1. Fejezet: A jóslat

Késő este volt. Miroku megint „felfedezett” egy sötét felleget a falu legjobb fogadója felett.
Így éjszakára ott maradhattak. Kagome békésen szuszogott Inuyasha mellett, míg ő éberen
őrködött a lány felett. Shippou és Kirara is békésen aludt. Sango és Miroku ugyanígy. Csak
Inuyasha volt fenn egyedül. Féltette Kagomét, mert mostanában egyre több szellem támadta
meg a lányt. Egyszer csak hatalmas dörrenés rázta fel a csapatot. Egy szellem volt már megint.
Inuyasha kihúzta a kardját, Sango felvette a bumerángot, Miroku készült, hogy elindítja a szelet,
Kirara is átváltozott, Kagome pedig magához vette az íját és a nyilait. Shippou pedig… hát igen
ő inkább a háttérben maradt és lelkileg segítette őket. A szellem észrevette Kagomét és pont
indult felé, hogy elkapja, de Inuyasha 1 perc alatt feldarabolta. Mirokura maradt a takarítás.
- Ezt nem hiszem el! – sóhajtott Kagome. – Ez már a tizedik ezen a héten. Mi a fészkes fenét
akarnak tőlem?
- Szerintem menjünk el Kaede anyóhoz, hátha ő okosabb, mint mi. – javasolta Sango.
- Egyetértek. – mondta Miroku.
El is indultak. Már pirkadt, amikor elértek Kaede anyó kunyhójához. Az anyó már szerencsére
fenn volt. Elmesélték neki, hogy minden szellem mostanában Kagomére támad. Kaede anyó
egy darabig gondolkozott, majd eltűnt egy szobában és nemsokára egy tekerccsel tért vissza.
- Ez egy jóslat. Még Kikyo bukkant rá ötven évvel ezelőtt és azt hitte ő szerepel
benne. – kezdte Kaede a mesét. – De az is le van írva, hogy ez a lány a jövőből fog jönni,
tehát nem lehet Kikyo. 
- Szóval ez én vagyok? – kérdezte Kagome.
- Hallgassátok meg a legendát. – mondta az öreg papnő és elkezdte olvasni. –

Él majd egyszer egy gyönyörű papnő,
Hatalmas szellemi erővel megáldott miko lesz ő.
A jövőből fog jönni ez a lány,
A napfény szépen csillog fekete haján.
Akárcsak elődje ő is szerelmes lesz,
Egy hanyou-ba kinek természete heves.
Ha ő ér a lányhoz először, megfogan a gyermek,
Ki hatalmas erejével szellemeket verdes.
A Legendák Gyermeke lesz a leghatalmasabb,
Kiben miko, szellem és ember ereje is megvan.
Ő lesz a hatalmas Midoriko méltó utódja,
Ki a gonosztól a Szent Ékkövet végleg megtisztítja.
De ha más férfi szerelmét a lánynak megelőzi,
A papnő soha nem fog gyermeket szülni.
A világ sötétbe burkolózik,
S a gonosz fog örökké uralkodni.

Hát, ez lenne a jóslat. – fejezte be Kaede anyó.
- Miii?! Hogy én és Inuyasha?! – kiáltott Kagome elpirulva.
- Ezért hitte Kikyo azt, hogy ő lesz a gyerek anyja. A jóslat beteljesedése valamikor
mostanában lesz, legalábbis a csillagok állása szerint. – mondta Kaede ezután Inuyashához
fordult, aki még vörösebb volt, mint Kagome. – Inuyasha, kérlek, nagyon vigyázz Kagoméra.
Minden bizonnyal a szellemek tudomást szereztek a jóslatról, és mivel Kagome az egyetlen
jövőből jövő hatalmas miko, nem volt nehéz megtalálniuk.
- De mit fog szólni Kikyo, ha megtudja, hogy a jövőben gyerekem lesz
Kagométől? – aggodalmaskodott Inuyasha.
- Akkor kérd meg Kikyot, hogy szülje meg ő a gyerekedet! – kiáltott Kagome és kiment a
kunyhóból, de úgy becsapta az ajtót, hogy majdnem összedőlt.

2. Fejezet: A vallomás

- Inuyasha, ne feledd, hogy Kikyo igazából már halott. A teste földből és a hamvaiból
van. – mondta Kaede anyó. – Mond semmit nem érzel Kagome iránt? Mert a legenda szerint,
a gyermek a közeljövőben fog világra jönni.
- Háááát… Nem tudom. – felelt Inuyasha. De hát még nem is voltunk együtt. Hogy lehetne így
gyerekünk? Lehet nem is Kagoméra vonatkozik a jóslat.
- Próbálj meg egy kis időt vele tölteni. – javasolta Kaede anyó. – Tisztázzátok, hogy mi van
köztetek.
Ebben a pillanatban Kagome sikolya szakította félbe a beszélgetést. Inuyasha gondolkodás
nélkül kirohant. Ahogy kinyitotta az ajtót Kagome nekifutott. Szóval Inuyasha elesett, Kagome
meg rá. Nagy nehezen feltápászkodtak, de ebben a pillanatban megjelent egy hatalmas
pókszellem. Inuyasha egyedül is elboldogult vele. A pók már darabokba hevert, Kagome pedig
kiszedte az Ékkőszilánkot. Csak egy volt benn, ezért volt könnyű legyőzni. Inuyasha kézen
fogta Kagomét.
- Gyere velem. – mondta.
Egy vízesés partjához értek. Inuyasha egy időre eltűnt, majd egy hatalmas köteg száraz
faággal tért vissza. Pár perc múlva már lobogott is a tűz.
- Elmondanád végre, hogy miért jöttünk ide? – kérdezte Kagome halkan.
- Azért vagyunk itt, hogy egy kicsit kettesben legyünk. – mondta Inuyasha. – Most tisztázhatjuk
mit is érzünk egymás iránt.
- Értem. – felelt a lány. – Akkor miért nem tisztázzuk?
- Ez nem ilyen egyszerű. – felelt Inuyasha. – A mi kapcsolatunk egy nagyon bonyolult dolog.
- Hogy érted, hogy „kapcsolatunk”? – felelt Kagome szomorúan. – Tudtommal köztünk semmi
sincs.
Ezzel elment a tó partjához. Leült és csak nézte a víztükröt. Egy fuvallat se volt. A víz teljesen
simán csillogott, a hold is tisztán tükröződött benn. Kagome mögött felbukkant Inuyasha.
- Inkább gyere vissza a tűzhöz. – mondta csendesen. – Még a végén megfázol.
- Nem érdekel! Hagyj békén! – fordult el Kagome.
- Akkor én is itt maradok. – mondta Inuyasha és leült a lány mellé.
Levette a felsőjét és ráterítette Kagoméra.
- Így meg te fogsz megfázni. – mondta Kagome.
- Nem baj. – felelt Inuyasha.
- Akkor inkább menjünk vissza a tűzhöz. – sóhajtott Kagome.
Inuyasha szó nélkül követte. Egy percre sem tudta levenni róla a szemét.
Amikor visszaértek Kagome levette magáról Inuyasha felsőjét és vissza akarta adni.
De a hanyou nem engedte.
- Maradjon csak rajtad. – felelte.
- De, te nem fázol? – aggódott Kagome.
- Nem. – felelte Inuyasha, de a vak is láthatta rajta, hogy hazudik.
- Azonnal vedd fel! – szólt rá Kagome.
- Rendben. – sóhajtott Inuyasha. – Addig úgysem hagysz békén. De nem akarom, hogy
megfázz. Gyere, bújj ide.
Kagome meg sem tudott szólalni, de azért odabújt Inuyashához, aki közben átfonta a lányt a
karjaival. Kagome a fejét odahajtotta Inuyasha mellkasához. Hallotta a fiú szívdobogását,
érezte a lélegzetvételét. Így, egymáshoz bújva aludtak el. Reggel Inuyasha ébredt először.
Kagome még aludt. Nem volt szíve felkelteni, ezért ő is visszahajtotta a fejét. Hamarosan
Kagome is felébredt.
- Jó reggelt. – mondta Inuyashának.
- Az nem kifejezés. – válaszolta a hanyou mosolyogva.
- Mit szólnál egy reggeli fürdéshez? – kérdezte Kagome.
- Jó, de nem hideg a víz? – kérdezte Inuyasha.
- Nem tudom, de én biztos megfürdök. – válaszolta Kagome, majd felállt és elindult a vízhez.
Tudta, hogy Inuyasha úgyis utána jön. Így is történt. Kis idő múlva, már mindketten a vízben
lubickoltak. Egyszer csak Inuyasha hirtelen magához húzta Kagomét és megcsókolta.
Kagome nagyon meglepődött, de a csók, viszonzásra talált. Mindketten tudták már, hogy mit
éreznek egymás iránt. Mikor ajkuk elvált Kagome megszólalt.
- És Kikyo? – kérdezte szomorúan.
- Ő már csak egy emlék. – felelt Inuyasha. – Egy elmúlt szerelem, amire még mindig boldogan
emlékszek vissza, de akkor is vége. Kikyo meghalt és ezen nem tudok változtatni.
Hiába élesztették fel. Az nem az a Kikyo akit én szerettem. Számomra már csak egy lány
létezik. Te.
- Inuyasha… - mondta Kagome halkan és megcsókolta a fiút.

3. Fejezet: Szegény Kouga

Hamarosan már kéz a kézben sétáltak hazafelé. A többiek csodálkoztak is, hogy ilyen
hamar sikerült megoldani a kapcsolatukat. De látták, hogy pozitív irányba hajlott a románc.
- Akkor hozzá is láthattok a gyermekhez, nem? – kérdezte Miroku vigyorogva.
Sango jól oldalba lökte. Inuyasha és Kagome egy kicsit elpirult, de azért nevettek. Hirtelen
zörgésre lettek figyelmesek. Ebben a pillanatban Kouga ugrott elő a falkájával.
- Kagome! Szerelmem! – fordult Kagoméhez és egy hirtelen mozdulattal átölelte. – Hallottam,
hogy te leszel a legendás gyermeknek az anyja. De csak ennyit tudok. Az apja nem tudod ki
lesz? – kérdezte pimaszul.
- De, tudom. – felelt Kagome.
- És ki? – kérdezte tovább Kouga.
- Hát, nem akarok neked fájdalmat okozni, úgyhogy nem mondom el. – sütötte le a szemét
Kagome.
- Értem. Szóval nem én. – szomorodott el Kouga. – És ez biztos?
- Szerintem igen. – mondta Kagome.
- De mégis ki az? – Kouga csak nem tágított.
- Hát én! – szólt közbe Inuyasha. – És azonnal vedd le a kezed Kagoméről!
- Miiiiiiii?! Hogy ez a kutyafülű korcs?! – Kouga teljesen kikelt magából.
- Inuyasha! Ne dicsekedj! – szólt rá Kagome. – Kouga, kérlek, ne haragudj.
- De miért pont ő?! – kiabált Kouga még mindig féltékenyen.
- Mert a legenda szerintem róla beszél. – szólt közbe Kaede anyó. – Hallgasd csak:
„Akárcsak elődje ő is ugyanabba lesz szerelmes, Egy hanyou-ba kinek természete heves…
” Szerinted kire illik?
Kouga nem tudott, már semmit mondani, ezért szomorúan elfutott.
- Kouga! Várj! – kiáltott Kagome és utána akart menni.
- Kagome, ne menj utána! – ragadta meg a kezét Inuyasha. – Ne feledd, hogy most
minden szellem rád pályázik.
- Igazad van. – mondta Kagome és odabújt Inuyashához. – De nem akartam megbántani.
- Majd megbékél. Inkább induljunk, mert még sok Ékkődarab várja, hogy
megkeressük. – mondta Inuyasha. – Mehetünk?
- Persze! – válaszolta mindenki egyszerre.
- Nagyon vigyázzatok! – kiáltott utánuk Kaede anyó. – De főleg Kagomére!
- Rendben! – kiáltott vissza Inuyasha. – Amíg én élek nem esik bántódása.

4. Fejezet: Naraku terve

Egész délután mentek. Szerencsére még egy démon sem akadt az útjukba. Az este egy
erdőben lepte meg őket. Miroku elment rőzsét gyűjteni a tűzhöz, míg Kagome elővette a
hátizsákjából a vacsorát.
Hamarosan már ropogott a tűz. Miután megvacsoráztak, a lányok, Shippou és Kirara elmentek
lefeküdni. Miroku és Inuyasha még egy kicsit beszélgettek.
- Inuyasha, szerintem, lenne egy módja, hogy védhetnéd meg a legkönnyebben
Kagomét. – mondta halkan Miroku.
- És mi lenne az? – emelte fel a fejét Inuyasha.
- Szerinted? – vigyorgott Miroku.
- Hogy miiii?! – emelte fel a hangját Inuyasha. – Kagome ehhez még túl fiatal! Gyerekfejjel
szüljön gyereket?! Te normális vagy?!
- Most miért? – kérdezte Miroku. – Ha megtörténik a dolog, akkor a szellemek már nem
tehetnek semmit. És az igaz szerelmének, vagyis neked kell hozzáérned először.
Vagy még te sem vagy rá elég érett?
- Szerintem ezt itt fejezzük be! – kiabált Inuyasha.
A végén már olyan hangosak voltak, hogy Sango is felriadt.
- Mi van? Ki támadott meg? – kiáltott fel Sango és már nyúlt is a bumerángja után.
- Csak Inuyasha és Miroku veszekszik. – ásított Shippou.
- Akkor egy kicsit halkabban, mert aludni szeretnénk, igaz Kagome? – nézett Sango Kagomére,
vagyis az üres helyére. – Kagome!!! Fiúk, Kagome eltűnt!
Inuyasha rögtön felugrott.
- Elvitték, innen az orrotok elől?! – kiáltott Sango.
Azonnal elindultak megkeresni. Mindannyian másfelé. Ezalatt, Kagome megkötözve ült egy
viskóban. Naraku ott ült a tűzhely mellett.
- Nagyszerű ötlet volt Inuyashának álcázva magam elrabolni téged, nem?! – nevetett
gonoszan. – Te is bedőltél, akárcsak Kikyo.
- És mik a szándékaid velem? – kérdezte Kagome.
- Egyértelmű, nem? – felelt Naraku és már ott is volt Kagome előtt. – Elintézem,
hogy ne szüld meg azt a gyereket, Inuyasha fattyát. Az előző életedben és most is vele vagy,
nem igaz Kikyo?
- Én nem vagyok Kikyo! – kiabált Kagome. – És nem fogsz egy ujjal sem hozzám érni.
- Dehogynem, drágám. – felelt Naraku és közelebb húzódott Kagoméhez.
Lassan elkezdte levenni a lányról a ruháit. Ekkor Kagome torkaszakadtából elkezdett kiabálni:
- Inuyasha!!!!!! Inuyasha!!!!! I-nu-ya-sha!!!!!! Segíts!!!!!
- Elhallgass! – rivallt rá Naraku. – Mondjuk, kiabálj nyugodtan. Úgyse hallja senki.
Inuyasha pont a közelben volt és meghallotta, hacsak halkan is Kagome segélykérő hangját.
Csak ment a hang irányába és megtalálta a viskót. Pont időben érkezett. Kagomén már csak
egy szál melltartó és bugyi volt.
- Tévedtem. – morgott Naraku. – Mégis meghallotta ez a kutyafülű korcs.
Inuyasha amint meglátta a majdnem teljesen meztelen Kagomét, iszonyatos dühbe gurult.
Naraku ezt látta, és gondolta jobb lesz kereket oldani. Sikerült elmenekülni, mert Inuyasha
Kagomével volt elfoglalva. Gyorsan levette a felsőjét és ráterítette a lányra. Az pedig odabújt
hozzá és csak zokogott és zokogott. Inuyasha az ölében vitte vissza. A többiek már majdnem
elvesztették a reményt, amikor felbukkantak.
- Mi történt? – kérdezték mindannyian aggódva.
- Az a mocsok Naraku, majdnem megerőszakolta. –nézett Inuyasha az alvó
Kagomére. – Jobban kell rá vigyáznom.
Aztán mindannyian újra nyugalomra tértek. Kivéve Inuyashát. Kagome az ölében aludt,
ő pedig éberen őrködött.

5. Fejezet: A beteg papnő

Hamarosan pirkadt. Először Kagome kelt fel. Felült és megdörzsölte a szemét. Inuyasha
rámosolygott.
- Jó reggelt Kagome.
- Neked is Inuyhasha – ásított Kagome. – Te jó ég! Nekem meg az összes ruhámat széttépte
Naraku. Most mit vegyek fel?
- Láttam itt a közelben egy falut, majd ott szerzünk neked ruhát. Addig pedig maradjon rajtad a
felsőm. – felelt Inuyasha és a hátára vette Kagomét.
Kagome gyorsan írt egy cetlit, hogy Sangoék ne keressék őket és pár perc alatt ott voltak a
faluban. Kagomét szívesen fogadták, mert a legenda szinte futótűzként terjedt. Ez veszélyt
jelenthetett. Kagome papnői ruhát kapott. Nagyon hasonlított Kikyora. De Inuyasha már nem is
vette észre rajt. Lassan teljesen elfelejtett Kikyot. Helyét a szívében egy másik, tisztalelkű lány
kezdte el betölteni.
- Gyönyörű vagy. – mosolygott Inuyasha.
- Köszönöm szépen. – pirult el Kagome. – De lassan indulnunk kéne, nem? Köszönök mindent.
Ezzel elindultak. Hamarosan vissza is értek. Megreggeliztek és továbbindultak. Egy újabb
faluba érkeztek, ahol a segítségüket kérték. A falu papnője súlyos sérülést szerzett.
Senki nem tudott rajta segíteni.
- Kagome, ez neked való feladat. – mondta Sango.
- Megpróbálhatom, de nem ígérhetek teljes sikert. – lépett elő Kagome.
Bevezették a papnőhöz. Kagome elkezdett kotorászni a hátizsákjába, majd megkérdezte.
- Vannak gyógynövényeitek?
- Persze, itt vannak. – felelte egy falusi.
Kagome elvette, néhányat kiválasztott, majd főzetet készített. Talált gyógyszert is.
- Éjszaka minden kiderül. – felelte végül.
Kagome egész éjjel a papnő mellett maradt, aki mellesleg nem holmi öregasszony volt.
Egy-két évvel lehetett idősebb Kagoménél. Bár ő nem volt miko, de a bátorságának,
tudásának és határozottságának köszönhetően ő is tudta védeni a falut. Miroku, ha nem
ígérte volna meg Sangonak, hogy hűséges marad, na meg ha a papnő nem lenne ágynak dőlve,
ismét feltette volna a szokásos kérdést. Inuyasha is bement Kagome mellé. Reggel mindketten
egy kicsit elszunnyadtak. A papnő hangja ébresztette fel őket.
- Kik vagytok?
Inuyasha felriadt és azonnal rohant ki értesíteni a falusiakat, hogy a papnőjük életben van.
Mire visszaért a falusiakkal együtt, a papnő már ült és Kagomével beszélgetett. Mindenkinek
tátva maradt a szája. Főleg, miután a papnő felállt. Kagome mindent elmesélt neki. Azt, hogy
ő egy hatalmas miko reinkarnációja és, hogy ő fogja kihordani a Legendák Gyermekét.
A papnő felállt és kiment a házból, miközben Kagomét vonszolta maga után.
- Emberek! Visszatért a hatalmas papnő ki egykor a Shikon no Tamat őrizte! Ő lesz a
Legendák Gyermekének anyja, ki majd egykor felszabadítja a szellemek irányítása alól a földet!
 Köszöntsétek hát! – ezzel a papnő előretuszkolta Kagomét.
Hatalmas éljenzés tört ki. Kagome nem szerette, ha ünneplik. Mikor eloszlott a tömeg
elbúcsúztak a papnőtől, aki bár szomorúan, de elengedte őket.

6. Fejezet: Sesshoumaru megsebesül

Hamarosan Inuyasha ismerős szagot érzett. Sesshoumaru szaga volt. Hamarosan elő is futott
Rin a bokrok közül.
- Kagome! Inuyasha! – kiáltotta. – De jó, hogy itt vagytok! Sesshoumaru súlyosan
megsérült! Kérlek, segítsetek!
Inuyasha, bár kelletlenül, de beleegyezett. Hamarosan odaértek a hatalmas szellemhez.
Eszméletlenül feküdt, Jaken pedig mellette őrködött. Amikor meglátta Inuyashát, rákiabált
Rinre.
- Te ostoba gyerek! Pont őket kellett idehoznod?! – ordított szegény Rinre.
- Jaj, Jaken! Most miért kiabálsz? Egyedül Kagome tudja csak meggyógyítani. – válaszolt Rin.
Kagome odament a szellemhez, aki megérezve a szagát, azonnal felébredt.
- Mit keresel a közelembe halandó? – förmedt rá Kagoméra.
- Meggyógyítalak és ajánlom, hogy maradj nyugton, mert a végén még meg is
halhatsz! – válaszolta Kagome teljes nyugalommal. – Sango!
- Igen? – lépett elő a szellemirtó.
- Légy szíves keress nekem ilyen gyógynövényt! – mondta Kagome és átnyújtott neki
egy kis darabot. – Sajnos csak ennyi van, és Sesshoumarut csak ezzel tudom meggyógyítani.
- Rendben! – bólintott Sango, és elindult a gyógynövénnyel.
- Várj, én segítek neked! – futott utána Rin.
Kagome, Miroku, Inuyasha, Jaken és Sesshoumaru ott maradt. Lassan besötétedett.
Jaken és Miroku tüzet rakott, míg Inuyasha ott körözött Sesshoumaru és Kagome körül.
- Hol lehetnek már Sangóék? – sóhajtott Kagome. – Miroku, elmennél megkeresni őket?
- Ezer örömmel. – vigyorgott Miroku.
- De nehogy disznóságot csinálj, Rin szeme láttára! – szólt utána Kagome.
- Nem fogok, ne aggódj! – kiáltott vissza a szerzetes.
- Jaken, azért örülnék, ha te is vele mennél! – szólalt meg Sesshoumaru.
- Igenis, nagyuram. – válaszolt Jaken és Miroku után rohant.
Sesshoumaru hosszasan nézte Kagomét, ahogy az a sebeit kezelte.
„Milyen gyönyörű lány. Főleg ebben a papnői ruhában. Nem, Sesshoumaru, nem szerethetsz
bele egy halandóba! Nem, nem szabad! De akkor is olyan gyönyörű!”
Eközben, Kagome végzett Sesshoumaru sebeivel.
-Rendben, kész is van. A gyógynövényteát majd csak akkor tudom odaadni, ha megérkeztek a
többiek. És most próbálj meg aludni. – mosolygott a szellemre Kagome.
Ezzel otthagyta és odament Inuyashához. Inuyasha látta, hogy néz a bátyja Kagomére, és
nagyon féltékeny volt, de Kagome miatt nem mutatta ki. Mikor Kagome odaért a hanyouhoz,
az abban a pillanatban átölelte.
- Neked aranyból van a szíved, Kagome. – cirógatta a lány arcát. – Sesshoumaru nem egyszer
meg akart ölni, de te mégis segítesz neki. Na mindegy, gyere, menjünk oda a tűzhöz.
Inuyasha leült, Kagome pedig az ölébe. Nekidőlt Inuyasha mellkasának. Inuyasha lehajolt
hozzá és teljes szenvedéllyel megcsókolta. Sesshoumaru fél szemmel a párt nézte, és bár
soha nem vallotta volna be, irigy volt az öccsére. Szívesen ölelte volna át ő is Kagomét.
De nem volt sok ideje gondolkodni, mivel Sangoék megérkeztek. Kagome felugrott
(hiába is szorította Inuyasha magához olyan erősen), majd megfőzte a gyógyteát. Odament
Sesshoumaruhoz, aki úgy tett, mintha mélyen aludna. A lány felkeltette.
- Sesshoumaru, ezt most meg kellene innod. – mondta gyengéden.
A szellem felült és megitta. Aztán visszahajtotta a fejét. A többiek is elmentek lefeküdni.
Miroku, Inuyasha és Jaken maradtak csak fenn.
- Inuyasha, Kagomével mi lesz? – kérdezte Miroku.
- Hogy érted? – nézett rá értetlenül Inuyasha.
- Hát a gyermekkel! – emelte fel a hangját Miroku.
Kagome fel is ébredt, de amikor meghallotta, miről beszélnek elkezdett fülelni.
- Jaj, Miroku. – csóválta a fejét Inuyasha. – Nem értesz te semmit. Kagome még mindig
nem heverte ki Naraku támadását, és én addig semmire nem fogom kényszeríteni,
amíg ő nem
áll készen rá. Végül is nem nekem kell kihordani azt a gyereket.
- Miféle gyerekről beszéltek? – szólt közbe Jaken.
- A Legendák Gyermekéről. – szólt oda Miroku.
- Hallottam már róla. Előkerült a kihordója? – kíváncsiskodott Jaken.
- Igen, ha tudni akarod én és Kagome leszünk a szülei. – felelt Inuyasha.
Jaken nem akart hinni a fülének.
„Sesshoumaru nagyúr ennek szerfölött örülni fog. Mindig is meg akarta találni azt a gyereket,
amíg még kicsi, vagy a jövendő anyját. Most végre megtaláltuk!” morfondírozott Jaken magában.
Kagomét mindeközben nagyon meghatott, ahogy Inuyasha félti őt. Ő már úgy érezte készen
áll egy gyerek megszülésére, és felnevelésére, de nem egy különleges gyerekre. Ő egy normális
 gyereket fel tudna nevelni, de a Legendák Gyermekét! Minden szellem őt akarja megölni,
amíg ilyen védtelen. De Inuyasha ott fog állni mellette. Ketten, a szerelmük erejével meg tudják
őt védeni. Igen, itt az ideje, hogy a Legendák Gyermeke megszülessen!
Kagome ezzel az elhatározással aludt el.

7. Fejezet: Sesshoumaru érzései

Másnap korán kelt, hogy megnézze Sesshoumarut. De a szellemnek hűlt helye volt. Kagome
nagyon megijedt. Magához vette az íját és a nyilait, majd elindult megkeresni. Még mindenki
aludt. Meg is találta Sesshoumarut egy tó partján. Épp köveket hajigált a tóba. Hátra sem fordult,
 de már mondta.
- Tudtam, hogy eljössz Kagome. – szólt, de most más volt a hangja. Lágy, meleg és tele
érzelmekkel.
Kagome közelebb ment a szellemhez, aki hirtelen megfordult és magához ölelte. Kagome
kiszakította magát a karjaiból.
- Na, de Sesshoumaru? – húzta fel a szemöldökét.
-  Kagome… – kezdte Sesshoumaru. – Én még magamnak sem akartam bevallani, de ez alatt
az egy nap alatt teljesen beléd szerettem. Bár tudom, hogy te az öcsémet szereted. De azért
mégis, nem gondolnád át még egyszer? – nézett a lányra Sesshoumaru őszinte szerelemmel.
- Sesshoumaru… - hajtotta le a fejét Kagome. Egy: Én nagy-nagyon szeretem Inuyashát és
senki kedvéért nem hagynám el. Kettő: Nekünk Inuyashával közös küldetésünk van, ami a
szerelmünk erején múlik, hogy sikerül e.
-  És mi lenne az? – kérdezte Sesshoumaru halkan.
- Mi leszünk a szülei a Legendák Gyermekének. – válaszolta Kagome. Úgyhogy nagyon
sajnálom.
Ezzel elrohant és otthagyta az elkerekedett szemű Sesshoumarut. Pont akkor ért vissza,
amikor Inuyasha mindenkit felrázott és harsogott tőle az erdő.
- Kagomét elrabolták! Biztos Sesshoumaru volt, hisz ő sincs itt! – ordibálta.
Többiek meg majdnem dobhártyaszakadást kaptak, de ők is megijedtek.  Ekkor megszólalt
Kagome.
- Itt vagyok, Inuyasha! – nevetett.
Inuyasha odarohant hozzá és átölelte. Ekkor Sesshoumaru bukkant fel.
- Gratulálok, öcsi. Ilyen szép, kedves és hűséges lány nem minden bokorban terem.
Büszke lehetsz rá, hogy tőle fog gyermeked születni. – mondta lágyan, majd rámosolygott
Kagoméra. – Jaken! Hozd Aunt! Gyere Rin, indulunk!
Amint felszálltak a lóra, Sesshoumaru is felrepül és eltűntek a napfelkeltében. Először Inuyasha
tért magához.
- Ez meg mi volt? – kérdezte Kagomét.
-Nos, csak annyi, hogy Sesshoumaru belém szeretett és azt akarta, hagyjalak ott miatta.
De aztán elmondtam neki, hogy én téged senki kedvéért nem hagylak el, mert szeretlek.
Meg aztán, mondtam neki, hogy nekünk közös küldetésünk van, ami a szerelmünk erején
múlik. – Kagome ezt egy szuszra mondta el, de Inuyasha megértette és magához ölelte, majd
megcsókolta Kagomét.
Hamarosan ők is elindultak. Pont ebédszünetet tartottak, amikor Kagome Sangohoz fordult.
- Sango, beszélni szeretnék veled. – suttogta a fülében.
Felálltak és valami ürüggyel eljöttek.
- Nos mi lenne az? – kérdezte Sango.
- Ma este… ma este fog megfoganni a Legendák Gyermeke. – válaszolta pirongva Kagome.

8. Fejezet: Kagome döntése és egy csodálatos éjszaka

Sango hirtelen egy szót sem tudott szólni, de egy mosolyt küldött barátnője felé, majd átölelte.
- Úgy érzed, készen állsz rá? – kérdezte.
- Igen. – felelte Kagome. – Na, menjünk vissza a fiúkhoz, mert már biztos aggódnak.
Ezzel visszamentek. Majd nemsokára ismét elindultak.
Már késő délutánra járt, amikor beértek egy erdőbe. Találtak két barlangot, egymás mellett.
Az egyikbe Inuyasha és Kagome, a másikba Miroku és Sango rendezkedett be. Shippout
pedig Kirara elvitte a szülőfalujában, ahol éjszakára is ott maradtak. Így mindannyian
édes-kettesbe lehettek. Eközben messze onnan, Kaede anyó kunyhójába belépett egy fekete
hajú, sápadt arcú papnő.
- Kikyo… - mondta Kaede. – Mit keresel te itt?
- Csak el akarom olvasni a Legendák Gyermekének a jóslatát. – felelte Kikyo.
-  Felesleges elolvasnod, már megvan a Legendák Gyermekének mindkét szülője.
- És kik lennének azok? – kérdezte Kikyo.
- Inuyasha és… Kagome. – válaszolta Kaede anyó.
Kikyo összehúzta a szemöldökét.
- De elkéstél, ugyanis, kiolvastam a csillagokból: a jóslat beteljesedése pont ma este
lesz. – folytatta Kaede.
- Majd meglátjuk… - mondta Kikyo, majd eltűnt.
Eközben a barlangba, Inuyasha pont a tüzet élesztette, amikor Kagome eléállt. Letérdelt hozzá
és megcsókolta. Inuyasha magához rántotta. Nem, mert a lányhoz érni, mert félt, hogy Naraku
tettét még mindig nem heverte ki. De Kagome megfogta a fiú kezeit és rárakta a combjára.
Kioldotta Inuyasha felsőjét és levette róla.
- Kagome… biztos, hogy akarod? – kérdezte Inuyasha.
- Igen. – hangzott a felelet.
Inuyasha is elkezdte lehúzni Kagoméről a ruhákat. Hamarosan, ahogy megjósolták, Inuyasha
behatolt a lányba és megtörtént, amiről majd legendák fognak beszélni. Gyönyörű és vad
éjszakát töltöttek együtt. Amikor, már mindkettejük ereje elfogyott, kimerülten pihentek
egymás mellett. Kagome ráhajtott a fejét Inuyasha mellkasára, az pedig egyik kezével átölelte
a lányt. Hamarosan el is aludtak. Nem sokkal később megérkezett Kikyo. Amikor látta, hogy
elkésett, csak ennyit sziszegett:
- Ezt még megbánjátok! Mindketten! – majd nagy haraggal eltűnt az éjszakában.
Másnap reggel Kagome és Inuyasha egymásba gabalyodva ébredtek.
-Jó reggelt, Inuyasha! – mosolygott Kagome.
- Ennél jobb már nem is lehetne! – felelt Inuyasha, majd felült.
Átölelte Kagomét és végigcsókolta a nyakát. Kagome pedig Inuyasha nyaka köré fonta a karját,
aminek az lett a vége, hogy Inuyasha eldöntötte Kagomét. Nevettek. De lassan elhatározták,
hogy indulni kellene, mert Sango és Miroku már biztos türelmetlenek. Felöltöztek és kimentek.
De odakinn nem volt senki.
- Még mindig alszanak? – kérdezte Kagome.
- Nézzük meg. – mondta Inuyasha, majd belépett a barlangba.
Odabent a lélegzetük is elakadt. Miroku és Sango egymás karjaiban feküdtek
MEZTELENÜL! Mindketten megdermedve álltak, de végül Kagome hangosan megköszörülte a
torkát. Sango ébredt fel először. Olyan vörös lett, mint a paradicsom.
- Megmagyarázom! Mi csak… öhm… Houshi-sama, kelj fel! – ezzel megbökdöste Mirokut.
A szerzetes álmosan felkelt.
- Jó reggelt, Sango! Mi a baj? – ezzel magához akarta húzni a lányt, de az nem engedte.
-  Mi a baj? Hisz olyan csodálatos éjsz… – ekkor Miroku megpillantotta Inuyasháékat.
- Akkor mi menjünk ki Inuyasha. – pirult el Kagome és kivonszolta magával Inuyashát.

9. Fejezet: Sango terhes?

Hamarosan Sangoék is felöltöztek. Pirongva kimentek, de Inuyasháék csak mosolyogtak.
Örültek, hogy végre összejöttek. Lassan továbbmentek. Délelőtt összeakadtak egy szellemmel.
Rá akart ugrani Kagoméra, de az egy mágikus nyílvesszővel megsemmisítette egy másodperc
töredéke alatt. A többiek meg csak bámultak. Miroku még a száját is nyitva felejtette. Lassan
sikerült magukhoz térniük.
- Kagome, ezt meg, hogy csináltad? – kérdezte Inuyasha.
- Nem, tudom csak kilőttem egy nyílvesszőt. Szerintem kezdem uralni az erőmet. – mondta
Kagome.
Ismét elindultak. A nap további részében nem történt semmi izgalmas. Éjszaka tábort ütöttek
egy erdőben. Inuyasha elment körülnézni, hogy minden biztonságos-e, Miroku pedig tűzifát
keresett. A lányok egyedül maradtak. Sango egyszer csak észreveszi, hogy Kagome a hasát
fogdozza.
- Kagome… minden rendben? – kérdezte leguggolva barátnőjéhez.
- Igen. Csak kíváncsi lennék rá, vajon tényleg sikerült-e. – szólt elgondolkozva Kagome.
- Kagome, ezt még senki nem tudja megmondani, hiszen csak egy napja voltatok
együtt. – mondta Sango kedvesen.
- Igazad lehet. Majd egy hónap múlva kiderül. – állt fel Kagome.
A fiúk is visszaértek. Inuyasha „körbeszaglászta” az egész környéket és mindent tökéletesen
biztonságosnak talált. Hamarosan a tűz is ropogott. Kagome nagyon fáradt volt, ezért rögtön el
is aludt. A többiek még beszélgettek.
- Inuyasha szerinted sikerült? – kérdezte Miroku.
- Nem tudom, de remélem igen. – nézett maga elé Inuyasha.
-  Hát, Kagome biztos nagyon szeretné. – szólt közbe Sango.
-Na én is megyek, lefekszem Kagome mellé. – felelt Inuyasha és odament Kagomehoz és
őt átölelve elaludt.
Nemsokára Sango és Miroku is egymás karjaiban pihent. Így ment ez napról napra. Mindnyájan
reménykedtek benne, hogy Kagome valóban a szíve alatt hordja a Legendák Gyermekét.
De eközben történt más is. Már eltelt egy hónap. Pont Kaede anyó falujában töltötték az
éjszakát, amikor Sango rohant ki az egyik házból sikítozva. Kagome meghallotta és kifutott
barátnőjéhez.
- Mi a baj, Sango? – kérdezte Kagome.
- Nos, azt hiszem, terhes vagyok. – pirult el Sango.
- Majd Kaede anyó megmondja. – mondta Kagome és bevitte Sangot a kunyhóba.
Kaede anyó megvizsgálta, majd megállapította.
- Igen Sango, valóban terhes vagy.
Sango azonnal futott Mirokuhoz. Ezután Kaede anyó Kagoméhez fordult.
- És te? Nem éreztél magadon semmit? – kérdezte.
- Sajnos nem. – szomorodott el Kagome. – Lehet, hogy mégsem én vagyok az.
Ezzel szomorúan kiment a kunyhóból. Azért gratulált Sangoéknak, de ő nagyon szomorú volt.
Inuyasha meg is kérdezte.
- Kagome, mi a baj?
- Semmi, semmi. – válaszolt a lány.
- Kagome! – szólt rá Inuyasha.
- Na jó, az, hogy én még semmi jelét nem tapasztaltam annak, hogy terhes lennék. – vallotta be
szomorúan.
- Jaj, kicsim! – ölelte magához Inuyasha. – Biztos te is nemsokára azzal ugrassz a nyakamba,
hogy gyermekünk lesz. Megpróbáljuk még egyszer?
- Nem, nem. Legalább kiderül, hogyha nem mi vagyunk a Legendák Gyermekének a
szülei. – felelte Kagome szomorkásan.
Ekkor nagy dübörgés rázta meg a falut. Mindannyian kirohantak. Egy hatalmas szellem
tört rá a falura, mivel megtudta, hogy Kagome itt van. Inuyasha nekirontott. Miroku nem
használhatta a szelet, mivel a szörnyben legalább 10 Ékkőszilán volt. Már mindannyian meg
voltak sérülve kivéve Sangot és Kagomét. Őket a fiúk nem engedték harcolni. Ekkor a szellem
csapott egyet és Inuyasha és Miroku is a földre került. Nem is tudtak felállni. Sango oda akart
futni, de Kagome visszatartotta.
- Várj, én megyek! Neked vigyáznod kell magadra! – ezzel elindult a szellem felé.

10. Fejezet: A Legendák Gyermeke életjelt ad magáról. Sesshoumaru és Kikyo terve

A szellem meglátta és meg akarta ölni, mivel már tudták, Naraku mindenkit tájékoztatott róla,
hogy Inuyasha és Kagome már együtt voltak. Ő Kikyotól tudta. A szellem, támadást indított
Kagome felé, de ekkor egy hatalmas arany fény kíséretében védőpajzs alakult a lány körül és
a fény a hasából áradt. A támadás visszairányult a szellemre. Kagome a védőpajzs mögül egy
hatalmas támadást indított, amihez a Nap energiáját használta. A szellemet telibe találta a forró,
 aranyszínű fény és mire már mindenki tisztán láthatta, addigra egy kupac hamu volt ott és
benne 10 Ékkőszilánk. Kagome ebben a pillanatban összeesett. Inuyasha (aki már annyira
visszanyerte az erejét) odarohant hozzá.
- Kagome! Kagome! Ébredj fel! – keltegette szerelmét.
- Tehát mégis igaz… – suttogták mindenütt.
Kagome Inuyasha keltegetésének hatására magához tért.
- Mi- mi történt, Inuyasha? – kérdezte.
- Legyőzted a szellemet! – kiáltott Inuyasha megkönnyebbülten. – És a fény innen
jött! – mutatott rá Kagome hasára.
- Akkor mégis… – suttogta Kagome.
Abban a pillanatban Kaede anyó jelent meg. Bevitte Kagomét a házba. Mindenkit kiküldött és
sokáig vizsgálgatta a lányt.
- Kagome, most már biztos. Állapotos vagy a Legendák Gyermekével! – kiáltott Kaede anyó.
Elújságolták a hírt a többieknek is. Sango és Kagome együtt lettek kismamák. Az apukákkal
együtt várták a kicsik érkezését. Pocakjaik egyre csak nőttek és nőttek. Egy nap Inuyasha
pont Kagome hasát fogdosta, hogy érezze a kicsit, amikor felbukkant egy Lélekgyűjtő. Nem
sokkal később már Kikyo is ott volt. Inuyasha védelmezően Kagome elé állt és rátette a kezét
a Tessaigára. Kikyo észrevette.
- Inuyasha csak nem lennél képes megtámadni engem? – kérdezte ártatlanul.
- Nem, de ha Kagomét és a gyermekemet kell megvédenem, akkor igen! – kiáltott oda
Kikyonak.
Ekkor felbukkant Sesshoumaru is. Amikor meglátta Kagomét, a szerelem teljesen elvakította.
Odament Kikyohoz.
- Tiéd Inuyasha, az enyém Kagome! Ha nem bántod, akkor én sem ölöm meg az
öcsémet.  – mondta neki hidegen.
Kikyo gondolkozott, majd rábólintott.
- Rendben! – mondta.
Ekkor Sesshoumaru felpattant és egy mozdulattal felkapta Kagomét majd eltűnt vele a
napnyugtában.
- Kagome! Neeee! – kiáltott utána Inuyasha.
- Inuyasha! Segíts! – hallatszott a távolból Kagome hangja.
Inuyasha a lány után akart menni, de Kikyo Lélekgyűjtői megragadták, majd ők is eltűntek.
Mire Sango és Miroku odaért már csak pár lábnyom bizonyította, hogy nemrég ott volt valaki…
Ez alatt Kagome egy fánál ült a védőburája körül. Sesshoumaru öt méternél közelebb nem
tudott menni. Ez eléggé bosszantotta.
- Ha szülni fogsz a pajzs úgyis el fog tűnni. – mondta Sesshoumaru.
- Az nem olyan biztos! – kiáltott oda Kagome. – Kérlek kicsim, védj meg engem!
Az apukád csak rám számíthat. – fogta meg a hasát.
Kagome érezte, hogy nemsokára megszületik a gyermeke.
- Nem értem miért nem vagyok én neked jó. Sajátomként nevelném fel a gyereket és
ráadásul, én teljesen szellem vagyok, jobban meg tudnám védeni, mint egy mihaszna
hanyou! – mondta tovább Sesshoumaru.
- Egy valamit viszont nem tudsz megérteni! ÉN INUYASHÁT SZERETEM! – hangsúlyozott ki
Kagome minden egyes szót.
- És az engem hol érdekel? Ha sokáig nem látod, úgyis el fogod felejteni!
Kagome erre már nem tudott visszavágni, mivel szörnyű fájdalmai lettek. Ez alatt, Inuyasha
egy erőtérben ült, amibe Kikyo zárta be.
- Kikyo, engedj ki! Nekem Kagoméhoz kell mennem. – kiáltotta kétségbeesetten.
- Még mit nem! Hogy boldog legyél azzal a boszorkánnyal?! – nevetett gúnyosan Kikyo.
- Kettőtök közül inkább te vagy a boszorkány! – vágott vissza Inuyasha. 
Ekkor azonban meghallotta Kagome hangját a fejében. Ezt suttogta:
- Inuyasha! Gyere el értem! A kicsi mindjárt megszületik! Sesshoumaru azt akarja, hogy ő
legyen a gyermek apja és, hogy felejtselek el téged!

11. Fejezet: Újra együtt

Kagomének sikerült telepatikus úton beszélni Inuyashával és amit mondott annyira feldühítette
a hanyout, hogy egyetlen csapással széttörte az erőteret. Egy másodperc múlva már ott sem
volt. Kikyo tátott szájjal nézett utána, majd elfogadta, hogy Inuyasha Kagomét szereti.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy nemsokára megszületik a gyermekük. Ő már soha
nem fogja visszakapni Inuyashát. Felnézett az égre.
-A Legendák Gyermeke akkor fog világra jönni, ha a Hold körül a csillagok egy szívet
formálnak és a Holdról virágeső, hull. – mondta Kikyo, csak úgy magának.
Az utolsó csillag éppen akkor állt be a helyére. A Holdról pedig elkezdtek hullani a virágszirmok.
Ez alatt Sesshoumaru búvóhelyén Kagome felordított. Érezte, hogy hamarosan kint a gyermek.
Kagome elkezdte nyomni, de a pajzs körülöttük végig megmaradt. Amikor a Holdról legjobban
hullottak a virágok, babasírás törte meg az éjszaka csendjét. A Legendák Gyermeke
megszületett! Ezt bizony Inuyasha is meghallotta. Futott a babasírás irányába. Kagome ez
alatt letépett egy darabot a ruhájából, ami már így túlságosan is nagy lett volna neki és
betakarta a kicsit. Az erőtér eközben végig megmaradt, mivel a kicsi érezte, hogy veszélyben
vannak. Kagome, ugyan még nagyon gyenge volt, felállt. Elindult egy irányba. Sesshoumaru
nem tehetett semmit, csak követhette. A gyermek ereje minden szelleménél nagyobb volt.
Már mentek úgy egy fél órája, amikor Kagome meghallott egy ismerős hangot.
- Kagome! Merre vagy?
- Inuyasha! Itt vagyok! – kiáltott vissza Kagome és futott abba az irányba, amerről a
hang jött.
Sajnos Sesshoumaru gyorsabb volt nála és rögtön lehagyta. Meg akarta ölni az öccsét.
Kagome térdre borult.
- Istenem! Így soha nem érek oda! – zokogott.
Ekkor azonban ránézett a kicsire, aki békésen gügyögött a karjaiban. Kagome rámosolygott.
- Igazad van, nem szabad feladnom! – kiáltott és felállt.
Ekkor egy ismeretlen erő felrepítette és hihetetlen gyorsasággal repült a fák között. Ránézett a
kicsire és megfogta a kezét. Az pedig megszorította. Ekkor elhaladta Sesshoumaru mellett,
aki döbbenten nézett utánuk. Egy darabig még mentek, majd Kagome beleütközött valakibe.
Pont a karjaiba. Csak annyit érzett, hogy valaki szorosan átöleli. Óvatosan kinyitotta szemét.
Piros ruhát látott és rengeteg ezüst hajszálat. Felnézett.
- Inuyasha! – kiáltotta boldogan.
- Jaj Kagome, annyira hiányoztál! – csordult ki egy könnycsepp Inuyasha
szeméből. – Azt hittem soha többé nem látlak!
Ekkor valami felsírt Kagome karjaiban. Kagome kitakarta a kisbabát, hogy Inuyasha jól
láthassa.
- Ő lenne az? – kérdezte Inuyasha.
Kagome elmosolyodott és bólintott.
- És kisfiú vagy kislány? – kérdezte Inuyasha.
- Én is meglepődtem, amikor megláttam. A Legendák Gyermeke kislány. – mondta Kagome.

12. Fejezet: Szemtől szembe a boldog végig

De több beszédre nem volt idejük. Felemelkedett körülöttük ismét egy pajzs, ami
figyelmeztette őket, hogy veszély közeleg. Abban a pillanatban megjelent Sesshoumaru.
Gúnyosan elvigyorodott.
- Lám, lám újra együtt. Kagome, nem akartál velem lenni, ezért téged is megöllek.
A gyerek életét meghagyom, de csak addig, amíg nem tudom elszívni az erejét. – mondta a
szemükbe.
- Sesshoumaru… Én azt hittem tényleg megváltoztál és lettek érzéseid. De te végig Mayára
hajtottál. – kiáltott Kagome könnyezve.
- Maya? – kérdezte Inuyasha.
- Igen, ez lesz a neve. Már ha te is egyetértesz. – mosolygott Inuyashára Kagome.
- Hát persze. Ahogy akarod. – ezzel megcsókolta szerelmét, majd odaszólt
Sesshoumaruhoz. – Most pedig te jössz bátyó!
De amint kimondta hihetetlen fény keletkezett körülöttük, amikor pedig eltűnt Sesshoumaru a
földön feküdt. A fény Mayából eredt. Mindannyian döbbenten álltak, majd Sesshoumaru nagy
nehezen felállt.
- Most már beismerem, hogy nem tehetek ellenetek semmit. – hajtotta le a fejét. – Inuyasha én
szeretnék végre kibékülni veled.
Inuyasha nagyon meglepődött, de azért kezet fogott bátyjával. Együtt tértek vissza a faluba.
Mindenki nagyon örült, sőt amikor meglátták a kis csöppséget, akkor hatalmas éljenzés tört ki.
Inuyasha letérdelt Kagoméhoz.
- Kagome, lennél a feleségem? – kérdezte mélyen a szemébe nézve.
- Hát persze! – kiáltott Kagome és beleugrott Inuyasha nyakába.
Az esküvőt pár hét múlva megtartották. Méghozzá kettős esküvőt! Miroku is felségül vette
Sangot. Ami pedig Kikyot illeti, őrá Naraku, amiért nem sikerült megakadályoznia, hogy a
Legendák Gyermeke megszülessen, egy átkot bocsájtott, hogy elfelejtsen mindent a múltjából.
Ez azonban csak félig sikerült, mert Inuyashára és arra a lányra, aki elcsábította emlékezett.
Kagoméék viszont nagyon boldogok voltak. Megkérték Sesshoumarut, hogy legyen a gyermek
keresztapja. Ő pedig örömmel vállalta. Nagyon boldogok voltak és azt hitték ez a boldogság
örökké fog tartani, de tévedtek…

Vége az első résznek...