I. fejezet

Kóbor cicus

A kis csapat békésen pihent a meleg időben és örültek a nyárnak.
Bizony már június közepe volt, így Kagoménak nem kellett iskolába járnia.
Kis szél fújt, ami pont jól jött, hogy ne süljenek meg a napon. Sippo önfeledten játszott
Kiraraval. Miroku és Inuyasha elment tűzifát gyűjteni. A két lány csak pihent és élvezte a
lazsálást.
Minek mentek el, már most tűzifáért? Még dél sincs. – kérdezte Kagome.
Nem tudom, de most, hogy leléptek elmehetnénk fürödni egyet. – terjesztette ki ötletét Sango.
Pompás ötlet. Láttam is egy tavat nem messze. – azzal a két lány elsétált a tavacskához,
levették ruháikat és belemerültek a vízbe.
Sokáig lubickoltak, majd kiültek a partra és elkezdtek beszélgetni. Egyszer csak egy cicus
ugrik Kagome ölébe. A lány nagyon meglepődött, de mikor meglátta macska csillogó szemeit,
úgy érezte, magához kell ölelnie. Simogatta, becézgette a cica, az pedig ezt dorombolással
jutalmazta.
Kagome lassan vissza kellene mennünk, már biztos aggódnak… Kagome?! – emelte fel a
hangját Sango.
Mi? Ja, persze! – ölébe kapta kandúrt és visszaindultak a táborhoz.
Hol voltatok?! Már kerestünk titeket! – sietett feléjük Miroku.
Hát ez meg?! – lepődött meg Inuyasha és a macskát méregette.
A tóparton oda jött hozzánk. – felelt Sango a cicával foglalkozó lány helyett.
Kagome?! –
Hm?! Tessék? – kapta fel a fejét az említett.
Ugye nem akarod megtartani? –
Dehogy nem! Csak nézz rá, hát nem aranyos? –
De nagyon? – gúnyolódott Inuyasha.
Még vagy fél óra telt el vitával, míg végül Kagome meggyőzte a hanyout, hogy hagy maragyon
velük az édi állat. Inuyasha morogva ugyan, de beleegyezett.
Lassan beesteledett, a levegő lehűlt. Inuyasha leült a didergő Kagome mellé a lány nem szólt,
csak simogatta macskát.

II. fejezet

Vissza fog jönni

Így teltek el napok, hetek. Kagome nagyon sokat volt a cicussal. Inuyasha féltékeny
pillantásokat vetett a dögre, érezte, valami nem stimmel vele.
Kagome ébredt fel először. A tűz már nem égett, de azért már lehetett látni valamicskét a
sötétségben. Váratlanul egy sikoly hallatszik:
Eltűnt, elrabolták! – kiáltozott Kagome
Kagome mért ordítozol itt?! – kérdezte ingerülten Inuyasha
Elvittek, a cicát! ELVITTÉK! – mondta kétségbeesve Kagome
Nem vitték, tudod az ilyen állatoknak, szükségük van egy kis szabadságra.
Pár nap múlva visszajön. – nyugtatta barátnőjét Sango.
Az első napon egyfolytában kereste, a másodikon kezdett, normálisan viselkedni.
Megint sokat beszélgetett barátaival. Fürödni járt Sangoval és minden, amit régebben tett,
most próbálta bepótolni az a négy napot, amit a macskával töltött. Hűvös volt az éjszaka
Kagome a tűz mellett ült, a többiek már aludtak. Inuyasha lépett oda hozzá.
Kagome? Leülhetek melléd? – kérdezte félve Inuyasha
Persze, gyere csak. – mosolygott a hanyoura.
A fiú letelepedett mellé és mikor észrevette, hogy a lány libabőrös, magához ölelte.
Mit csinálsz? – szeppent meg Kagome
Fázol nem? Felmelegítelek. Az hiányzik nekem, hogy beteg légy. – mondta Inuyasha
Köszönöm. – mondta hálásan Kagome
Így ültek még hosszú percekig, míg Kagome el nem aludt.
“Olyan jó illata van, mért nem lehet ez mindig így?” – gondolta Inuyasha magában.
Hajnalodott és elindultak Kelet felé.
Egyik nap egy faluba érkeztek, ahol Miroku sötét felhőket érzékelt a legjobb fogadó fölött.
Ott szálltak meg északéra. Inuyasha és Kagome elmentek egy forráshoz, hogy vizet hozzanak.
Olyan gyönyörű volt a tó, kicsit ottmaradtak még. Ültek egymás mellett és nézték a
kristálytiszta vizet. Inuyasha közeledett a lányhoz. Rég óta tervezte, bevallja neki, mit érez,
csak nincs elég bátorsága hozzá. Ránéz a lányra, akinek szemében tükröződik a szerelem.
Meg akarja csókolni. Arcuk egyre közelít, de mielőtt megtörtént volna, a kandúr a semmiből
felbukkanva közéjük veti magát.
Szia cicus! Hát te meg hol voltál ennyi ideig? –
Inuyasha idegesen felpattan és elviharzik a faluba a vízzel együtt. Kagome még csak utána
se nézett.

III. fejezet

Hová tűnt?

Már mindenki jó mélyen aludt, csak egy valaki motoszkált még. Egy férfi. Inuyasha felébredt,
látta, ahogy a férfi Kagoméra néz, elmosolyodik és átváltozik macskává. Lassan visszakullog
a lány mellé és elalszik. A hanyou, csak nézett, úgy döntött, reggel leplezi le az alakváltót,
mert most nem akarja felébreszteni a többieket.
Reggel Inuyasha ébredt fel először, már fent volt a nap. Körbenéz keresi szerelmét, egy
gondolat villan át az agyán.
“Hol van?!”
Kagome eltűnt! Ébredjetek. – ordítozott Inuyasha.
Hogy mi?! - ugrottak fel a többiek – Hová tűnt?!
Ha tudnám, nem lenne elveszve. –
A macska sincs itt. – villant meg Sango.
Nekem midig is gyanús volt. – tetézte Miroku.
Aggodalmakkal elindultak megkeresni a lányt. De hogy merre azt még maguk sem tudták.
Nem érzem az illatát… Este láttam egy férfit, átváltozott macskává. –
Mért ne szóltál?! – torkolták le.
Nem akartalak felébreszteni titeket, de most nem ez a fontos. Mentsük meg Kagomét. –
Elindultak volna, de sehol sem találták Sippot.
Sippot is elvitték. –
Akkor gyerünk mire várunk még?! – és elszaladt az erdő felé.

IV. fejezet

Lemaru

Á, hát felébredtél. – hallatszott egy ismeretlen férfihang.
Hol vagyok? És ki vagy te? – kérdezte Kagome.
Hát nem ismersz meg? Én vagyok a cicusod. –
Hogy mi?! –
Apám igéző, anyám macska szellem volt. Sajnos csak macska alakomban hat az igéző
tekintetem. Ja, a láncokkal ne is próbálkozz. Nem fog menni, sárkányfogból készült. – Kagome
két a kezén bilincs, a lánc másik vége a falhoz szegezte. Elkeseredetten nézett föl.
Miért hoztál ide? Mire kellek én neked? - kérdezte félve Kagome
Én csak szeretném, ha szeretnél. – felelt ártatlanul.
Mi?! – lepődött meg.
Sokáig figyeltelek, egy ideg megelégedtem azzal, hogy láthatlak, de aztán… - itt kicsit a
bbahagyta - Nem tudtam közel kerülni hozzád. Úgyhogy macskává változtam, de így sem volt jó.
 Nem engem szerettél, hanem a macskát. Én át akartalak ölelni, csókokat adni… - némi
fájdalom érződött hangjában – Ezért úgy döntöttem elhozlak.
De miért, én nem is ismerlek.
Ha jól viselkedsz, leveszem a láncokat. – folytatta a lányra nem is figyelve.
A barátaim értem jönnek, majd meglátod. – mondta remélve Kagome
Remek, addig is élvezzük ki az időt! - mondta majd csettintett egyet.
A láncok végei, amik eddig a falban voltak most kezében teremtek, és azzal húzta a lányt,
ki az ajtón és végig egy folyosón. Mikor megérkeztek egy sötét szobába Kagome láncai
eltűntek és helyette egy nyakörv jelent meg a nyakában, ahhoz csatlakozott egy póráz, ami
fémből készült.
Most elmegyünk sétálni. – mondta vidáman.
Ugye ez csak valami vicc?! – háborodott fel a lány – Nem tarthatsz úgy, mint egy kutyát!
Igazad van. Talán jobb lenne egy bűbáj, ami mellém, láncol. Vagy inkább mind a kettő. – és magába elmormolt egy igét – Köszönöm az ötletet. Mehetünk?
Én nem megyek veled sehová! – ordított Kagome.
Dehogy nem. – a fiú csettintett egyet.
Kagomén egy meseszép ruha jelent meg.
Ajándék. – mondta mosolyogva Inuyasha
Ez meseszép. – feledkezett meg magáról a lány.
Akárcsak te. – mondta pirulva Inuyasha
Hol van a légi ruhám? Add vissza, de azonnal! – kapott észbe Kagome.
Ez csak egy illúzió, semmi több. De azt meg kell hagyni, gyönyörűen nézel ki benne.
Valami még hiányzik… - és azzal Kagome hajában gyöngyháló jelent meg – igazgyöngyből
készült, régen anyám viselte. – mondta Inuyasha
Miért adtad ezt nekem? – csodálkozott Kagome.
Mert szeretlek. – hosszú hallgatás.
Még be sem mutatkoztam. A nevem Lemaru. – törte meg a csendet a fiú.
Újabb kínos szünet: nem beszéltek csak nézték egymást.

V. fejezet

Zsarolás

Menjünk! – Lemaru megrántotta a lány láncát, aki erre nagy nehezen, de követte.
Hosszú gyaloglás után egy tarka rétre értek. Olyan volt, mint egy álom: mindenhol virágok
kelyhe tárult. Mézédes illat lebegte körül az egész mezőt. Színes pillangók cikáztak
mindenfelé. Kagoménak tátva maradt a szája.
Egy fa alatt pihentek meg. Kagome ott térdelt, nyakában a lánc. Lemaru hátát a fának
döntve gyönyörködött a gyönyörű lányban.
Olyan szép vagy, mint egy hercegnő. – bókolt és közelebb hajolt.
Vészesen közel volt már a lány arcához, de az elfordult tőle.
Mikor engedsz el? – könnyezte.
Rendben nem akartam, de te kényszerítesz rá. – ekkor megjelent két nagydarab ember
formájú szellem hozva a kis rókadémont, aki ájult volt.
Sippo! – kiáltott a lány – Mit tettél vele?!
Semmit. Még semmit, de ha nem teszed azt, amit mondok nem lesz jó vége. Szegény kicsi
kölyök, hagynád meghalni. Nem… te nem az a típus vagy. –
Mit kell tennem? – alázkodott meg a lány.
Rendben, gondoltam, hogy ez majd hatással lesz rád. Először is te leszel a menyasszonyom.
Ha betöltöd a tizenhatot, elveszlek feleségül. Tudod a családom kicsit régimódi. Addig is
minden kívánságomat teljesíted. Ha ellenszegülsz a kis barátod, csúnyán megbánja.
Mért Sippot, mért nem engem?! – most már szinte ordibált.
Nem lett volna értelme. Téged nem érdekel, mi lesz veled. Túl nemes lelkű vagy ahhoz, de a
barátaid… nos Ezt volt a legkönnyebb elfogni ezért hoztam őt. – intett szolgáinak, hogy
elmehetnek, azok amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is.
A férfi megint közeledett a lányhoz, majd megcsókolta. Kagoménak a fájdalomtól egy
könnycsepp folyt végig az arcán. Lemaru letörölte. Nagyon örült Kagome végre az övé,
csak is az övé.
Gyere kedvesem, ideje visszatérnünk a kastélyba. – azzal a láncot húzva elindult, a lánnyal
együtt.

VI. fejezet

Fogságban

Lemaru egy kanapén fekszik, kezét a kerevet karfájára támasztja, fejét abba dönti.
Néz valamit, vagy valakit. Egy lány szorgoskodik: felrázza a párnákat, Behúzza az ágyat és
még más egyebet. A lány nem volt szolgáló, de inkább ezt csinálta, mint tétlenül ülni egész nap.
A nagyúr szerette nézni, ahogy a lány tüsténkedik. Kagome még a takarítást is kecsesen
végezte. A kastélyban minden szolgáló szerette, főleg a szakácsnő és annak két fia.
Egy tizenhét éves, érett, jóképű férfi és egy nyolc éves kisgyerek. Kagome sokszor segített a
konyhában, csak, hogy ne kelljen jegyesével lennie. Egy nap éppen Asamival vigyázott a
kisgyerekre Takára. Kimentek a közeli rétre, ahol nemrég Lemaru megzsarolta Kagomét.
Úgy is megfoglak! – kiáltott a lány.
Nyem fogsz meg! – nevetett Taka.
Gyertek, hoztam ennivalót. –
Hujjá, máj éhes vojtam – sejpített a kisfiú.
Kagome is oda battyogott, kifáradt a fogócskában. Leült Asami mellé és mély levegőt vett.
Miután meguzsonnáztak Taka még visszament játszani, de a lány most nem tartott vele.
Ehelyett beszélgetett az idősebbik testvérrel.
Kagome, már vagy egy hete itt vagy nálunk, de soha nem meséltél magadról? – kezdte Asami.
Hát ez egy bonyolult történet. Tudod én, a jövőből jöttem… - és elmesélte élete
történetét. – Nem szegülhetek vele szembe, hiszen akkor Sippo meghalna, nem bírnám
elviselni, ha bármi baja esne. – fejezte be.
Kagome… Te… te annyira jó vagy. – megfogta a lány kezét, aki ebbe belepirult - Mindig csak
másokkal foglalkozol, segítesz mindenkinek… - de nem tudta befejezni, mert egy féltékeny
hang hallatszott a háta mögül:
Mit csinálsz a jegyesemmel?! – háborodott fel, a fiú fulladozni kezdett.
Engedd el, most azonnal! – parancsolta Kagome Asami elé lépve.
Lemaru eleresztette.
Nem történt semmi, csak beszélgettünk. – folytatta a lány.
Lemaru már nem is figyelt rá, megjelentek a jól ismert láncok Kagome nyaka és két csuklója
körül. Asamit elvitték az őrök. A nagyúr közelebb lépett Kagoméhoz.
Ne tedd ezt velem. – suttogta Lemaru féltékenyen.
Nem tettem semmit!
Remélem is, emlékszel a mi kis egyességünkre. Nem örülnék neki, ha megszegnéd. – mondta, m
ajd megcsókolta a lányt.
Kagome nem ellenkezhetett, mert Sippo életével játszott volna. A fiú lassan lefektette Kagomét,
még mindig csókolta. A lány sírni kezdett, de nem tehetett mást, tűrt.

VII. fejezet

Megmenekültem

Megint érzem Kagome illatát! – kiáltott Inuyasha és elkezdett futni.
Mögötte Sango és Miroku Kirara hátán. Mikor odaértek ledöbbentek a látványtól. A lányon,
akit kerestek már nem volt blúz és egy izmos, jóképű fiú karjaiban feküdt. Volt azonban vég
valami a férfi szemmel láthatólag remekül érezte magát, a lány viszont csak hevert ott, nem
mozdult, igyekezett más felé nézni, és másra gondolni. Szemébe könnyek szöktek. Olyan volt,
mint egy rongybaba.
Kagome! – ordított dühösen a hanyou.
Inuyasha… - fordult felé és elmosolyodott.
Te itt?! – hitetlenkedett Lemaru – Nem számít amúgy is végezni akartam veled.
Mit tettél Kagoméval?! – ordított ismét Inuyasha.
Semmit. Ugye kedvesem? – vigyorgott, a lány elfordította fejét.
Inuyasha nekirontott a férfinak, aki kivédte a csapást és viszonozta egy tűzgömbbel.
Az átment Inuyasha mellkasán. A hanyou kicsit megtorpant, majd folytatta a varázsló
támadását. Sango és Miroku eközben odafutott a még mindig földön fekvő lányhoz.
Mi az? Miért nem kelsz fel? –
Nem tudok a láncok. – nyögte a kínokkal küzdő Kagome.
Miféle láncok? – éretlenkedett a szerzetes.
Ti nem látjátok?! – kérdezte ijedten Kagome
Nem, sajnáljuk.
Ekkor megjelent Sippo a két szellemmel. Lemaru Kagoméra nézett.
Emlékszel? – gúnyolódott, a lányról eltűntek a láncok – Öld meg Inuyashát!
A lány kifeszítette az akkor mellette termő íjat és lőtt, de ne Inuyashára hanem a két őrre.
Ez nem lehe… - de Lemaru már nem fejezte be, mert hasába körmök ágyazódtak és azon
nyomban meghalt.
Sippo odarohant Kagoméhoz, aki a földön térdepelt és a nyakába ugrott.
Úgy szeretlek!

VIII. fejezet

Vége!!!!

Tábortűz ég. Kagome egy fiú sebeit kötözi. A fiú felszisszen.
Ne haragudj Inuyasha! – mondta a lány, és még óvatosabban tisztította a fiú sebeit.
Semmi baj. – megfogta a lány kezét – Tudod… én annyira aggódtam.
Féltem, hogy… elveszítelek.
Kagome ebbe belepirult. A fiú közelebb húzta magához és megcsókolta.
Szeretlek. – mondta Inuyasha határozottan.
Én is. – és ismét megcsókolták egymást.

Vége