1. rész: Visszatérés

       Egy szép nyári napra virradtak Inuyashaék az ősi Japánban. Miroku Sangot fűzte, hogy legyen már végre a gyermekei anyja. Shipo Kiraraval fogócskázott. Inuyasha egy közeli fán szokása szerint duzzogott, mert Kagome már megint késik.

       A hanyou nem értette, hogy miért nem jön már a lány, mert most éppen nyári szünet van náluk és így tanulnia, sem kell. Inuyashat lassan elöntötte a méreg, de ebben a haragban nagyon mélyen egy kis aggódás is volt. Sango és Miroku vagy egy órája fűzték a félszellemet.

       - Inuyasha most azonnal elmész Kagoméért! - rivallt rá a szellemírtólány.

       - Minek menjek utána úgyis mindig csak a baj, van vele.

       - Inuyasha nem igaz, hogy ilyen idióta vagy. Csak Kagome látja az ékkő szilánkokat – oktatta ki Miroku.

Inuyasha nagy nehezen feltápászkodott és indult volna a kút felé, mikor megjelent Kagome.

-         Kagome! – ugrott a lány nyakába Shipo – Miért csak most jöttél? Már nagyon hiányoztál.

-         Sziasztok! Bocs, hogy késtem, de randim volt egy sráccal és túlságosan elhúzódott a séta a parkban. Olyan romantikus, figyelmes és kedves velem – áradozott Kagome. Sango erre csak nagyokat tudott sóhajtani.

-         Ó Kagome te olyan szerencsés vagy, hogy ilyen barátod van – irigykedett a szellemírtólány. „Bárcsak Miroku lenne velem legalább fele ennyire figyelmes, akkor talán gyereket is szülnék neki. Sango térj már észhez Miroku egy szoknyavadász sosem fog velem rendesen viselkedni.”

Inuyashat lassan elöntötte a féltékenység. „Hú, ha megtalálom azt a fiút, akkor… akkor kitekerem a nyakát.”

Miroku látta, hogy Inuyasha mindjárt átmegy Kagome világába, hogy ellássa annak a fiúnak a baját, ezért inkább félrehívta, és nagy nehezen lenyugtatta.

-         Inuyasha fejezd már be ezt az állandó féltékenykedést! Ha szereted Kagomét akkor, valld be neki!

-         De nem szeretem te idióta!

-         Jó van, na le ne harapd a fejem! Ha nem szereted, akkor ne féltékenykegy!

-         Nem is vagyok féltékeny. Bizonyára csak képzelődsz.

-         Ja, persze. Akkor menjünk vissza a lányokhoz.

2. rész: Kagome érzései

-         Kagome láttad Inuyasha arcát? Nagyon féltékeny lett. Ezt jól kitaláltad – kuncogott Sango.

-         Igen láttam, de az igaz, amit mondtam, tényleg randiztam avval a sráccal – mosolygott Kagome.

-         Na de Kagome én azt hittem, hogy te Inuyashat szereted.

-         Pssz! Jönnek a fiúk. Majd később megbeszéljük – súgta Kagome barátnőjének.

-         Most, hogy már Kagome is megérkezett indulhatnánk már, mielőtt Naraku előttünk összegyűjti a maradék ékkövet – morogta Inuyasha.

          Út közben nem nagyon beszélgettek, csak Miroku kapott egy pár pofont Sangotól.

          -Miroku mit képzelsz magadról?(PUFF)

Kezdett sötétedni, ezért kis csapatunk letelepedett egy tisztáson.

-         Fiúk menjetek, hozzatok tűzi fát! – utasította Mirokuékat Sango. – Kagome akkor most mesélj, mi van és azzal a fiúval?

-         Ó, Sango! Hol is kezdjem? Szóval a fiút Yusónak hívják. Két hete költöztek a városba. Az én iskolámba jár és már az első pillantásra megtetszett. Az egyik szünetben megkért, hogy mutassam be neki a várost. A hétvégén el is mentünk és egész nap olyan udvarias és kedves volt velem szinte magával ragadott a személyisége.

-         Kagome csak nem lettél szerelmes belé? Akkor mi lesz Inuyshaval?

-         Jaj Sango! Inuyashat én egyáltalán ne érdeklem neki, úgyis ott van Kikyo.

-         De, Kagome Inuyasha szeret téged, csak…

-         Hagyd abba Sango! Teljesen el akarom felejteni azt, hogy én valaha is szerettem Inuyashat – tört ki Kagome és keservesen elkezdett zokogni.

-         Jaj Kagome! Ugye te még mindig Szereted?

-         Igen… még mindig szeretem… és mindig szeretni is fogom – Fakadt ki Kagome és még jobban sírt. Sango megpróbálta megnyugtatni barátnőjét mire a fiúk visszaérnek. Kagoménak sikerült megnyugodnia, éppen időben, mert Inuyashaék visszaértek a tűzifagyűjtésből.

Kagome készített vacsorát utána mindenki lefeküdt aludni. Persze Miroku megint megpróbált közeledni Sangohoz, de egy pofont kapott tőle ajándékba, így aztán betartotta a tisztes (min. 2 méter) távolságot. Inuyashat egy fa tövében nyomta el az álom, de Kagome nem tudott aludni, ezért elment sétálni. Mivel egy domb tetején táboroztak le egy kicsit lejjebb ment és a domboldalán szenderedett álomba.
3. rész: A terv

Reggel mit mindig Inuyasha kelt fel legelőször. Mikor látta, hogy még mindenki alszik ezért elment kiszellőztetni a fejét, mert tegnap történtek egy kicsit összezavarták.

 „Miért lennék féltékeny arra a fiúra, ha nem vagyok szerelmes Kagoméba. Ennek nincs semmi értelme, hisz én Kikyot szeretem. De Kagome sokkal kedvesebb, mint Kikyo. Kagome mindig mellettem volt, ha megsebesültem, vagy ha bajba kerültem. Te ostoba Miroku most mindent összezavartál!” - így sétált egy jó darabig Inuyasha. Mikor ment lefelé a dombról megpillantotta Kagomét, aki a virágok közt aludt. „Vajon mit keres itt Kagome és miért nincs ott a többiekkel? Milyen szép így. Talán mégis érzek valamit iránta?” – ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejében figyelte az alvó lányt.

A semmiből hirtelen egy csapat szellem csapott le Kagoméra. Inuyasha nem tétovázott, egyből a lány védelmére kelt. A szélborda segítségével egy csapásra elpusztította a támadókat, de figyelmetlen volt az egyik szörny megsebezte. Inuyasha nem nagyon törődött sérülésével, hanem odament Kagoméhoz és megnézte nem esett e semmi baja. „Hála az égnek nincs semmi baja. Ez elég furcsa fel sem ébredt a zajra, amit a Tessaiga okozott.” Kagome lassan kezdett ébredezni.

- Inuyasha! Mit keresel itt?

- Ezt inkább én kérdezhetném tőled. Miért nem vagy a többiekkel? Mi lett volna, ha valaki megtámad, míg alszol? Akkor nem tudott volna senki sem segíteni neked.

Kagome nagy csodálkozással hallgatta Inuyasha szavait. „Inuyasha aggódott értem? Ezt nem hiszem el biztosan, csak álmodok.” Megcsípte magát és egy kicsit felszisszent a fájdalomtól.

-         Ezt meg miért tetted? – értetlenkedett a hanyou.

-         Csak azt hittem, hogy álmodok, de tévedtem.

-         Miért álmodnál hisz már ébren vagy.

-         Igen, csak egy kicsit furcsálltam, hogy aggódsz értem.

-         Tsz! Nem is aggódtam, maximum az ékkőszilánkok miatt.

-         Szóval úgy! Inuyasha FEKSZIK! – Kagome ez után sarkon fordult és visszament Sangoékhoz. „Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Csak az ékkövek érdeklik.

Miután Inuyasha is visszaért a többiekhez folytatták útjukat.

Egész nap mentek és ékkő darabok után kutattak. Inuyasha és Kagome nem szóltak egymáshoz, mert a lány még mindig haragudott a hanyoura, azért amit reggel mondott.

-         Sango szerinted mikor fognak kibékülni?

- Nem tudom. Talán egy kicsit kettesben kellene őket hagyni.

-         Szerintem is. Tudod mit? Mondjuk azt, hogy kettesben szeretnénk lenni – a szerzetes egy kicsit sunyin elmosolyodott.

-         Miroku! Mit képzelsz? (PUFF)

-         Kagome úgy hallom Miroku már megint kihúzta a gyufát.

-         Igazad van Shipo.

Már lenyugvóban volt a nap mikor kis csapatunk letáborozott az erdő szélén.

-         Miroku mi a baj? – kérdezte aggódva Kagome.

-         Jaj! Nagyon rosszul érzem magam, fáj mindenem. (Mivel Miroku és Sango azt találta ki, hogy Miroku hirtelen lebetegszik. Így Kagoménak el kell mennie gyógyfüveket szedni és Inuyashat is, elküldik vele.)

-         Jól van Miroku akkor most, lefekszel és pihensz! Shipo te menj és hozz a közeli folyóból vizet!  Sango te, meg gyere velem gyógyfüvekért!

-          Kagome én inkább Mirokuval maradnék – és Sango leült a fiú mellé. Erre a szerzetesnek felcsillant a szeme és megfogta Sango fenekét.

-         Te perverz disznó! (PUFF) Miroku még ilyen betegen is csak erre tudsz gondolni.

-         Jó Sango akkor maradj Miroku mellett. Akkor elmegyek egyedül.

-         Kagome! Inuyasha veled mehetne. Inuyasha ugye elkíséred? – mondta elhaló hangon a „beteg”.

-         Inuyasha velem akarsz jönni? – kérdezte kicsit félve Kagome.

-         Tsz! Elmegyek – mondta kedvtelenül a hanyou, de legbelül örült neki, hogy kettesben lehet Kagoméval.

A két fiatal lassan eltűnt az erdőben.
4. rész: Inuyasha átváltozik

        Már egy órája mentek csöndben, persze tartották a tisztes távolságot. Inuyasha egyszer megszólalt:

-         Kagome én… én bocsánatot szeretnék kérni, azért amit reggel mondtam.

-         Na ez szép most már két betegnek kell orvosságot készítenem – mondta egy kicsit huncutul Kagome.

-         Ide figyelj! Én nem vagyok beteg csak bocsánatot kértem.

-         Éppen ez a te sose szoktál bocsánatot kérni semmiért.

Mentek tovább és végre megtalálták a gyógynövényeket. Amíg Kagome szedte őket addig Inuyasha lepihent az egyik fatövében, mert egyre jobban fájt a sérülése, amit a szellem okozott neki reggel. Mikor Kagome visszament a hanyouhoz a gyógyfüvekkel nagyon megijedt, mert Inuyasha szellemmé változott.

-         Inuyasha mi történt veled? – Kagome félve nézett a fiúra, aki egyre csak közeledett felé és vérszomjasan mosolygott rá.

-         Fekszik! – Inuyasha elterült a földön, de nem változott vissza. Kagome sarokba szorult nem tudott elmenekülni. Inuyasha mikor odaért a lányhoz még mindig az a vérszomjas mosoly volt az arcán.

-         Nyugodj meg! Még nem öllek meg, mást fogok veled tenni – és a fiú ördögien felkacagott.

„Inuyasha miért változtál át, és mit akarsz tőlem?”

Inuyasha még közelebb ment Kagoméhoz.

-         Mit akarsz tőlem? – ezt Kagome rettegve kérdezte. Inuyasha odahajolt Kagoméhoz és ezt mondta:

-         A vágyaimat fogom veled csillapítani, aztán megöllek – azzal letépte Kagoméról a ruhát.

 A lány ott állt előtte egy szál fehérneműben. Kagome minden erejével próbálta magától távoltartami a szellemet, de az csak egyre vadabbul viselkedett vele. Össze-visszakarmolta a lány hasát és onnan „itta” a vércseppeket. Inuyasha vadul csókolta Kagomét. A lánynak mindez nagyon rosszul esett és a fájdalomtól sírni kezdett. Néhány könnycseppje a szellem sebére esett, ami ettől megtisztult és Inuyasha visszaváltozott. Éppen időben, mert Kagomén már csak az alsóneműje volt és már nagyon sok vért vesztett ennek hatására elájult.

Inuyasha lassan fogta fel, hogy mi is történt. „Mi történt Kagoméval? Miért nincsen rajta a ruhája, és miért vérzik? Nem emlékszek semmire. Ugye ezt nem én tettem vele?” A fiú a lányra terítette felsőjét és nagy iramban indult a többiekhez.

-         Jaj, Kagome bocsáss, meg nem akartalak bántani. Soha többé nem fogsz veszélybe kerülni, nem engedem, hogy bántódásod essen. Csak kérlek, ne halj meg! Tarts ki!

-         Inuyasha mi történt Kagoméval? – kérdezte egyszerre Miroku és Sango egy nagy veszekedést abbahagyva.

-         Majd elmondom, de most sürgősen el kell vinnünk Kaede anyóhoz! – Inuyasha meg sem várta, hogy barátai válaszoljanak egyből indult Kaede anyó faluja felé.

5. rész: A bűntudat

            A félszellem berontott a papnő házába és lerakta a még mindig eszméletlen lányt.

            - Inuyasha mi történt Kagoméval? – kérdezte meghökkenve az anyó.

            - Hosszú történet és nem is akarok róla beszélni, csak kérlek, gyógyítsd meg!

            - Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek.

Inuyasha kiment a kunyhóból, hogy a papnő nyugodtan el tudja látni a sebesültet.

-         Inuyasha mond, hogy van Kagome és mi történt vele? – támadta le Sango a hanyout.

-         Igen Inuyasha mondjad, mi történt vele?  Inuyasha nem hallod? – mérgelődött Miroku.

-         Szerintem nem akarjátok hallani és egyébként is, hagyjatok békén!

-         Inuyasha jól vagy? – kérdezte barátját a szerzetes.

Inuyasha nem válaszolt, csak ment az erdő felé és lassan eltűnt barátai szeme elől. A hanyou még késő délután sem tért vissza a faluba Sangoék már aggódtak érte.

-         Miroku szerintem meg kéne keresni Inuyashat. Nem tudom, hogy mi történt vele és Kagoméval de nem szeretném, hogy valami butaságot tegyen.

-         Igazad van. Te maradj itt Kagome mellett, hátha felébred, én addig megkeresem Inuyashat – azzal elment megkeresni barátját.

Inuyasha egy közeli tónál ült a történteken tűnődött.

-         Biztos, hogy ebben is Naraku keze van. Ő küldte azokat a szellemeket. Kagome soha többé nem akarok a szemed elé kerülni. Megvárom, még felépülsz utána, eltűnök az életedből, és így boldogan élhetsz azzal a sráccal vagy Kougaval vagy akivel, csak akarsz.

-         Inuyasha ne mondj ilyeneket! – lépet barátjához Miroku – Figyelj pontosan mi is történt? Mesélj el mindent!

Inuyasha mindent elmondott attól kezdve, mikor meglátta Kagomét a domboldalon aludni. Miroku megpróbálta nyugodtan végig hallgatni azt, amit barátja mond, de mikor Inuyasha ahhoz a részhez ért, mikor magához tért és meglátta Kagomét hiányos öltözékben nem bírta tovább szó nélkül.

-         Inuyasha, amíg szellem voltál nem megölni, hanem magadévá akartad tenni?

-         Azt hiszem igen. Nem akartam bántani soha Kagomét, de most testileg és lelkileg is megsebeztem. Ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani, ezért mihelyt felépül, örökre eltűnök az életéből.

-         Inuyasha hisz nem önmagad voltál. Biztos, hogy Naraku ezt az egészet jó előre kitervelte. Szerintem Kagome meg fog neked bocsátani.

-         Miroku ha igazad is lenne már semmi sem lesz a régi.

-         Lehet, de most akkor sem szabad magára hagynod. Mellette kell maradnod, és még jobban kell vigyáznod rá, mint eddig valaha. Utána meg majd meglátod, hogy elhagyod vagy sem.

-         Rendben, de Miroku kérlek se Sangonak, se Kaede anyónak ne mond el, amit itt elmondtam neked!

-         Rendben, de most menjünk vissza a faluba, mert lehet, hogy Kagome már felébredt és Sango is már aggódhat már.

A két fiú visszaindult a faluba. Sango mindvégig ott ült Kagome mellett. „Mi történhetett vele, vajon hogy sebesült meg ilyen súlyosan? Mirokuék hol lehetnek már ennyi ideig? Remélem Inuyasha nem tett semmi butaságot.” Sango gondolatait egy hang zavarta meg.

            - I… Inu… Inu… yasha! Kérlek vál… változz vissza! Inu… yasha! – Kagome beszélt álmában – INUYASHA! Változz vissza! – Kagome felriadt és hirtelen felült, ami nem volt valami jó ötlet, mert felszakadt a sérülése és így egy kicsit felszisszent.

            - Kagome, de jó végre magadhoz tértél! – ugrott barátnője nyakába Sango és rögtön elment szólni Kaede anyónak.

Mirokuék ép akkor értek vissza mikor Kagome kiáltott. Inuyasha fejvesztve rohant a lány kunyhójához, de mire odaért Kagome már aludt, de a lány még akkor is őt szólongatta.

-         Inuyasha! Kérlek, változz vissza! – erre Kagome megint felült, ami most sem volt jó ötlet, mert a sebe még jobban megfájdult és a takaró is lecsúszott róla, ami így láthatóvá tette felsőtestét.

-         Kagome kérlek, feküdj vissza és takarózz be! – mondta Inuyasha leszegett fejjel és egy kicsit elpirulva. Kagome még csak most vette észre a hanyout ezért gyorsan maga elé rántotta a takarót és lassan visszafeküdt, de nem szólt semmit. Óráknak tűnő percek következtek.

-         Kagome én nagyon sajnálom, hogy megsebeztelek, ezért úgy döntöttem, hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon, eltűnök az életedből, de csak akkor, ha felépültél. Így lesz a legjobb. Kérlek Kagome bocsáss meg!

Kagome úgy hallgatta a félszellemet, hogy végig a fiút nézte. Mikor Inuyasha elmondta mondandóját felállt és indult volna kifelé.

-         Inuyasha várj, szeretnék kérdezni tőled valamit! – a fiú visszaült a lány mellé – Inuyasha miért tetted ezt velem, és miért nem öltél meg?

-         Nem tudom – pedig Inuyasha szíve legmélyén érezte, hogy miért nem tudta megölni Kagomét.

-         Inuyasha miért akarsz elmenni?

-         Mert mellettem egyikőtök sincs biztonságban még Miroku, Sango, Shipou sőt még te sem – Inuyasha még most sem bírt a lány szemébe nézni.

-         Értem – mondta Kagome és elfordult a hanyoutól – Inuyasha kérlek, menj ki, pihenni szeretnék.

-         Rendben – azzal Inuyasha kiment a kunyhóból.

6. rész: A döntés

          Eltelt egy hét. Kagome már sokkal jobban volt de a falut még most sem hagyhatta el. Inuyasha minden nap elment a lány kunyhója előtt, de nem mert bemenni. Azonban Sango mindig rávette valahogy, hogy menjen be hozzá legalább akkor, amikor Kagome alszik. Egyik nap Inuyasha elment sétálni, ahogy az eddigi napokban mindig is tette, azonban Miroku követte, mert Sango nagyon aggódott a fiú miatt, mert az utóbbi időben egyre furcsábban viselkedett.

            Miroku Inuyashat az erdő mélyén egy fának dőlve találta, de nem ment oda hozzá, hanem hallgatta, amit a hanyou mond.

-         Jaj mi lesz velem, ha itt kell hagynom a többieket? Rajtuk kívül nincs senkim. De Kagome 2 héten belül felépül, akkor biztos vissza fog menni a saját világába. Nem akarom Kagomét elveszíteni. Már hozzászoktam, hogy mindig mellettem, van. Miért tettem vajon ezt vele? Soha sem tudnám bántani, de a szellem részem talán igen. Nem igaz! Egyáltalán nem emlékszek arra, hogy mit tettem vele, csak találgatni tudok.

-         Inuyasha! Miért nem akarod, hogy meghaljon az a lány? – szólt egy hang.

-         Ki van ott? – Inuyasha felállt és már a kardja markolatát fogta.

-         Inuyasha már meg sem ismersz?

-         Kikyou?

-         Igen én vagyok. Inuyasha, ha már itt akarod hagyni azt a lányt, akkor gyere velem most, és együtt lehetünk mindörökre.

-         Nem Kikyou! Kagome még nagyon rosszul van, nem hagyhatom itt ilyen állapotban.

„Micsoda? Inuyasha nemet mondott Kikyounak? Mik nem vannak?” morfondírozott Miroku, aki még mindig egy bokorban bujkált.

-         Inuyasha mi lenne, ha az a lány valami véletlen folytán az életét vesztené? Akkor én visszakapnám a lelkemet és neked, sem kellene itt maradnod.

-         Kikyou! Ne merészeld bántani Kagomét! – Inuyasha kirántotta a Tessaigat és fenyegetően a papnő felé, tartotta.

-         Csak nem akarsz megölni? – kacagott fel Kikyou.

-         Kikyou, ha egy ujjal is hozzá mersz érni, én… én nem állok jót magamért.

-         Jól van Inuyasha, szóval így állunk – azzal hátat fordított a hanyounak, de azért még visszaszólt – Inuyasha hallasz még rólam, te és az a lány is.

-         Kikyou! – Inuyasha csak nézte azt a helyet, ahol a papnő eltűnt.

Miroku mind e közben lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. Miután Kikyou elment ő is távozott a helyszínről és egyenesen Sangohoz ment.

-         Sango beszélnem kell veled! – mondta a szerzetes levegő után kapkodva.

-         Jól van, mondjad!

-         De nem itt. Négyszemközt kell beszélnünk. Inuyasharól van szó.

-         Ugye nem esett semmi baja?

-         Nem. Csak gyere már!

-         Jó megyek de ki fog vigyázni Kagoméra?

Ebben a pillanatban megérkezett Inuyasha is. Sango rögtön letámadta.

-         Inuyasha maradj itt Kagoméval. Mindjárt jövünk.

-         De Sango, inkább Kaede anyó vigyázzon rá.

-         Kaede anyó elment Shiopouval gyógyfüveket szedni. Maradj itt Kagoméval és ha sétálni, akar, kísérd el! Értetted?

-         Igen.

Azzal Sango és Miroku elmente, Inuyasha pedig leült Kagome kunyhója elé. A hanyout gondolataiból egy puffanás hozta vissza.

-         Kagome hová indultál?

-         Csak sétálni szeretnék, de még nem megy valami jól ezért Sango szokott elkísérni de, ahogy látom ő most nincs itt, Így elindultam egyedül.

-         Várj, segítek, majd én elkísérlek. Sango, hogy szokott neked segíteni?

-         Megfogja a kezemet és a derekamat. Miért?

Inuyasha nem válaszolt csak felsegítette a lányt és megfogta az egyik kezét és a derekát. Kagome erre egy kicsit elpirult ezért elfordította a fejét.

-         Mi a baj Kagome? Rosszul teszem?

-         Nem, nem. Egész ügyes vagy.

-         Akkor jó. Hová szeretnél menni?

-         A kúthoz.

-         Rendben. „Remélem, nem akar haza menni”

7. rész: Egy furcsa éjszaka

A két fiatal lassan de odaért a kúthoz. Már csak pár lépés kellett volna, hogy elérjék, mikor Inuyasha megbotlott és elesett. Ennek az lett a következménye, hogy Kagome ráesett a fiúra, de rögtön le is mászott róla.

       - Kagome jól vagy? – aggodalmaskodott a hanyou.

       - Igen, és te?

       - Azt hiszem, jól vagyok.

       - Inuyasha neked vérzik a fejed!

       - Á, ez csak egy karcolás!

De Kagome nem hagyta ennyiben a dolgot, ruhája ujjából letépett egy darabot avval kötötte be a fiú fejét.

-         Na ez kész is volna.

-         Köszönöm Kagome, de én nem érdemlem meg ezt.

-         Miért nem? Hiszen már annyiszor megmentettél.

-         Igen, de miattam vagy ilyen állapotban. Kagome nagyon sajnálom.

-         Inuyasha hányszor mondjam még neked, hogy nem haragszok rád, hisz nem te tetted ezt velem, hanem a szellem részed. Egyáltalán emlékszel valamire a történtekből? Arra, hogy mit mondtál, vagy tettél?

-         Nem.

-         Na akkor ezt az ügyet lezártnak tekintem, és hol van egyébként Sango!

-         Elment Mirokuval. Valamit meg kell beszélniük.

-         Remélem Miroku bevallja végre Sangonak az érzéseit. Inuyasha visszakísérnél a faluba nagyon elfáradtam, és ha jól tudom ma újhold, van ezért neked, se kellene messzire menned a falutól.

Inuyasha csak bólintott és hátára kapta a lányt, meg sem álltak a faluig

Mindeközben Miroku elmesélte Sangonak, hogy mi történt Inuyasha és Kikyou között.

-         Miroku ez igaz?

-         Igen. Minek találnék ki ilyeneket?

-         Hisz ez nagyszerű! Most már biztos, Inuyasha szerelmes Kagoméba, csak nem meri neki bevallani.

-         Igazad van, de szerintem most már nem is fogja.

-         Na de miért?

-         Mert… Jaj ezt nem szabad elárulnom!

-         Miroku most azonnal mond el! – Miroku félt Sango haragjától ezért inkább mindent kitálalt.

-         Szóval Inuyasha tette ezt Kagoméval, de egyáltalán nem emlékszik semmire. Ez az átkozott Naraku kitekerem a nyakát, ha a szemem elé mer kerülni.

-         Nyugodj meg Sango, majd közösen megöljük, de most menjünk vissza a faluba, vagy talán még maradjunk egy kicsit kettesben? – és egy vigyor ült ki a szerzetes arcára.

-         Te perverz disznó! Ne merészelj közelebb jönni! – és Sango jól kupán vágta Mirokut. Azzal visszamentek a faluba.

            Az éjszaka nyugodt volt. Mindannyian Kagome kunyhójában aludtak. Inuyasha Kagome ágya mellett virrasztott és közben gondolkozott. „Az ilyen éjszakákon mikor átváltozok emberi érzések, kerítenek a hatalmukba. Kagome olyan szép, amikor alszik, de mikor ébren van akkor is gyönyörű. Azok a gesztenye barna szemeivel szinte megbabonáz.” Inuyashat mágnesként vonzották a lány ajkai. A hanyou minden lelki erejét összeszedve sem tudott nekik ellenállni, így hát megcsókolta.  Kagome erre megremegett. „Jaj csak fel ne ébredjen” A fiú nagyon megrémült, de a lány csak elmosolyodott és beszélt álmában.

            - Inuyasha! – Inu nagyon meglepődött „Talán rólam álmodik? De mit álmodhat, aminek ennyire örül?” - Még egyszer! – „Mit még egyszer? Milyen álmai lehetnek ennek lánynak?” – Csókolj meg! – „Na jó ez már nekem sok. Honnan tudja, hogy megcsókoltam?” A hanyou nem sokkal később teljesítette a lány kívánságát, de óvatosan ne, hogy felébredjen. Kagome nem szólt ezután semmit, egy mosollyal az arcán aludt tovább.

8. rész: A Narakuval való találkozás

Reggel miután mindenki felébredt Inuyasha beszélt barátaival.

-         Most, hogy már Kagome teljesen felépült nekem már nincs itt maradásom.

-         Inuyasha! Nem mész te sehova! Nem értettél meg? Én megbocsátok neked, így hát semmi oka annak, hogy itt hagyj minket!- förmedt a hanyoura Kagome.

-         Értem, de…

-         Nincs semmi de. velünk maradsz és kész.

-         Jó veletek maradok – ezt Inuyasha beletörődötten mondta, de legbelül nagyon örült neki, hogy nem kell ott hagynia barátait.

Reggeli után elindultak, hogy felkutassák a maradék ékkövet.

Egész úton Kagome nagyon furcsám viselkedett. Ok nélkül elmosolyodott és nagyokat sóhajtott és mikor Inuyashaval találkozott a tekintetük hirtelen elfordította a fejét és elpirult. Sango odament hozzá

-         Kagome miért viselkedsz így?

-         Ó, Sango olyan szépet álmodtam!

-         Jó, de mégis mit?

-         Azt, hogy Inuyasha megcsókolt, de nem úgy, mint mikor szellem volt, hanem sokkal gyengédebben.

-          Kagome hisz ez csak egy álom volt.

-         Igen tudom. Sajnos csak egy álom volt.

Inuyasha nem akart hallgatózni, de kiváló hallása révén mindet hallott, amiről a lányok beszéltek. „Vajon Kagome miért mondhatta azt, hogy sajnos csak egy álom volt? Talán örülne neki, ha úgy viselkednék vele, mint tegnap este? De ez miért tetszene neki?” A félszellemet gondolataiból egy hang hozta vissza.

       - Régen láttalak benneteket! Inuyasha hogy-hogy nem ölted meg Kagomét?

       - Naraku! Légy átkozott!

       - Nyugalom Inuyasha, csak kérdeztem – Naraku ördögien felkacagott.

       - Inuyasha! – Kagome odament a hanyouhoz – Inuyasha ez az igazi Naraku látom nála az ékkövet.

       - Valóban? Akkor az a megtiszteltetés ért minket, hogy az igazi Narakut ölhetjük meg – és Inuyasha előrántotta a Tessaigat. Erre viszont megjelent Kagura és Kanna is – Te gyáva féreg nem mersz egyedül kiállni ellenünk?

       - Inuyasha majd, ha legyőzted őket utána, megküzdhetsz velem is.

Mintha kis csapatunk csak erre a mondatra várt volna úgy rontottak a reinkarnációkra. Kanna nem bírta valami sokáig miután Kagome a szentnyílvesszőivel eltörte Kanna tükrét. Kaguraval már nehezebb dolguk volt. A szélboszorkány egy sárkánytánccal súlyosan megsebesítette Mirokut és Sangot.

-         Sárkánytánc! – és indult is a következő csapás Inuyasha felé, de a hanyou sikeresen hárítani tudta azt.

-         Kagome! – kiáltotta a fiú és a lány a szentnyílvesszővel, megtisztította a szelet és így Inuyasha elő tudta hozni a szélbordát.

 Kagura már nem tudott kitérni a támadás elől és így volt szélboszorka, nincs szélboszorka. Inuyasha nagyon elfáradt a Kagura elleni harcban, de akkor is odalépett Narakuhoz.

-         Itt vagyok Naraku! Most téged küldelek a másvilágra!

-         Azt szeretném látni, kutyuli.

Inuyasha támadásba lendült, de Naraku sem tétlenkedett. A hanyou folyamatosan támadt, de az ellenfele mindig kitért a támadások elől. Naraku is előrántotta fegyverét, és több helyen megsebezte Inuyashat. Kagome már készült kilőni egy nyílvesszőt.

-         Kagome ne! – parancsolt a lányra Inuyasha.

-         De Inuyasha…

-         Semmi de! Ne avatkozz bele!

Azzal Kagome leeresztette íját, és tovább nézte a véres küzdelmet. Inuyashanak sikerült súlyosan megsebeznie Narakut, de az úgy viselkedett mintha csak egy karcolás esett volna rajta. Naraku egy váratlan mozdulattal szíven szúrta Inuyashat, aki ott helyben összeesett.
9. rész: Váratlan fordulat

Kagome fejvesztve rohant Inuyashahoz.

-         Inuyasha! Térj magadhoz! – de nem törtét semmi a fiú meg sem mozdult. Kagome elkezdte ütni a hanyou mellkasát, de ez sem ért semmit.

Sango és Miroku odamentek Kagoméhoz. A szerzetes megpróbálta kitapintani a fiú pulzusát.

-         Miroku! Inuyasha ugye él és csak játszik velünk. Igaz?

-         Kagome, sajnálom de Inuyasha meghalt.

-          Nem, ez nem igaz, ő nem. Inuyasha nem halhatsz meg, nem hagyhatsz itt!

-         Ó milyen megható jelenet, de ne aggódjatok mindjárt ti is utána, mehettek.

-         Naraku! Légy átkozott! – Miroku és Sango rögtön támadásba lendültek, de Naraku könnyedén téríteni tudta a támadásokat és egy hirtelen mozdulattal úgy 100 m-re elhajította a szerzetest és a démonirtót.

-         Inuyasha, miért? Miért történik mind ez velünk?

Sango és Miroku súlyosan megsérültek. Inuyasha felnézett és a síró Kagomét látta. Feláll, de észrevette, hogy a lány még mindig csak zokog. Lenézett a földre és önmagát látta.

-         Miért fekszek a földön és Kagome vajon miért sír? Nem értem. Kagome, Kagome figyelj ide! – a hanyou meg akarta simogatni Kagome arcát, de a keze egyszerűen átment rajta – Mi ez az egész? Meghaltam volna? De nem, nem halhatok meg, főleg most nem! Valahogy vissza kell jutnom a testembe.

-         Most könnyedén el tudom intézni ezt a bosszantó lányt! – Naraku egyenesen Kagomét vette célba. Megragadta a lány nyakát és elkezdte szorítani.

Miroku és Sango még mindig eszméletlenül feküdtek.

-         Kagome! Valahogy vissza kell jutnom a testembe. De hogyan?

-         Fiam! Valóban ennyire szereted azt a lányt? – egy magas, Sheshomaruhoz hasonló öltözékű alak jelent meg Inuyasha előtt.

-         Apám! Az hogy lehet?  Mit keresel te itt? – Inuyasha nagyon meglepődött, mert azaz alak nem volt más, mint Inutaishio.

-           Erre most nincs időnk fiam! Tényleg szereted azt a lányt?

-         Igen. Eddig nem tudtam biztosan, de most már tudom, szeretem Kagomét mindennél jobban és meg akarom őt menteni!

-         Jól van. Visszamehetsz az élők közé addig, amíg megmented.

-         De miért csak addig? Nem lehetne, hogy még sokáig ott maradjak Kagome mellett?

-         Van egy módja…

-         És pedig?

-         Egy gyermek.

-         Mi? Úgy érted Kagoménak és nekem. Ez képtelenség, hisz Kagome nem is ide tartozik. És miért pont egy gyerek?

-         Mert az a gyerek azt jelentené, hogy igazán szeretitek egymást és ez a szerelem mind kettőtöket életben tart. Ez az egyetlen megoldás és a gyermeknek egy hónapon belül meg kell fogannia, ha ez nem történik, meg akkor az egy hónap lejártával a te életednek is vége szakad.

-         Értem.

-         Most pedig térj vissza a testedbe!

Inuyasha kinyitotta a szemét és lassan felkelt. Visszatért az élő közé.  Nem habozott sokáig, mert Naraku már a végső csapást akarta mérni Kagoméra.  Inuyasha előrántotta a Tessaigat és megtámadta Narakut. A pávián bundás alaknak a meglepődésre is csak alig maradt ideje, ahogy csak tudott védekezett a Tessaiga csapásai ellen. Inuyasha nem sokáig tartotta fent ezt a helyzetet és egy hirtelen pillanatban, bevetette a Tessaiga legerősebb támadását és egy szempillantás alatt végzett Narakuval.  Inuyasha gyorsan kikapta Naraku testéből az ékkövet, hogy nehogy véletlenül kedve támadjon feltámadni. A hanyou utána rögtön odarohant az eszméletlen Kagoméhoz.

-         Kagome! Kérlek, szólj hozzám!

-          Inu… Inuyasha! Hogyan?

-         Majd később elmondom. Most el kell, vigyelek Kaede anyóhoz.

-         Inuyasha a többiek.

-         Nyugodj meg Kagome itt, vagyunk, igaz ránk férne egy kis pihenés.

-         Örülök Sango, hogy nem esett semmi bajod. Miroku te hogy vagy? Miroku?

-         Eltűnt a kezemről a lyuk! Inuyasha te itt? Mégis hogyan?

-         Majd később! Most menjünk Kaede anyóhoz! Nem szeretem magamat ismételgetni.

-         Na tessék most támadt föl és máris durcás – adott hangot gondolatainak Miroku amiért egy púpot kapott a fejére Inuyashatól.

10. rész: A feltétel beteljesítése

         Mikor odaértek a faluba Inuyasha az ájult Kagomét rögtön Kaede anyó kunyhójába vitte. Az anyó megvizsgálta és megállapította, hogy egy enyhe sokkot kapott és ezért jobb lenne, ha pihenne egy kicsit.  A többiek is jó ötletnek találták ezt, mert ők is eléggé kimerültek a Naraku elleni harcban. Inuyasha mindvégig ott ült a lány mellett várván, hogy felébred. A hanyou miközben ott ült azon töprengett, amit az apja mondott neki: „… ez az egyetlen megoldás és a gyermeknek egy hónapon belül meg kell fogannia, ha ez nem történik, meg akkor az egy hónap lejártával az életednek is vége szakad.” Inuyasha nem akart csak azért gyereket Kagométól, hogy életben maradhasson. Igazán szereti a lányt, de ezt még magának is nehéz volt bevallania nemhogy Kagoménak. Inuyasha a gondolatok hatására egyre rosszabbul kezdte érezni magát és az is, akasztotta, hogy Kagome még mindig nem tért magához. Egyik este, amikor már mindenki aludt Kagome ébredezni kezdett.

-         Inuyasha! – szólt alig hallhatóan, de ez elég is volt, hogy a hanyou felébredjen.

-         Kagome! Végre felébredtél! Hogy érzed magad? Hozzak valamit?

-         Egy kis vizet sze…- be se fejezte a mondatot Inuyasha már meg is, hozta a vizet

-         Inuyasha hogy-hogy életben vagy? A saját szememmel láttam mikor Naraku végzett veled.

-         Ez egy nagyon hosszú történet, majd reggel elmesélem. Most még pihenj egy kicsit.

-         Rendben.

Reggel mindenkinek az volt az első dolga, hogy Kagomét meglátogassa, mert előző este Inuyasha örömében felvert mindenkit miközben vízért ment. Shipou egyből Kagome nyakába ugrott. Sango átölelte barátnőjét. Míg a lányok beszélgettek addig Miroku félrehívta Inuyashat.

-         Inuyasha hogy-hogy éltre keltél?

-         Miroku ez egy hosszú történet de neked elmondom – azzal a hanyou mindent elmondott a szerzetesnek- és egy hónapon belül meg kell, fogannia a gyermeknek vagy meghalok.

-         Inuyasha te mázlista!

-         Mond! Miiért vagyok mázlista te hülye! Egy hónapom belül meghalok.

-         Nem érted? Ez egy jó indok arra, hogy közelebb kerülhess Kagoméhoz, és így a gyerek is biztosan összejön.

-         TE NEM VAGY NORMÁLIS! Mégis mit képzelsz? Nem fogom kihasználni Kagomét!

-         Inuyasha én nem azt mondom, használd ki, hanem így már okod is van arra, hogy kedvesebb és figyelmesebb legyél vele. Itt az alakalom, hogy minden jóra forduljon

-         Hogy érted ezt, Miroku?

-         Inuyasha még a vak is látja, hogy szerelmes vagy Kagoméba és ő is viszont szeret. Ne tagad! Egyébként láttalak mikor a legutóbbi újholdkor megcsókoltad mikor ő az igazak álmát aludta.

-         Te… meg miről… beszélsz? – Inuyasha teljesen elpirult.

-         Ne mond nekem, hogy nem vagy szerelmes Kagoméba? Az is biztos, hogy viszont szeret téged.

-         Na jó meg próbálok kedvesebb és figyelmesebb lenni hozzá.

-         Na ez a beszéd!

-         De Miroku figyelj! Nem akarom, hogy Kagome tudjon erről az egészről, rendben?

-         Bízd csak ide!

Eltelt 3 nap és Kagome teljesen rendbejött, de ott maradtak még a faluban.

Inuyasha szinte alig beszélgetett Kagoméval az elmúlt napokban és szinte mindig egyedül akart lenni. Kagome emiatt csak szomorú lett. Ezt egy idő után Sango és Miroku nem tudta tovább nézni és, mikor Inuyasha ismét elment ők is utána eredtek (Miroku beavatta Sangot is Inuyasha titkába).

-         Inuyasha lehetne egy kérdésünk hozzád?

-         Ti meg mit kerestek itt? Megmondtam, hogy egyedül szeretnék lenni.

-         Inuyasha te annyira szívtelen vagy! Meg akarsz halni? Ha nem jössz össze vele, akkor gyerek sem lesz!

-         Sango ne már te is kezded? Túl sok időt vagy együtt Mirokuval!

-         Ez nem igaz! – Sango úgy nézett ki, mint a paradicsom.

-         Inuyasha legalább próbáld meg! Kagome nagyon aggódik érted. Nem érti, hogy miért vagy ilyen. Lehet, hogy azt kezdi hinni, hogy Kikyot választottad.

-         Ez nem igaz! Ezt mi is tudjuk csak éppen Kagome nem.

-         Rendben megpróbálok közeledni felé, de nem ígérhetek előre semmit.

-         Akkor jó. Most menjünk vissza a faluba!

Már kezdett esteledni mikor Mirokunak hirtelen nagyon sürgősen el kellett mennie szellemet űznie egy faluba. Sango és Shipou is vele tartottak, mert nekik is pont arra akadt dolguk (véletlen?). J

-         Mi most akkor mentünk. Egy hét múlva találkozunk.

-         De miért maradtok olyan sokáig? – aggodalmaskodott Kagome.

-         Tudod rengeteg szellem, van arra felé és Sango is, el szeretne menni, meglátogatni a szellemirtók faluját.

-         Jó értem.

-         Miroku mielőtt elmentek beszélhetnék veled egy percet? – Inuyasha félre hívta Mirokut, hogy más ne hallhassa őket.

-         Miért akartok elmenni ilyen hirtelen, de ne hazudj!

-         Így legalább egy kicsit kettesben lehettek Kagoméval. Csak megkönnyítjük a dolgodat.

-         Na de…

-         Nincs semmi de! Sango, Shipou indulunk!

-         Rendben. Sziasztok és vigyázzatok magatokra!

Azzal Miroku, Sango és Shipou elhagyták a falut és így Kagome és Inuyasha „kettesben” maradtak.

-         És most mit mihez kezdjünk? Már most nagyon unatkozok. Lehet, hogy haza megyek – Kagome indul is a kút felé.

-         Miért akarsz haza menni, hisz én nem mentem el.

-         Még nem, de nem sokára úgy is elmész megint valahova és engem, meg egyedül hagysz. Így jobb is, ha visszatérek a saját világomba.

-         Ne Kagome ne menj! Maradj itt velem! – Inuyasha elkapta Kagome csuklóját és magához rántotta.

-          Rendben akkor nem megyek el. De elengednél végre? – Inuyasha és Kagome között alig pár cm volt.

-         Ja igen persze! – mind a ketten úgy néztek ki, mint a főtt rákok.

-          Inuyasha még nem mondtad el, hogy hogyan is támadtál föl.

-         Kagome ez egy kicsit hosszú és bonyolult történet nem hiszem, hogy kíváncsi lennél rá.

-         De igenis érdekel egyéként is időnk, mint a tenger.

-         Jó elmondok mindent, csak kérlek, ne legyél dühös rám! – Inuyasha mindent elmondott Kagoménak még e gyerekkel kapcsolatos dolgot is. Mire Inuyasha befejezte mondandóját annyira elpirult, hogy hozzá képest a főtrák fehér, mint a fal – szóval ezért vagyok ismét életben, de ha az a gyerek nem fogan, meg akkor ismét visszatérek a holtak közé de, akkor már örökre ott maradok.  

Kagome egy szót sem tudott mondani annyira meglepődött és tetejében még az arca is lángvörös volt.

-         Kagome tudom, hogy ez megrázott téged, ezért ne is beszéljünk róla többet rendben?

-         Inuyasha ez igaz, hogy ha nem fogan meg a gyerek, akkor te meghalsz?

-         Igen!

Hosszú óráknak tűnő néma percek következtek. Ezt az igen nyomasztó pillanatot Inuyasha szakította meg.

-         Kagome… hm… haj… hajlandó lennél ki… kihordani a közös gyermekünket? De, ha nem akarod azt is megértem te még túl fiatal vagy ehhez és én, meg nem érek ennyit, csak érdeklődtem.

-         Inuyasha, én… engem túl váratlanul ért ez az egész és mi nem is vagyunk szerelmesek, hisz te Kikyout szereted. Miért nem kéred meg őt, hogy legyen a gyereked anyja biztos, szívesen vállalná – Kagome az utolsó mondatot könnyeivel küszködve mondta és el is rohant még maga se tudta merre. Inuyasha csak döbbenten állt, valamiért ne tudott megmozdulni és a lány után rohanni.

A hanyou fejében a gondolatok csak úgy cikáztak. „Honnan veszi, hogy én még mindig Kikyout szeretem? Ez is az én hibám, mert nem vallottam még be Kagoménak az érzéseimet. Most van rá egy hetem, hogy közelebb kerülhessek hozzá és bevalljam neki, hogy mindennél jobban szeretem.” Inuyasha ezzel a tudattal elindult megkeresni szerelmét.

Kagome egy tisztáson zokogott és mindennek lehordta Inuyashat.

-         INUYASHA te bunkó te utolsó senkiházi te ******! Miért kínzol? – a lány miután kiadta minden dühét mély álomba szenderült.

Inuyasha már csak az alvó lányt találta meg. Leült Kagome mellé és nézte, ahogy mellkasa fel s alá mozog. Már nem úgy tekintett rá, mint egy ostoba lányra ki a VOLT szerelme reinkarnációja, hanem mint egy gyönyörű nőre, aki neki mindennél fontosabb.

Kagome kezdett fázni, ezért Inuyasha óvatosan átkarolta, úgy hogy nehogy felébredjen. 

Kagome reggel megdöbbenten vette észre, hogy Inuyasha karjaiban ébredt. Nem sokkal később a fiú is kinyitotta szemét. Mind két fiatalnak tetszett ez a helyzet. Aznap Inuyasha nagyon kedves volt Kagoméhoz: bókolt, udvarolt, sétáltak. A nap végén Kagome közölte Inuyashaval, hogy elmegy fürödni, és ne merészelje követni. A hanyou ezt be is tartotta egy ideig. Mert az a tudat, hogy láthatja Kagomét fürödni nagyon izgatottá tette. Inuyasha a lány után ment. Kagome nem sokat vacillált ruháival, gyorsan levette őket és egy pillanat alatt már a kellemesen hűs vízben volt. Inuyasha miután odaért a tóhoz felugrott egy fára és onnan kémlelte a fürdőző lányt. Kagome egy óra elteltével kijött a vízből és lassan felöltözött persze Inuyasha mindezt végig nézte, de gyorsan észbe kapott, hogy neki hamarabb vissza kell érni a táborhelyhez, mint Kagome másképpen lebukik. Kagome magnyugtatóan látta, hogy Inuyasha már alszik, így lefeküdt mellé.

Reggel Inuyasha kelt fel először, de Kagome is nem sokkal később követte a fiú példáját.

-         Kagome! Mindjárt jövök!

-         Na de hová mész? Az titok. Ne aggódj, nem teszek semmi butaságot, és nem is Kikyouval találkozok.

-         Rendben de siess vissza!

Nem telt bele sok idő és Inuyasha egy csokor virággal tért vissza.

-         Kagome ezt neked hoztam!

-         Köszönöm! Inuyasha te valami rosszban sántikálsz nem szokásod ilyen kedvesnek lenni hozzám, sőt most meg ez a virág. Mond, csak mit szeretnél?

-         Kagome! Valamit már régóta szeretnék elmondani neked.

-         És pedig?

-          Kagome én… szer… szeretlek. És ezt nem a gyermek miatt mondom, én tényleg teljes szívemből szeretlek!

-         Inuyasha én… - de Kagome nem tudta befejezni mondatát, mert Inuyasha hirtelen elkapta a csuklóját és magához rántotta majd teljes szenvedéllyel és szerelemmel megcsókolta -… én is szeretlek.

Az ifjú szerelmes pár elment kéz a kézben sétálni. Nem beszélgettek csak haladtak csendesen egyikük sem tudta elhinni, hogy ez most valóság vagy álom. Észre sem vették és már be is esteledett.

-         Inuyasha nem lenne kedved velem együtt fürdeni?

-         Ezt most… ezt most komolyan mondod Kagome,

-         Igen! Ha nem gondolnám, akkor miért kérdezném?

-         De persze van egy feltételem4

-         És pedig?

-         Vagy felhúzod ezt… - Kagome egy piros fürdőnadrágot vett elő a táskájából – vagy bekötöm a szemedet?

-         Akkor inkább felhúzom azt az izét.

-         Rendben. Te öltözz át itt én, addig elmegyek a tóhoz.

-         Kagome és rajtad mi lesz?

-         Hát természetesen fürdőruha. Miért mi gondoltál?

-         Semmire? – Inuyashan látszott, hogy egy kicsit csalódott volt (na vajon miért?)

-         Akkor jó. Most megyek majd a tónál, találkozunk.

Inuyasha gyorsan odasietett a tóhoz miután magára szenvedte a fürdőnadrágot. Kagome már a vízben volt. A hanyou halkan a lány mögé osont, gyengéden átkarolta a derekát és megcsókolta a nyakát. Kagome beleborzongott ebbe a gyengédségbe, lassan megfordult majd megcsókolta a fiút. Ebbe a csókba beleadták minden szerelmüket, mintha erre vártak volna már 1000 éve. Ezt a meghitt pillanatot Kagome szakította meg, kibontakozott a fiú karjaiból majd lefröcskölte.

-         Na Kagome! Szóval játszani akarsz. Na most megkapod!

-         Azt szeretném én látni!

Inuyasha megindította a „támadást” Kagome ellen, de a lány sem hagyta magát. Vagy 1 órát játszhattak mikor Kagome kimenekült a partra Inuyasha elől, de a hanyou utá