3.fejezet-Visszaemlékezés
"Kezeidet el nem érem már nem érzem bőröd bársonyát tekinteted még mindig bennem él őrzöm hasim szerelmedét. Kísért a csók, amely hozzád húz…"
Sango és Miroku már nagyon aggódtak a fél szellem miatt. Inuyasha a földet bámulva gondolkodott annyi kérdése volt és csak Kagome tudta rá a válaszokat. Amikor meg érkezet a barátaihoz ők egyből letámadtak.
- Inuyasha tényleg Kagome az nem egy alakváltó szellem? – Sango ideges volt tudni akarta az igazat úgy, mint Inuyasha
- Igen, ő az nem fér hozzá semmi kétség.
- Most mit fogsz tenni Inuyasha?- kérdezte Miroku
- Nem tudom.
- Ezt, hogy érted? Menj utána! – fakadt ki Sango
- Sesshoumaruval van, és azt mondta, hogy nem tér vissza hozzánk.
- Mond, hogy rosszul hallottam és nem a bátyáddal van.
-
- De Sango jó hallottad.
- Akkor beszélj vele, lesd, meg vagy ilyesmi nem tudom, de vissza akarom kapni a barátnőm. – Sango elkezdett pityeregni
- Az sem fog sikerülni.
- Miért nem? – Sangonak már elege volt
- Azért, mert Kagome kutya szellem. Félig. – tette hozzá Inuyasha
- Akkor még sem káprázott a szemem. – mondta Miroku közben leült egy fának a gyökerére
Inuyasha kérdőn nézett. Nem kellet kérdeznie vagy mondania semmit Miroku bele kezdet a mondandójába.
- Tudod, amikor eszméletlenek voltunk nem tudtuk mi történik körülöttünk. Én kinyitottam a szemem, amikor egy erős lilás fény vette körül az egész erdőt.
Inuyasha csak nézett nem volt semmi reakciója. Nem vágott bele a szerzetes mondatában.
- Röviden nem láttam sehol Kagomét, de hírtelen elapadt a fényforrás és egy női alak rajzolódott ki. Fekete hosszú haj és olyan színű kutya fülek és a kimonó is olyan színben pompázott. Naraku elmenekült, amikor meg látta őt. Kagome ránk nézett a szemei pirosan izzottak a szemei. Én azt hittem Naraku nincs ott, de tévedtem. Kagome elkezdett harcolni. A vére a fáknak a leveleiről csöpögtek le és Narakué is. A végén mind ketten eltűntek a szemem elől. Ennyit tudok. Abban reménykedtem, hogy láz állom vagy meg sem történt, de be kell látnom, hogy tévedtem.
Inuyasha lelke összeomlott, hisz miatta történt mind ez, de eszébe jutott Kagome szavai.
-’’ Inuyasha nem lehetsz mindig velem.’’
Elővette Kagome piros kendőjét, és csak nézte, elővette azt a hajpántot és egy más mellé tette.
- Mond Miroku. – szólalt meg hírtelen a hanyou
- Igen?
- Kagome kendője, hogy lett véres és, hogy került le a ruhájáról.
- Arra én tudom a válasz. – Miroku helyett most Sango szólalt meg
- Hallgatlak.
Sango összeszedte a gondolatait nem szívesen emlékezet vissza az eseményekre.
- Nem csak Naraku ellen harcoltunk, hanem kisebb nagyobb szellemek ellen. Megsérültem de annyira, hogy dőlt a karomból a vér. Kagome oda rohant hozzám levette a kendőjét azzal akarta elállítni a vérzés, de mi előtt hozzám ért volna. Egy szellem felsértette azt a kezét, amiben volt a szalag. Kilőtt egy nyilat megvédet minket még akkor is, amikor már alig állt a lábán.
Minél jobban hallgatta a barátait annál nagyobb bűntudata lett a fiúnak.
- Tudtam róla, hogy ön feláldozó és nagylelkű, de ősszintén szólva most ismerem be igazán. – Inuyasha hangja távolinak tűnt nem olyan volt mintha a barátainak mondaná
- Inuyasha?
- Jól vagyok! Nem tőlem kérne megkérdezni nem értem kéne, aggódni, ha nem Kagome miatt. Várjatok, az ékkő nem volt teljes, hogy tudta felhasználni?
- Nem tudom azt már ne tőlem, kérdezd. – Miruko erre a kérdésre nem tudta a választ
- Szerintem menjünk aludni, késő van. Holnap új nap és új remény. Majd akkor ki találunk valamit.
- Rendben – nehézkesen de bele egyezet a fél szellem fiú
Eközben a vízesés közelében. Egy szellem két kis lány és egy hanyou pihent. Vagy még sem?
- Kagome min gondolkozol? – kérdezte álmosan Asami
- Te meg miért nem alszol?
- A kérdésemre nem még egy kérdést szeretnék, hanem választ. Mi a baj? Olyan furán viselkedsz.
- Te meg szemtelen vagy.
- Miről beszélsz, van szemem.
- Tudod, mire gondolok. Nem kell aggódnod csak egy-két emlék jutott eszembe.
- Mik?
- Amikor meg ismerte Inuyashát. Amikor majd nem megcsókolt a féltékenységi jelenetei. Sok minden.
- TE SZERELMES VAGY - hangsúlyozta minden egyes szavát a kis félig boszorkány
- Ebbe ne szólj bele te ehhez kicsi vagy.
- A szerelem nem korhatározott. Minden ki ugyanúgy szeret, nem kell hozzá idősnek lennem vagy okosnak az nem az ész, és a korhatározza, meg hanem a szív.
Kagome csak hallgatott tudta, hogy Asaminak igaza van és, hogy milyen fiatal és milyen bölcs dolgokat mond. Azt vette észre, hogy a kis hanyuo hozzá bújik, és úgy alszik el. Kagome cseppet sem bánta szerette a kislányt. Felnézett a csillagos égre és ez járt a fejében.
- ’’ Holnap leszek 17 éves kíváncsi, vagyok, hogy valakinek az eszébe juttok-e?’’
Mivel mindenki aludt és Sesshoumaru nem volt ott. A csillagoknak megsúgta, hogy kitől várja, hogy felköszöntse.
- Inuyasha. – mondta elhalóan
Az említett személy és ugyan ezt tette.
- Kagome.
Inuyasha egész este forgolódott nem tudott aludni. Folyton Kagome járt a fejében és neki is a régi szép emlékek.
4.fejezet-Méreg
"Kerestél és megtaláltál, de ettől nem változott semmi a szívem mindig fáj, de mégis élek. Hagyd, hogy így maradjon, kérlek."
Korán kelt Inuyasha csapata. A félvér fiú bejelentette, hogy elmegy Kagoméhoz. Így is tett, amikor oda ért látta, hogy a szerelme még alszik. Direkt úgy állt, hogy a szél ne továbbítsa a szagát. Így az alvó lány nem vette észre a fiút. Sesshoumaru még mindig nem tért vissza.
Inuyasha csak nézte és nézte Kagomét. Szívesen oda ment volna megcsókolni, de nem lehetett. Kagome hirtelen felriadt és megfogta a bal karját.
- Kagome minden rendben? – Asami meg rémült
- Minden rendben csak…- Kagome ellengette a karját
Még a kimonón keresztül is lehetett látni, hogy valami bele van karcolva a bal karjába. Az a valami egy vörösen izzó z-é betű.
- Jaj ne! - rémült meg Asami
Kagome keserűen elkezdet nevetni.
- Ugye nem akarsz vele megint meg küzdeni? – a kis boszorka tudta már a választ
- De a becsület ez követeli, hogy addig küzdjünk ameddig az egyikünk meg nem hal.
- Badarság! – rivallt rá a kislány
- Ne feled bosszút kell állnom azért a faluért, amit megölt és neked is megígértem, hogy a családodat is meg bosszúlom.
- Nem, nem kell, majd ha nagy leszek én, elintézem. Te is tudod milyen erős és az utolsó harcotoknál, majd nem meghaltál, ne menj. Kérlek!!! – Asami keserven sírt
A kis boszorka húzgálta a papnő kimonóját.
- Maradj itt. – csak ennyit mondott Kagome és el is futott
Abba az irányba ment, ahol érezte az ellensége szagát. Inuyasha sem tétovázott futott utána. Kagome kiért arra a mezőre, ahol a boszorka volt. Az arcán nem látszódót, hogy meg lenne lepve a váratlan vendég láttán. Inuyasha egy fa mögött bújt meg. Tudta, ha bele szól a harcba azt a papnő, soha nem bocsátaná meg neki. A két lány egy ideig nézték egy mást. Az ismeretlen hölgy szólalt meg előbb.
- Látom nem félsz újra ki állni velem? Vagy nagyon bátor vagy nagyon bolond vagy.
- Semelyik.
- Jaj régebben többet beszéltél Kagome.
- Te meg csendesebb voltál Zakura.
A levegőben érezni lehetett a feszültséget a két fél között.
- Ugye nem azt a kis falut akarod rajtam behajtani? Miért volt olyan fontos a számodra?
- Semmi közöd hozzá! – Kagome előrántotta a kardját, ami eddig az oldalán pihent
A kard elején rozsdás volt, mint Inuyasha Tessaigája, de ez a kard is átváltozott. Vékonyabb volt a penge és nem volt szőr a végén. Csak ennyiben tértek el egymástól, de másban nem.
- Jaj, de aranyos. Pont ilyen kardja van annak a másik félvérnek. Mi van neked adta?
- Nem ez az enyém, de egy kis köze van hozzá. Most csevegni jöttünk vagy harcolni?
Kagome nem tétovázott máris egy erőstámadással kezdet.
- Szélborda! – kiáltott Kagome
Zakura csak állt nem mozdult. Amikor elérte a csapás már hűlt helye volt. Vészjósló nevetés csapta meg az égboltot.
- Kagome. Kagome. Te naiv kis korcs mit képzelsz ki vagy? Engem akarsz ilyennel megölni.
Inuyasha még mindig nézte az eseményeket alig hitt a szemének. Nagyon féltette Kagomét.
- A helyet, hogy bujkálsz, gyere elő és küzdj meg velem.
- Ki rejtőzik, itt vagyok a hátad mögött.
Kagome hirtelen hátra fordult nem kellet, volna. Mert ahogy ezt meg tette Zakura hasba szúrta.
- Kezdő vagy még. Nem tudsz semmit. Majd akkor gyere vissza, amikor már érett vagy a harchoz.
Megfogta és megcsavarta Kagome hasában a kardot. Kagome a pengéhez nyúlt. Csorgott róla a vér a föld magába szívta nem törődve azzal, hogy kié lehet.
- Vagy akkor keres fel, ha ezt a mérget túl éled, ami most került a testedbe. Még csak fél éve tanít téged az a semmire kelő Sesshoumaru. Tanulj meg elsőnek türelmesnek lenni.
- Szélborda! – hallatszott Zakura mellől
Inuyasha meg unta, hogy tétlenül nézze a harcot.
- Inu-Inuyasha – Kagome szája végén kibuggyant egy kis vér
Zakura kirántotta a pengéjét Kagome hasából és Inuyasha felé fordult.
- Te vagy az a kis kutyus? Aki odáig van ezért a lányért?
- És ha igen mi közöd van hozzá?
- Neked a harchoz? – Zakura hangja gúnyos volt és szemtelen
Inuyasha neki támadt a boszorkánynak, de ő eltűnt.
- Nem velem kéne foglalkoznod, ha nem a mérgezet barátnőddel. Viszlát még látjuk egy mást.
- Gyere vissza! – kiáltotta utána Inuyasha
- Hagyd Inuyasha. Ez az én csatám.
Inuyasha hátra nézett. Kagome elfutott, ahogy tekintetük találkozott.
- Kagome!!! Gyere vissza, kérlek súlyos a sebed. A fenébe folyton ez a rohanás.
Inuyasha gyorsan utolérte a szaga alapján. Egy szikla tetején állt. Kagome hátal állt Inuyashának előtte a mélység volt a sötétség. Inuyasha közelebb lépet hozzá. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
