| -Hazamegyek a saját világomba!-hangzott Kagome immáron már jól ismert kiáltása,mellyel újból felverte az erdő csendjét. Késő ősz volt a fákon már csak néhány levélke himbálózott. A nap éppen lemenő, fényes sugarai bevilágítottak a kopasz fák ágai közé. -Rendben menj csak..úgysem...-s itt elállt Inuyasha szava. -Szóval így állunk...ne is jöjjek vissza...nem fogok hiányozni.. -Én nem ezt...-védekezett a fiú. -Nem ezt mondtad de ezt akartad...rendben van fuss csak Kikyou után...-Vágott vissza ingerülten Kagome. -Én nem...én csak téged sze. -Még hogy nem futsz utána...-s Kagome arca teljesen elvörösödött a méregtől,s meg sem hallotta a fiú utóbbi két szavát. -Na álljunk meg egy percre..kihagy az agyad...még egy napja sincs annak hogy itt flörtöltél Kougával.-s most már Inuyaha is nagyon dühös volt,arcáról lerítt a féltékenység. -Te bunkó...te önző majom még hogy én flörtöltem volna Kougával...elegem van belőled nagyon unom már hogy mindig jössz a féltékenységi jeleneteiddel..közben én tűrjem el amit ..AMIT KIKYOUVAL MŰVELSZ-a lány már teljesen kikelt magából s torka szakadtából ordított,s barátja összes lehető hibáját felsorolta.-hogy képzeled hogy ezt teheted velem-s Kagome szája sírásra görbült.-Elegem van...téged Kikyoun és azon az ostoba ékkövön kívül semmi és senki nem érdekel...már én sem vagyok fontos..tudod mit szerezd meg a teljes ékkövet légy szellem és..légy boldog Kikyouval... -De Kagome én nem akarok Ki...-kezdte a magyarázkodást a fiú,de a lány újból félbeszakította. -Nem érdekelnek a kifogásaid...én csak egy ékkőkereső voltam neked...-zokogta Kagome,s könnyei patakokban folytak hófehér arcán. -Ez nem igaz...-s elindult a lány felé,meg akarta ölelni de Kagome ellökte magától,majd lassan összepakolta a cuccait s csak kötszereket és gyógyszereket hagyott ott.Amilyen erősen csak tudta belevágta biciklijét és a jellegzetes sárga hátizsákját a kútba. -SOHA TÖBBÉ NEM JÖVÖK VISSZA!!!!!-kiálltotta Kagome,a többiek legnagyobb rémületére. - Ne Kagome ne tedd ezt!-sírt Shippou,de a lány mintha meg se hallotta volna. -Sajnálom Shippou...-gondolta Kagome.-de mennem kell. -Inuyasha csinálj valamit!!!-s Sango kétségbeesetten nézett a hanyoura,aki mintha megbénult volna a hallottak alapján...rezzenéstelen tekintettel nézett maga elé...maga se tudta mit tegyen nem tarthatja vissza..de azt se akarja hogy elmenjen... -Viszlát!!-s Kagome mérgesen beleugrott a kútba,tartotta magát nehogy elkezdjen mégjobban sírni,majd kék csillogó fény kíséretében eltűnt. -Inuyasha te tényleg nagyon bunkó vagy,mért nem csináltál semmit.-s ő is elkezdett sírni-most végleg elment..miattad... -Én ..én csak -azzal Inuyasha lassan felkelt s eltűnt az erdő sűrűjében. Kagome hazatért,a város kihalt volt az utcán már égtek a lámpások.Az éj csöndjét csak a vad kutyák ugatása törte meg.Fejében gondolatok kavarogtak,s szívében ezernyi érzés hulláma csapdosott. -”mi lesz most velük..talán soha nem látja azt akit a világon a legjobban szeret..el jön érte...vagy most annyira megbántotta hogy soha de soha nem akarja már látni,hiszen ő ezt az egészet nem gondolta komolyan.... bocsánatot kér vagy ez ...ez az ő feladata lenne." Lassan beért a szobájába s letette a hátizsákját a padlóra.Az ébresztőórája ismeretlen okok miatt az íróasztalán volt. ...”ezt törte szét Inuyasha...majd meglátott egy képet amely még tavaly készült az fotóautómatában...”hogy megijedt tőle”-...-á mindenről ő jut az eszembe”-,s lassan elmosolyodott, s könnycseppek csillantak csillogó szemében-s szomorú tekintete egy mindössze pár hete készült fotóra terelődött...”anyu szülinapi partiján csinálták,milyen jól állt Inuyashának a kék”..... -""Kagome ugye nem akarsz azzal az izével közelíteni,hé..hallasz..-s Inuyasha tekintete ijedten meredt a fényképezőgépre. A lány csak huncutul mosolygott: -Anya lefotóznál minket..-nevetett Kagome. -Persze kicsim....de Inuyasha ugye nem félsz tőle-somolygott a fiúra aki elég érdekes tekintettel meredt a gépre. -Olyan fénye lesz mint tavaly az automatában...emlékszel ...nem harap ,nem kell tőle megvédeni...jaj-s elnézően megcsóválta fejét....hé...aranyos vagy de ez nem veszélyes...csak..hmm...mosolyogj...-s a lány eloszlatta a hanyou félelmeit,hisz megbízott benne. -Csíííízzzz.-mondta Kagome anyukája.A vaku villant...s egy olyan pillanatot tettek örőkkévalónak ami felejthetetlen.Souta a nyakából hiányozhatatlan Bouyoval a magnóhoz lépett ,s bekapcsolta azt. -Ez a kedvenc számom-kiáltott Kagome s magával rántotta Inuyashát... -De én nem is tudok táncolni-védekezett ijedten a fiú. -Majd megtanulsz,...segítek.-nevetett a lány. Boldogok voltak s úgy tűnt semmi sem állíthatja meg az örömüket. Inuyasha megállt,gyengéden megfogta Kagome kezét majd kedvesen megcsókolta,s a zene halk s csendes hullámain az ősz ezer színében pompázó levelek táncra perdültek.Egymás szemébe néztek s csak nevettek, azt kívánták bár örökké tartana ez a nap."" -Kagome ...csak nem a zsúr képeit nézegeted..-szólalt meg a lány édesanyja-jól sikerültek ugye..képzeld holnapra kész vannak a videók is ,az is amit a másik világban készítettél...és a...-az asszony félbeszakította beszédét s a lányára nézett.Kagome zokogva dőlt az ágyára. -Mi az kicsim,valami baj történt...?-kérdezte aggódva lányát,majd odaszaladt ágyához. -Ó ha tudnád..-hüppögte majd átölelte édesanyját s keservesen sírt. Inuyasha egy kiszáradt öreg fán ült,s kedvetlenül nézte a holdat.Mérges volt Kagoméra,hiszen megint felhozta egy veszekedésükben Kikyout...de ő már nem szereti,végre túltette magát ezen az egészen az 50 éves átkon,Kikyou halálán...De Kagome még mindig felhozza..s most: - Miattam ment haza s talán soha nem is jön vissza..mit tegyek mit kéne tennem.Igaz egy hete találkoztam Kikyouval de nem történt semmi...ó Kagome mért nem bízol bennnem..miért?-kérdezte kétségbeesetten. Lassan lehunyta a szemét...-holnap elmegyek és megbeszéljük,..és...bocsánatot kérek tőle...Nekem se kellett volna Kougát emlegetnem...hátha meggyőzöm hogy maradjon velem...szükségem van rád Kagome-gondolta s már éppen elaludt volna mikor fülsiketítő kiálltás ütötte meg a fülét. -Ez Sango hangja volt...már megint magukra hagytam a barátaimat..mekkora idióta vagyok... Rohant,amilyen gyorsan csak a lába bírta ...mikor odaért a házhoz a csata már javában zajlott.Kagura és Kanna voltak azok.Sango sebesülten feküdt a földön, Miroku próbálta ellátni de a sikeres segítséghez Kagome kellett volna,az egyetlen aki épnek tűnt az a kicsi,s idegesen össze-vissza ugrándozó Shippou volt aki a sérült Kirara mellett sürgölődött.Kagura mostmár ügyet sem vetett rájuk idegesen csattogtatta legyezőjét...de amikor meglátta Inuyasha ijedt arcát,ahogy a barátait nézte elmosolyodott: -Na végre rád vártunk..-s lassan körbenézett-hol hagytad azt az idegesítő emberlányt?-kérdezte felsőbrendű hangján.-Naraku azt parancsolta végezzek mindkettővel,francba...-gondolta-Mindegy...én veled akarok számolni.-s a csatára terelte a szót. -Pengetánc!!!-kiáltotta Kagura jól ismert vigyora ismét kiült az arcára hiszen fegyvere hatásosnak bizonyult, Inuyashát többször is megsebezte vele,s a fiú a földre esett s csak nagysokára volt képes feltápászkodni onnan. -Kagome nélkül képtelen harcolni...hogy lehet...ennyire megrázta volna hogy elment-gondolta Miroku,majd elindult hogy segítsen a hanyounak. -Inuyasha vigyázz!!-mondta idegesen a szerzetes-Segítek!!Indulj szél!!-s tenyerét Kagura felé fordította. -Miroku ne... Naraku darazsai is itt vannak!!-kiálltotta Sango rémülten,s próbált felkelni a földről,de Shippou visszatartotta.A lány aggodalma nem volt alaptalan hiszen Miroku már párat beszívott amikor rajta próbált segíteni. -A fenébe!-azzal visszacsavarta az imafüzért a kezére.S csüggedten hallgatták Kagura önérzetes hangját: -Mi a baj Inuyasha anélkül a kislány nélkül nem tudsz kiállni ellenem-s várta volna a fiú tagadását de nem jött válasz.Próbálta minnél jobban felidegesíteni,hogy kipróbálja teremtője legújabb inkarnációját Akumut(rémálom),hisz az újabb ékkövekkel Naraku képes volt létrehozni őt is...-Na mi az Inuyasha nem támadsz... -...igaza van nélküle nem tudok harcolni...ó Kagome bárcsak itt lennél...-s lassan leereszkedett földre-hiányzol-s gondolatai már messze jártak. -..nem ez az ő harcmodora tényleg a lány miatt csinálja..nem mozdul...mit mondjak mit tegyek..-s Kagura arcát láthatóan elöntötte az idegesség....Akumu addig nem lő amíg nincs mozgó célpont. -Gyerünk te korcs kelj már fel!!!!-kiáltotta amilyen hangosan csak tudta..de Inuyasha nem mozdult a jelenlévők legnagyobb megrökönyödésére,mintha meg se hallotta gyermekkora legszörnyűbb szavát...csak Kagoméval volt képes foglalkozni... -Rendben-s hirtelen elindult a sérült Sango és az őt ápolgató Miroku felé Shippou ijedten ugrott eléjük s Kagura egyre közelebb és közelebb ért..kegytlenül végezni akart velük. -Na talán erre feleszmél.-nevetett magában. Inuyasha felnyitotta a szemét s rémülten vette tudomásul hogy Kagura éppen a barátait készül lemészárolni...ahogy a boszorkány legyezője a magasba lendüt a fiú azzonnal felugrott a földről,s eszeveszett rohanásba kezdett.Egy hirtelen mozdulattal felemelte Tessaigát s épp készült lecsapni, önbizalma is valamilyen mértékben visszajött,talán mert Kagomére gondolt:)...de akkor egy kicsi,éles ugyanakkor égető fájdalmat érzett a hátában. -...mi volt ez-kérdezte magától,s akkor már érezte hogy valami baj van.Az egész teste remegett s szemei is kezdtek elhomályosodni. Kagura nevetésén s társai rémült kiáltozásán kívül semmit nem hallott. -Ez egy méreg ami képes megölni még egy szellemet is úgyhogy neked annyi!!!-s sátáni kacajától zengett az egész erdő.-igazából két nyilvessző van..az egyiket a barátnődnek szántuk de mivel ő nincs itt... Azzal egy alacsony,fekete hajú üveges tekintetű kisfiú lépett elő a rengetegből s éppen megfeszítette az íját amivel Inuyashára célzott.A hanyou csupán egy felé vészesen közeledő nyílveszőt látott...mint akkor 50 évvel ezelőtt már most sem tehetett ellene semmit..teste mozdíthatatlan volt tagjai már szinte teljesen megbénultak.Lehunyta a szemét s Kagoméra gondolt...a következő ami emlékeiben megmaradt Miroku mondata...tarts ki...tarts ki..ne add fel.. A kis csapat amilyen gyorsan csak tudta bevitte Inuyashát Kaedehez s próbálták kitalálni,hogy hogyan segíthetnének... s főként hogyan hívhatnák vissza Kagomét,hisz a kúton egyikük sem képes közlekedni......és a fiú nem lesz képes ezt túlélni ha szerelme nincs vele. A hanyou bágyadtan feküdt a szalmaágyon..légzése egyre nehezebbé vált..s lázálmában egyetlen nevet kiáltott...Kagome...K..Ka..go..me.A kínos,s az egyre jobban vállukra nehezedő csendet Shippou halk léptei törték meg,az ajtóhoz sétált majd csendben elhúzta a bambuszfüggönyt,s kinézett a hűvös tájra...kisétált a szabadba s csak könnyes szemmel bámult a semmibe... s akkor fejére hullott egy hópehely majd még egy s még egy.Havazott ebben az évben először..s a ritka esemény egy röpke mosolyt csalt a kisróka arcára.Visszagondolt a tavalyi hóesésre amikor még Kagome is velük volt...mindannyian milyen vidámak voltak...most pedig.... ""-Vigyázz...!!!-kacagott kedvesen Kagome...s egy jókora hógolyó találta el Inuyashát,aki nem túlságosan örült ennek az ajándéknak...bár a feladó vagyis Miroku arcán hatalmas vigyor ült,s elégedetten vette tudomásul hogy dobása célba talált.De a válaszra nem kellett sokáig várnia az előbbi címzett visszavágására fél percen belül sor került s Miroku arca is csupa hó lett.De a támadásból se Kagome és a vállán koporgó Shippou,sem a miko háta mögött menedéket kereső Sango sem maradhatott ki,s mire a hócsata véget ért mindannyian nevetve, csurom vizesen feküdtek a hóban, s figyelték ahogy az újabb pelyhek puhán az arcukba hullanak...s akkor a kis csapat Shippou kiáltására lett figyelmes aki éppen fejvesztve menekült el Kagome mellől...de ennek oka volt. Inuyasha lassan megfordult s lágyan megcsókolta Kagomét..ennek a csóknak egyedül Shippou nem örült hiszen el kellett mennie a hómentes övezetből s most a hanyou "költözött" oda...s a csók oly forró volt hogy szinte felolvasztotta a körölöttük lévő hótengert.Miroku csak egy kaján vigyorral jelezte örömét,Sango enyhén elpirulva nézett maga elé,de a legfurcsább Spippou arca volt... eléggé éles kontrasztban volt a hóval s bőrszíne olyan vörös volt mint Inuyasha kimonója s egy rémült indián üvöltéssel Kirara mögé menekült s onnan kicsit megszeppenve enyhén elmosolyodva,igaz csak félszemmel de figyelte a szerelmeseket. -Miroku,Sango ti mért nem csináltok ilyet??!!-kérdezte ártatlan képpel a kisróka. Ahogy a kérdés elhangzott Sango arcszíne is lassan kezdett hasonlítani a hanyou kimonójához de vele ellentétben Miroku arca nem lett vörös..továbbra is az a hatalmas szétterülő vigyor ült a képén bár egy kicsit erőltetve hiszen Sango még mindig képtelen volt megcsókolni... -Én már rég megtettem volna...csak Sango...-s Miroku sunyin mosolygott. -Talán a sok nőügyed miatt-felelt Inuyasha aki azóta már lekászálódott Kagoméről.:) -Dehát annyi a szép lány...-mondta a szerzetes de hamar megbánta hisz most Sango akarta megolvasztani a havat na nem csókkal hanem haraggal...s Miroku rémülten meredt rá..s próbálta menteni a menthetőt...:) -De nekem te vagy a legszebb...-s lassan elindult Sango felé s lánynak már nem volt ideje védekezni(na nem mintha nagyon akart volna)s most végre megcsókolhatta s pofon nélkül hozzáért:) -Utánozósok!!-kacagott felszabadultan Kagome...s a végén már mindannyian együtt nevettek..."" De Shippou boldog ábrándozása nem tarthatott sokáig Miroku rémült hangja törte ketté gondolatait : -Shippou!Te és Kirara azonnal keressétek meg Myougát Inuyasha állapota egyre rosszabb... segítenie kéne...és Kagome..Shippou kérlek gondolkozz mert ha Kagome nem lesz Inuyasha mellett lehet hogy még Myouga sem tud segíteni és akkor...-se a fiú szava elállt...s csendben homályos tekintettel meredt a havas tájra,majd lassan lehunyta lehunyta szemét. -Értettük!-válaszolta eltökélten Shippou-Gyerünk Kirara!Segítenünk kell!! -Bele se merek gondolni mi lesz ha Kagome nem tér vissza... Inuyasha nem képes nélküle élni...-mondta szomorúan Sango, majd megfogta Miroku kezét s lassan rádőlt a fiú vállára s együtt nézték a hóesést,s Kirara és a kicsi de annal eltökéltebb Shippou távolodó alakját. -Csak időben visszaérjen.-mondta halkan Sango. Minden csendes volt...s a hó lassan hullott beterítve a késő őszi tájat... -Kagome!!-kiálltotta kétségbeesetten Inuyasha aki éppen felriadt álmából-Kagome... Miroku és Sango rémülten rohantak be a házba... -Egyre rosszabbul van-jegyezte meg Kaede miközben megpróbálta megnyugtatni a hanyout. -Hol van..hol van Kagome...??-kérdezte kábultan a fiú. Mindannyian csendben álltak s Inuyashának valahogy kezdtek derengeni az események...elment....Kagome elment. -Már tudom...itthagyott mert..mert utál engem...-mondta szomorúan.-már megint megbántottam. -Ne mondj ilyet nemsokára vissza jön...túlságosasn szeret téged...-válszolta kissé vidító szándékkal Sango majd odament hozzá-s most igyekezz meggyógyulni hogy mire visszajön már rendben legyél.-majd még egy erőltetett mosolyt is képes volt az arcára csalni. -Aludj kérlek!-szólt halkan Kaede,majd Inuyasha becsukta a szemét s próbált az utasítás szerint cselekedni. -Kagome...bárcsak itt lennél.-mondta elhaló hangon,majd elbóbiskolt. Inuyasha!-kiáltotta rémülten Kagome ahogy felébredt álmából-Inuyasha.-ismételte halkan a lány-valami baj van...érzem...nagy baj,már utánam jött volna... mi van ha meghalt..vagy megsérült és én nem vagyok mellette...Inuyasha azonnal ott vagyok...gyorsan megárakapkodta ruháit,telepakolta hátizsákját majd szélsebesen kirohant a szobájából,lerohant a lépcsőn de mindezt olyan hanggal hogy az egész család felébredt.Elhúzta az ajtót s nézte a hóesést a város rideg volt és kihalt mint akkor este amikor sírva hazasietett.Ezer meg ezer hópehely kavargott a hideg szélben...s akkor lépteket hallott a háta mögött. -Kagome mi a baj?Hova mész ilyen későn?-kérdezte aggódva az édesanyja. De a lány ahelyett hogy válaszolt volna eszeveszett rohanásba kezdett nem érdekelte se a hideg,se a hóesés keresztülvágott az udvaron,sietve beszaladt a szentélybe,majd beleugrott a kútba s útban volt afelé aki nélkül képtelen élni. Kaede kunyhójában már ott volt Myouga is de hiába próbált segíteni nem járt sikerrel. -Úgy tűnik a méreg nagy része már felszívódott a szervezetében..megtettem ami tőlem tellett a többi Inuyashán múlik...-mondta tőle szokatlan módon aggodalmas,szomorú hangon. Mindenki nyugtalanul,s kicsit már reményvesztetten állt hiszen szinte semmi jel sem utalt arra hogy Kagome visszatérne bár szívük mélyén még nem halt meg a remény...hátha hisz Inuyasha és Kagome mintha lelkileg össze lettek volna kötve megérzik ha a másikkal történik valami. S mintha előre tudták volna a miko jövetelét... Kagome végigrohant a faluhoz vezető kis ösvényen amit most vastag, puha hóréteg borított minden hófehér volt többször elesett de mindig felállt mintha valami különös erő húzta volna afelé a kicsiny kunyhó felé ahol most Inuyasha feküdt...s ez a különös erő ami úgy vonzotta a lányt mint a mágnes a szerelem volt, a szerelem ami miatt dacolt az arcába vága csípós jéghideg széllel és hópelyhekkel ,s a szinte járhatatlan hófehér erdei ösvénnyel... S mikor végre odaért s belépett a kunyhóba szörnyű látkép fogadta Inuyasha szinte mozdulatlanul feküdt a szalmán melkasa csupa vér volt homlokán gyöngyöző vízcseppek futottak végig,s mindig pirospozsgás arca oly fehér volt, mint a kint oly hevesen hulló hó.S kis csapatuk bánatos arcal állt körülötte, de amikor meglátták a lányt szemük egy picit felragyoghatott...hisz a miko jelenléte hatalmas segítség a hanyouk. S a lány halk lassú léptekkel odasétált Inuyashához aki még mindig mozdulatlanul feküdt...majd leült mellé a földre s gyengéden végigsimította a fiú tűzforró arcát...a lány érintésére Inuyasha kinyitotta a szemét , majd megfogta Kagome puha,kis kezét. -Kagome-mondta enyhén elmosolyodva a fiú,s szomorú szemei felcsillantak örömében-hát eljöttél...sajnálom...bocsánatot kérek hogy olyan..olyan ostoba ...volt..tam..-mondta a fiú egyre gyengülő hangon....nem akartalak meg..megbántani... -Psszt..maradj csöndben most ne beszélj kérlek..ne erőltesd meg magad..most csak egy dolgod van,meggyógyulni s ezt majd ráérünk akkor megvitatni.-mindta könnyes szemmel a lány-mi történt, mi történt veled Inuyasha?-kérdezte magától..s szemei megteltek könnyel. -Kagura s Kanna megtámadott minket...azért hogy Naraku kipróbálhassa legújabb inkarnációját.Ha jól emlékszem Akumunak hívták...csak egy kisfiú mint Kohaku...legalább is először úgy tűnt...de meglőtte Inuyashát...megmérgezte..s mivel te nem voltál itt két nyilvessző mérge jutott a szervezetébe...s most nem tudjuk hogy mi tévők legyünk...semmi sem segít rajta.-írta le röviden a történteket Sango. -Mindenesetre az nagy segítség neki hogy te itt vagy...egész végig téged szólongatott.-modta enyhén elmosolyodva Miroku. -...és Myouga ő nem tudja kiszívni a mérget.-kérdezte Kagome de amint ránézett Miroku arcára ráébrett hogy itt nagyobb a gond mint ahogy gondolta. -Már felszívódott a szervezetében..már csak azzal segíthetsz ha mellette maradsz...nem biztos hogy megéli a reggelt.-szólt Myouga s hangja oly komoran csenget mint még soha. -Az nem lehet..kell..kell lennie valami orvosságnak...hát persze a gyógyszerek...-próbálkozott erőtlenül a lány. -Már próbáltuk...még a lázát se tudtuk csillapítani...-mondta halkan Sango. -Na és a gyógyfüvek...-próbálta újra s hangja egyra kétségbeesetté vált. Kaede szomorúan csóválta meg a fejét.-Semmi hasznuk...ez a méreg arra készült hogy öljön.-mondta s lehajtotta a fejét. Akkor is kell lennie valaminek..ő nem halhat meg...-s próbálta lenyelni könnyeit . -Számára te vagy az egyetlen orvosság.-mondta Shippou. Kagome ránézett Inuyashára...A fiú arca mintha most még sápadtabb lett volna mint az előbb...a nyilvessző általl okozott seb vérzése nem akart elállni...s bőrén láthatóvá vált a méreg útja..egyenesen Inuyasha szíve felé...a lány lehajtotta a fejét..nem teheti ezt,nem halhat meg. Inuyasha felemelte reszkető kezét... s végigsimította Kagome arcát s letörölte könnyeit... -Kagome én ezt valószínűleg nem élem túl..kérlek őrizd meg az emlékem s mindig emlékezz arra a kis hülye félszellemmre aki voltam.-mondta szomorúan Inuyasha. -Ilyet ne is mond túl fogod élni még van egy két megbeszélnivalónk...-próbálta vidítani a pillanatot,de azt hogy szerelme megéli a reggelt még önmaga sem hitte el...hiszen a méreg már majdnem elérte Inuyasha szivét. A miko tele volt kétségekkel,félelmekkel..s tervekkel a jövőre nézve..nem veszítheti el őt...hiába is próbálta volna titkolni látszott rajta ahogy szerelmes belé...a sok együtt töltött boldog és szomorú perc mind ott kavargott fejében...s csak nézte a hanyou csillóga arany szemeit...nem tudta elhinni hogy mi történik...haldoklik, Inuyasha haldoklik, s ő azon kívül hogy mellette marad semmit sem tehet.Gondolatait egy szó szakította félbe egy szó amit nehéz kimondani de öröm hallani, egy szó ami most egy kisebb mosolyt csalt Kagome arcára...de amellett rengeteg könnyet is. -Szeretlek-súgta Inuyasha-nagyon szeretlek Kagome.-s megölelte a lányt...mégha ehez utlosó erejét is kellett felhasználnia. -Én is szeretlek te kis buta!!-s a lány zokogva borúlt a fiú vállára...-mindenkinél jobban szeretlek.Sokáig csak egymás szemébe néztek majd Inuyasha megcsókolta Kagomét,majd újra magához szorította s újból a fülébe súgta "szeretlek". S miután a fiú utolsó ereje is elszállt elengedte a lányt .De Kagome nem engedte el őt óvatosan a karjaiba fektette...s csak simogatta hosszú fehér haját.Majd nekidőlt a kunyhó falának s elbóbiskolt... Arra ébredt fel hogy Inuyasha reszket s már az arca is véres...azonnal felkeltette Mirokut és Kaedet...Kagome kezéből közül kivették a hanyout s próbálták lefogni de mindhiába...Kagome zokogva dőlt a földrenem bírta elviselni hogy Inuyasha szenved...a fiú egész teste remegett,tekintete egyre üvegesebb lett ...szája csupa vér volt... Már szinte mindenki felkelt a kunyhóban..egyedül Shippout hagyták aludni. Kagome nem bírta tovább zokogva felkelt a földről s odarohant Inuyashához félrelökve ezzel Mirokut s Keadeét.S a karjaiba vette a fiút...Kagome belenézett a hanyou szemébe s most először félelmet látott benne...semmi mást csak félelmet és fájdalmat.Inuysha körbenézett a szobában...mindenki borzasztóan szomorú volt.Sango Miroku vállába temete az arcát...Kaede a kezét tördelte s apró könycseppek futottak végig ráncos arcán.Shippou pedig lassan szuszogva aludt az egyik sarokban mit sem sejtve arról hogy mi történik körülötte.Végül Inuyasha belenézett Kagome könnyes tekintetébe s érezte magán hogy fél, bár nem tudte megállapítani hogy mitől fél jobban ..attól hogy elveszíti Kagomét s soha nem láthatja a lány gyönyörő arcát,vagy hogy egyedül kell őt hagynia ebben a könyörtelen világban.... -Ne sírj Kagome-súgta a fiú elhaló hangon...-kérlek ...kérlek mosolyogj..egy mosolygós vidám lányra szeretnék emlékezni...tudod milyen szép vegy amikor nevetsz? Kagome megpróbált vidámságot csalni az arcára de nem sikerült...ettől a mondattól csak mégjobban elkomorodott szíve...kezdte megérteni mi történik Inuyashának már csak percei vannak hátra... A fiú hirtelen felkiálltott ...borzasztó fájdalmai voltak..Kagome megszorította a kezét s csak csitítgatta, tudta hogy már sehogy sem segíthet rajta itt fog meghalni a karjai közt.Ránézett Inuyashára..s látta hogy a fiú egész testében reszket...szemeivel ijedten nézett rá.A hanyou fejében emlékképek váltogatták egymást ...amikor először meglátta a lányt...a veszekedések a meghitt pillanatok...a hócsata amikor mindannyian boldogok voltak együtt..a barátaira akik mindig kitartottak mellete...a lány forró csókja...azé a lányé aki úgy fogadta el őt ahogy volt se azt nem akarta hogy ember se azt nem akarta hogy szellem legyen...azé a lányé aki mindig kiállt mellete...azé a lányé aki a világon a legjobban szerette...s akit ő a legjobban szeretett. S akkor még egyszer utoljára rénézett Kagoméra...a lány tekintete csupa könny volt. -Nem lesz semmi baj-mondta sírva a lány,majd magához ölelte reszkető kedvesét-nem lesz semmi baj.Érezte ahogy Inuyasha könnyei végigfutnak a vállán.Hallgatta ahogy a szíva újra megújra megdobban s érezte hogy a fiú minden egyes levegővételért küzd...Halkan s kétségbeesetten figyelte ahogy a fiú egyre lassaban lélgzik,s kis szíve egyre kevesebbszer s gyengében dobban.Majd egyszer csak nem hallott semmit csend volt..nem hallotta Inuyasha szívverését...várt...de semmi a fiú már nem lélegzett...elment. Kagome ijedten elengedte a fiút majd lefektette a szalmára s várta hogy megszólaljon hogy felnevessen hogy ez az egész csak egy vicc, hogy megcsókolja,hogy újra érezze az érintését...de nem történt semmi... -Neee!-s a lány keservesen zokogott,s ráfeküdt a fiú mozdulatlan mellkasára-ne hagyj el kérlek...szükségem van rád.Azt akarom hogy újra megölelj...azt hogy együtt nevessünk...veled akarok lenni te kis buta...még annyi mindent állt előtted...ki fog velem ezután veszekedni ki mondja majd nekem hogy te ostoba...Inuyasha megígérted hogy soha nem hagysz el-s hangja egyre kétségbeesettebb volt-azt igérted mindig mellettem leszel....Megígérted...megígérted...!!-súgta s az összes életöröm eltünt a hangjából.A többiek még igazán el se hitték mi történt akármennyire várható volt hogy a fiú meg fog halni felkészületlenül érte őket..nem tudták mit mondjanak vagy mit tegyenek.Sango lassan odament Kagoméhoz aki még mindig a hanyoura hajtotta a fejét.Óvatosan felemelte onnan majd magához ölelte s egy emberént sírtak.-Mond hogy ez egész csak egy álom..mond hogy mindjárt felébredek s ott lesz mellettem s magához ölel...mond már...-s a lány kétségbeesett zokogása felébresztette Shippout,a kisróka zavartan nézett körül a kunyhóban..az örömnek egy kisebb szikráját sem találta.Odarohant Kagoméhoz s akkor fogta fel mi történt: -Inuyasha azonnal kellj föl..azt mondtam kellj föl- s sírva rázta a fiú vállát -kellj már fel!!! Miroku odament hozzá hogy lecsillapítsa de nem járt sikerrel...hiszen ő is borzasztó állapotban volt csak nézte őt Inuyashát s nem hitte el hogy mi történt nem ez velük nem történhet meg...ez nem... Shippou sírva odament Kagoméhoz s megölelte...majd a lány ismét Inuyasha mellkasára dőlt s csak sírt és sírt egyfolytában.az egész csapat csupa fájdalom volt,rémálmaikban sem hitték volna hogy ez bekövetkezhet. S akkor a felkelő nap sugarai egy ismerős árnyákot rajzoltak ki az ajtóban.Egy magas hosszú ezüst hajú férfit...Sesshomarut.Lassan s kegyelmesen besétált az ajtón.De most az arca más volt mint eddig ijedt s szemei elkerekedtek mikor meglátta hallott öccsét. -Hát te mit akarsz itt Sesshoumaru?-kérdezte ijedten Kaede. S a szellem lassan elindult Inuyasha felé,majd óvatosan felemelte a síró Kagomét, s letette a földre. -Most megöl mindannyiunkat.-gondolta Miroku de még ereje sem volta védekezésre,csak magához ölelte a szipogó Sangót.Kagome kedvtelenül ült a földön s meg sem mozdult.Sesshoumaru lassan előhúzta kardját csakhogy mondannyiuk legnagyobb megrökönyödésére Tensaiga volt az.A kard lüktetni kezdett s a férfi megszólalt. -Már látom őket.-mondta halkan-a túlvilág küldöttei. S egy kardcsapással megmentette öccsét...Kagome azt se tudta hogy köszönje meg ,majd odament Inuyashához s csak nézte váta mikor ébred már fel...s akkor a hanyou kinyitotta a szemét s amit elöször látotta lány boldog mosolygós arca volt...nem értette az egészet..hiszen meghalt...most nem élhetne...hacsak.. S akkor meglátta bátyját, Sesshoumaru háttal állt neki s Miroku későbi elmondása szerint mosolygott. -Miért tetted?-kérdezte érdeklődve a szellemet. -Mert mégiscsak a testvérem vagy ha félvér vagy, ha nem.Meg különben is én akarlak megölni.-csakhogy Sesshomaru utolsó mondatát még saját maga se hitte el majd ezután lassú komótós léptekkel elindult kifelé.. -Sesshomaru..Köszönöm,...köszönöm hogy megmentetted az életem.-kiálltotta Inuyasha. A szellem nem mondott semmit csak biccentett,majd elhúzta a függönyt s kilépett reggeli fénybe. Valami megváltozott köztük azon a hajnalon először kezdték érezni hogy van egy testvérük,s hogy valami különös kötelék köti össze őket. Másnap délelőtt amikor már Inuyashán semmi nem látszott az előző napi borzalmakból kivitte Kagomét kedvenc fájára. -Kagome én...én döntöttem s ez most végleges.-szólt halkan a fiú. A miko hirtelen holdsápadt lett...mi van ha örökre hazaküldi mi van ha...azt gondolja ez vele is megtörténhet..mi van ha a történtek ráébresztették hogy mégiscsak Kikyout szereti...mi van el akarja hagyni.... Inuyasha időben észrevette szerelme rémült arcát s leállította mielőtt beleőrült volna az ostoba gondolatokba.:) -Nyugi...várd már meg míg elmondom..Keh..hogy te nem tudsz nyugton maradni...arról döntöttem hogy ...szóval... -Inuyasha?-s a lány furcsa tekintettel meredt rá. -Na jó szóval a betegségem idején volt időm gondolkodni..és arra az elhatározásra jutottam..hogy nekem nincs szükségem az Shikon no tamára..mert...nem akarok szellem lenni...hiszen nekem megvan a saját ékkövem...és....és...te vagy az... -Kagome szemei teljesen elkerekedtek a csodálkozástól,s szíve egyre jobban kalimpált. -Te vagy az ékkő a szívemben!..-mondta boldogan a fiú.-hiszen te formáltál olyanná amilyen vagyok... olyanná amilyenné tényleg válni akartam..azt hittem hogyha csak félig vagyok szellem nem szerezhetek barátokat..nem lehetek igazán senkibe sem szerelmes..nem bízhatok igazán senkiben és bennem sem fognak bízni...és hogy nem leszek elég erős... de azóta rájöttem hogy ha te velem vagy és persze Miroku,Sango Shippou, Kirara és Kaede anyó akkor mindenre képes vagyok..és senki és semmi sem állíthat meg. Inuyasha vallomása meglepte Kagomét hogy szólni sem tudott a csodálkozástól..csak sután elmosolyodott-s megcsókólta a fiút... -Köszönöm Inuyasha-nevetett a lány -majd leugrott a fáról s megdobta a hanyout egy jókora hógolyóval de nem sokáig kellett várnia hiszen a fiú is feleszmélt s követte a miko példáját. -Na megállj ezért bosszút állok....-kacagott Inuyasha.. -Miért a csókért vagy a hógolyóért..??-kérdezte kérkedve Kagome. -Mindkettőért...-szaladt oda hozza a hanyou,s már meg is csókolta a mikót, majd mindketten beleboultak a hóba, s a fiú csak nézte szerelme hókristályokkal tarkított arcát... -Szeretlek!-modta Inuyasha majd lágyan megcsókolta. -Én is téged...-s ő is "bosszút" állt...majd újra megszólalt...hééé de a hógolyóért nem állsz bosszút....??? -Ó dehogynem...na várj csak...elkaplak..mondta s Kagoméval felavatták a frissen hullott havat. A nagy sikítozásra kijöttek a többiek is, és még meghívó sem kellett azonnal beszálltak a különös csatába... S újra boldogok voltak mint akkor a tavalyi hóesésnél...s most már úgy érezték minden viszatért a normális kerékvágásba. Kivéve Inuyasha és Sesshomaru kapcsolatát...mindannyiuk közül talán Inuyasha volt a legboldogabb...visszakapta életét...lett egy testvére...vele voltak a barátai...s a kapcsolatuk Kagoméval végre révbe ért...Kacagásuk megtöltötte a kicsiny téli falut...végre elmúlt a rideg éjszaka s felválltotta a boldogság...az igaz barátság...s az őszinte szerelem... The End | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
