VII. fejezet
-Nem sok mindent, mert nem kapott sok időt a fentiektől. Elmondta, hogyan tudom elérni őt.- kezdte.
-Értem- mondta Sesshomaru.
-És még azt is mondta, hogy ő és a nagymama nagyon büszkék rátok.- mondta Rheia, immár ebéd közben.
-Tényleg?- kérdezte Inuyasha.
-Igen- mondta Rheia miután lenyelte az utolsó falatot, majd folytatta.- Megyünk gyakorolni?
-Persze de nem várjuk meg Koutat, eddig vele gyakoroltál a legtöbbet ő, tudja, hogy menyit fejlődsz.- mondta Inuyasha, de csak, azért hogy húzza az időt.
-Mire elkezdünk gyakorolni már itt lesz, úgy 10 perc múlva.
-Ezt honnan tudod? -kérdezte Sesshomaru
-Nem csak a hallásom fejlődött.- kiabálta le az emeletről.
Már el is mentek gyakorolni, hamarosan csatlakozott hozzájuk Kouta is. Míg Sesshomaru és Rheia egymás ellen harcoltak, Inyuasha elmondott mindent Koutanak, az álmokat, az Inutaishoval való beszélgetést, meg mindent. Este Rheia és Kouta sétálni mentek. Mikor elérkeztek a Szent fához. Rheiaék megálltak.
-Imádom ezt a fát, meg sok minden fűződik ehhez a fához, az egész életem.- Mondta mosolyogva, mikor belegondolt menyit járt ide mikor apjával és anyjával játszottak, de hirtelen eszébe jutott az álma. És egy könnycsepp gördült le az arcán, Kouta ezt meglátva szerelme elé állt és letörölte a könnycseppet és szorosan magához ölelte.
-Minden rendben lesz, ígérem.- mondta Kouta majd megcsókolta – Szeretlek-
-Én is szeretlek- majd szorosan, megölelték egymást.
-Lám-lám milyen szép pár, igazán sajnálom hogy meg kell zavarjalak titeket- mondta kis gúnyos mosollyal- nem, mégsem sajnálom.-majd megjelent mögötte több ezer szellem.
-Te vagy az a Naraku igaz.?-kérdezte Rheia
-Igen, te meg annak a korcs Inuyashanak és annak a nyomorult halandónak a lánya vagy, igaz?-
-Ne merd sértegetni a szüleimet mert megbánod- mosta Rheia immár kihúzott kardal.
-Várj még egy kicsit bekell mutatnom neked valakit. Ő a fiam Haku.-
-Kit érdekel?- kérdezte gúnyosan Rheia, ebben a pillanatban értek oda szülei és a többiek
-Ki ez Rheia? –kérdezte Kagome Hakura mutatva
-Ő Naraku fia Haku-mondta amin mindenki megdöbbent.
-Sajnálom hogy eddig nem találkoztunk Rheia, de sajnos a fiamat okítottam, hogy meg tudjon ölni titeket.-aztán rájuk eresztett több ezer szellemet amíg Naraku és Haku,a harcot figyelte. Rheia gyorsan végezve az elébe kerülő szellemekkel végzett és Narakuék elé került.
-Na végre hogy ide értél kezdtünk unatkozni- mondta gúnyosan Naraku.
-Ennyire várod a végzeted Naraku?- kérdezet vissza Rheia.
-Ugyan csak nem gondolod, hogy legyőzhetsz engem?-
- Nem hogy gondolhatnék ilyet, én tudom, hogy legyőzlek.- mondta majd hirtelen egy erőtér, kerül köré Naraku és Haku köré. De Rheia nem törődött vele, csak szilárdan ált a helyén és Narakuékat figyelte. Inuyashaék ebben a pillanatban győzték le a szellemeket.
-Azt hallottam, hogy nem szereted, ha bele avatkoznak a harcodba és én se nagyon , ezért döntöttem úgy hogy egy erőtérrel kizárom a többiek, remélem nem baj.-
-Nem dehogyis, inkább köszönöm.- mondta kis mosollyal a határozott lány.
-Rheia-(Inyuasha)
-Apa nyugi meghagyom neked Narakut, amúgy se mer kiállni ellenem, helyette a fiát fogja küldeni.- mondta Rheia hátra, de le se vette a szemét Narakuról és Hakuról.
-Okos lány vagy de annyira nem.- mondta Naraku majd elkezdet Rheia körül járkálni, mint aki felméri a lányt- igaz hogy a fiamnak szánlak de nem abban az értelemben hogy megöljön téged, én egy kicsit intimebb kapcsolatra gondoltam.
-Hogy merészeled…-dühödött fel Inyuasha- Ezért most meghalsz- Majd megpróbálta áttörni a pajzsot, de nem tudta ehelyett pár métert repült hátra.
-Inuyasha- szaladt oda Kagome a szerelméhez- Jól vagy?-
-Igen.- majd mérges pillantást vettet a pajzsra.
-Inuyasha, ezt a pajzsot, már nem tudod úgy megsemmisíteni, mint az eddigieket, mert ezt a fiam emelte. -mondta gúnyos mosollyal , Naraku miközben fia mellé állt, majd folytatta- Nos Rheia belemész az ajánlatomba, cserébe életben hagyom a nyomorult családod, és a barátaid életét.
-Hát most nagyon elgondolkadtál, de mégis azt hiszem hogy a válaszom NEM, mivel félek hogy a gyerekeim az apjára fognak hasonlítani, ja és még valami, így is életben hagyod a családomat, mivel, én megöllek.- mondta határozottan és Naraku szemében, ami forrt a dühtől. De hirtelen felcsillant benne még valami, egy aduász a kezében amivel összezavarhatja Rheiat.
-Na és mi van az álmoddal, vagy inkább a jövővel???- kérdezte Naraku magabiztosan.
,,-Honnan tudja ez a szemét. Jézusom akkor azt is tudja hogy még nem tudom irányítani. Akkor a többiek nagy veszélyben vannak. A fenébe is.”
-Mi az megijedtél?...Szólj apucinak hátha segít, ja bocs, sajnos ő nem tud.- majd elkezdet ördögien kacagni. Ekkor Rheia lecsukta a szemé és erősen koncentrált.
,, Ez meg mi a fenét művel?” gondolta magába Naraku.
-Inuyasha most meg mit művel Rheia miért csukja be a szemét, mikor ott van tőle egy méterre Naraku meg a nyomorult fia?...-mondta volna tovább Miroku, de ekkor hirtelen Rheia kinyitotta a szemét, alig volt csukva neki 5 másodpercnél.
,, -Nagypapa!!!- kiáltotta Rheia.
-Igen látom, de most mi a baj, használd az erőd.- mondta neki nyugodtan Inutaisho.
-De hogy kell irányítani az erőmet?-
-Koncentrálj erősen arra hogy a kardodba írányísd minden erődet, mikor a nyilat kilövöd akkor is ezt csinálod, de most a kardodra figyelj, és mikor már érzed hogy a maximumra ért csapj le, de vigyázz, mert ez rengeteg energiába kerül, egy ilyen csapásra csak akkor támaszkodj, ha nincs más esélyed, mert lehet hogy ezután már nem tudod folytatni a harcot. És célozz pontosan. Most mennem kell szia. És sok szerencsét. -mondta majd eltűnt
-Szia és kösz.-
Rheia előhúzta a kardját.
-Nos fiam rajtad a sor, mutasd meg mennyire hasonlítasz rám- Haku erre előre lépet , Rheia előtt megállt egy méterre, és ő is előhúzta a kardját. Majd támadásba lendült, Rheia szerencsésen kivédte. Majd ő is neki rugaszkodott, Hakun ejtett egy karcolást, de nem volt súlyos. Ez így ment még egy pár percig. Mind kettőn kisebb sérülések voltak, Haku még nagyon jól bírta, de Rheia már kezdett fáradni, de ekkor eszébe jutottak nagyapja szavai ,,Koncentrálj erősen arra hogy a kardodba írányísd minden erődet, mikor a nyilat kilövöd akkor is ezt csinálod, de most a kardodra figyelj, és mikor már érzed hogy a maximumra ért csapj le, de vigyázz, mert ez rengeteg energiába kerül, egy ilyen csapásra csak akkor támaszkodj, ha nincs más esélyed”.
És így tett nyert egy kis előnyt megállt majd koncentrált a kardra ami kékesen kezdet el világítani. Mindenki megdöbbent, de főleg Naraku. Haku is csodálkozva nézett a lányra, de mégis lenézően. Rheia körül kék lángok kezdtek el világítani, majd egy csapást mért Hakura ami messzire elsodorta és súlyosan megsebesítette eszméletét vesztette, Így Naraku úgy látta jónak ha eltűnnek és így is tettek.
VIII. fejezet
-Rheia jól vagy?- futott oda Kagome lányához, mivel már a pajzs nem állt fenn
-Igen, persze- de ekkor össze esett, Kouta még idejében elkapta.
-Rheia, Rheia ébredj fel hallod…-hallotta a szavakat de aztán minden sötét lett. Mikor felébredt anyja ült mellette fényes nappal volt.
-Anya mi történt?- kérdezte
-Elájultál, ma van a 6. napja hogy alszol. Képzeld Kouta végig itt ült melletted, most tudtam csak leparancsolni, hogy egyen valamit. Hogy érzed magad?- kérdezte gyorsan.
-Baromira fáradtan és fáj minden porcikám.
-Akkor pihenj. Szólok a többieknek hogy jól vagy tudod már mindenki izgult érted.- mondta majd megölelte lányát.- Kérlek többet ne ijessz ránk, -mondta könnyes szemmel.
-Sajnálom anya, és hidd el megpróbálok engedelmeskedni- mondta Rheia
-Rendben na megyek- és egy puszit nyomot lánya arcára.
Kagome lement és gyorsan elújságolta a hírt mindenkinek, Kouta egyből felszaladt Rheiahoz.
-Rheia, minden rendben?- kérdezte miközben megölelte szerelmét.
-Igen jól vagyok, és te?- kérdezte, ekkor már Kouta az ágy szélén ült.
-Már teljesen.- mondta majd megcsókolta a lányt.- Ez volt az új erőd?- kérdezte pár perc elteltével.
-Az egyik igen, de ez semmi sem volt ahhoz képest amit az álmomban, …a jövőben használtam.- mondta
-Értem. Nem vagy éhes?- kérdezte, hogy gyorsan elterelje a lány gondolatait, mivel látta hogy elszomorodott.
- De nagyon- mosolyodott el a lány.
-Akkor szólok Kagomének- majd indult volna le de Rheia elkapta a kezét.
-Várj maradj még egy kicsit. – majd magához húzta Koutat, mivel itt már felült, majd egymás szemébe néztek, de Rheia még annyira gyenge volt hogy alig bírta nyitva tartani a szemét, Amit Kouta is meglátott.
-Nem pihensz még egy kicsit, és nehogy azt mond hogy semmi bajod mert látom hogy alig bírod nyitva tartani a szemed. –mondta majd felállt hogy szerelme lefeküdhessen aki, így is tett.
-Ide feküdnél mellém?- kérdezte
Kouta válaszként felült Rheia mellé aki neki dőlt. Rheia pár perc múlva aludt is ahogy Kouta is.
-Rheia hogy van? – kérdezte Inuyasha aki most ért vissza, Sesshomaruval, mert Naraku csatlósai megint egy falura támadtak, ami mostanában nagyon sűrű lett.
-Felkelt, Koutaval van fent, elaludtak.- mondta Kagome, de csak ekkor vette észre hogy Inuyasha karja megsérült, és egy kicsit megijedt, ami kiült az arcára, de még mielőtt megszólalt volna, Inuyasha szólalt meg.
-Nem súlyos ne ijedj meg, látnád az ellenfelet- mondta kis büszke mosollyal, de ekkor Kagomének könnyes lett a szeme.
-Mi a baj?- siettet oda kedveséhez.
-Nem vagy vicces súlyosabban is megsérülhettél volna- majd szorosan megölelte Inuyashát.
-Jaj, ne sírj nekem ilyen hülyeségen- mondta, és szorosan megölelte Kagomét.
-Mi az hogy hülyeség? Akár meg is halhatsz, és akkor mi lesz velem, és a gyerekekkel?- nézet mostanra már dühösen Inuyashara.
-Jaj nem úgy gondoltam, kérlek bocsáss meg hogy megint hülyeséget mondtam.- mondta majd megcsókolta Kagomét.
-Oké, de most gyere le kezelem a kezed.- majd bementek a konyhába, leültek a székre. És Kagome elkezdte tisztítani a sebet. Inyuasha egy kicsit felszisszent.
-Megérdemled, állandóan rám ijesztesz.- mondta Kagome.
-Tudom, és sajnálom- mondta Inyuasha majd szerelmét bámulta miközben ő már csak az utolsó simításokat végezte.
-Na kész is van. –mondta majd fel is állt volna ha Inuyasha nem kapja el a kezét és húzza vissza hogy megcsókolja.
-Nagyon szép vagy, sőt nem is szép hanem gyönyörű.- mondta Inyuasha miközben szerelme szemébe nézett.
-Köszönöm.- pirult el Kagome, majd megcsókolta Inuyashát.- De most menjük aludni, én már hulla fáradt vagyok és te is , látom a szemeden.- mondta majd felállt. És húzta magával Inuyashát is. Még gyorsan benéztek a kis Inuyashahoz aki szuszogva alszik, aztán Rheiahoz , vagyis mondani akarom hogy Rheiaékhoz akik még mindig úgy alszanak ahogy eddig, tehát mint a bunda. Mikor Kagome lassan becsukta az ajtót, suttogva mondta nehogy felébredjenek.
-De szépek együtt nem?- kérdezte, miközben Inuyashaval már a szobájukban voltak.
-De igazad van, de Rheia biztos jól van?- kérdezte aggódva Inuyasha
-Nem tudom, nagyon ki van merülve, ez a támadás nagyon sokat kivesz belőle, és lehet hogy egy nagyobba talán bele is hallhat…-mondta de a végét már könnyekkel ,,fűszerezve”.
-Kagome, ne sírj minden rendben lesz, Rheia erős lány, és ezentúl úgyse fogom hagyni hogy Naraku ellen harcoljon.- ezen Kagome egy kicsit kacagott.
-Most meg mi van?- kérdezte Kagomét aki mostanra már nevet is és sír is egyszerre.
-Azt hiszed meg tudod neki tiltani, ugyan olyan mint te.-
-Kitalálunk valamit, de gyere aludjunk,- majd lefeküdtek. Kagome szorosan hozzá bújt Inuyashahoz, és pár perc múlva aludt is, de Inuyasha nem tudott, azon gondolkodott hogyan védje meg Rheiat, Inuyashát, Kagomét, és persze a többieket, de nem jutott semmire, míg végül ő is elaludt. Álmában apja jelent meg.
-Szerbusz fiam.- mondta Inutaisho.
-Apa?- kérdezte Inyuasha.
-Igen.- mondta egy kicsit elmosolyodott- majd folytatta.- Mi aggaszt?
-Az hogy hogyan védjem meg a családomat Narakutól?-
-Ezt bízd csak Rheiara- mondta Inutaisho.
-De legutóbb is majdnem belehalt, nem engedem hogy még egyszer ki álljon Naraku vagy a fia ellen.- mondta határozottan Inuyasha
-Nyugodj meg Rheia nem fog bele halni, sőt még egy nagyobb támadásra is képes.-
-Mi?? Na nem, már ebbe is majdnem belehalt, annyi energiát vett igénybe, és akkor még ennél is nagyobbat akarsz vele megcsináltatni?- mondta szinte már kiabálva.
-Emlékszel az álmára?- kérdezte
-Igen, de ez most hogy jön ide?-
-Ha nem tanulja meg minél hamarabb használni az erejét, mind meghaltok, ezért küldtek engem hogy segítsek neki, igaz egy kicsit drasztikus, ilyen gyorsan megtanítani, de nincs más esély.-
-Már hogyne lenne, majd én megölöm Narakut.- mondta dühösen apjának- addig meg Rheiat átküldöm a másik világba.-
-Inyuasha, Rheia úgyse fog átmenni, és ha valahogy átcsalogatnád, és rávennéd hogy ott maradjon, akkor mind meghaltok.- mondta a fiának.
-De akkor mit tegyek.?- kérdezte Inuyasha
-Hagyd rám a dolgot, tudom mit teszek.-
-Egy kérdés.-
-Igen?-
-Ahhoz hogy Rheia ereje teljesen kibontakozzon, meg kell halnia valakinek?- kérdezte kissé szomorúan Inuyasha, félve a választól.
-Sajnos igen- mondta halkan fiának.
-Értem-mondta- Tudod ki lesz az?-
-Nem, de ha tudnám se mondanám meg, de nekem most mennem kell, de előtte szeretnék mondani valamit, Jó feleséget választottál, a gyerekeid is csodálatosak, nagyon büszkék vagyunk rád Izayoival, és persze Sesshoumarora is. Vigyázz magadra, Fiam.-
-Kösz, Apa, és Üdvözlöm anyát.-
-Átadom, viszlát- majd eltűnt, Inyuasha pedig kinyitotta szemét, egyből Kagomét pillantotta meg maga mellett, aki még mindig aludt.
,, Ki lesz az.? Jajj… mennyi rossz vár még ránk.”
-Jó reggelt, Inyuasha- szólalt meg Kagome.
-Neked is szerelmem.- mondta Inyuasha majd megcsókolta Kagomét.
-Jót aludtál?-
-Igen, persze- mondta, és úgy döntött nem árulja el Kagomének, és senkinek hogy mit álmodott- Képzeld, gyönyörű szépet álmodtam.
-Oh, és mit ha szabad tudnom?- és utána megcsókolta Inuyashát
-Azt hogy, te meg én egy gyönyörű helyen vagyunk, és ott…- És itt Kagome fölé hajolt, és megcsókolta.
-Tetszik az álmod, nagyon is.- mosolyogta majd megcsókolta Inuyashát.
-Anya, éhes vagyok.- hallatszott a kis Inyuasha hangja az ajtó mögül.
-Menj le kicsim, 2 perc és lent vagyok.- mondta Kagome fiának -Majd máskor folytatjuk- súgta Inuyasha fülébe. Majd egy gyors csókot nyomot neki, majd felállt volna, de Inyuasha vissza húzta.
-Ígéred?- kérdezte Inyuasha.
-Igen, de menjünk, mert Rheianak is kell csinálnom kell valamit, na meg persze Koutanak.-
-Rendben- majd felkeltek gyorsan felöltöztek, és lementek a konyhába megreggeliztek. Rheia és Kouta még mindig a szobában voltak.
Kouta már fent volt, és Rheiat nézte aki a karjaiban alszik, ám hamarosan ő is felébredt.
-Szia- köszöntette Kouta.
-Jó reggelt, hogy aludtál?- kérdezte a fiút.
-Jobban nem is lehetet volna.- majd megcsókolta Rheiat.
-Anyuék fent vannak már? Nem tudod?- kérdezte Rheia
-Fent vannak, pár perce mentek le reggelizni, ha sietünk még elkaphatjuk a reggeli végét.
-Hát akkor mire várunk, már nagyon éhes vagyok.-
-Lemegyek, addig te nyugodtan felöltözhetsz.- mondta majd még gyorsan megcsókolta és lement.
-Jó reggelt- köszöntötte Inuyashaékat.
-Neked is. Rheia?- kérdezte gyorsan Inuyasha.
-Jól van. Mindjárt lejön.-
-Akkor jól van.- nyugodott meg Inuyasha.
-Jó reggelt.- mondta Rheia aki épp most ért le.
-Jó reggelt- mondta mindenki kivéve Kouta aki már köszöntötte kedvesét
-Szia nővérkém. Játszol ma velem?- szaladt oda hozzá, a kis Inuyasha
-Persze.- mondta mosolyogva Rheia.- Csak előtte eszek.
-Oké- mondta kis öccse
-Rheia mit kérsz reggelire?- kérdezte Kagome
-Nem is tudom…mindegy csak laktató legyen.- mondta végül.
-Rántotta jó lesz?-
-Tökéletes.- mondta mosolyogva miközben leült szokásos helyére, apja mellé.
Hamarosan megreggeliztek, Kouta hazament szüleihez és a kis húgához ( aki 4 éves és Mei-nek hívják). Rheia és Inuyasha játszottak ( bújócskáztak, fogócskáztak, stb.…). egész nap öccsével játszott 5 óra körül abba hagyták.
-Jajj Inyuasha hagyjuk abba, kifárasztottál, majd holnap folytatjuk.-
-Oké de holnap megint te leszel a fogó-
-Rendben.- majd elkezdte csikizni öccsét, aki vissza csikizet, így elvoltak, mikor meg jött Sesshomaru.
IX. fejezet
-Sziasztok.- köszöntötte Inuyashaékat
-Szia- köszöntötte mindenki.
-Látom már jól vagy.- mondta kis mosollyal Sesshomaru Rheianak.
-Igen, és te jól vagy?- kérdezte mikor megigazította haját amit öccse kócolt össze.
-Remekül, de van egy rossz hírem, de azt szeretném ha mindenki itt lenne.-
-Rendben, Kagome menj szólj Sangoéknak, én pedig megyek és szólok Kougaéknak.- mondta Inuyasha.
-Oké- és Kagome szaladt át a szomszédba mivel Sangoék mellettük laktak. Inuyashaék pedig pár percen belül meg érkeztek. A gyerekek (mármint a kicsit, Kouta és Rheia ott voltak) Kirara és Yakenre bízták.
-Nos Sesshomaru kezd.- mondta Inuyasha.
-Hallottam egy öreg bölcstől, aki megmondja a jövőt hogy Narakut még ebben az évben meg kell ölni, mert hogy az év új napján akkora erőre tesz szert, hogy még az ékkővel sem lehet legyőzni. Egyszóval, minél hamarabb meg kell ölnünk Narakut- döbbent csend követte ezt a bejelentést. Mindenki azon gondolkodott, hogy hogyan győzzék le. Amikor megszólalt Rheia.
-Elmegyek sétálni.- mondta majd felállt.
-Merre mész?- kérdezte apja
-Csak a Szent fához.- mondta miközben ment- Nyugi tudok magamra vigyázni, és ne gyere utánam, és senki más sem.- mondta majd eltűnt a fák között.
-Oké.- de ezt már csak maga elé mondta.
Lassan mindenki nyugovóra tért, Rheia a Szent fa egyik ágán ült és gondolkodott.
,, Egyedül kell mennem, nem hagyhatom hogy ők is veszélyben legyenek. Igen valahogy elszökök és megkeresem Narakut. Még ha az életem árán is de nem hagyom hogy bántsa őket.”
Ezzekel a gondolatokkal aludt el. Másnap a nap sugaraira ébredt. Úgy döntött hazamegy.
-Jó reggelt Rheia, hol voltál?- kérdezte kis öccse.
-Neked is, a szent fánál voltam.- mondta egy kis erőltetett mosollyal a száján.
-Aha, jössz játszani.?- kérdezte
-Bocsi de ma nem, gyakorulnunk kell apáékkal. De ígérem hogy bepótolom.- mondta
-Oké- mondta a kis Inyuasha.
-Apa, anya beszélhetnénk?- kérdezte Rheia.
-Persze, Inyuasha nem mész ki játszani Kiraraval?- kérdezte Inuyasha
-De, akkor sziasztok.- mondta majd el is tűnt.
-Igen?- kérdezte Kagome aki leült Inuyasha mellé, és Rheiaval szemben.
-Jobb lenne ha Inut átvinnénk a másik világba és a többi gyereket is, meg persze Ayamét Sangot és téged anya.
-A gyerekekkel egyetértek, na meg persze Ayaméval, meg Sangoval is mivel terhes, de én nem megyek át.- mondta határozottan Kagome.
-De Rheia hogy akarod őket átvinni?- kérdezte Inyuasha.
-Nagypapa elárulta. Mindenki fog egy ékkövet, és mindenki Inura gondol erősen, aki már a másik világban, és bele ugranak a kútba, így átjutnak a mi világunkba.- mondta Rheia.
-Értem., rendben Kagome szólj Sangoéknak, Én meg megyek szólok Sesshomarunak, Rheia te szólj Kougaéknak.
-Rendben.- pár perc múlva mindenki ott volt, kint ültek egy nagy asztalnál, amit akkor használnak mikor ünnepelnek valamit, vagy nagy ,,családi” ebéd van. Rheia elmondta mindenkinek hogy mit kell tennie. Mindenki bele is egyezet, kivéve Kagomét.
Elmentek a kúthoz, és úgy történt ahogy Rheia megmondta. Mindenki át jutott, a mit úgy derítetek ki hogy a kis Inu vissza jött és mondta hogy mindenki átment. Csak Kagome akadékoskodott, hogy ő marad.
-Én nem megyek át és kész itt maradok.- mondta mikor Rheia mondta hogy ugorjon bele.
-Apa kérlek beszélj vele.- mondta Rheia majd a többiekkel együtt ő is vissza ment a faluba ahol laknak.
-Kagome, kérlek menj át.- mondta Inuyasha.
-Nem nem hagylak itt titeket és kész.- mondta komolyan.
-Kérlek menj át, nem akarom hogy veszélybe sodord magad.- mondta Inuyasha miközben Kagome szemébe nézett.
-Nem akarlak egyedül hagyni, ha valami bajod esik neked vagy a lányunknak én abba belehalok.- mondta Kagome könnyes szemekkel.
-Nem lesz semmi bajunk, de Inu odaát van, és ha valami rosszul sül el akkor, ne …-mondta de nem folytatta, hanem szorosan átölelte szerelmét.- kérlek menj át, könyörgöm.- mondta Inuyasha könnyekkel küszködve.
-Rendben, de ígérd meg hogy nagyon vigyázol Rheiara és magadra, mert ha valami bajotok esik, akkor én… , én nem tudom mi lesz velem.- mondta Kagome.
-Most indulj- mondta Kagoménak majd megcsókolta. Majd hátra lépet Kagométól és a kúttól. Kagome már készült beleugrani, mikor…
-Várj…- mondta Inyuasha, majd magához szorította szerelmét és megcsókolta.
-Szeretlek.- szakította meg a csókot Kagome.
-Én is szeretlek, vigyázz a fiunkra- mondta Inyuasha majd bele lökte a kútba Kagomét.
Ahogy be volt tervezve Kagoméék, egy állatra kötötték az ékköveket, és belelökték a kútba, amit Inyuasha szedett ki.
Miután ez meg volt vissza indult a faluba.
-Apa, végre hogy megjöttél.- ugrott Inuyasha nyakába Rheia, mivel apja jó sokáig, elvolt.
-Kagome átment itt vannak az ékkövek. – mondta Inyuasha, majd átadta az ékköves üvegcsét.
-Örülök neki.- mondta a lány bár látszott rajta hogy hiányzik neki mindenki.
-A többiek?- kérdezte Inyuasha.
-Mirokut és Kougat a vendégszobába tettem, vittem Kouganak egy matracot. Sesshomaru Inu szobájában van, Kouta pedig az én szobámban alszik egy matracon. Mindenki más pedig a másik világban van.- mondta Rheia.- Kérsz enni?-
-Nem kösz inkább alszok.- mondta majd egy puszit nyomot lánya homlokára- Jó éjt.- és felment a szobájába.
-Neked is- Rheia is felment.
Ám Inuyasha nem tudott aludni, mivel megszokta hogy Kagomét öleli minden éjjel. Ezért úgy döntött hogy elmegy sétálni. Végül a Szent fánál kötött, ki, felugrott az egyik ágára, és Kagomére gondolt, észre se vette hogy valaki közeledik.
-Apa?- hallatszott Rheia hangja, mielőtt felugrott volna apja mellé.
-Hát te nem alszol?- kérdezte Inuyasha.
-Nem tudtam, zenét hallgattam, amikor láttam, hogy elmész, pár perc gondolkodás után úgy döntöttem hogy utánad jövök, remélem nem baj.- mondta Rheia
-Nem, én se tudtam aludni, megszoktam hogy Kagoméval alszok.-
-Értem.- majd átölelte apját- nekem is hiányzik.-
-Gyere menjünk, mert a végén még megfázol nekem.- mondta majd leugrott.- na mi az nem jössz ?-
-De- majd mindketten hazamentek. És leültek a konyha asztalhoz, egész éjjel beszélgetek, majd mikor a többiek felkeltek, Rheia elkészítette a reggelit, úgy döntöttek hogy még ma elindulnak. Rheia össze pakolt egy kis kaját és gyógyszert. Az üvegcsét amiben az ékkövek voltak a nyakába akasztotta. És elindultak, nem nagyon beszélgetek, mindenki aggódott hogy mi fog történi. Inyuasha és Sesshomaru ment elől, utánuk Kouga és Miroku és végül Kouta és Rheia.
Már egy hónapja keresték Narakut, de nem találtak semmit, csak kisebb démonokat akiket könnyedén legyőztek. Egy nap azonban, megtalálták Naraku rejtekhelyét, egyből be is mentek. Mikor beléptek a kapun az becsapódott mögöttük, megjelent előttük Naraku, és a fia. Mindenki felhúzta a maga fegyverét és támadásra készült mikor Naraku megszólalt.
-Én a ti helyetekben nem tenném,- majd a háta mögött világosság tört fel, kis termek jelentek meg előttük az egyikben Ayame, és Mei, a másikban Shippo és Rin, a harmadikban Sango és a kis Miroku, a negyedikben pedig Kagome és a kis Inu volt. Mindenki oda rohant szeretteihez, Kouga és Kouta Ayaméékhoz, Miroku Sangoékhoz, Sesshomaru Rinékhez és Inyuasha Kagoméékhez. De Rheia csak állt egy helyben Naraku előtt, és figyelte.
-Te szemét, hogy tudtad át hozni őket?- kérdezte Inyuasha
-Nem én voltam hanem a fiam, miután felépült.- mondta majd ördögien kacagott egyet.
-Anya jól vagytok?- kérdezte Rheia
-Igen.- mondta remegő hangon Kagome.
-Persze hogy jól vannak, másképp hogy tudnám őket elcserélni.- mondta Naraku
-Mit akarsz?- kérdezte Rheia.
-Téged- mondta miközben ismét egy erőteret vont, Haku maga, apja és Rheia köré.
-Mit akarsz tőlem?- kérdezte higgadtan.
-Látom, nem nagyon érdekel mi történik veled ha ezzel megmentheted azoknak a nyomorultaknak az életét.-
-Ne beszélj így róluk, inkább mond meg hogy mit kell tennem.-
-Légy a fiam felesége, és szülj utódokat.- jelentette ki
-Engedd el őket- mondta Rheia
-Szóval benne vagy?- kérdezte Naraku mosollyal az arcán.
-Engedd el őket!!! Nem mondom még egyszer!!- mondta dühösen Rheia- És még valami ha valami bajuk esik kinyírlak.
-Áll az Alku- mondta Naraku, majd fiára nézet és bólintott, aki megszüntette a foglyok körül lévő erőteret.
-Szabadok vagytok, menjetek haza, - Rheia még mindig higgadtan állt Naraku előtt.
-Sango menjetek ki a gyerekekkel- mondta gyorsan Miroku
-Nem csak ők mennek hanem ti is,- majd Haku egy suhintással ki tessékelte Inuyashaékat majd egy hatalmas erőteret vont a kastély köré.
-Nos Rheia holnap tarjuk az esküvőt, Kagura majd a szobádba kísér ahol alhatsz ma, és ne próbálkozz semmivel, mert megölöm a drága családodat. Kagura!!!.-
-Igen Naraku?- termett ott Kagura
-Kísérd a vendégünket a szállására.-
-Igenis. Gyere- majd elindult egy irányba majd Rheia utána. Elmentek Haku mellett is. Mélyen egymás szemébe néztek, Haku egy kicsit meglepődött hogy nem lát félelmet a lány szemébe, de Rheia is megdöbbentet azon amit a fiú szemébe látott.
Rheia szállása egy igen nagy szoba volt szép ággyal meg minden, mégsem aludt, családjára gondolt, és Koutara, arra hogy mennyire szereti. A másnap hamar eljött.
-Jó reggelt kedvesem, ma lesz a nagy nap, mikor is hozzá mész az én egyetlen fiamhoz, remélem boldog vagy.- lépet be a szobába Naraku.
-Hagyj békén- mondta Narakunak, de még csak rá sem nézett.- és egyébként miért zavarsz este? Mi van ha felkeltettél volna?- kérdezte gúnyosan
-De hiszár nincs este, már 11 óra is elmúlt, ha nem vetted volna észre nálunk mindig ilyen sötét van.- mondta – na és most válaszd ki az esküvői ruhádat.
-Ebben a ruhában leszek. Remélem nem zavar, mert én csak ebben vagyok hajlandó hozzá menni a fiadhoz. Tényleg hogy is hívják.
-Haku…, tőlem maradhatsz ebben a ruhában, de szeretném ha a hajadat megfésülnéd.
-Rendben, majd az esküvő előtt.-
-Ne gondolkozz olyanon ami nem lehetséges, csak a fegyvereddel tudod írányítani az erődet, de az nincs nálad.- mondta Naraku.- És most aludj egy kicsit, mert a végén még táskás lesz a szemed.- mondta majd kiment, Rheia pedig megfogadta a tanácsát, vagyis részben becsukta a szemét, de nem aludt.
,, -Nagypapa!!!-
-Igen?-
-Kérlek segíts-
-De miben?-
-Van egy tervem-
-Hallgatlak.- mondta Inutaisho.”
IX. fejezet
-Inyuasha fejezd be nem tudod áttörni- mondta Kagome szerelmének aki ismét repült egy nagyot mert megpróbálta áttörni a pajzsot, a kastély körül.
-Nem hagyom abba, nem figyeltem, miattam van most Rheia ilyen helyzetben, miért is hallgattam arra az ostoba lányra, nem neki kéne megvédenie engem hanem pont fordítva -mondta majd újra megpróbálkozott áttörni az erőteret. Mindenki megúszta egy két karcolással, csak Kouta nincs eszméleténél, mert beverte a fejét. Álmodott, vagyis nem igazán álmodott beszélgetet valakivel, ez a valaki Inutaisho volt.
,,-Szervusz Kouta- kezdte mondandóját
-Ki vagy?- kérdezte Kouta
-A nevem Inutaisho, Rheia nagyapja vagyok. Üzenetet hoztam.-
-Kitől?-
-Rheiatól-
-Mit üzen?-
-Van egy terve-
-Mi az ?-
-Mond meg a fiamnak hogy a feleségével együtt támadják meg a falat, úgy az szétoszlik-
-Máris-
-Várj!!!-
-Igen?-
-Még nem fejeztem be, de csak 5 órakor mond meg nekik, Naraku ezt bizonyára észre veszi és szellemeket küld ellenetek, de ez nem fontos, te neked egy résen át kell futnod, be a kastélyba a szertartás megszakítva, Rheianak oda kell adnod egy kardot, mindegy milyen kard. Mert csak azzal tudja irányítani az erejét. Érteted?-
-Igen. Kérdezhetek valamit?-
-Persze-
-Rheia hogy van?-
-Egész jól, ja és üzent még valamit-
-Mit?-
-Azt hogy siess mert másnak nem hajlandó kimondani az igen, csak neked.-
-Értettem, kérhetek valamit.-
-Attól függ mi az.-
-Ha nem élném túl mondja meg neki hogy mindennél jobban szeretem őt.-
-Rendben, most mennem kell. Sok szerencsét.-
-Viszlát-
Majd Kouta kinyitotta a szemét, már 4 óra volt, így elkezdte mondani a tervet a többieknek. Mindenki megértette, majd pihenek egy kicsit, és végül elérkezet az 5 óra.
X fejezet.
-Te lány gyere.- szólt be a szobába Kagura- kezdődik az esküvőd.- Rheia kiment egy kicsit jobban nézet ki mint reggel, meg volt fésülködve, és a koszt is lemosta magáról. Az esküvő egy nagy teremben volt, tele volt ablakkal de így is sötét volt , pár gyertya éget hogy lássa merre kell mennie. Haku ott állt az ,,oltárnál” mellette Naraku. A szertartást egy rémült szerzetes fogja levezetni.
- Inyuasha Kagome most.- majd Inyuasha a szélbordával, Kagome pedig a szent nyílveszővel támadta az erőteret. Sango, Rin, Yaken és a gyerekek egy barlangban húzódtak meg. Kagome és Inuyasha sikeresen áttörte az erőteret, és ahogy várták több ezer szellem jelent meg. Mindenki azon fáradozott hogy Koutanak utat törjenek, de ez elég nehéz volt, mivel megjelent Kohaku, Kagura és Kanna is. De végül Koutanak sikerült át lopóznia, senki se vette észre.
Rheia már az oltárnál állt. A Szerzetes megkezdte a szertartást. Szokásos esküvői szertartás.
-Van valakinek valami kifogása az esküvő ellen?- kérdezte remegve a szerzetes, aki már nagyon öreg volt.
-Nem nincs senkinek, de folytassa- mondta idegesen Naraku.
-De nekem van- szólalt meg egy hang a terem végéből.
-Kouta, hát itt vagy.- mondta Rheia.
-Rheia kapd el. – és egy kardot dobott Rheianak, aki sikeresen elkapta mivel előre futott, és pár pillanat múlva már Kouta mellett állt.
-Azt hiszed hogy ezt túlélitek,- kérdezte gúnyosan Naraku, majd egyből egy támadást indított ellenük. Mind a kettőt csak a fal állította meg a további repüléstől.
-Rheia jól vagy?- kérdezte Kouta.
-Igen. Te?-
-Jól.- mosolygott a lányra, aki mindeközben egy pajzs húzott maguk köré.- Kösz hogy eljöttél.
-Kételkedtél benne?-
-Nem-
-Na most már elegem van ebből a bájcsevelyből.- mondta Naraku majd elindította indáit, amik a pajzsnak ütköztek elporladtak.
-Rheia!!!- kiáltotta Inyuasha aki most érkezet meg- Minden rendben?-
-Igen-
-Enyém Naraku, tied Haku.-
-Oké- majd indult volna meg de Kouta vissza húzta.
-Várj!- mondta
-De mire?- kérdezte idegesen- nem ér rá utána?
-Nem, el kell mondanom valamit.-
-Mit?-
-Szeretlek.-
-Én is.- mondta Rheia majd megcsókolta a fiút- aztán vigyázz magadra.- és Haku felé vette az irányt. Kouta úgy látta jónak , ha segít Inuyashanak.
-Nem zavar ha segítek?- kérdezte miközben az éppen földön fekvő Inuyashara irányított támadást kivédte.
-Nem, és kösz- mondta Inyuasha miközben felállt.
Eközben Rheia harcolt Hakuval, de mind a ketten szinte egy súlycsoportban voltak, mert Rheia még nem használta azt az erőt amit nagyapjától kapott. Mind a ketten kisebb sérüléseket szereztek, de még mind a ketten ugyanúgy bírták.
-Így kell bánni a jövendőbeli férjeddel?- kérdezte Haku
-Nem, de te nem is leszel a férjem soha.- mondta majd egy kis résen átszúrta Haku szívét (mármint ha van neki J) a fiú azonnal meghalt. Mikor Naraku észre vette egy csapásra a falnak lökte Inuyashát és Koutat. Mind a ketten eszméletüket vesztették.
-Te nyomorult ribanc ezért most meghalsz, majd pirosan kezdett el világítani körülötte a levegő. Rheia kardját feltartva várta a támadást, de sajnos elsodorta és a falnak lökte, beverte a fejét, de ébren maradt. Mikor felállt észre vette hogy homályosan lát.
,,A fenébe. Biztos az ütközés miatt, most hogy harcoljak.?”
Kouta hamarosan felébredt, látta maga mellett Inuyashát megnézte a pulzusát, még élt, csak a fejét verte be. De ekkor meglátta Rheiat aki sorozatosan kapja a sérüléseket.
Rheia már egyre jobban látott de még nem tökéletesen.
Ebben a pillanatban egy halálos csapás közeledet felé, de nem vette észre, de más valaki igen, Kouta Rheia elé ugrott, az inda átszúrta a testét, amit a lány már tisztán látott.
-Kouta!!!- kiáltotta de olyan hangosan hogy még a lent harcoló Kagoméék is meghallották. A fiú élettelen teste pár méterre a lány mellet ért földet.
-Ne. Ez nem lehet.- mondta a lány.
-Lám, lám annak idején az apád szerelmét is átszúrtam, ő is tovább tudott élni, új nőt talált, majd te is ezt teszed.- mondta Naraku- ja bocs te nem fogod , mert te most meghalsz.- majd több tucat indát indított a lány ellen, de a pajzsa, ezt is szétporlasztotta. Rheia teljesen megváltozott, a kék fény olyan mértékben elkezdett világítani hogy a kinti szellemeket simán el pusztította, de nem csak ez változott Rheiaban.
-Most mi történt?- kérdezte Miroku értetlenül, mikor az összes szellem szétporladt.
Ekkor Sesshomaru felkapta a fejét.
-Sesshomaru mit érzel- kérdezte Kagome
-Szellem szagot.-
-Jaj ne Inyuasha-
-Nem ez nem az övé, ez olyan mintha…- de itt abba hagyta
-Mintha?-
-Mintha Rheia-é lenne.- | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
