I. fejezet.
-Lélekrablók- mondta Miroku majd Inuyashara nézet
-Kikyo- mondta Inuyasha majd egy kis idő után, folytatta-, mehetünk tovább?
-Igen- mondta mindenki
Hamarosan egy erdő melletti tisztásra értek, és úgy döntöttek, hogy letáboroznak. Este 11 óra fele járt már és Inuyasha és Kagome kivételével már mindenki aludt. Inuyasha egy kicsit távolabb egy fának dőlve nézte a csillagokat. Kagome pedig a tűz mellet ült ,, Ezt nem értem miért nem ment oda Kikyohoz. Megyek és megkérdezem tőle.” Azzal felállt és oda ment Inuyashahoz és leült mellé.
-Szia-
-Szia-
-Kérdezhetek valamit?-
-Persze-majd egymásra néztek, de Kagome a csillagok felé kapta a fejét.
-Ma, mikor Kikyo lélekrablóit láttuk, miért nem mentél oda hozzá?-
-Nem voltam rá kíváncsi, hiszen már nem is szeret és én se őt.-
-Nem???- kérdezte Kagome döbbenten
-Nem- majd újra találkozott tekintetük, mikor Kagome reszketni kezdet.
-Fázol?-
-Egy kicsit- vallotta be Kagome- jobb, ha most vissza megyek- majd indult volna vissza de Inuyasha elkapta a karját és vissza húzta maga mellé, és magához ölelte hogy a lány ne fázzon (na jó nem csak ezért).
-Maradj még- kérlelte a fiú
-Rendben maradok.-
Még egy pár percig így ültek majd Inuyasha megtörte a csendet.
-Kagome…-kezdte
-Igen?-
-Már egy jó ideje nem szeretem Kikyot, mert rájöttem, hogy valójában téged szeretlek.- mondta Inuyasha, majd Kagome felnézet a fiúra.
-De ez nem igaz te mindig is Kikyot fogod szeretni, nem engem.- Majd felállt és indult vissza a helyére, de Inuyasha előtte termet, és magához húzta a lányt és megcsókolta, Kagome nem is ellenkezet.
- Most már hiszel nekem? Én téged szeretlek Kagome és nem Kikyot.-
Majd a lány újra megcsókolta a hanyout.- Én is szeretlek
Visszamentek oda, ahol eddig voltak és egymás karjaiban aludtak el.
Másnap Kagoméék keltek először így a többiek nem látták őket, de persze Kagome Sangonak, és Inuyasha meg Mirokunak mondott el mindent.
Két héttel később Újhold volt. Kagome és Inuyasha egy barlangban húzódtak meg. Miroku és a többiek egy közeli faluban voltak, démon irtani. Kagome a falnak dőlve a tűz mellet ült, de még így is reszketett, mikor Inuyasha ezt észrevette oda ment a lányhoz és átölelte.
-Fázol még?-
-Nem, köszönöm.- mosolygott a fiúra, aki rögtön megcsókolta. Inuyasha már a lány nyakát csókolgatta, majd levette a felsejét.
-Várj Inuyasha ez egy kicsit gyors nekem-
-Bocs, persze igazad van.- mondta a fiú majd átölelte szerelmét.
De ekkor a lány újra megcsókolta a fiút és levette a felsőjét, majd ez kis mosollyal azt mondta:
-Meggondoltam magam.- majd ismét megcsókolta Inuyashát. És itt már tényleg nem volt megállás. Lekerültek a ruhák és hajnalban a kimerültségtől már mélyen aludtak egymás karjaiban.
-Mit gondolsz, hogy érezték magukat az este Inuyashaék- kérdezte Miroku mosollyal az arcán, mikor már majd nem odaértek a barlanghoz, ahol Kagomééket hagyták
-Jajj szerzetes te mindig csak arra tudsz gondolni-, mondta Sango aki csak ezek után látta meg Inuyashaékat akik meztelenül feküdtek egy más mellett (persze bevoltak takarva). Mindegyiküknek leesett az álljuk. De pár pillanat múlva Inuyasha felkelt.
- Oooooh- mondta kicsit pipacs vörösen- ti mit kerestek itt?- erre a mostanra már Kagome is felkelt.
-Öööö… Értetek jöttünk, végeztünk a faluban, és gondoltunk jobb, ha siettünk vissza, hogy hamarabb elindulhassunk.- nyögte ki végül Miroku.
-Mi most elmegyünk sétálni, 10 perc és jövünk addig ti öltözetek fel.- mondta Sango majd indult el, és húzta magával a szerzetest is.
Tisztes távolságban, voltak már mikor Miroku megszólalt.
-na végre ez is megtörtént.-
-Ja…-mondta kicsit zavarban
A barlangban
-Most aztán megbombáznak minket a kérdéseikkel-, mondta Kagome mikor már teljesen, felöltöztek.
-Az biztos, főleg Miroku- mondta Inuyasha
- Visszajöttünk.- mondták egyszerre Mirokuék
Majd megreggeliztek és indultak tovább, és ahogy Kagoméék várták Sango és Miroku jól kifaggatták őket.
II. fejezet.
Kagomének vissza kellet mennie a világába, mivel rengeteg volt a lemaradása. De persze nagyon hiányzott neki Inuyasha és a többiek. Inuyasha állandóan a Kútnál volt és várta hogy szerelme visszamenjen hozzá, legszívesebben utána ment volna de, nem tehette, mert Kagome metiltotta neki.
Aznap mikor Kagome visszament a középkori japánba, Inuyasha és a többiek a faluban voltak
-Mikor jönn már???- türelmetlenkedett Inyuasha
-Mindjárt itt lesz- nyugtattam Miroku
-Sziasztok- hallatszott a távolból Kagome hangja.
-Na mit mondtam?- mondta fülígérő mosollyal Miroku, de ezt Inuyasha már nem halotta, mert már Kagome felé futott.
-Szia-
-Szia Inuyasha- mondta a lány, majd megcsókolták egymást, de Inyuasha hirtelen felkapta a fejét.
-Mi a baj Inuyasha?- kérdezte aggódva Kagome.
-Naraku… jön.- mondta Inuyasha, majd a kardjához nyúlt.
-Szia Inuyasha, hiányoztam? - kérdzte gúnyos hangon Naraku.
-Nem nagyon, de hogy-hogy egyedül jöttél? - mondta Inuyasha
-Ja, csak egy valamiért jöttem, vagy is inkább valakiért. - eközben Kagomére nézet, amit Inuyasha is észre vett és a lány elé lépet.
-Ha Kagomére céloztál, abból nem eszel. Mert ha hozzá mersz nyúlni, akkor meghalsz.- mondta Inyuasha.
-Ó, én nem rá gondoltam, hanem a magzatára. - mondta Naraku, majd több ezer szellemet szabadított a csapatra. 10 perc után sikerült legyőzniük őket, de Naraku még mindig ott volt és vészesen közelített Kagoméhez, de ekkor Inuyasha kettévágta az újabb bábot.
-Kagome jól vagy?- kérdezte Inuyasha mikor oda fordult szerelméhez.
-Igen jól vagyunk, de te megsebesültél.- mondta aggódva Kagome.
-Nem vészes, de biztos, hogy te jól vagy, minden rendben? - kérdezte Inuyasha
-Igen mondtam minden rendben. - mosolyogta Kagome.
-Apa leszek ezt el, sem hiszem. - majd megölelte a lányt.
-Én sem majd- megcsókolta kedvesét.
-De mit akarhat Naraku a gyereketekkel- csatlakozott be a beszélgetésbe Miroku.
-Nem tudom- mondta Inyuasha.
-De én igen-
-Mit keresel itt Sesshomaru? - mondta Inuyasha
-Csak segíteni szeretnék.- mondta, amin mindenkit megdöbbentet.
III. fejezet
A nagy csendet végül Kagome törte meg.
-Sesshomaru mit akar Naraku a gyerekünktől?-
-Az erejét- mondta nyugodtan
-De neki nem lesz nagy ereje, hisz csak negyedig lesz szellem. - mondta Miroku.
-Ez igaz, de apánk rá is hagyott valamit. -mondta Sesshomaru Inuyashanak.
-Mit?- kérdezte Kagome.
-Hatalmas erőt, bár pontosan még én sem tudom hogy mit, vagy miket, lehet hogy egy hatalmas erő, de lehet több erő, ezt már csak akkor tudjuk, meg ha megszületik, és használja majd azt.- mondta Sesshomaru ridegen- csak azt nem tudom hogy Naraku vajon tudja-e hogy milyen erőt fog kapni.- zárta le.
-Szóval Naraku azért akarta megszerezni őt, hogy majd az erejét ellenünk fordítsa.- mondta Inuyasha
-Valószínű, vagy magába olvasztja.- mondta Sesshomaru.- de ez most nem fontos az a lényeg, hogy míg meg nem születik jobb lenne szerintem, ha Kagomét átvinnéd a világába, ott nagyobb biztonságban van, és utána meg majd megvédjük valahogy.
-Miért segítesz nekünk?- kérdezte Inuyasha.
-1. mert apánknak megígértem hogy segítek nektek. 2. mert Rin is ezt szeretné 3. végül is ő lesz az unokahúgom vagy öcsém. És ha már itt tartunk szeretnék veled kibékülni, rájöttem hogy apánk miért rám hagyta a Tenseigat. Nos mit szólsz?
-Én benne vagyok. Rin nagyon jó hatással van rád.- mondta kis mosollyal mikor kezet fogott bátyjával.- Tényleg hol van most?-
-Egy közeli tónál hagytam őt és Yakent. -mondta- de, gyorsan vidd el Kagomét, mert már megint jön az a szemét Naraku .-és azzal odafordult ahol Narakut érezte.
-Kösz- mondta Inuyasha, majd felkapta Kagomét. És egy gyors búcsú után, már a kúthoz sietek.
-Szia Sesshomaru, csak nem süllyedtél le ezeknek a szánalmas halandóknak a szintjére?- kérdezte gúnyosan Naraku mikor meglátta Sesshomarut, a ,,kis csapatban”.
-Inkább halandókhoz süllyedek le mint hozzád- mondta Sesshomaru, majd támadásba lendült, Ő Narakuval harcolt a többiek pedig több ezer szellemmel amiket Naraku küldöt rájuk. Mikor vége lett a csatának mindenki Kaede falujába ment és ott várták Kagoméékat, még Sesshomaru is oda ment, miután elment Rinért és Yakenért.
Másik világ.
Inuyasha és Kagome megérkeztek. Kagome családja örült hogy Kagomének gyereke lesz. Kagome már a 8. hónapban tartott. Éjszaka volt Inuyasha és Kagome az ágyban feküdtek de egyikük sem aludt.
-Inuyasha-
-Igen? -kérdezte Inuyasha ki most, ránézet kedvesére, aki mellette feküdt.
-Nem engedhetjük majd, hogy Naraku a kicsi közelébe férkőzhessen, mert ha valami baja lesz a picinek én azt nem élem túl-, mondta Kagome könnyes szemekkel.
-Kérlek, ne gondolkozz ilyeneken, mi majd megvédjük én, Sesshomaru és a többiek. Meg persze, majd ha nagyobb lesz, akkor majd lehet, hogy ő véd meg minket.- mondta Inuyasha majd homlokon csókolta Kagomét.
-Szeretlek.-
-Én is szeretlek.-
-Még egy kérdés.- mondta és szerelmére nézet- Mi lesz Kikyoval?-
-Nem tudom, de ígérem, nem hagylak el titeket.- majd látta hogy kedvese rámosolyog. És visszateszi fejét. Pár perc múlva Kagome már aludt, de Inyuasha nem tudott, csak gondolkodott.
,, Ha Naraku elrabolja a kicsit akkor Kagome, biztos beleörül, ahogy én is, de nincs más megoldás abban a világban, kell nevelni őt, mert ha itt engedi szabadjára az erejét, akkor rengetegen megsérülhetnek, vagy meghalhatnak. Nem lesz semmi baj, hisz ott leszek én a barátaink és a bátyám is, és később, ha már nagyobb lesz, akkor ő is meg tudja védeni magát. Nem szabad kételkednem, mert akkor azt Kagome észre veszi és még idegesebb lesz. Azt pedig nem engedhetem.”
-Inuyasha- szakította meg a gondolatait Kagome.
-Mi a baj? Fáj valamid?- kérdezte aggódva Inyuasha.
-Nem, de nézd, rugdos- majd oda tette Inuyasha kezét a hasára.- tiszta apja.
Inuyasha mosolygott.
-Nem fáj?- kérdezte, mikor érezte, hogy gyereke milyen nagyokat rúg.
-Egy kicsit- vallotta be Kagome- de, legalább tudom hogy egészséges.
-Kérsz valamit?- kérdezte.
-Nem- de egy ki gondolkodási idő után megint megszólalt- de mégis, kérek egy kis csoki fagyit.- Inyuasha azonnal lent termett a konyhába, de mire visszaért a fagyival már Kagome aludt. Így leült az ágymellé és megette a fagyit majd még egy ideig, nézte az alvó Kagomét, de végül őt is elnyomta az álom.
1 hónap múlva Kagome egy gyönyörű kislánynak adott életet. Fekete haja volt, nem volta kutya fülei úgy nézet ki, mint egy ember, de a szeme az aranysárga volt. Éppen most értek át a kúton mikor Inyuasha megérezte Sesshomaru illatát.
- Sesshomaru jön, és ha jól érzem mindenki más.- és igaza lett hamarosan már mindenki ott volt és a kicsit nézte.
-Hogy hívják?- kérdezte egy kicsit a háttérben Sesshomaru.
-Rheia- válaszolta Inuyasha.
IV. fejezet.
Eltelt 15 év de Narakuval még csak nem is találkoztak, ami egy kicsit aggasztotta Inuyashát de, nem mutatta ki. Közben kiderült hogy Kouganak és Ayamének is született Rheival egy időben egy fiuk, Kouta, aminek Kagome nagyon örült, mivel így legalább Kouga nem szenvedet, mikor Kagome és Inuyasha összejöttek. Végül sok év után Sango és Miroku is összeházasodtak és születet egy fiuk, Miroku, aki most 10 éves. Rinből már kész nő lett, Kagoménak nagyon sokat segít a háztartásba, ő és Rheia is nagyon jó barátok lettek. Sesshomaru nagyon megszerette unokahúgát és unokaöcsét, mivel Inuyashaéknak születet egy fiúk is, aki most 5 éves és Inuyashanak hívják.
Sesshomaru adott egy kardot Rheinak ami hasonló az övéjéhez, és meg is tanította rá használni, persze Inuyashaval együtt, aminek néha az lett a vége hogy a fiúk egymás ellen kezdtek el harcolni. Rheia rendesen jár iskolába igaz délutánonként gyakorol, de még így is jobb tanuló mint annak idején anyja volt. J
Rheia ereje nem mutatkozott de így is, ha szellemek támadták meg őket vagy netán egy másik falut, akkor rendesen megállta a helyét. Ha nagy baj volt át tudott változni félszellemé, ekkor úgy nézet ki, mint Inuyasha csak lányban, de általában emberi alakban küzdött.
Ma egy nyugodt nap volt a gyerekek kint játszottak, Kagome, Sango és Ayame a vacsorát készítették. Inuyasha (nagy), Sesshomaru, Kouga, Kouta és Rheia pedig gyakoroltak. Ám hamarosan egy nyílvessző súrolta Rheia vállát.
-Áu- mondta miközben megáll és abba hagyta a gyakorlást.
-Mi a baj?- kérdezte Inuyasha, de miután meglátta a Kagome előtt becsapódott nyílveszőt, már tudta hogy ki áll a dolgok hátterében. - Kikyo, mit akarsz?- kérdezte Inuyasha az erdőből kilépő Kikyot.
- Amit mindig is akartam, téged megölni, de most hogy így elnézem meg kell ölnöm a lányodat és a fiadat is, mert neked nem lehet mástól gyereked.- ekkor már Kagome is felemelte az íját és Kikyora célzott. de már nem az eredeti helyén állt, hanem a fia előtt, hogy megvédje. Inuyasha pedig a lányuk előtt.
-Szánalmas vagy Inuyasha. Azt hiszed, hogy ezzel megvéded őt. De mindegy akkor előbb téged ölek meg- majd ki is lőtt egy nyilat de az 1 méterrel Inyuasha előtt elporladt.
-Ez meg mi volt?- kérdezte értetlenül Kikyo.
-Tényleg mi volt ez apa?- kérdezte Rheia.
-Azt hiszem te, lehet, hogy ez is a nagyapádtól kapott erők egyike- mondta Inyuasha.
-Ugye azt nem hiszed te kis liba, hogy ezzel megállítasz?- mondta Kikyo majd kilőtt egy nyilat Kagomére, aki visszalőtt a két nyíl egymásnak csapódott. Így semmlegesítette egymást a támadás.
-Kikyo tűnj el most, és akkor életben hagyunk.- mondta Inuyasha aki már a Tessaigat tartotta a kezében támadásra kész.
-Miért Inuyasha, nem akarsz velem jönni a túlvilágba, ahol együtt lehetünk örökre? Hisz megígérted vagy elfelejtetted?- mondta Kikyo.
- Nem, nem felejtettem el, de nekem itt az életem te már a múlt vagy.- mondta Inuyasha miközben Kagomére tekintett.
-Nem érdekel, velem jössz és kész. Engem nem lehet csak úgy helyettesíteni, egy kis libaával.- mondta majd ismét egy, nyílat, szegezet Inuyashanak.
-Hé ne sértegesd az anyámat, mert megbánod.- mondta Rheia majd elindult Kikyo felé.
-Rheia azonnal gyere vissza-, mondta Inuyasha de a lánya nem törődött vele
-Halottam már rólad, és tényleg hasonlítasz anyára mármint külsőleg, mert most hogy így hallgatlak teljesen más, vagy mint anya, mert ő nem tenné ezt.-
-Mit?-
-Amit te teszel most. Tönkre akarsz tenni egy családot, de nem fog sikerülni, amire már te is rájöttél, ugye?- kérdezte magabiztosan Rheia, ekkor már mindenki leengedte a fegyvert, és figyelték az eseményeket. Rheia 1 méterrel Kikyo előtt megállt.
-Azt tudod, hogy te most az én lányom is lehetnél?- kérdezte Kikyo.
-De nem vagyok az, az én anyámat Kagoménak hívják és nem Kikyonak érted?- majd felhúzta az íját és egyenesen Kikyo szívére célzott-, és most tűnj el, ha nem akarsz meghalni.-
-Rendben elmegyek, de még hallatok rólam. - mondta fenyegetően.
-Ha még egyszer meglátlak a családom közelében habozás nélkül megölek. - mondta Rheia.
Mindenki döbbenten figyelte a két nőt.
-Nem hinném, mert akkor már nem élnék- fordult ismét a lányhoz. Ekkor Rheia kilőtte a nyilát és megsebezte Kikyo vállát, ugyan ott, ahol az övé is megsérült.
-Ezt azért kaptad, hogy lássd, nem félek megölni.- mondta a lány majd visszafordult és indult a kunyhó felé Kikyo is megfordult és elment.
Ekkor Kagome és Inuyasha odafutottak a lányhoz.
-Rheia jól vagy? Mutasd a kezed!- mondta Kagome és már a lánya sérülését, nézte, közben Sango már hozta a kötszert és a fertőtlenítőt.
-Máskor ne cselekedj ilyen felelőtlenül, meg is ölhetett volna.- mondta Inuyasha mérgesen nézve lányát.
-De nem így lett.- mondta a lány, akkor egy kicsit fesziszent a fertőtlenítőnek köszönhetően majd folytatta- és egyébként, ha egyszer felhúztam azt a pajzsot másodszorra is sikerült volna.
-De nem biztos, míg nem tudod irányítani légy szíves, ne kísérletez vele, főleg ne akkor mikor valakivel 1 méter távolságban, vagy akivel harcolsz, és fegyvere van.
-Oké, akkor máskor nem teszem ilyen, de ha már itt tartunk nálam is volt fegyver-, mondta mosolyogva.
-Nem is tudom kire ütöt?- mondta kis mosollyal Kagome- de igaz, ami igaz ne íjeszges engem. Rendben? –ekkor körötte be lánya sebét.
-Ígérem-mondta Rheia- na folytatjuk a gyakorlást?
-Arról szó sem lehet, sérült a kezed, inkább pihenj egy kicsit.- mondta határozottan anyja.
-Apa?-
-Nem-
-Sesshomaru?-
-Igaza van Kagomének, ennyi gyakorlás mára elég volt.-
-Jól van, feladom, akkor inkább megyek és tanulok.-
V. fejezet.
2 hónappal később már nyári szünet volt. Kouta és Rheia épp a gyakorlásból mennek haza.
-Szóval akkor mos kb. 2 hónapig, itt leszel?-
-Aha, de eddig is itt voltam csak délelőtt nem.-
-Tudom, de most legalább többet tudunk gyakorolni és beszélgetni. Nem?-
-De.- mosolygott el a lány ekkor a fiú meglátott egy gyönyörű szép virágot a folyóban lévő kis ,,szigeten”(inkább csak földkiemelkedés). Azonnal odaugrott, és leszakította virágot, és visszament Rheiahoz.
-Tessék ez a tied. - nyújtotta át a virágot.
-Köszönöm. Nagyon szép.-
-De nem olyan szép, mint te.- majd megsimogatta a lány arcát és végül megcsókolta, Rheia sem ellenkezett, ellenkezőleg karjait Kouta nyaka köré fonta, és még ez ment egy ideig majd Rheia megszakította a csókot.
-Ideje haza mennünk-mondta majd ismét megcsókolta a fiút.
-Oké.- majd kézen fogva hazakísérte Rheiat majd ő is hazatért.
-Szia kicsim. - mondta Kagome mikor, meglátta lányát, aki abban a pillanatban lépett.
-Szia. … Apa?- kérdezte, mikor nem érezte a szagát.
-Elment Sesshomaruval egy faluba. Szegényeket megtámadta egy démon. - mondta Kagome miközben hozott egy ki ennivalót lányának, aki már az asztalnál ült, de ebben a pillanatban felugrott.
-Én is oda megyek melyikben vannak?-
-Nem messze innen, de mostanra már biztos végeztek, és mindjárt haza érnek.-
-Megjöttem.- ekkor lépett be az ajtón Inuyasha.
-Szia - mondta Kagome majd egy gyors csókot, nyomot kedvese arcára.
-Szia, hogy ment a gyakorlás?- kérdezte lányától, aki már evett.
-Jól.-
-Ez milyen virág?- kérdezte Inuyasha
-Nem tudom de szép nem?-
-Az, hol szedted?- kérdezte a lányát.
-Nem szedtem, kaptam-, mondta kissé elpirulva.
-oh... és kitől, ha szabad megtudnom? - kérdzte apja
-Koutatól.- mondta de ezt már csak a konyhába menet.- és ha most megbocsátatok, én megyek aludni. Jó éjt.- majd anyjának majd az apjának nyomott egy puszit, de apjától elvette előtte a virágot és felment a szobájába.
Inyuasha és a Kagome már az ágyban feküdtek, de még nem aludtak.
-Te mit szólsz Inuyasha?-
-Mihez?-
-Mihez, mihez? Tudod te azt jól. Koutahoz és a lányunkhoz?-
-Nem is tudom nem túl fiatalok még egy kicsit?-
-Én is 15 voltam mikor beléd szeretem, de ne zavartasd magad.-
-Tudom, igazad van.-
-Tudom hogy semmi kifogásod ellene… látom feléledt benned az apai ösztön-, mosolyogta Kagome
-Mi?-
-Csak véded a lányodat, de ok nélkül.-
-Oh értem.- folytatta- de, el ne mond senkinek!-
-Majd meglátom.-
-Kagome!!!!-
-Jó jó ígérem. - majd megcsókolta szerelmét. És végül elaludtak.
Rheia épp Koutara gondolt mikor elaludt. Álmában épp egy nagy családi összejövetelen volt. Ott volt mindenki még Nagyanyja, dédnagyapja és Souta is, amit nem nagyon értett, de nem érdekelte, mert akkor épp Koutaval volt. Mindenki boldog volt. De hamarosan megtört a boldogság mert megjelent Naraku. Fél óra leforgása alatt megölte Narakut, ám csak ekkor tűnt fel neki, hogy mindenki halott. Keserves sírásba kezdett. És csak egyre csak azt mondogatta, hogy,, Nem, nem nem nem…” végül már kiáltotta. Mikor hirtelen felkelt. És szüleit és kisöccsét látta meg.
- Rheia mi történt?- kérdezte apja, de lánya csak sírva borult anyja ölébe, és csak azt mondogatta, hogy ,, Megölt mindenkit. Még nagypapáékat is. Mindenkit. Megölt mindenkit.”
-Kicsim csak egy rossz álom volt, minden rendben van.- nyugtatta Kagome.
-Nem nincs rendben. Olyan volt mintha tényleg megtörtén volna, éreztem minden mozdulatod, minden megszerzett sebet, a fájdalmat, amikor láttalak titeket holtan. Az erőt, amit nagypapa hagyott rám. Mindent.- mondta szinte sírva.
-Anya, mi baja van Rheinak? Miért sír?- mondta könnyes szemmel a kis Inuyasha.
-Semmi kicsim csak egy rossz álom. Gyere, lefektetlek és mondok egy mesét. Jó?- ekkor Kagome s a kis Inuyasha elhagyták a szobát.
-Kérsz valamit? - kérdezte lánya mellé ülve Inyuasha.
-Igen a kardomat. És légy szíves gyere gyakorolni, de mivel tudom, azt mondod, nem megyek egyedül…- majd felkelt felvette kardját, bement a fürdőbe átöltözött és ment kifele.
-Rheia gyere vissza! - kiabálta utána Inuyasha, de mikor lánya nem reagált rá, felszaladt Kagoméhez elmondta hogy mit mondott a lányuk, és hogy elment.
-Akkor menj utána, s mond meg neki, hogy jöjjön haza, majd holnap gyakoroltok, de mivel tudom, hogy azt fogja mondani, hogy nem, mond meg neki, ha nem jönn haza egy hétig hozzám se szóljon.- mondta Kagome és megcsókolta szerelmét- és siessetek haza.
-Oké-monda majd indult volna de, visszafordult- kérlek vigyázz magatokra – majd szorosan megölelte szerelmét.
-Rendben. -majd indult is. Hamarosan meg is találta Rheiat, aki épp egy piti démont gyűrt le.
-Ez sem volt jó. -mondta magának, és még azt sem vette észre, hogy apja megérkezett. Már indult volna tovább mikor, apja elkapta a kezét.
-Gyere haza, majd holnap gyakorolunk, ígérem, és ha akarod minden nap, de most gyere. -majd húzta volna tovább, de lánya nem mozdult.
-Nem-mondta határozottan.
-Anyád tudta hogy ezt mondod, ezért azt mondta mondjam meg neked ha nem jössz haza velem, egy hétig nem fog veled szóba állni. Úgyhogy gyere.-mondta kissé mosolyogva.
-Nem baj egy hetet kibírok, de most megyek tovább. Szia. Egy hét múlva haza megyek.- mondta, majd kikapta apja kezéből a kezét és elindult egy irányba.
- de apja utána futott és elélépett
-Ez nem kérés volt, hanem parancs. Érted?- mondta komolyan.
-Igen, de akkor se megyek haza, meg kell tudnom hogyan irányítsam az erőmet, mielőtt még késő lesz.-mondta miközben elment apja mellett.
-Gyere haza kérlek utána gyakorolunk, de Kagome bele örül ha nem jössz haza…és én is. Kérlek…- mondta miközben átölelte lányát, és a lány is őt.
-Szeretlek apa, de nem …-mondta kissé elhaló hangon- nem hagyhatom hogy valami bajotok essen.-mondta sírva.
-Kérlek gyere haza.-mondta majd lánya szemébe nézett.
-Oké-majd szorosan átölelte apját.
-Gyere majd viszlek- mondta mivel látta lánya szemében a fáradtságot.
-Oké- majd felkapta lányát és indultak is haza, - képzelt legyőztem ma este 5 démont, igaz elég pitik voltak, de legalább, nem rontják többet a levegőt.
- Ügyes vagy büszke vagyok rád- pár perc múlva haza értek, de addigra már Rheia aludt is, Inuyasha bevitte lányát az ágyára betakarta, majd adott egy puszit a homlokára, azután ő is ment aludni. Kagome már az ágyban feküdt, de még nem aludt csak a szeme volt csukva.
-Az ágyában alszik, de ez az álom nagyon felzaklatta, de ami a legrosszabb komolyan is veszi.- mondta, miközben becsukta az ajtót.
-Szerinted mit tegyünk?- mondta még mindig becsukott szemmel.
-Nem tudom, holnap beszélek Sesshomaruval- mondta miközben lefeküdt Kagome mellé.
Kagome szorosan odabújt Inuyashahoz, aki szorosan magához húzta.
VI. fejezet
Rheia ismét ugyan azt álmodta, mikor felriadt, éppen akkor lépek be szülei.
Már reggel volt de mégis úgy érezte, mintha még mindig éjjel lett volna, de nem a kinti sötétség miatt, hanem, amiatt amit belül érzett, a fájdalmat, az elkeseretséget, a dühöt…dühöt Naraku iránt, de leginkább önmaga iránt, mert nem tudta megmenteni szeretteit. Gondolataiból anyja zökkentette ki.
-Rheia jól vagy?- kérdezte
-Igen… most átmegyek a másik világba, szeretnék venni egy forró fürdőd- majd felállt, kiment a fürdőbe felöltözött, de közben elmerült gondolataiban, hamarosan kész lett. Indult is a konyha mellett elmenve, kisöccse szólította meg
-Nővérkém jössz játszani?- de nővére csak ment észre sem vette hogy öccse hozzá szólt.
-Anya. Mi baja a nővérkémnek? Nem szeret már engem?- kérdezte könnyekkel teli szemmel.
-Dehogy is kicsim Rheia nagyon szeret téged, csak mostanában nagyon nehéz neki, és, majd ha már jobban lesz újra sokat fog játszani veled.-mondta és átölelte fiát.
- Rendben, hiszek neked- mondta – anyu te játszol velem?
-Persze, de előtte segíts befejezni az ebédet.
-oké-majd folytatta- Apu, hol van?-
-Elment Sesshomaruhoz.-
Sesshomaru és Inuyasha
-Szia-
-Szia, öccsi.- mondta majd észre, vette, hogy inuyasha aggódik valamiért- Mi a baj?-
-Rheia, azt álmodta, hogy mindenki meghalt, és 2x is. A legrosszabb, az hogy az álmát komolyan is veszi, mintha a jövőt látná.-
-Ami nem kizárt.-
-Mi? De hogy?- kérdezte idegesen Inuyasha
-Lehet hogy ez is egy erő.-mondta halál nyugodtan.-mármint a jövőbe láttás.
-Aha, de ez azt jelenti hogy mindenki meghall, csak Rheia nem?-
-Most még igen- mondta- de, ez nem jelenti, azt hogy Rheia ne tudjon változtatni rajta.
-De hogy?-
-Nem tudom, ennek neki kell rájönnie.-
-Hogyan? – kérdezte Rheia aki épp most ért oda
-Te hallgatóztál?- kérdezte Inuyasha-
-Nem a kútnál voltam mikor meghallottalak titeket és követtem a hangokat amik ide vezetek, és közben hallottam a beszélgetéseteket.-
-Ez egy újabb erő?- kérdezte Inyuasha
-Biztosan- válaszolta Sesshomaru- apának mindig nagyon jó volt a hallása.
-Nos hogy, hogy változtassam meg a jövőt?-
-Ha halottad a beszélgetésünket, akkor azt is tudod, hogy nem tudom, erre neked kell rájönnöd, sajnálom de, én ebben nem tudok segítni,…..az egyetlen, aki tudna az a nagyapád, de…-
-…ő már nem él- fejezte be a mondatot Rheia.
-Igen- mondta Inuyasha.
- Átmegyek a másik világba, gondolkodok egy kicsit.-
-Rendben.-
-Ebédre jövök, mond meg anyának.- majd el is tűnt.
- Sesshomaru nem jössz át hozzánk ebédelni, Rinnel és Yakennel?- kérdezte Inyuasha
-Persze, megyek és szólok Rinéknek.- mondta
-Oké akkor ebédnél találkozunk.- mondta Inuyasha majd haza indult.
A másik világban,
Rheia éppen egy forró fürdőben fekszik és gondolkodik
,, Hogy védjem meg őket. Nem tudom, hogy használjam az erőmet, és ha igaz az álmom, akkor nagy veszélyben van mindenki. Mindenki, akit szeretek., Jaj csak tudnám használni azt a fene nagy erőt, vagyis inkább erőket.”
-Jaj nagypapa, miért nem segítesz nekem?- mondta, és becsukta a szemeit.
-Rheia, kérésed számodra parancs.- szolalt meg egy hang a fejében
,,-Nagypapa?-kérdezte a fejében Rheia
-Igen én vagyok az, és segíteni jöttem- mondta Inutaisho, miközben már nagyapja képe is megjelent előtte.
-De ez hogy lehet?- kérdezte értetlenül. Nagyapja ugyan úgy nézet ki, mint mikor meghalt.
-Ha ekkora felelősséget ruháztam rád, legalább hadd segítsek.-mondta kis mosollyal miközben közelebb ment unokájához.
-Aha, szóval mit kell tennem?- kezdte komoly hangon
-Először is mesélj, milyen az életed?- majd hirtelen ott termett egy pad, amire leültette Rheiat, akin egy gyönyörű szép kimonó volt, piros színű, egyszerű de mégis gyönyörű.
-De erre nincs időnk, meg kell mondanod, hogyan használjam az erőmet. Hogy ne haljon meg bárki is.-
-Míg itt eltelik 1 óra a valóságban 1 perc.-
-Aha, de miért meséljek az életemről? Nem látsz engem, apát és Sesshomarut?
-De, de szeretnék beszélgetni az unokámmal, tudod a szívedbe, nem láttok be.- mondta, miközben megfogta Rheia kezét. Rheia ez picit meglepődött. Majd szorosan átölelte nagyapját.
-Jajj. nagypapa nagyon félek, de nem a haláltól, hanem attól hogy elveszítem azokat, akiket szeretek apát, anyát, Inut, Sesshomarut a barátainkat és …-mondta de, itt megcsuklot a hangja ezért Inutaisho fejezte be helyette.
-..és Koutat, a szerelmedet igaz.-
-Igen-mondta kissé elpirulva, eddig még senkivel se beszélgetett Kouta iránti érzelmeiről, még anyjának sem.-de honnan?
-Ezt még a vak is láttja.-mondta gúnyos mosollyal.- Most mennem kell, nem kaptam sok időt a fentiektől, de ha szükséged van rám, csak csukd be a szemed és hívj, ott termek.-
-Rendben- mondta miközben felálltak
-Ja és mond meg apádnak és Sesshomarunak hogy büszke vagyok rájuk és Izayoi is.
-Szia- mondta a már alig látható nagyapjának”.
Majd kinyitotta a szemét.
-Az istenit- kiugrott a kádból gyorsan megtörölközött felölözött és futott vissza a középkori Japánba. Mikor átért akkor kezdték el az ebédet Kagoméék.
-Szia Rheia jobban vagy? – kérdezte Kagome.
-Beszéltem nagypapával-
-Nem nincsen-, mondta Inuyasha Kagomének.
-Nem képzelődte apa. Beszéltem vele, és nem is hallucináltam. Vele beszéltem. Segíteni fog nekem. Kérlek, higgyetek nekem.-
-Én hiszek neked nővérkém. Én is beszéltem nagypapával 3 hónapja, s azt mondta, hogy ne menjek el veletek gyógynövényt gyűjteni, mert mesebesülők, mert ti harcolni fogtok, de azt mondta, hogy ne szóljak senkink, de remélem nem fog megharagudni, amiért elmondtam.- szólt közbe a kis Inyuasha
-Biztos nem fog, és kösz hogy segítettél, Öcsi.- mondta majd apjára nézet
-És mit mondott neked?-kérdezte Sesshomaru. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
