5.fejezet-Láz
"A legcsodálatosabb jövőmindig attól függ, hogy hogyan győzted le a múltat. Úgy tudsz csak az életben előre jutni, ha a múlt hibáit és a fájó szívedet legyőződ."
- Nem megmondtam, hogy ne gyere közelebb Inuyasha - Kagome hangja vészjósló volt
- Gyere velem biztos lázad, van a méregtől. Kérlek, nem akarlak bántani.
- Honnan tudjam, hogy valóság vagy?
- Mi?
- Tudod hányszor kívántam azt, hogy itt legyél velem? Tudod hányszor képzeltem el azt, hogy a nehéz pillanatokban mellettem vagy. Most honnan tudjam, hogy nem vagy illúzió honnan tudjam, hogy valós vagy-e. Azt sem tudom, hogy szeretlek, vagy gyűlöllek. Én meg bocsátottam hisz csak a szívedet követed, ahogy ma én is és te nem akartál megbántani azzal, hogy megint hozzá mész. Erre rá jöttem.
Kagome Inuyasha felé fordult és nevetett látszott rajta, hogy fájdalmai vannak, de mégis mosolygott tiszta szívből. Kagome egyet hátra lépet a szakadék felé. Inuyasha meg ijedt ő előre lépet ameddig csak lehetett ameddig Kagome meg nem szólalt.
- Most úgy érzem, hogy a halál lenne a megváltás a számomra. Lehet, hogy a láz beszél belőlem, de soha nem láttam ennyire tisztán. Már nem érzek haragot irántad. Csak veled szeretnék lenni, de te mást szeretsz a szíved az övé. Az idők végéig. De én várni fogok, ameddig csak kell, hogy veled legyek, ha más hogy nem, akkor a következő életben együtt leszünk.
- Kagome gyere, ide könyörgöm. Nem akarlak még egyszer elveszteni. – Inuyasha hangja teli volt félelemmel
- Legyőztem magam és a szívem. Nem félek a haláltól. Csak annyit akarok tudni, hogy tényleg igazi vagy-e.
Inuyasha előre lépet, hogy Kagome el tudja őt érni. Remegő fehér keze megérintette Inuyasha szomorú arcát.
- Köszönöm
Még egy utolsó lépést tett és elkezdet, volna zuhanni mélységbe, ha Inuyasha el nem kapja a kezét, és magához nem húzza.
- Miért?
- Meg mondtam te buta liba, hogy szükségem van rád.
Kagome nem bírta tovább elájult. Inuyasha gyorsan elrohant vele egy közeli barlanghoz út közben összefutott Sesshoumaruval.
- Most nincs rád időm Kagome bajban, van.
- Ez a kis fruska mikor nincs bajban? Rendben megengedem, hogy ellásd a sebét más nem. Amikor ez meg volt térjen hozzám vissza.
- Megmondom neki.
Sesshoumaru felre állt és besétált a sötét erdőbe. Útján azon gondolkodott, amit Kagome nem rég mondott neki a szavai még mindig ott csengtek a fülében.
- ’’ Tudod nem attól vagy hatalmas, hogy annak mondod magad. Az emberek tesznek azzá, akik körülötted vannak és nem saját magad. Azok, akik felnéznek rád nem azok, akik rettegnek tőled. Azért van melletted Rin és Jaken. Senki sem, szeret egyedül lenni még te sem. Kár, hogy ezt nehezen ismered el Sesshomaru.
- ’’ Még, hogy én nem viselem el a magányt én a hatalmas Sesshoumaru. Mondjuk, lehet, hogy igaza van. Csak azért sétálok az erdőben, hogy rá jöjjek, hogy az én erőm forrása mi is valójában’’
- ’’ Van kit megvédened Sesshoumaru’’? – kérdezte meg régebben Kagome
- ’’ Nekem? Megvédeni valakit ’’?
- ’’ Mert ő vagy ők az erőd forrásai ők adnak neked hatalmat és erőt, bátorságot és szeretettet’’.
Sesshoumaru ezen gondolkodva visszatért Jakenhez, Rinhez és Asamihoz.
- Megóvni valakit?
Kagome nagy fájdalmakkal küzdött Inuyasha tehetetlennek érezte magát. Nem volt ott Sango, hogy elássa a sérülést, így neki kellet cselekednie. Még szerencse, hogy néha oda figyelt milyen gyógyfűket használ a mérgekhez. Levette a lány kimonó felsőjét most nem a látvánnyal törődött, hanem azzal, hogy megmentse az életét. Amikor bekötötte a sebet, elállította vérzést, azt kívánta:
- "Bárcsak itt lenne Miyoga. Ő kiszívhatná a kártékony dolgokat.”
Mintha Inuyasha kívánságát meghallották volna az angyalok. Mert abban a pillanatban Inuyasha nyakán volt a bolha.
*Csat*
- Üdvözlöm Inuyasha úrfi.
- Miyoga. Örülök, hogy itt vagy! Segíts Kagomén! Szívd ki a mérget a testéből!
- Súlyos a sérülése, de meg nézzem, hogy mit tehetek.
Miyoga elkezdte szívni Kagome vérét. A lánynak irtózatos fájdalmai voltak.
6.fejezet-Törődés
"Jól esett, hogy aggódtál, és hogy kezeddel simogattál."
- Szerinted túl éli? – Inuyasha hangja teli volt kételyjel és fájdalommal
- Nem tudom Inuyasha úrfi.
- Mond meg az igazat! – rivallt rá a bolhára
- Úrfi erős a méreg és mély a seb nem hiszem, de ha megéli a nap felkeltét, akkor biztos, hogy túl van a nehezén.
- Ha megéli? – ismételte Inuyasha
Inuyasha sokáig csendben volt utána Miyogához fordult.
- Többet ugye nem tehetsz érte?
- Nem.
- Köszönök mindent. Kettesben hagynál minket.
- Igen. Viszlát úrfi.
Inuyasha el sem köszönt csak figyelte Kagomét. Inuyasha egyre jobban közelített az ajkához és megcsókolta, de ezt megbánta, mert Kagome a torkához nyomta a karmait.
- Kösz, hogy megmentettél, de többet ne várj. – Kagome nehézkesen beszélt
Próbált erősnek tűni nem kimutatni, hogy a fáj a sérülése.
- Értettem. Ha már fent vagy csak annyit szeretnék mondani, hogy boldog szülinapot.
Kagome leengedte a karját. Arc vonása egy kicsit megenyhült.
- Keh… ki gondolta volna, hogy erre emlékszel.
- Ezt én szoktam mondani. – Inuyasha látta rajta és érezte, hogy ettől a gesztustól jobb kedve lett
Inuyasha megérintette a lány homlokát. Még mindig lázas volt. A barlangban volt egy kisebb fajta tó. A fiú felállt és oda sétált. Kagome nem értett semmit csak annyit látott, hogy Inuyasha elő húz a kimonójából egy piros anyagot. Bele mártotta a kristály tiszta vízbe.
Visszament a kedveséhez a fejére tette. A fiú keze egy ideig a homlokán pihent, de amikor el akarta venni a lány nem engedte ott marasztalta.
- Nagyon jól esik. – Kagome elpirult, de nem a láztól
- Ennek örülök.
- Tudod régen törődőtek így velem.
Inuyasha nagyon sajnálta. Sejtette, hogy a lány min ment keresztül, hisz ő is félig szellem.
- Amúgy, hogy került hozzád a kendőm?
- Amikor visszamentem hozzátok egy vértócsában találtam meg. – Inuyashának erről eszébe jutott valami
Megfogta Kagome gyenge kezét, alig volt benne élet. Megnézte a tenyerét ott volt a vágás, amiről Sango mesélt. Inuyasha a szájához emelte és gyengén megnyalta mintha ezzel akarná meggyógyítani. Kagome zavarodottan elkapta a kezét. Kagome még vörösebb lett.
- Miért nem gyógyult be a heged?
- Azért, mert ez akkor történt, amikor még ember voltam. A többi emberi sérülésem sem tűnt el.
Egy kis hallgatás következet, de ezt Kagome sikeresen megtörte.
- Ha már nálad van két dolgom is, én is kérhetek tőled egyet?
- Honnan veszed, hogy kettő van nálam? – Inuyasha tudta a választ
- Inuyasha kutya vagyok ne feled, érzem rajtad a szagom.
- Mi szeretnél, tudod, nem tudok neked sok mindent adni.
Kagome becsukta a szemét, abban reménykedet, hogy a fiú rájön, mit szeretne tőle.
- Ha a kardomat szeretnéd, azt nem adhatom oda.
Kagome mérgében felült, de nem kellet, volna, mert olyan fájdalom hullám érte, hogy Inuyasha kajaiba zuhant.
- Te buta ez mire volt jó?
- Azt hittem, hogy ismersz. – Kagome majd nem sírt nem a fájdalom miatt, ami a hasában volt
Nem attól a fájdalomtól, ami a szívében fészkelte be magát.
- Soha nem kérném a Tessaigát, hisz az tart téged vissza, hogy szelem légy és tudom, hogy fontos a számodra.
Inuyasha érezte, hogy ezzel a mondatával megsértette a lányt. Óvatosan visszafektette.
- Mi az, amit szeretnél?
Kagome rá mutatott arra, bizonyos tárgyra. Inuyasha rá nézett és halkan ezt felelte.
- Az ima füzér.
A lány csak bólintott. Inuyasha közelebb hajolt, hogy le tudja szedni róla. Csak neki volt ereje hozzá igaz, hogy fél szelem lett, de attól függetlenül papnő maradt. Nem telt bele sok idő és máris Kagome nyakában volt a nyaklánc.
- Már nem kell többet attól tartanod, hogy kimondom, a fekszik szót.
Inuyasha fülei összerezzentek, amikor meghallották.
- Ebben az egy évben azt kívántam bárcsak kimondanád. Legalább, hogy halljam a hangodat.
Kagome szóhoz sem jutott. Inuyasha hírtelen elkezdet morogni.
- Mi az?
- Jön valaki.
- Várj, tudom, ki az nyugodj meg Asami az.
Kagoménak tényleg igaza volt a kis barátnője volt az. A kis boszorka nem tétovázott oda rohant a ’’ nővéréhez ”.
- Jól vagy? – sírt a kislány
- Igen jól vagyok nyugi.
- Mondtam, hogy ne menj oda.
- Tudom te, megmondtad. Hallgatnom kellet, volna rád.
- Bocsánat, hogy félbe szakítalak titeket, de Asami varázsolsz nekem kötszert. – Inuyasha kedves volt most az egyszer
- Persze semmi akadálya. – Asami összetette a két kezét és koncentrált
Mondta hozzá a varázsigét:
- Túl világ erők istenek szava legyen itt a barlangba kötszer, de most azonnal.
Mivel még kis boszorkány volt nem tudott nagy igéket mondani csak így rímelve sikerült neki a varázslat.
- Kösz megkérhetlek még valamire?
- Mi lenne az? Meg teszek bármit, hogy segítsek.
- Ismered a gyógynövényeket?
- Igen.
- Hoznál lázcsillapító növényt.
- Máris.
Asami megfogta kirohant a barlangból. Inuyasha meg felültette óvatosan Kagomét.
- Mit csinálsz? – Kagome még mindig zavarban volt
Amikor Inuyasha levette a fölsőjét, akkor már úgy érezte, hogy Inuyasha éret egy pofonra.
Meg is akarta ütni a fél szelem fiút, de ő megfogta gyengéden a kezét.
- Nyugodj, meg csak ellátom a sebed. Az előbb is ezt tettem. Nem volt más választásom és nincs hátsó szándékom. Ismersz, nem vagyok Miroku.
A lány ezen elmosolyodott eszébe jutott az a szoknyavadász szerzetes és a barátnője Sango.
- Megengeded? – kérdezte vörösen Inuyasha
Kagome nem szólt semmit levette a felső ruházatát. Bekente a maradék gyógynövény kenőccsel a sebet és utána bekötözte. Kagome mellkasától a hasáig. Utána visszafektette a helyére.
- Remélem, azért a látvánnyal meg voltál elégedve? – Kagome elkezdet gonoszul vigyorogni még maga sem tudta, hogy miért
Inuyasha nem válaszolt csak elfordult, de utána elkezdet valamit morogni. Hála jó füleinek a lány meghallotta.
- Hogy kérdezhetsz ilyet mindig is gyönyörű, voltál meg most is.
Kagome úgy tett mintha meg sem hallotta. Inuyasha meg észre vette a visszatérő Asamit.
- Sajnálom nem találtam.
- Mi?! Az, hogy lehet? – Inuyasha ledöbbent fejet vágott
Hírtelen arra lettek figyelmesek, hogy Kagome fel jajdul. Már megint a bal karja volt az. Vörösen izzott a z-é betű. Ez csak egyet jelenthetett Zakura a közelben, van.
- Mi ez? – Inuyasha nem tudta, hogy hírtelen mit tegyen
- Nem tehetsz semmit ez Zakura műve. Meg jelölte Kagomét. – világosította fel a kislány
Kagome abba hagyta az üvöltést, ami a fájdalom váltott ki és mély álomba zuhant, de az előtt még elhalóan megszólalt.
- Inuyasha haragszol rám?
- Miért kéne? – Inuyasha már megint kétségbe volt esve és nem nagyon értette a kérdést
- Azért, mert…
Kagome nem tudta befejezni elaludt. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
