11.fejezet-Gyengeség vagy Szerelem ?
"Gyengeség a szerelem vagy talán erő. Nem tudom elmondani azt, ami gyötör."
Egyre jobban kezdet gyengülni a fal, ami Inuyasha védelmére szolgált. Ez azt jelentette, hogy Kagome már mesze járt. Akkor tűnt el, végleg amikor a nap már felkelt a horizonton. Inuyasha visszament még a cuccai ért, amit a barlangban felejtett. Ott hevert Kagome kendője felvette és összeszorította az öklében. Inuyasha egyre mérgesebb lett.
- ’’ Mit hisz mi vagyok?! Nem fogok tétlenül ülni és várni rá, és nem hagyom egyedül harcolni. Ő sem engedte nekem akkor én, miért tenném? Mi egy csapat vagyunk. ’’
Inuyasha jobbnak látta megkeresni a barátait és elmesélni a dolgokat. Kirara körözött fent az égen. Inuyasha éppen akkor lépet ki az ideg lenes menedékhelyről. A macska máris leszállt mellé.
- Á éppen titeket akartalak megkeresni. – mondta közömbösen Inuyasha
- Jókor akartál hisz eltelt azóta 3 nap, hogy leléptél. – szidta le Sango a fél szellemet
De Inuyashát cseppet sem érdekelte.
- Szóval. Mi történt Inuyasha? – Miroku látta, hogy gond van Inuyasha nem szokott ilyen halk lenni
- Kagome azt mondta, hogy hagyjam békén ameddig be, nem fejezi, amit elkezdet. Tudjátok egy szelem ellen, harcol, vagyis egy boszorka ellen. – Inuyasha mindent elmondott, ami tudott
A többiek csak hallgatták alig hittek a fülüknek.
- Már megint az a kérdés, hogy most mit fogsz cselekedni Inuyasha. – Miroku ismerte annyira Inuyashát, hogy tudja, nem fogja ennyiben hagyni, az esetett
Ameddig ők beszélgetek egy másik kis csapat tagjainak is sok kérdések fogalmazódottak meg a fejükben. Az egyikük nem hagyta, hogy csak szimpla gondolatok maradjanak. A két kislány aludt és Jaken is, de Sesshoumaru éber volt, mint mindig.
- Sesshoumaru lehet egy vagy több kérdésem? – Kagome hangja komoly volt
- Mond. – egyszerű válasz a nagyúrtól már megszokott volt
- Minek kellek én neked?
- Mire gondolsz? – a nagyúr meglepődött a kérdésen, de még mindig hűvösen nézte a lányt
- Tudom, hogy nem vagyok a szíved csücske, és ezért kérdem. Minek kellek én neked?
- Honnan veszed ezt a badarságot? – Sesshoumaru levette a tekintetét a lányról
- Onnan, hogy most már nem nézel rám. – Kagome mérgesen nézett a szellemre
Sesshoumaru fel kelt nem foglakozott tovább a papnővel. Kagome nem hagyta ennyiben utána ment.
- Miért követsz?
- Én válaszokat várok nem, azt hogy visszakérdez. – Kagome hangja felsőbbrendűnek tűnt Sesshoumaru számára
- Milyen hang nemet engedsz meg magadnak velem szemben te korcs! – már készült volna megütni a lányt, de félúton megállt a keze
- Mi van, nem ütsz meg? – Kagome nem félt, ott állt a nagyúr előtt és mélyen a szemébe nézett.
Sesshoumaru elfordult.
- Te csak Zakura miatt vagy velünk, Igazam van? – folytatta Kagome
- Ha igen? – a szellem hangja egy kicsit megenyhült, de csak annyira, hogy ne legyen feltűnő a lány számára
- Szeretném tudni, hogy miért?
- Semmi közöd hozzá! – mordult rá a nagyhatalmú kutya szelem
- Nekem nincs, de Asaminak van, és szerintem te tudod miért változott meg ennyire a nénikéje. – Kagome nem mozdult minden áron meg akarta tudni, hogy valójában mi történt.
- Sesshoumaru te és Inuyasha nem sokban megegyeztek.
- Ne merj engem összehasonlítani az öcsémmel. De folytasd szerinted, miben hasonlíthatok a korcs testvéremmel? – nagyúr kezdet kíváncsi lenni
- Inuyasha amikor beszélt Kikyouról mindig egy fajtacsillogást láttam a szemében, és amikor először említettem meg neked Zakura nevét ugyan ezt láttam nálad is.
Sesshoumra innen már tudta, hogy el kell mondania az igazat. Nehéz volt számára hisz ő egy könyörtelen szelem nem érezhet szerelmet. Vagy bármi mást. Nem szabadot gyengének tűnni-e. Néha elgondolkodott, hogy a szerelem erősé teszi, vagy meg gyengíti.
- Zakura és én. – kezdet bele Sesshoumaru
- Már évek óta ismertük egymást. Az elején harcoltunk egymással, de semelyikünk sem tudta legyőzni a másikat. Ez olyan küzdelem volt, ahol nem volt vesztes vagy nyertes. Soha nem hittem volna azt, hogy bele tudok bárki be is szeretni. Még is őt tiszta szívemből kedveltem. Azt gondoltam róla, hogy teljes szelem és nem hanyou, de az sem volt igazán, mert több volt benne a szelem vér, mint az ember. – Sesshomaru kutatott az emlékeiben
- Ez miért volt baj? – Kagome sajnálta őt hisz látszott rajta, hogy gyötrődik
- Ezt még kérded?! Egy olyan fajta szelem, mint én egy Danyoukai nem vehetek el egy-egy, nem találok rá szót, hogy elmondjam mi ő. Nem akartam elhagyni és ezért mondtam, hogy menjünk innen oda, ahol senki, sem ismer minket. Volt egy kis gond.
- A családja. – suttogta Kagome
- Igen ők voltak az egyetlen akadály. Azt mondta nekem, nem kell elémennünk neki, van egy biztos módszere arra, hogy maradhatunk együtt. Megbíztam benne, de furcsa érzésem támadt. Elment engem ott hagyott egy kidőlt fánál azt mondván, hogy párnap múlva visszatér hozzám. Így is lett 3 nap telt el és visszajött, de nem csókkal üdvözültük egymást, hanem a kardját szegezte a torkomnak. A penge már teljesen vörös volt az áldozatok vérétől. Meg éreztem rajta a nővére illatát, abból már tudtam, hogy megölte őt, de a te véred is rajta volt. Igaz megváltozott, de felismertem. Zakura teljesen más volt már egy csepp emberi vér sem volt már benne. Könyörtelen boszorkány lett belőle és tudom kinek a keze, van ebbe benne.
- Hagy találjam ki Narakut is, megérezted rajta ugye? - Kagome lehajtotta a fejét és a földet bámulta
- Ahogy mondod az a hitvány korcs tett vele valamit. Csak nem tudom…
- A szent ékkő egy darabja van nála- vágott a szavába a lány
- Ezért lett belőle youkai. Naraku irányítja. – Kagome sejtette, hogy ez van a hátérben
- Ha ezt eddig is tudtad. Miért nem mondtad? - Sesshoumaru visszafordult megvetően nézet a lányra
- Nem voltam benne biztos, hogy a szent ékkövet érzem-e nála. Tudod a szelem énem, elnyomja az emberit és ezzel a papnői erőm is gyengébb a megszokottnál. Mi úgy tudtuk, hogy már csak 3 szilánk hiányzik. Kettő Kougánál a farkas vezérnél az utolsó pedig Kohakunál van Sango öcsénél. Csak sejtettem valamit, de ahogy elmesélted nekem ezt a történetet minden világossá vált a számomra.
- Ezzel nem jutottál sokkal előrébb. – a lány egy kis gúnyt vélt felfedezni a hangjában
- De azért, mert nem kell megölnöm, és csak annyit kell tennem, hogy kiveszem a szilánkot.
- Ez nem ilyen egyszerű!
- Miért?
- Ahogy Zakurát ismerem, ha már visszanyerte régi mivoltát akkora bűntudata lesz, hogy önként megy a pokolba.
- Nem, ha te megakadályozod. – lány hangja kellemes és megnyugtató volt
Sesshoumaru nem tudott erre mit felelni inkább elsétált. Egy kicsit gondolkodnia kellet. Lehet ennek az érzésnek akkora ereje, hogy még a halállal is fel veheti a harcot.
- ’’ Ez képtelenség” – gondolta
De ha mégis az ő szerelme megmentheti azt, aki a számára a legfontosabb azt a személyt, aki hatalmassá teszi. Akit meg kell védenie. Az egyetlen igaz szerelmét. Ilyen gondolatokkal ment be a mély sötét erdőbe. Hátha ott megtalálja a válaszokat.
12.fejezet-Aran felbukkan
"Higgy a szerelembe, mert az az egyetlen dolog, ami életben tart."
Nap erősen sütött fent az égén. Ebből arra lehetett következtetni, hogy dél körül járhat az idő. Egy fekete hajú lány ballagott a fák sorai között. Nem menekült nem futott csak ment. Gondolkozva pillantott egy-egy fára. Egy másik személy is vele tartott, de azt ő nem tudta. A varázslat miatt, amit elmondott nem érzékelte a jelenlétét. Nem jelentett veszélyt a papnő számára. De egy másik jelenlévő annál inkább. Ő róla azért vett tudomást, mert a lánynak fogyóban volt az ereje. Hírtelen megállt a kezét felemelte az arcához.
’’ A fenébe nincsenek karmaim ember, vagyok.’’ - jelentette ki magában Kagome
Hírtelen a semmiből indák csaptak le rá és fonták körbe a testét.
- Áh – nyögött fel Kagome
Egy fekete hosszú kimonós fiú jött elő rejtek helyéről. Az egyik válláról egy páncél indult el és a mellkasánál ért véget. Kard volt az oldalán. Látszott rajta, hogy nem sokat használta.
Oda ment a kapálózó lányhoz. Erre abba hagyta. Az egyik lián rá kerekedet a nyakára és finoman elkezdte fojtogatni a hanyuo lányt.
- Szia kedvesem- mondta negédesen a fiú
- Nem vagyok a kedvesed Aran! – Kagome hangja elhaló volt alig kapott levegőt
- Így kell üdvözölni egy régi barátot? - Aran még közelebb lépet hozzá
Kagome nem válaszolt ki nem állhatta a szelemet. Asami mind végig ott volt és figyelte a történteket. Aztán észbe kapott és elrohant segítségért. Tudta, hogy egy valaki segíthet. Gyorsan madárrá változott és az égből kémlelte a földet hátha megtalálja azt a bizonyos valakit. Eközben Inuyashaéknál.
- Ennyi lenne a történet. – fejezte be Inuyasha
- Inuyasha nem akarlak megijeszteni, de mi van, ha Kagome úgy akarja visszaszerezni az álmod, hogy meghal, hogy teljes legyen az ékkő? - Miroku hangja elkeseredet volt
- Ilyet ne mondj!!! – ordította le Inuyasha Miroku fejét
De még is elindított a fiúban egy rossz gondolatot. Asami meg sikeresen megtalálta őket.
- Inuyasha!!! – kiabálta Asami
- Mi van? Történt valami Kagoméval?
- Igen Aran a természet ura elkapta. Kérlek, mentsd meg. Sesshoumaru elment én meg gyenge vagyok hozzá.
- Mire várunk tapsra menjünk? Ti maradjatok itt. – szólt oda a barátainak
Felkapta a hátára a kislányt és elrohant.
- De gyáva vagy Aran. – mondta megvetően Kagome
- - Miért, mert figyeltelek vagy talán, mert követelek vagy ne talántán azért, mert az emberformádban támadlak meg? - hangja gúnyos volt
- Pont ezekért, a dolgokért.
Aran olyan közel ment, hogy a lány és ő közte alig volt távolság.
- Figyelj én, tudom, hogy nem kell meghalnod ahhoz, hogy megint teljes legyen a szent ékkő. – Inuyasha meg Asami akkor értek oda, amikor ezt mondta Aran
Inuyasha csodálkozott.
- Az ékkő magától visszatér ebbe a világba akkor, amikor a 4 szilánk egy helyen és egy időben lesz a te közeledben. Megint teljes lesz, és te eldöntheted, hogy fél szellem maradsz, vagy megint halandó leszel. – Aran és Kagome ajka között alig maradt hely
- Ezt honnan tudod? – Kagome kezdet rosszul lenni
- Az maradjon az én titkom. – Aran megfogta, és szétnyitotta Kagome kimonós felsőjét.
Szerencsére a lányon még mindig ott volt a kötés. Mellkasa és hasa volt bekötve. Arant nem nagyon érdekelte megfogta és bele csókolt Kagome nyakába.
- Ne hagy békén. Eresz el ne érj hozzám!!! - Kagome sírt
Inuyasha nem bírta tovább kirontott a fák mögül. Megfogta és képen törölte Arant. Ő repült vagy két métert és a környező fákat kidöntötte.
- Így merjél még egyszer hozzá érni az én Kagomémhoz.
- Inuyasha! – mondta síros hangon a papnő
Inuyasha oda sietett hozzá és levágta az indákat. A kezébe vette utána, letette a földre és megkérdezte tőle.
- Jól vagy?
- Igen csak légy óvatos.
Aran feltápászkodott és visszament a párhoz.
- Te meg ki vagy?! Remélem arról neked, van tudomásod kivel, állsz szemben.
- Az én nevem Inuyasha. Igen tudom ki vagy a gazok ura. - nevetett enyhén Inuyasha
- Hogy merészeled. Véd magad. – a kezét a földre tette és onnan gyökerek törtek a felszínre és ragadták meg Inuyashát
Inuyasha csak nevetett a karmait használva kiszabadult.
- Gyáva féreg megtámadsz egy nőt akkor, amikor gyenge. – Inuyasha minél gyorsabban meg akarta ölni
- Nincs hozzá semmi közöd. - Aran elővette a kardját
Inuyasha is elő húzta a Tessaigát. Kagome felöltözött és oda rohant Inuyashához.
- Ne tedd, meg fog ölni, kérlek. – könyörgött Kagome
- Jobb, ha hallgatsz rá és máris átadott nekem őt.
Inuyasha megfogta megcsókolta Kagomét. Aran olyan dühös lett, hogy rájuk rontott. Inuyasha utolsó pillanatba lökte el szerelmét, és kezdetét vette a harc.
- Ne fejezzétek be! – Kagome nem akarta elveszíteni Inuyashát
De a két fiú nem hallgatott rá folyatták.
- Szélborda!
- Penge levelek!
A két támadás semlegesítették egymást. Nem nagyon érdekelték őket többször próbálkoztak a harc sokáig tartott. Inuyasha ki fáradt a sok szélborda használat miatt. Aranon meg sem látszódott, hogy órák óta küzdenek. Inuyashának volt egy terve és Aran éppen bele sétált a csapdájába.
- Penge levelek.
- Te bolond. Ellen hullám.
Az ellenség energiáját visszaküldte rá. Aran utolsó erejével egy gyökeret küldött Inuyasha felé. A fiú nem vette észre, és hasba döfte.
- Áhhh - nyögött egyet Inuyasha a fájdalomtól és térdre rogyott
Kagome oda sietett.
- Inuyasha! Jól vagy?
- Igen nyugodj meg, de te, hogy vagy?
- Velem nem történt semmi. Hagy lássam el a sebed.
- Nem kell. Ki volt ez? Vagyis mit akart tőled. – Inuyasha mérgesen felállt
Kagome még mindig lent térdelt. Inuyasha lenézett rá és megragadta a karjánál fogva és felemelte.
- Választ várok! – rivallt rá a lányra
- Inuyasha ez fáj.
- Ez engem most nem érdekel. – még jobban meg szorította karját
Kagome nem értette most mi baj, van Inuyashával.
- Harcoltunk régen egymással. Nem tudtam megölni, és úgy tűnik követett. Nem gondoltam, hogy meg is talál. Sajnálom. – Kagome szemében könnyek gyűltek
Inuyasha elengedte erre Kagome a földre esett. Inuyasha négykézláb ereszkedet. Így Kagome felett volt.
- Ugye más nem törtét köztettek. – Inuyasha hangja megenyhült
- Inuyasha mit képzelsz te rólam?! – Kagome emelte most fel a hangját
- Igen vagy nem!?
Kagome nem válaszolt csak elfordította a fejét. A fiú megfogta két ujjal az állát, és maga felé fordította.
- Ebben az egy évben nem voltam más fiúval, de te folyton megcsaltál Kikyouval milyen jogon, vonsz engem kérdőre?
Inuyasha nem válaszolt csak vadul megcsókolta próbálta a nyelvét bele erőszakolni a szájába, de nem jött össze.
A fiú furán nézet a lányra.
- S-sajnálom - dadogta Inuyasha
- Engedj el!
- Nem az enyém leszel!
- Mi? - nézett értetlenül Kagome
Lement a nap sötétség borította be az erdőt. Kagome teste elkezdet vibrálni, visszakapta a hanyou erejét. Kutya fülei és a tépő fogai visszatértek és barna szeme megint aranybarna lett.
- Ha nem engedsz el, megtudod milyen érzés, ha oda rúgnak, ahol a legjobban, fáj. – mondta vészjóslóan Kagome
- Nem félek tőled csak azért, mert megint fél szelem vagy.
- Te akartad. – Kagome megfogta, és ágyékon rúgta Inuyashát
Összerezzent a hírtelen jött fájdalomtól. Leszállt a lányról. Ő megkapott az alkalmon és elrohant. Inuyashának amilyen hírtelen jött olyan gyorsan múlt el és ment a lány után. Nem kellet sok idő hozzá és be érte a papnőt. Amikor utol élre megint egy fához nyomta pont, úgy amikor elsőnek találkoztak egy év után.
- Hogy teheted ezt meg velem? - Inuyashának egy kicsit vékonyabb volt a hangja a megszokottnál
- Ahogy te azt, hogy megszorítottad a karom és kérdőre vontál?
Csak egymás szemébe néztek. Mind a ketten tudták, hogy amit tettek nem volt szép dolog, hogy mind a ketten tévedtek. Inuyasha kinyitotta a száját mondani akart valamit, de minden szó bent akadt, de végül kimondta.
- Szeretlek.
Kagome meglepetten pillantott a hanyoura. Nem tudta, hogy mit mondjon attól tartott, hogy csak azért mondja, hogy lefeküdjön vele, és utána ott hagyja, elmegy Kikyouhoz.
- Ugye nem azért mondod, hogy veled legyek ma éjszaka és itt hagysz, és elmész, tudod kihez?
- Nem én tényleg szeretlek hagy, bizonyítsam be.
- Benne vagyok, de én szabom meg, hogyan.
- Rendben. – egyezet bele Inuyasha
- Harcolj velem. Inuyasha. – Kagome komolyan gondolta, amit az előbb mondott
- MI?
Inuyasha nem hitt a fülének. Mit akar tőle Kagome. Tudta, hogy nem viccel. Egyedül voltak. Észre sem vették, de közel voltak a szent fához. Ahhoz a helyhez, ahol elsőnek találkoztak, ahol a sorsuk egybe fonódott. Ott, ahol minden elkezdődött. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
