg.
-Nézzétek milyen piros!
-Tényleg, Kagome gyorsan ki kell hoznunk.
-Jó, meg kell próbálni felébreszteni.
-,-Shippou! Ébredj!
-Nem ébred.
-Inuyasha, be kell menned érte!
-Miért nekem?
-Mert te nagyot tudsz ugrani.
-Jólvan na, megyek.

(Piff-puff)
-Shippou, ébresztő! Még mindig milyen piros!
-Kagome, szerinted mi baja lehet?
-Nem tudom, de be borogatom a fejét.
-Nézd Kagome magához tért!
-Shippou, hogy érzed magad? Mi történt?
-Huhh! Tegnap, amikor sétáltunk kiesett valami Kagome táskájából, egy üveg.
Megálltam felvettem, hogy odaadom neked, de mire felvettem már eltűntetek.
-Egy üveg? Ez érdekes…Az alkohol!
-Shippou, te megittad az alkoholt amit sebfertőtlenítésre hoztam?!
-Nem tudtam, hogy mi az ezért kinyitottam és beleszagoltam, és nagyon érdekes
illata volt ezért megkóstoltam. Ízlett, és egyre többet ittam, de, hogy hogy kerültem erre a
sziklára azt nem tudom.
-Mi mis ugyanitt voltunk, de mégse vettük észre, hogy lehet ez?
-Várjatok, eszembe jutott valami. Egyszer megébredtem és láttam két alakot a parton, de csak nagyon halványan. Annyira fájt a fejem, hogy nem tudtam nekik kiabálni. Aztán kicsit később furcsa hangokra lettem figyelmes.
-Milyenekre?
-Tudjátok, amikor még éltek a szüleim gyakran hallottam ezt a hangot,
akkor amikor meztelenűl szoktak birkózni a földön esténként.
-Meztelenül birkózni…
-Miroku, Sango!
-Mi nem, biztosan csak félre beszél az alkohol miatt.
-Most az egyszer osztom Miroku véleményét!
-Az alkohol miatt mi!
-Mi van?
-Semmi Shippou, feküdj bele a kosárba és pihenj.
-Jó, köszönöm Kagome! Gyertek induljunk, mindenkinek van magánélete, ezt hagyjuk jó?
Elindultak és ezek után már nem beszéltek erről többet, de a pontos igazságot csak
Miroku és Sango tudja, de egy biztos: ezek után többet jártak kézenfogva…