Öt év telt el Inuyasha és Kagome első karácsonya óta. Itt vagyunk, egy belvárosi kertes házban, december 23-án. A konyhában egy fiatal nő áll, alig lehet több 22 évesnél. De a hasa szép gömbölyű, gyermeket vár, talán a 8-9. hónapban lehet. Áll a tűzhely mellett és figyeli az egyik lábost. Hirtelen egy kisfiú rohan le az emeletről. Olyan 4-5 éves körüli, alig ér a nő combjáig.
- Anya! Anya! Azt mondtad segíthetek kidíszíteni a lakást!
A fiatal nő elmosolyodott és leguggolt a kisfiúhoz, már amennyire tudott a pocakjától.
- Ez csak akkor lehetséges ha elrángatod aput a tévé elől, mert én nem tudok lemenni a pincébe. – mosolygott a kisfiúra.
A kicsi elmosolyodott, majd berohant a nappaliba. Ott hallható volt egy kis morgás, majd egy ezüstös hajú, kutyafülű férfi jött ki.
- Kagome, egy percre nem hagytok békén. – morogta.
- Ugyan már Inuyasa. Holnap szenteste, te is tudod milyen szép ünnep.
Erre Inuyasha elmosolyodott. Igen, ez a család Inuyasha és Kagome volt, a kisfiú az első gyermekük, Hirato és a második gyermekük Kagome hasában. Inuyasha magához húzta Kagomét, aki már 5 éve a felesége volt. A fiuk születése után rögtön összekötötték az életüket.
- Jól érzed ma magad? Nincs semmi baj? – és egyik kezét a lány hasára tette.
- Tökéletesen vagyunk mindketten. – bújt oda Kagome Inuyashához és rátette a kezét Inuyasháéra.
A idilli hangulatot a kis Hirato törte meg, aki rángatta Inuyasha nadrágját.
- Apa! Azt mondtad lemegyünk a díszekért!
Inuyasha felsóhajtott.
- Persze. Na gyerünk kislegény, irány lefelé. – ezzel a karjába kapta elsőszülött fiát és elindultak nagy nevetve lefelé.
Kagome elmosolyodott a családján és a hasára tette a kezét.
„Hihetetlen, hogy egy év múlva már eggyel többen leszünk.” – gondolta.
Közben visszatért a főzéshez. Lejjebb vette a lángot, majd elindult az asztal felé ahol a karácsonyi pulyka megtöltve várt a tepsiben, készen arra hogy a sütőben aranybarnára süljön. Kagome betette az előmelegített sütőbe, majd leült az egyik székre. Hiába, nem könnyű a terhes nőnek. Majd a szemét egy képre emelte, ami a hűtő ajtaját díszítette, mint annyi másik. Ott is nagy volt a hasa, csak akkor Hiratot hordta a szíve alatt. Elmosolyodott, majd végigsimított a hasán. Felsóhajtott.
- Gyorsan telik az idő…
Közben nagy dirrel-durral felért a család feje is. Ki se látszottak a sok doboztól. A kis Hirato is, bár még alig volt 5 éves annyi dobozt elbírt mint egy felnőtt férfi.
- Ez a sok készülődés egyetlen napért… még mindig nem bírom felfogni Kagome! – morgott Inuyasha.
- És a fa még nincs meg. – mosolyodott el Kagome. – El kell mennünk megvenni.
- Éljen! Ugye én is mehetek? Ugye anya? Ugye? – rohant oda a kisfia Kagoméhez.
- De csak akkor ha melegen felöltözöl. Nincs nyafogás meg morgás ha öltöztetlek. – borzolta meg Kagome az ezüst hajú kis buksit.
- Nem lesz. Gyere anya! – Hirato kézen fogta az anyukáját és elindultak felfelé.
Inuyasha mosolyogva követte őket. Hirato szobája tükrözte a kisfiúk ízlését. Kékre festett szoba, a plafon egy árnyalattal világosabb. A szőnyeg szintén kék és űrhajók, bolygók és egyéb űrrel kapcsolatos dolgokat ábrázol. A tapéta kb. a fal felétől lefelé védte a festést a koszos gyerekmancsoktól. A csillár szintén űrhajó volt, ami úgy tűnt mintha a belseje világítana. Hirato ágya egy tűzpiros versenyautó formát öltött, a szekrénysor barna volt. Az ajtótól jobbra egy polc helyezkedett el telis tele játékkal. A kisfiú az ágyon ült és tűrte hogy édesanyja öltöztesse.
Inuyasha megállt a szomszéd szoba előtt. Ez az új kis jövevénynek volt fenntartva, aki mint kiderült kislány lesz. Ez a szoba pont az ellentéte volt a fiukénak. Rózsaszín falak, rózsaszín-arany védőtapétával bevonva az alja. Fehér szekrénysor, fehér pelenkázó és fehér kiságy, rózsaszín huzattal várta új lakóját. A kiságy felett egy plüssállatos-zenés altató lógott. A polcokon különböző babadolgok, mint a cumisüveg, cumik, csörgők, rágókák. Inuyasha ismét elmosolyodott. Alig várta hogy kezébe tarthassa a kislányát. Biztos volt benne hogy éppen olyan gyönyörű lesz mint Kagome.
- Mit nézel szívem? – állt meg Inuyasha előtt Kagome már felöltözve.
- Csak hogy milyen jó lesz ha megszületik a kislányunk. Igaz nagyfiú? Te is várod már a hugidat? – kapta fel Inuyasha a fiát.
- Igen! Én leszek a nagy és okos bátyja aki megvédi ha valaki bántani akarja.
- Hát persze. – nevetett Kagome. – Ugye tudod hogy nagyon sokat kell segítened nekem? Sokszor kell majd rádbíznom a kishúgodat, mert nekem főznöm és takarítanom kell majd.
- Én leszek a legjobb vigyázója! – jelentette ki Hirato.
Inuyasha és Kagome elnevették magukat.
- De most aztán már indulás. Még elkapkodják előlünk a legszebb fákat. – mondta Inuyasha majd lement a lépcsőn fiával a karjában.
Lent feladta rá a kabátot meg a sapkáját és már csak Kagoméra vártak. Ő is gyorsan felvette a kabátját, bár nehezen tudta már összegombolni a hasán de azért nem látszott ki belőle. Kagome semmi súlyfelesleggel nem küzdött. Sem az első terhességénél sem a másodiknál. A hasán kívül mindenhol tökéletes volt az alakja.
Tehát kis családunk elindult fát venni. Kagome Inuyashába karolva, Hirato pedig édesanyja kezét fogta. Gyönyörű szép téli délután volt. A hó hatalmas pelyhekben esett, a szél nem fújt. A fákat a szomszédos parkban árulták, Inuyasha feleslegesnek tartotta azért kihozni a kocsit, amikor ő is elbírja. Átmentek a zebrán a parkba. Ott aztán Hiratot szabadon engedték. A kisfiú nagyon élvezte. Hógolyót gyúrt és a közeli fákat dobálta. Majd nekiállt egy hóembernek is. Inuyasha és Kagome addig a fákat nézegették. Végül kiválasztottak egyet. Amíg Inuyasha elment fizetni és felnyalábolni a fát Kagome leült egy padra ahonnan szemmel tarthatta rosszcsont kisfiát.
- Kagome? – figyelt fel Kagome egy ismerős hangra, amit már legalább 5 éve nem hallott.
Megfordult. Hoyo állt mögötte. Az elmúlt évek igazi férfivá érlelték. Nagyon jóképű volt, barna hajú, kék szemű, ráadásul gazdag is, erről tanúskodott méregdrága öltönye. Hát igen, sok nő vágyálma.
- Nahát Kagome évek óta nem láttalak. Ha lehet még gyönyörűbb lettél. Hogy vagy? Történt veled valami amíg nem találkoztunk?
- Anya! – rohant ekkor oda Hirato. – Ki ez a bácsi?
- Egy volt iskolatársam. – ültette a térdéra Kagome a fiát, máshová nem tudta a hasa miatt.
- Nahát családot alapítottál? – mondta Hoyo kicsit keserűen.
- Igen, de előtte elvégeztem az orvosi egyetemet. A férjemmel egy természetes gyógymódokat kínáló üzletet vezetünk.
- Értem. És boldog vagy?
- Hihetetlenül. A jövő héten be kell feküdnöm a kórházba, mert lassan lejár az időm…
- Igen! Hamarosan megszületik a kishúgom! Én leszek az ő nagy és okos bátyja! – dicsekedett rögtön Hirato.
Kagome elmosolyodott. Ekkor befutott Inuyasha is, aki ahogy meglátta feleségét egy másik férfival rögtön összehúzta a szemöldökét. Kagome felállt.
- Hoyo, had mutassam be a férjemet, Inuyashát. De talán emlékszel rá, mielőtt összeházasodtunk sokáig együtt voltunk.
- Igen, valami rémlik. – mondta Hoyo miközben kezet fogott Inuyashával. – Gratulálok Kagoméhoz. Csodás lány, vigyázz rá és becsüld meg.
- Meglesz. – morogta Inuyasha.
- És veled mi van Hoyo? Letelepedtél már? Kivel töltöd a szentestét?
- Nem, még nem találtam meg az igazit. Egyedül töltöm mint évek óta.
- Tudod mit? Nincs kedved holnap eljönni hozzánk vacsorára?
Inuyasha majdnem hanyattvágta magát.
- Nem zavarnák?
- Dehogyis. Biztos jól elbeszélgettek majd Inuyashával. 6-kor jó?
- Tökéletes.
- Akkor várunk. – Kagome megeresztett egy kedves mosolyt.
Amikor kellőképpen eltávolodtak Inuyasha rákezdte.
- Megőrültél?! Hogy voltál képes meghívni?!
- A barátom és szegény egyedül töltötte volna a szentestét.
- És aztán?! Nagy dolog!
- Inuyasha! Ne legyél már ilyen féltékeny! Ha jól tudom a te gyerekedet várom nem az övét! Méghozzá a másodikat!
Inuyasha csak morgott tovább Kagome meg inkább már nem is figyelt rá.
Gyorsan eljött a másnap este. Hirato a fa körül ugrabugrált, majd beült alá és előbányászott egy kis csomagot és odaszaladt Kagoméhez.
- Anya, ezt neked csináltam!
Kagome elmosolyodott, és átölelte kisfiát majd egy puszit nyomott az arcára.
- Köszönöm kicsim. – és kibontotta az ajándékot.
A csomagban egy rajz lapult ami Inuyashát, Kagomét, Hiratot és egy babakocsit ábrázolt benne már a kis jövevénnyel. Mellette pedig egy szív alakú mézeskalács, amira az volt ráírva: Boldog Karácsonyt Anya!
- Ez gyönyörű. Köszönöm Hirato.
Hirato átölelte az anyukáját. Majd visszarohant a fához ajándékokat bontogatni. Ekkor csengettek. Mivel Inuyasha a tetőn volt, pont kicserélt egy égőt a karácsonyi díszégősorban, így Kagome ment kinyitni az ajtót. Hoyo érkezett meg.
- Nahát, szia Hoyo! Kerülj beljebb. – ezzel Kagome kitárta az ajtót.
- Köszönöm.
Amikor Kagome becsukta az ajtót Hoyo egy hatalmas csokor vörös rózsát adott a kezébe.
- Hozzád nem foghatóak, de azért remélem tetszenek.
Kagome elvörösödött.
- Kö-kösz-köszönöm. Ülj csak le a nappaliba, mindjárt szólok Inuyashának. – nyögte ki.
Hoyo elindult a nappali felé.
- Hirato, szólj apunak hogy megjött a vendégünk.
Hirato felállt, ekkor Hoyo egy hatalmas csomagot nyomott a kezébe.
- Aztán remélem jó kisfiú voltál és szót fogadtál mindig anyunak.
- Hoyo, erre igazán nincs… - kezdte Kagome.
- De van. Ha egyszer már meghívtatok nem illendő üres kézzel beállítani. – ült le a kanapéra.
Közben Inuyasha is előkerült. Amint meglátta feleségét a rózsákkal rögtön felment benne a pumpa. Kagome jobbnak látta bemenni a konyhába.
- Szia Inuyasha. Boldog Karácsonyt. – és Inuyasha kezébe nyomott egy kiváló minőségű drága pezsgőt.
- Köszönöm. – bökte ki Inuyasha majd ő is leült.
Némán ültek egymással szemben. A csendet csak Hirato törte meg, egy egy „Juhé!” vagy „De jó!” kiáltással.
Közben Kagome jött ki a konyhából. Ki hogyan szereti a húst? Hogy csináljam a húst? Leöntsem szósszal vagy… - ekkor Kagome pupillái kitágultak.
Éles fájdalmat érzett a hasában, mintha szét akarna valami benne szakadni. Pár másodperc múlva már egy hatalmas tócsa volt a szőnyegen.
- Jesszus…
- Kagome! Mi történt?! – rohant oda hozzá Inuyasha.
- A kórházba…gyorsan… - préselte ki magából a lány.
Inuyasha nem sokat tétlenkedett, felkapta Kagomét és vitte a kocsihoz.
- Váárj! – állt fel Hoyo. – Az én kocsim kint áll a kapu előtt. – ezzel már ki is rohant.
Inuyasha a másik szabad kezével felkapta Hiratot, akinek nagyon nem tetszett hogy nem bontogathatja tovább az ajándékokat, de hát a hugicája születése neki is fontosabb volt. Hoyo bevágódott a kormány mögé, Inuyasha meg hátra ült Kagomével és a kisfiával. Kagomének szörnyű fájdalmai voltak. Hoyo rátaposott a gázra és száguldott a legközelebbi kórházba.
- Azt…hiszem…karácsonyra… akart… megszületni. – nyögte ki Kagome mosolyogva.
- Igen. – mosolyodott el halványan Inuyasha.
10 perc alatt ott voltak a kórháznál hála Hoyo tempójának. Inuyasha mint az őrült vitte be Kagomét, akit máris ráraktak egy hordágyra és vitték a szülőszobába. Inuyasha, Hoyo és Hirato kint ültek. Hirato egy idő után édesen összekuporodott az egyik széken, a feje édesapja ölében volt és az ujját szopta. Inuyasha szörnyen ideges volt, de nem akarta megzavarni kisfia álmát. Hoyo hozott neki egy kávét.
- Tessék, lehet hogy ez hajnalig is eltart.
- Köszönöm. Hiratonál majdnem 10 órát vajúdott.
- Az igen. Elismerésem neki. Kagome egy rendkívül erős nő. Hálát adhatsz érte az égnek.
- Azt is teszem. – mosolyodott el Inuyasha.
Ekkor kihallatszott a szülőszobából Kagome ordítása. Majd a babasírás. Inuyasha szeme felragyogott. Nem sokkal később kijött az orvos. Elég megviseltnek látszott.
- Nehéz szülés volt. De anyuka és a baba is jól vannak. Melyikük a büszke apuka?
Inuyasha felállt.
- Én.
- Gratulálok, csodaszép kislánya született.
- Bemehetek a feleségemhez?
- Most pihennie kell, nagyon kifáradt. De a babát megnézhetik az újszülött osztályon. A száma: 3964 – és az orvos elmutatott egy irányba, majd visszament.
Inuyasha megállt egy üvegablak előtt. Temérdek kisbaba volt ott. Inuyasha nem is nézte meg a számokat, rögtön felismerte hogy melyik az ő kislánya.
- Apu, melyik a kishugom?
- Az ott. Nézd csak. – Inuyasha felemelte a fiát és rábökött az újonnan érkező kistestvérre.
- Hasonlít rám ugye apu?
- Hát persze. – mosolyodott el Inuyasha.
- Mikor mehetünk be anyuhoz?
- Majd reggel. Addig aludjál csak. – mondta Inuyasha, miközben visszaült a váróba és az ölébe fektette kisfiát.
Hirato gyorsan elszenderedett, és Inuyasha is pihent egy kicsit. Persze nagyon éberen. Hoyo közben hazament riasztani a családot. Amint felkelt a nap vitték a kislányt az anyukájához és így Inuyasháék is bemehettek. A látvány hihetetlenül megható volt. Kagome a fehér ágyban, fehér hálóingben ült a kezében egy kis fehér csomag amiből semmi más nem látszott ki csak két kis kéz. Inuyasha odalépett felesége mögé, Hirato pedig bemászott az anyukája mellé.
- Milyen pici… anya én is ilyen voltam?
- Igen… csak neked sötétebb volt a hajad.
Hirato kinyújtotta a kezét és megfogta vele a kisbaba aprócska ujjait.
- Mi legyen a neve? – kérdezte Inuyasha.
- Hirato, szeretnéd elnevezni?
- Igen! Legyen a neve… Keira.
- Honnan tudsz te ilyen neveket? – húzta fel a szemöldökét Inuyasha.
- Hát van az oviban egy nagyon szép kislány… ő is Keira… és szerintem a kishúgom is olyan szép lesz mint ő.
Erre Inuyasha és Kagome elmosolyodtak.
Pár nap múlva, miután mindent rendben találtak, kiengedték őket. Este miután Kagome lefektette Keirát, Inuyashával ott álltak a kiságya előtt. A férfi átölelte feleségét.
- Egy újabb emlékezetes karácsony.
THE END | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
