1.fejezet-Hazug
"Hazudtál, és ez fájt tudod, mit mondtál. Szemembe néztél és így mondtad minden egyes hazug szavadat."
Nagy harc után a kis csapat egy kunyhóban pihent meg, de hirtelen valaki felsikított.
- ÁÁÁ.
- Mi az Kagome? – kérdezte ingerülten a kutyafülű fiú.
- Elhagytam. – a válasz egyszerű volt.
- Mit? – kérdezett rá Sango.
- A nyakláncom, vagyis a rajta lévő medálom apától kaptam. Nagyon fontos a számomra. – Kagome meg fogta és kirohant a kunyhóból.
Többiek utána mentek.
Várj, segítünk megkeresni. – kiabálta Miroku.
- Köszi srácok.
Egy ideje keresték a medált, amikor Inuyasha felkapta a fejét.
- Kikyou – suttogta bele a sötétségbe.
- Minden rendben Inuyasha? – Kagome nagyon aggódót.
- Semmi baj. Csak azon gondolkodtam, hogy lehet a kútnál veszetted el. Megnézem ott. Rendben?
- Köszönöm szépen Inuyasha. Sokat jelent számomra, hogy ezt meg teszed értem, hisz mesze van a kút.
- Szívesen teszem. – Inuyasha ezeket, a szavakat bűntudattal mondta
De akkor is elindult megkeresni a halott papnőt. Kagome a földet kémlelete, de hírtelen feltekintett az égre.
- Lélekrablók – mondta elcsukló hangon.
- Kagome én nem találom. – felelte Sango.
- Én sem. – tette hozzá Miroku.
- Én sem leltem meg. – Shippo is ugyanazt felelte.
- Nem baj majd reggel megkeressük. Jó?
- Rendben – egyezet mindenki bele.
Kagome még egy kicsit a földön volt és ezen gondolkodott.
- „ És én azt mondtam neki, hogy sokat jelent. Miért hittem azt, hogy Inuyasha valaha is megért. Honnan tudná nekem mi a fontos vagy, hogy mi fáj. Nincs rám szüksége ott van neki Kikyou és itt, vannak neki a többiek. Már nincs több ékkő szilánk. Haszontalan vagyok.”
- Kagome jobb, ha megyünk. - Sango sejtette mi bántja barátnőjét, de jobbnak látta nem bele szólni a dolgokba
Akkor holnap visszajöttök velem? – Kagome nagyon letört volt ezért a többiek:
- Igen.
- Igen.
- Igen.
Kagome ettől vidámabb lett.
- Erre nem lesz lehetőségetek. – mondta egy vérfagyasztó hang.
- Naraku – egy szere mondták ki a hanyuo nevét.
- Örülök, hogy mind itt vagytok. Várjatok, hol van az a nyavalyás Inuyasha?
- Nincs hozzá semmi közöd! – kelt ki magából Kagome.
Közben a szent fánál:
- Kikyou? Tudom, hogy itt vagy, gyere elő.
- Inuyasha, mit keresel itt?
- Látni akartalak.
- Azt hittem, hogy a kis barátnőd medálját keresed. – Kikyou hangja keserű volt és hideg.
- Honnan…
- Tudom, innen tessék. – amikor Inuyasha lába elé dobta az előbb említett tárgyat.
- Hogy került hozzád?
Inuyasha még mindig nem fogtad fel, hogy ez egy csapta.
- Naiv vagy és még hozzá hazudtál is. Nem szép dolog. Mond, sokat jelend neked az a lány?
Inuyasha felvette a medált és kinyitotta egy nagyon szép dalt kezdet játszani. Inuyasha hezitált.
- Mert, ha igen siess, lehet, hogy már túl késő és Naraku megölte őt és a barátaidat. –ördögi nevetés kíséretében körbe fonták őt a lélekrablók.
- Kikyou, miért teszed ezt velem?
- Azért, mert azt akarom, hogy csak engem szeres, és hogy csak én legyek neked, ahogy te nekem a legfontosabb személy a földön.
- Ez nem így megy, nem szeretlek többet. – Inuyasha most jött rá, hogy valójában mit érez.
- Majd megváltozik a véleményed.
Kikyou elment és vissza sem nézett. Inuyasha meg szélsebesen futott vissza a barátaihoz.
- „Remélem még időben, oda érek.”
Vissza a csatatérre:
- Már csak te vagy lábon ifjú papnő. – mondta gúnyosan Naraku.
Igaza volt. Sango és Miroku már rég a földön voltak.
- Hiába lőtted ki a kezemből a szent ékkövet és hiába van a birtokodban nincs több nyilad, tehetetlen vagy velem szemben.
- Nem, ameddig élek és van bennem erő addig harcolni fogok, akármi is történik velem.
- Még nem ölek meg a szolgám leszel.
- Soha. „Inuyasha kérlek, segíts!!!”
Kagome kezében felcsillant a majdnem teljes ékkő. Kagome tudta mit kell tennie, hogy megvédje barátait. Imádkozni kezdet a négy lélek szent ékkövéhez és azt kívánta, hogy…
Lilás fény vette körbe az egész erdőt. Amikor Inuyasha megérkezet csak annyit látott, hogy barátai tápászkodnak fel a földről. Minden hol vértócsák voltak és az egyikben ott volt Kagome piros kendője. Hanyou oda ment és felvette. Összeszorította a kezében. A többiek kérdőn néztek rá. Inuyasha nagy nehezen, de megszólalt.
- Kagome? Hol van?! - kétségbe esett hangja néha elcsuklott.
- Naraku itt járt. – kezdet bele Miroku.
- Nem voltál itt és…- folytatta Sango.
- És?
- Kagome egyedül harcolt Naraku ellen. Utána elájultunk arra ébredtünk, hogy mind kettőjük eltűnt. – fejezte Miroku.
Inuyasha tekintette homályos lett és elkezdet rohanni a fel kellő nap felé.
- „Nem az nem lehet. Megtalállak, tudom, hogy élsz, bár hol is vagy én megtalállak. ”
- Kagome !!! - ordította bele a végtelenségbe a fiú.
Inuyasha térdre rogyott. A barátai nem rég érték utol.
- Inuyasha tudjuk, hogy most, hogy érzel nekünk is, hiányzik Kagome és mindig emlékezni fogunk rá. – próbálta vigasztalni a barátját Miroku.
- Igen egyet értek Mirokuval és most arra kell koncentrálnunk, hogy megkeressük Narakut és bosszút, álljunk.
- Miről beszéltek? Kagome nem halt meg. Abban igazatok van, hogy Naraku és Kikyou ezért megfizet, de azt ne merjétek mondani, hogy Kagome nincs többé.
Mindenki hallgatott utána elindultak kerestek egy kunyhót és ott szálltak meg ez éjszakára. Inuyasha nem aludt folyton a nyakláncot figyelte és Kagoméra gondolt.
- „Miért ma kellet ennek megtörténnie, hisz holnap lett volna Kagome 16. szülinapja. ”
Inuyasha lassan elaludt, de azt nem sejtette, hogy valaki figyeli a kunyhót.
2.fejezet-Nagy változások
"Vannak az életben pillanatok, amikor neked valaki annyira hiányzik, hogy álmaidból életre keltenéd, csak hogy átölelhesd őt."
Egy év telt el az óta a bizonyos eset óta. Inuyasha soha nem adta fel a reményt, hogy megtalálja a papnőt még a mai napig sem. Folyton a levegőben szimatolt és abban bízott, hogy megérzi Kagome finom illatát. A többiek nagyon aggódtak érte. Inuyasha amikor megint szimatolgatott és elkezdet morogni.
- Mi az Inuyasha? – értetlenkedet Shippo.
- Vérszagot érzek, és tűz van valahol. – válaszolta a fiú.
- Igazad van ott abban a faluban.
- Akkor mire várunk még?
Elindultak a falu felé, már javában ment a harc. Egy fiatal félig szellem lány harcolt a szörny ellen. Fekte csuklyát viselt, hogy fel ne ismerjék őt.
- Hol van Asami te féreg? – mondta indulattal teli hangon az ismeretlen lány.
- Jaj hiányolod a kis félvér kislányt. Boszorkány te meg kutya szellem vagy eltértek, de te még is vele vagy. Még csak 10 éves és te már szíveden viseled a sorsát. Szánalmat érzel iránta, meg sajnáltad, mert te is egyedül vagy.
- Hogy mersz ilyet mondani nem tudsz semmit rólam!
A lány meg támadta a szellemet, de ő egy mozdulattal neki röpítette egy fának.
- „Fenébe nem tudok mozogni itt a vég.” - gondolta a lány.
A szörny vészesen közelített felé.
- Csonttörő! – hallatszott Sango hangja.
A szellem megtorpant.
- Ti kik vagytok? – kérdezte a gyík szellem.
- Az, aki megöl téged. – felelte Inuyasha.
- „Ez nem lehet, ez nem lehet igaz miért most?” – a lány zaklatottá vált.
- Nektek ehhez semmi közötök. Ez rám és erre a korcs szuka kutyusra tartozik. A nevemet azért elárulom, hogy tudjátok ki ölte meg a lányt. Zakoto a nevem.
- Az enyém Inuyasha és nem ölöd meg. Mi van csak lányokkal, tudsz ki kezdeni?
- Még egy pimasz kutya. Mindegy nem számít eggyel több, vagy kevesebb mit számít?
- Ahogy mondod.
- Várj!!! – kiáltotta a feketébe öltözött lány
- Mi az? – Inuyasha már harcolni akart
- Kérlek, ne öld meg ő, tudja, hol van a húgom. – hazudta a lány.
- Nem is a…- mondta volna a szörny, de szó belé lett fojtva.
- Fogd be.
Elkezdődött a harc. Nem kímélték egy mást. A szörny egy akkora csapást mért Inuyashára, hogy a nyakáról leesett a medál éppen a lány elé. Kinyílt és megint azt a szép dalt játszotta a lány alig hallható módon megszólalt.
- Sayonara.
- Mit mondtál? – kérdezte a közeledő Miroku.
- Semmit pattant fel a lány a nyaklánccal.
- Gyere vissza az nem tied!!! - kiabálta a szellemirtó lány.
Inuyasha megölte a szellemet. A lány dühös lett.
- Megmondtam, hogy ne öld meg így, hogy találom meg Asamit?
- Örülj, hogy megmentettelek. Te hisztis liba.
- Inuyasha, hogy mondhatsz ilyet.
- Honnan tudod a nevem?
- Hallottam, amikor mondtad.
Ez a lány olyan ismerős olyan, mint Kagome.
- Kagome, Kagome kiabálta egy kis vékony hang.
- Asami.
Már rá lehetett jönni, hogy ki, ami ismeretlenünk igen Kagome az. Kagome oda ugrott a kis lányhoz, magához szorította.
- Hol voltál?
- Csak virágot szedtem, tessék.
- Jaj köszönöm, de többet ne tegyél ilyet.
Asami levette a kapucnit a papnőről. Így mindenki láthatta, hogy tényleg a barátnőjük az.
Amikor Kagome észbe kapott, hogy ezt nem kellet, volna akkora már Inuyasha közelített felé.
- Asami varázsold magad a búvó helyünkre. Én is oda megyek, majd. Csak van egy kis elintézni valóm.
A kis lány így is tett. Egy perc múlva ott sem volt.
- Kagome – Inuyasha hangja boldog volt mégis teli volt félelemmel.
- Inuyasha ne közelíts.
- Miért? – Inuyasha vészesem közeledett.
Kagome megfogta és elrohant amilyen gyorsan, csak lehet Inu meg utána. Mind ketten nagyon gyorsak voltak, de Inuyasha utol érte, neki nyomta egy fának és megcsókolta.
Kagome kapálózott és ezzel megszakította a csókot.
- Mi a bajod? - Inuyasha megdöbbenve állt a lány előtt teljesen megváltozott.
Hosszú fekete haja megnőtt még hosszabb lett, de fekete maradt. Kis fekete kutya fülei lettek a barna szemei aranyszínű lett. Kimonót viselt olyan volt, mint Inuyasháé, de az övé fekete volt.
- Még kérded mi a bajom? – Kagome elfordította a fejét nem akart Inuyasha szemébe nézni.
- Sajnálom, hogy cserbenhagytalak.
- Nem az zavar, hogy nem voltál ott, hisz nem lehetsz mindig velem. Az fáj, hogy hazudtál. Tudod milyen rosszul esett tényleg azt hittem, hogy fontos vagyok a számodra, vagyis az, ami nekem az neked is. - javította ki magát a papnő.
- Tudom, de ez egy csapda volt Kikyou és Naraku csapdája.
- De te még mindig szereted igaz? – Kagome hangja síron túli volt és nagyon szomorú.
Inuyasha mintha meg sem hallotta kérdést, ezt mondta.
- Gyere vissza, kérlek és meséld el mi történt veled.
- Mi van hírtelen, érdekel? Dolgom van, nem mehetek vissza és nem is biztos, hogy valaha is visszamegyek.
- Miért? Szükségem van rád.
- Ez nem igaz ezt te is tudod.
- Ezt honnan veszed nekem mindig szükségem lesz rád. Olyan a hang nemed, mint Sesshoumarjé.
- Szólítottál öcsikém.
Sesshoumaru jelent meg Jakennel, Rinnel és Asamival.
- Enged el a tanítványom. – megszokott hűvös hangnemben beszélt.
- Mi? Ezt, hogy érted?
- Jól hallottad.
- Kagome mond, hogy ez nem igaz.
- Engedj mennem, kell.
- Nem !!!
Kagome egy laza mozdulattal kiszabadult Inuyasha ölelő karjaiból. Oda sétált Sesshoumaruhoz és elsétáltak. Inuyasha még oda szólt Kagoméhoz.
- Látlak még valaha?
- Igen, mert Naraku él és bosszút fogok állni azért, hogy megölte egy részemet.
- Kikyout nem akarod megölni?
- Miért? Nem ölök meg olyas valakit, aki fontos a számodra.
Inuyasha most döbbent rá, hogy szereti Kagomét. Érte élne, és érte halna meg. Tudta eddig is, hogy Kagome nemes lelkű, de, hogy ennyire. Asami oda ment Inuyashához.
- Pszt! Figyelj!
- Igen, mi van?
- Tessék.
- Mi ez?
- Kagome hajkendője. Nem olyan az illata, mint régen ugye?
- Hát nem.
- Ezzel meg találod, amikor akarod, de ha még sem. Egy vizesesénél szoktunk táborozni, a közelében van egy nagy mező, ott találod meg.
- Miért segítesz?
- Mert azt szeretném, hogy Kagome boldog legyen, és veled az lehet csak most mérges rád. Nézd el neki. Sokat mesélt rólad. Szeret téged és sokszor figyelt téged meg a barátaidat.
- Kösz.
- Szívesen.
- Asami gyere. – hallatszott Jaken hangja
Inuyasha még nézte a távolodó vidám kislányt és visszament a barátaihoz.
Sok minden megváltozott ebben a pár órában.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
