A felkészülés eközben gőzerővel folyt az iskolában is táncpróbák,énekgyakorlás és a
színdarab,megbeszélték hogy a musicalből mindössze négy dalt adnak elő a Veronát a
Les rois du monde-t,a az Amier-t és a végén a Coupables-t...Inuyasha természetesen
ahány próbán csak tudott ott volt,mindenben segítette a lányt,ha kellett még díszletet is
épített...bármit megcsinált amit Kagome kért tőle kivéve egy dolgot...azt hogy a fiú
énekeljen vele, vagy talán szólóban sehogy sem tudta elérni...
Már csak pár nap volt hátra a fesztiválig amikor is mint általában Inuyasha végzett
Kagome házimunkáival bement a lány szobájába hogy próbáljanak...s ahogy szokták
egy kis összeszólalkozásból hatalmas veszekedés lett...vagyis Inuyasha már megint
bolhából elefántot csinálunk alapon hatalmas féltékenységi jelenetet
rendezett...természetesen ismét visszatért arra a műcsókra és különböző intim
érintésekre...mindenféléket vágtak egymás fejéhez...természetesen olyan dolgokat is
amik már rég érvényüket vesztettek...például Kikyou esetleg Kouga...s egy bizonyos
dolog említésénél...ami természetesen a hanyou szájából hangzott el s igazán át se
gondolta...a veszekedés elérte csúcs és egyben végpontját...
-Tudod mit légy a felesége és szülj neki ilyen hisztizsákokat... őt talán nem kergeted
majd idegbajba...elegem van abból hogy a munkádat végzem miközben te nem csinálsz
semmit...itt henyélsz s csak ezekkel a hülyeségekkel vagy elfoglalva...nem figyelsz az
öcsédre és ha nem megyünk mihamarabb haza én se tudok szellemmé válni..és tudod
hogy kellesz nekem az ékkövek felkutatásában...és...-kiabálta de aztán hirtelen
elhallgatott...és ennek a hallgatásnak oka volt Kagome felpofozta a fiút..ilyet még soha
nem tett (eltekintve egy rémálomból való felébredés után de végül is az úgyszintén
Inuyasha hibája volt..és végül is semmi szándékosság nem volt benne...)
De most csak álltak ott egymással szembe pont ugyanúgy mint pár héttel ezelőtt...
ereikben megfagyott a vér..a szobában a csend ,mint hatalmas úr vette át a hatalmat...
s a Nap már lebukott a távolban már épp csak egy kicsiny vonal látszott belőle mintha
lángra lobbantotta volna a látóhatárt...s a világra sötétség ereszkedett csakúgy mint a
szerelmesek szíveibe...
S most az eddigi alkalmakkal ellentétben Inuyasha is bűnösnek érezte magát
hiszen ha a lány nem lett volna oly mérges rá egy egyszerű "Osuwari!" is megtette volna...
de most tudta hogy olyat mondott amit nem kellett volna-érezte hogy ezzel nagyon a
lány lelkébe tiport... s azt is nagyon jól tudta Kagome az utóbbi időben nagyon ingerlékeny..
..és nem volt nehéz vele akár csak egy kis ostobaságon is...de összekapni...
-Kifelé...mondta sírva a lány-Kifelé!!!!
S Inuyasha hiába kért bocsánatot hiába mondta hogy sajnálja nem használt...lehúzott
fülekkel kisétált a szobából...
-Egy darabig ha megkérhetlek ne gyere a közelembe...-mondta a halkan a lány...
-De Kagome...Sajnálom én nem úgy értettem...-védekezett hasztalanul a hanyou...
-KIFELÉ!!!-kiáltotta a már a zokogás határán lévő lány.
Ezek után Inuyasha nem tudott mást tenni csak elsétálni a szobából...
Kagome háttal állt az ajtónak majd miután a fiú kiment zokogva csúszott a földre...s
mérgében dühösen verte azt...de a hanyou se volt túlságosan felvidulva a történtektől...
ő is nekitámaszkodott az ajtónak ,majd leült a földre s az ajtó felé fordult...nem tudta
hogy a másik oldalon a lány ugyanezt tette:
-Mért vagyok én ennyire bunkó...-gondolta magában-Sajnálom....suttogta s kezét az
ajtóra helyezte s végigsimította azt...-Sajnálom...-ismételte már egy kicsit hangosabban.
Ez a hangerő éppen elég volt ahhoz hogy Kagome meghallja két hüppögés között...majd
kezével ő is megsimította az ajtót...érezték egymás közelségét csak ez egy dolog és a
veszekedés állt közöttük...majd a lány visszavette a kezét, felállt a földről végigdőlt az
ágyán s lassan sírdogálva elaludt, saját magát azzal biztatva hogy holnap lesz a főpróba
és ki kell pihennie magát...
Inuyasha még sokáig ült az ajtóban de igazán ő sem tudta feldolgozni a dolgokat
sokáig olyan jól megvoltak...közel volt egy bizonyos vallomáshoz...s egy csókhoz...
de most....
Mire az óra éjfélt ütött ő már tudta hogy hogyan engesztelhetni ki a lányt...s hogyan
vallhatná be a legszebben hogy mit érez iránta...már csak azon gondolkodott hol és
mikor tegye ezt meg...
A főpróbán Kagome a lehető legrosszabb formáját nyújtotta.Elrontotta a legegyszerűbb
koreográfiát is...minden musicalszámot hamisan adott elő...elfelejtette a rég betanult
szövegeket...s barátnői már csak azzal tudták biztatni,hogy mindez csupán az idegesség
miatt van...s holnap minden jobb lesz...s mikor a lány elpityeredett már tudták
hogy valószínűleg a probléma okozója ismét Kagome barátja...de segíteni igazán
nem tudtak hiszen a lány akárhogy kérlelték nem mondta el mi bántja...
A fellépés előtti éjszakai szerelmesek egyikének sem volt felhőtlen mindkettő aggódott a
másnapi események miatt...s nem jött álom a szemükre...de a helyzetet tetőzte hogy a
fesztivál reggelén minden a szokásosnál is rosszabbul indult..Kagome elaludt...nem
találta a ruháit...úgy érezte az összes szöveget elfelejtette...se még mielőtt elindultak
volna már szinte egy szép kis idegösszeomlás határán állt...
Higurashi úr szállította a kókadt lányt az iskolába ahol már minden a feje tetején volt.
Mindenfelé sürgő forgó diákok mindenki segíteni akart mindenkinek s ebből nagy
kavalkád lett...Kagome végignézet a színes forgatagon...majd elbúcsúzott édesapjától s
lassú ólomléptekkel elindult befelé az öltöző felé...de eközben Inuyasha is megérkezett,
s mint valami kis árnyék úgy vigyázta a lány minden lépését természetesen annak tudta
nélkül.
-Kagome ugye jobban vagy már?-támadták le azonnal barátnői az éppen megérkező s
még félálomban lévő lányt.
-Mi bajod volt tegnap?-kezdett el érdeklődni a Rómeót alakító Yuuichi.
-Nyugodjatok meg nincs semmi probléma...-rázta le az érdeklődőket Kagome
megjátszott nyugalommal...de sajnos igenis ideges volt nem csak az egész fellépés
hanem Inuyasha miatt is ...aggódott érte...mindennél jobban érdekelte hogy viseli ezt az
egészet...
Egy órán belül lement Kagoméék első fellépése,a kórus kitűnően szerepelt...s a lány is
egy kicsit jobb kedvre derült...hiszen már a szülei is ott álltak a közönség között... de
ennek ellenére hiába aratott a délutáni Shinig star is fantasztikus és elsöprő sikert...a lány
mégis szomorú volt a délelőtti csöppnyi boldogságát beárnyékolta egyetlen ember hiánya
egyetlen emberé akinek igazán szólt a dala, akiért táncolt...s akinek a legjobban elő
szerette volna adni az esti színdarabot...ez az ember (pontosabban félszellem) Inuyasha
volt...azt természetesen Kagome nem tudhatta hogy a hanyou minden mozzanatát látta...
minden nehéz pillanatában ha csak lélekben is de ott volt s együtt szenvedett vele...
-Kérjük a nézőket foglalják el helyüket!Az előadás 10 perc múlva kezdődik!-harsogta egy
fiatal nő hangja a hangosbemondón keresztül.
...s a közönség az utasításnak megfelelően elkezdett beszállingózni....s a nézőteret
lassan elöntötték az emberek...
-Nézd Kagome ott vannak Anyukádék!-mondta Yuka, majd tovább kémlelte a sorokat
hátha megpillant egy ismerős alakot.
-Aha...-mondta egy erőltetett mosollyal az arcán a lány...már a szülei sem tudták felvidítani..
.már az sem hogy az édesapja is ott ült...már az sem hogy mindenki az egekig
magasztalta tehetségét...hiszen hiányzott valaki a közönség közül aki után ő hiába
kutatott az arcok százai között...
-Inuyasha...-sóhajtott...s szíve megtelt keserűséggel...mennyit bolondoztak a próbák
között...mennyit nevettek együtt a hibákon...s mennyire szerette volna előadni ezt neki...
-Kagome kezdünk!-rántotta meg karját Eri-Gyere te kis Júlia...!-mosolygott s a darab
nemsokára elkezdődött a Capuletek és Montaguk harcával...majd az események egyre
csak peregtek...azonban egyszer csak...
-Hol van Yuuichi?-kérdezte ijedten a Benvoliot alakító fiú-Mindjárt ő következik...illetve
mi a közös számunkkal...Les rois du monde...
-Nem tudom!-válaszolta ijedten a rendező vagyis Eri-Csak Kagome meg ne tudja még
idegesebb lesz mint amilyen most...még úgy is csak az elején vagyunk a báli
előkészületeknek a Capulet házban...
S mint ahogy a rendező említette Kagome épp kint állt a színpadon egy csodaszép vörös
ruhában...hajában a kontyának összefogására pici rózsás csatok szolgáltak...s hál
istennek még tényleg csak az elején tartottak...
-Bocsánat a késésért..de volt egy kis megbeszélnivalóm egy bizonyos
fiatalemberrel...-szaladt oda Yuuichi a két ingerült emberhez...-(ennek természetesen
veszekedés lett a vége de csak pont akkora hangerőn ,hogy a közönség ne de a fiú
hallja a fenyítést)....
A darab tehát sikeresen folytatódhatott tovább...minden simán ment Kagoménak
aggodalma ellenére nem ment el a hangja,nem felejtette el szöveget...de egy valaki után
szeme még mindig kutatott...még mindig várta hogy megjelenik...
S végül eljött az esküvői jelenet...amit természetesen Eri szinte teljesen átírt "Júliának"
egy kis szökőkútnál kellett várnia "Rómeót" és onnan indultak el együtt a templomba ami
majd díszletátalakítással meg is jelenik egy két perc alatt...
Tehát Kagome így is tett szépen leült a neki kijelölt helyre s hófehér ujjaival gyengéden
felzavarta a csillogó víztükröt...ebben a jelenetben krémszínű ruhát viselt fénylő ezüst
hímzéssel...s hosszú derekáig érő ébenfekete haját rengeteg piciny és ragyogó kő
ékesítette...úgy nézett ki mint egy valódi hercegnő..de szemében a szomorúság
tükröződött már majdnem a darab felénél jártak de Inuyasha még mindig nem volt sehol...
újjával bágyadtan játszadozott a vízzal...s keserűen tekintettel bámulta annak lágyan
fodrozódó tükrét...a zene elindult tudta hogy végig kell csinálnia...utána találkozhat a
hanyouval és megbeszéli vele, minél jobban odakoncentrál az előadásra annál
gyorsabban eltelik és annál hamarabb találkozhat Inuyashával...
De a dallam hiába indult el semmi sem történt...Rómeó nem kezdett el énekelni....Kagome
hiába várta...
-Mi a francot csinál ez a Yuuichi elrontja a darabot...-kiabálta Eri...-Ken indítsd el újra az
Amier-t hátha ha rájön hogy énekelnie kéne!Ha ennek az előadásnak vége úgy érzem
neki is...
S ahogy a cseppet sem ideges rendezőnő parancsolta a szám újra elindult...
Kagome még mindig a szökőkút peremén üllt...már ő is egy kicsit mérges volt...haladni
akart s elmenni szerelméhez...
-Amier,c'est ce qu'il y a de plus beau-szólalt meg váratlanul "Rómeó"...de nem az a hang
amit a próbákon megismert és nem az a fiú aki eddig szerepelt...
-Biztos evett valamit....Eri megmondta hogy ne együnk semmit az előadás alatt,hiszen
megváltozik a hangunk-kapta fel a fejét hirtelen-...meg fogja ölni...-gondolta Kagome-de
ez a hang olyan más...olyan kedves...annyira szép.....
-Amier c'est monter si haut...s a fiú tovább folytatta s a dallam egyre kellemesebbé vált...
a lányt mintha elvarázsolták volna...lassan megfordult s szembe találta magát "Rómeóval"..
.az ő Rómeójával...Inuyasha volt az...kék bársonyruhában egy korabeli fekete fehér
tollaskalapban , Kagome nem hitt a szemének...azt hitte elájult vagy hogy reggel óta még
mindig csak álmodik...vagy beleesett a szökőkútba s ezt az oxigén hiány okozza...az
egész olyan volt mint egy igazi tündérmese...
De nem a hanyou egyre közelebb jött halkan lesétált a lépcsőn...s közben tovább énekelt..
.s mindezt Kagoménak...mindketten tudták mit jelent a szöveg...hiszen a lány lefordította..
.s mindketten érezték azt a furcsa tüzet ami fellobban a szívükben...
-Et toucher les ailes des oiseaux...Amier...c'est ce qu'il y a de plus beau...s a fiú kinyújtotta
kezét s Kagome megbabonázva közeledett felé...majd ő is elkezdett énekelni de olyan
gyönyörűen mint még soha hisz ezt most nagyon is komolyan gondolta...mindkettejük
dala a szívükből szólt.. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
