1. rész: Az álom
Egy gyönyörű nyári napon Kagome sírva riadt fel az ágyából. Zihált a rémülettől, amit az álmában látott. Nem tudta, hogy vajon az álma mit jelent, de arra, hogy átgondolja nem volt idő, mert át kellett menni a középkori Japánba, mert már a barátai várták őt. Gyorsan összerakta a táskáját és tett bele néhány fürdőruhát és már ment is a kút felé. Mire odaért már mindenki a kút előtt várta és türelmetlenül kémlelték a kút bejáratát. Mikor meglátták Kagomét nagyon örültek, mert nagyon régen nem látták lányt ennek az volt az oka, hogy Kagoménak nagyon sok házit kellett bepótolnia.
-De jó, hogy itt vagy. Már nagyon hiányoztál-mondta Sango és közben erősen ölelte Kagomét.
-Jól van, már itt vagyok, csak ne szoríts ennyire, mert megfulladok-mondta kissé fuldokolva Kagome.
Miroku csak mosolygott Sango örömén és azt gondolta magában ”Miért nem engem ölelget így?”
Kagome odament az eddig a fánál üllő Inuyashához és köszönt neki, de nem kapott semmi választ a félszellemtől. Erre egy kicsit megharagudott és morcosan arrébb ment.
-Inuyasha nem kéne üdvözölnöd Kagomét?- kérdezte tőle Miroku.- Te akartad a legjobban látni.
Erre Miroku nagyon megbánta, hogy ezt mondta, mert egy hatalmas púp volt a fején. Inuyasha nagy megsértődötten arrébb ment és a távolból Kagome után ordibált:
-Szia- ordította Inuyasha
-Mi van csak most tudsz köszönni te TUSKÓ!!!!!!!!!!!!!!- ordította vissza Kagome majd elrohant az erdő mélye felé.
Futás közben csak arra gondolt, hogy az álom biztos csak egy képzelet volt, mert ez a TUSKÓ nem lesz soha ilyen. Leüllt egy fa tövébe és az álma járt az eszében, majd lassan elaludt. Újra azt az álmot látta. Látta Inuyashát két gyerek mellett, akik ölelték és puszilgatták a félszellemet és Inuyasha nagyon boldog volt két kicsivel. Az álmában egy kislány és egy kisfiú volt, akiknek kutyafüle volt, a kislánynak fekete, a kisfiúnak, pedig fehér haja. Nagyon boldog voltak mindannyian, de egyszer megváltozott az ég és megjelent Naraku, majd szörnyű kegyetlenséggel megölte Inuyashát és a gyerekeket.
Kagome ekkor hirtelen felriadt és zilálni kezdett, majd sírva fakadt. Csak ekkor vette észre a közelben álló Inuyashát, aki aggódva nézte Kagomét.
-Mi a baj Kagome?- kérdezte Inuyasha és hangjában aggódás és féltés tükröződött.
-Semmi baj csak rosszat álmodtam.- mondta Kagome, de valójában nem merte elmondani a félszellemnek az álmát.- Sango és Miroku hol vannak, mert szerintem lassan menni kellene az ékkőszilánkok után.
-A faluban várnak minket, de ugye tényleg nincs semmi bajod?- kérdezte Inuyasha.
A faluig ez a kérdés többször is elhangzott, majd a falunál ezt Kagome megelégelte és jól leteremtette Inuyashát.
Majd a bűvös szóval elérte, hogy a félszellem ne is kérdezze többé.
-Inuyasha…….. FFFEEEKKKSSSZZZIIIKKK!!!!!!!!
Inuyasha olyan erővel csapódott bele a földbe, hogy egy kisebb krátert alakított ki. Míg oda nem értek addig nem is szóltak egymáshoz.
„Nem bírnám elviselni, ha elveszteném Inuyashát, még akkor is ha néha egy nagy tuskó. Vajon ki lehetett az a két kis gyerek, akik annyira hasonlítottak Inuyashára?” így gondolkozott magába Kagome egész úton, amit a többiek nem néztek jó szemmel, mert aggódtak a miko miatt. A lány azt sem vette észre mikor megálltak pihenni és Sango megkérdezte tőle, hogy nem megy-e el fürdeni a közeli tóhoz.
-Kagome? Akkor jössz velem fürdeni vagy nem?- kérdezte a lány
-Persze, de addig a fiúk gyújtsanak egy kis tüzet, és ne merészeljetek a tó közelébe jönni!- ekkor mindkét lány Mirokura nézett.
-Nem értem miért rám néztek?- mondta egy kicsit mosolyogva a szerzetes
Kagome és Sango elmentek a tóhoz és már rég fürödtek mikor Sango kérdezni akart valamit:
-Kagome? Miért voltál ma egész nap olyan furcsa? Szomorúnak látlak. Csak nem megint összevesztél Inuyashával?- kérdezte félve a lánytól.
-Nem vesztem vele össze, sőt nagyon aggódott miattam, de tényleg bánt valami. Az álmomról szól, amit nem értek, de nem is akarom megérteni, mert szörnyű, amit benne láttam.
Kagome mindent elmondott, amit az álmában volt és az aggodalmát is. Sango csak megrökönyödve hallgatta, majd mikor a miko befejezte csak ennyit tett hozzá:
-Ki volt az a két gyerek?
-Sajnos nem tudom, de annyira fájt mikor láttam őket meghalni.- fakadt ezután sírva Kagome.
Közbe a két fiú a tábortűznél:
-Te tudod mi történt Kagoméval?- kérdezte a szerzetes
-Sajnos nem de nagyon aggódom miatta!- válaszolt a félszellem (persze elpirulva)
-Ahogy látom te szereted nagyon Kagomét! Vagy csak képzelődöm?- kérdezte vigyorogva a szerzetes.
Inuyasha egy percre zavarba jött, de ezután bólintott és azt mondta:
-Most már nem tudnám elképzelni az életem nélküle, de ezt sajnos nem mondtam még neki, mert félek, hogy ő nem szeret.
Mikor a lányok visszatértek a fürdésből megvacsoráztak és elmentek aludni kivétel Kagome és Inuyasha. Sokáig csak nézték a tüzet majd Kagome odafordult a félszellemhez és azt mondta, hogy:
-Inuyasha én nagyon sajnálom, hogy délután olyan csúnyán bántam veled, de nagyon megviselt az álmom.- mondta szinte sírva Kagome
-Ha nem akarod elmondani az álmodat, akkor ne mond el. Őszintén szólva nagyon aggódtam érted, és nem akarlak elveszíteni.- mondta őszintén és érzelmekkel teli hangon Inuyasha.
Kagomét ez nagyon meglepte, de belül egy ismeretlen melegség fogta el Inuyasha szavai hallatán. „Talán nem is utál annyira és egy kicsit szeret is”- gondolta magában. Kagome nagyon hálás volt ezekért a mondatokért és megölelte a félszellemet. „Soha nem akarom elveszíteni Inuyashát, mert SZERETEM!”
Inuyasha egy kicsit meglepődött, de mikor észbe kapott szorosan átölelte a mikot. „Mi ez a furcsa érzés, talán beleszerettem Kagoméba?”- gondolkozott Inuyasha magában.
Kis idő múlva mind a ketten elmentek aludni, de Kagome nem akart elaludni, mert félt, hogy újra rosszat álmodik. Másnap reggel mindenki friss volt kivétel Kagome, aki egész éjjel fenn volt. Ezt mindenki észre vette, de nem akarták szóba hozni.
-Gyere Kagome ma én viszlek a hátamon, mert olyan rosszul nézzel ki.- ajánlotta fel Inuyasha, aminek az lett a vége, hogy mindenki csodálkozva nézett a félszellemre.
-MI VAN CSAK NEM LEHETEK KEDVES NÉHA KAGOMÉVAL?- üvöltötte Inuyasha.
Ezután a hátára vette Kagomét és elindultak Kaede anyóhoz. Eközben Kagome elaludt Inuyasha hátán és szerencsére nem álmodott Inuyasháról és a gyerekekről csak Naraku jutott az eszébe és az iránta érzett gyűlölete.
A többiek, akik eddig csendben mentek, hogy fel ne ébresszék az alvó mikot csak azt vették észre, hogy Kagome sírva beszél álmában.
-Naraku ezért még megöllek… nem hagyom,…... hogy bántsd őket. Ne…bántsd Inuyashát!!! NEEEEEEEEE.
Mikor Kagome felébredt egy fának volt támasztva és Inuyasha féltően átkarolta.
-Megint rosszat álmodtál?- kérdezte aggódva a félszellem
-Igen, de ezt honnan tudod?
-Beszéltél álmodban, ami nem volt túl jó a hallottak alapján. Narakuról beszéltél és még ….. rólam.
-Szóval hallottátok az egészet?- szomorodott el Kagome.
-Nem az egészet. Szerintem, ha odaérünk, beszélj Kaede anyóval!
-Rendben!- mondta Kagome
A faluba érve az ígéretének megfelelően Kagome elmondta az álmát Kaede anyónak, aki az elején nem értette a dolgot, de aztán egy kis gondolkozás után azt mondta Kagoménak:
-Az a két gyerek Inuyasha gyermeke lesz, akik az igazi szerelem gyermekeiként születnek majd. Az álom másik végét, pedig csak te tudod megváltoztatni, mert az érzéseid révén sokkal erősebb is tudsz lenni, mint amilyen most vagy, de erre majd te is rájössz.
Kagome teljesen megnyugodott, de ha arra gondolt, hogy Inuyashának gyermeke lesz Kikyotól egy kicsit összeszorult a szíve. A többiek Kagome nyugalmát látva tovább mentek és az este közeledtével egy tisztáson maradtak. A két lány elmentek gyógyfüveket gyűjteni, de valójában a közeli tóhoz mentek fürdeni. A fiúk ezt tökéletesen tudták, ezért a félszellemnek nagy erőfeszítésébe került visszatartani Mirokut, de egy óvatlan pillanatban a szerzetes meglógott és elment a tóhoz. Mire odaért a lányok már felöltöztek, de azért elérte, hogy Sango fenekéhez tudjon egy kicsit simulni, aminek meg lett az eredménye:
-TE PERVERZ, NEM IS TUDOM, HOGY LEHETSZ SZERZETES.- üvöltette Sango és egy hatalmas pofont adott Mirokunak.
A többiek csak nevettek ezen a megszokott jeleneten. Vacsora után mindenki elment aludni, de Kagome még nem mert elaludni ezért az hazudta, hogy nem fáradt és még fenn marad. Inuyasha kivételével ezt mindenki elhitte. Lassan odaült Kagome mellé és átkarolta a lányt.
-Mitől félsz?- kérdezte a félszellem
-Attól, hogy megint olyat álmodok, amit nem szeretnék.
-Gyere és feküdj a vállamra, és én majd vigyázom az álmod, rendben?
-Köszönöm szépen.- felelte boldogan Kagome és lassan el is aludt Inuyasha vállán.
2. rész: Az álom teljesülése
Másnap mindannyian frissen keltek és reggeli után úgy döntöttek, hogy ma nem mennek tovább, hanem a tegnapi tónál fürdenek egy kicsit. Kagome izgatottan kutatni kezdett a táskájába és előhúzott néhány fürdőruhát. Mindenkinek adott egyet és elmentek átöltözni, mikor kijöttek a bokorból mindannyian szívdöglesztően néztek ki. Sangon egy fekete pántos bikini, Kagomén egy fehér pántos bikini a fiúkon, pedig egy- egy kék fürdőnadrág volt. Miroku nem hagyta ki ezt az alkalmat és végigsimította Sango fenekét, aminek az lett a következménye, hogy egy hatalmas púp volt a fején.
-Szerintem most már menjünk fürdeni.- mondta Kagome
-Az utolsó a veszetes.- ordította Inuyasha, de mire feleszmélt már mindenki a vízben fürdött.
Egy kis játék után Sango és Miroku a vízben beszélgettek és Kagome úszkált a tóban eközben Inuyasha a lányt nézte. „Milyen szép Kagome ebben a fehér fürdőruhába, és mennyire szeretem én ezt a lány. Ma bevallom neki, hogy mit érzek és remélem nem utasít vissza.” Majd lassan odament a lányhoz és szó nélkül átölelte, amit Kagome nagyon meglepődve nézett, de viszonozta az ölelést.
Este mikor mindenki ment lefeküdni Kagome elment egy kicsit sétálni, hogy átgondolja azt, amit Kaede anyó mondott neki. Ezt Inuyasha látta és halkan utána ment, majd mikor látta, hogy a lány egy vízesés mellett leül egy sziklára lassan odament, mert be akarta vallani neki az érzéseit.
-Szia Kagome remélem nem zavarlak.- kezdte Inuyasha
-Nem zavarsz, de mondani szeretnék valamit, amit már napok óta akarok……..- de a mondatot nem tudta befejezni, mert Inuyasha megcsókolta a lány, aki visszacsókolt. Miután befejezték Inuyasha szólalt meg elsőnek
-Kagome… én… nagyon SZERETLEK.- mondta és szorosan átölelte a lányt.
-Én is nagyon szertelek.- és megcsókolta a félszellemet.
Majd lassan visszamentek a táborhoz és elaludtak egymás karjai között. Másnap mind a ketten boldogan ébredtek, amit a többiek nagyon jónak találtak. Ma sem mentek sehova, mert a lányok kitalálták, hogy itt nagyon ritka gyógynövények vannak és ezt nem szabad kihagyni, de valójában a közelben egy gyógynövény sem volt. A fiúk ezt jól tudták, de azért belementek, hogy itt maradjanak még egy napot.
Este felé Kagome hirtelen megfogta Inuyasha kezét és elcipelte valahova, mert mutatni akart neki valamit. A fiú nagy kelletlenül, de ment a szerelme után. Kagome a tegnapi vízeséshez vitte.
-Gyere velem, mert a vízesésnél van valami érdekesség.
-Jól van, de ne rángass.- mondta unottan a félszellem.
A vízesés mögött egy csodálatos barlang volt, amin még Inuyasha is elámult.
-Ez csodálatos, nem?- kérdezte Kagome
-De az!!!- és átölelte Kagomét, majd megcsókolta.
Leültek a földre és egy kis beszélgetés után Kagome már fázni kezdett.
-Fázol?- kérdezte Inuyasha
-Nem!
-Legalább ne hazudj!!!- és rátette a kimonójának a felsejét Kagome hátára.
-De most te fogsz fázni, inkább gyere és bújjunk alá együtt.- javasolt a lány.
Inuyasha bólintott és ketten voltak a kimonó alatt, majd Inuyasha szenvedélyesen megcsókolta Kagomét. Kagome lassan kezdte levenni a félszellemről a felsőt, de Inuyasha sem tétlenkedett és már Kagome felső része nem volt a lányon. Lassan átadták egymást az élvezeteknek és egymáséi lettek, majd a kimerültségtől rögtön elaludtak egymás karjaiban. Másnap reggel Inuyasha kelt fel hamarabb és csókokkal ébresztette fel szerelmét.
-Jó reggelt szerelmem.- mondta kedvesen a lány fülébe
-Jó reggelt.- válaszolt álmosan Kagome.
-Lassan indulnunk kell, mert szerintem a többiek kezdenek aggódni miattunk.
Kagome csak bólintott és elkezdtek felöltözni. Inuyashának igaza volt és mire visszaértek a táborhoz Miroku és Sango kiabálva kereste őket.
-Na végre, hogy itt vagytok, de merre…- fejezte be volna a mondatot Miroku, de ekkor látta, hogy Inuyasha és Kagome kézen fogva jönnek visszafele. „És még én vagyok a szoknyavadász.”- Gondolta a szerzetes.
Sango és Miroku csak mosolyogtak és csak a magukban gondolták át, hogy mit is csinálhattak Kagoméék.
Persze később mindenki tudott a kettejük kapcsolatáról és az éjszakáról is.
Egy hónap elteltével pont Kaede anyó faluja környékén pusztították a démonokat, amikor Kagome egyszerűen, minden ok nélkül elájult. Mindenki rohant oda hozzá, hogy vajon mi baja is lehet.
-Szerelmem mi bajod?- kérdezte aggódva Inuyasha, de a lánytól nem jött válasz.
-Gyorsan vigyük el Kaede anyóhoz.- mondta egyszerre Sango és Miroku.
-Rendben.- bólintott Inuyasha és már rohant is a falu felé. A többiek alig tudták utolérni a félszellemet.
A faluban Kaede anyó alaposan megvizsgálta Kagomét, addig a többiek kint várakoztak. Inuyasha minden percben az ajtót nézte, hogy mikor jön ki valaki. Mikor Kagome felkelt Kaede odahajolt a lányhoz:
-Szia Kagome, most már jobban vagy?
-Egy kicsivel, de mi történt velem?- kérdezte a miko
-Elájultál és szeretném megkérdezni, hogy voltál fiúval az utóbbi egy hónapban?
-I…gen- mondta elvörösödve Kagome.
-Így most már érthető!...... Kagome te gyermeket vársz.
Kagome nagyon boldog volt, mert tudta, hogy ez szerelemgyerek. Mikor Kaede anyó kiment Inuyasha berohant és átölelte szerelmét.
-Inuyasha én gyereket várok tőled.- mondta félve a lány, mert nem tudta hogyan fog reagálni kedvese.
-Ez csodálatos!!!!!!!- mondta Inuyasha és ez a lányt nagyon meglepte, majd átölelték egymást.
Teltek múltak a hónapok és furcsa mód ebben az időben soha nem támadták meg őket Naraku szolgái, ami nagyon idegesítette őket. Kagome hasa egyre nagyobb és nagyobb lett, ami Inuyasha szemében gyönyörű volt. Egy nap Kagome arra ébredt fel, hogy fájásai vannak, amit a többiek is hallottak, mert a miko ordított fájdalmában. Gyorsan segítettek neki és elvitték Kaede anyóhoz, de sajnos a fiúknak kint kellett maradni, mert Sango nem engedte be a házba őket. Inuyasha már idegességében egy közeli fát darabokra tépett szét karmaival, mire Sango kijött a házból. Sango lassan odament Inuyashához.
-Inuyasha! Kagome jól van, de van egy kis probléma a ………- sajnos nem tudta befejezni, mert Inuyasha mint egy őrült rohant befelé a házba a szerelme után.
De mikor belépett nagy meglepetésben volt része, mert Kagome mellet nem egy, hanem két kis baba is aludt csöndben.
-Hát ez hogy lehet?- kérdezte csodálkozva Inuyasha
-Ikrek lettek, egy kislány és egy kisfiú.- mondta fáradtan Kagome, majd miután Inuyasha egy hatalmas csókot adott neki lassan elaludt.
Inuyasha boldogan a kezébe vette a két gyermekét és kivitte őket, hogy megmutassa őket Mirokunak.
-Van egy lányom és egy fiam.- mondta megrészegülve a látványtól.
-Gyönyörűek és mi lesz a nevük?- kérdezte Miroku és közben, megcirógatta a gyerekek arcát.
-Azt még nem tudom, majd Kagoméval együtt eldöntjük. Csak most veszem észre, hogy mind a kettőnek kutyafülei vannak. A lányomnak fekete, a fiamnak, pedig fehér haja van. Hát nem gyönyörűek?
-Azok.- mondta Sango, de gondterheltség volt az arcán.- Eddig beteljesült az álom.
-Milyen álom?- kérdezték a fiúk
-Azt hiszem most már el kell mondanom.- mondta szomorúan Sango és elmesélte a teljes álmot, amit Kagome álmodott. Kis idő után Inuyasha magához szorította a két gyermekét.
-Soha nem hagyom, hogy bántsa Naraku a családomat.- mondta és hangjában harag volt.
Bement Kagome mellé, aki azóta már felkelt és odaült mellé.
-Szia! Csodálatosak a gyermekeink. Hallottam az egész álmodat és megígérem, hogy egyikünknek sem esik bántódása.- mondta teljes őszinteséggel Inuyasha.
-Rendben!!!....... De mi legyen a nevük?
-A lányomnak legyen Mina, a fiamnak, pedig legyen Seu. Persze, ha nem bánod, hogy így hívják őket.
-Nem, mert nagyon tetszenek ezek a nevek.
3. rész: Kagome valódi hatalma
Teltek múltak az évek és szerencsére nem történt komolyabb baj senkivel. Mina és Seu már 4 évesek voltak és teljesen boldogok. Inuyasha ez idő alatt feleségül vette Kagomét, majd kibékült a bátyával (Sesshoumaru)
Sango és Miroku ez idő alatt összejöttek, de nekik még nem lett gyerekük. Egy nap pont egy tisztáson játszottak mindannyian, amikor Kagome rengeteg ékkőszilánkot érzett, amelyek Narakuban voltak, mert csak tőle nem tudták elvenni a szilánkokat. Inuyasha is megérezte Naraku szagát, és máris odavitte a gyerekeket Kagoménak, hogy vigyázzon rájuk. Naraku egy nagyobb szellemhordával, Kagurával és Kannával jelent meg. Kagome érezte, hogy ez volt az álmában és elkezdett aggódni, de ekkor hirtelen valaki megfogta a vállát.
-Ne aggódj az öcsém és én megvédünk téged és a kicsiket.- mondta Sesshoumaru.
-Köszönöm.- mondta a miko
A csata lassan elkezdődött és úgy nézett ki, hogy Inuyasháék fognak győzni, mert a szellemek nagyobb részét sikeresen elpusztították és Kanna sem élt már. Kagura még tartotta magát, majd sikeresen a földre küldte Sangot és Mirokut, akik nem tudtak mozdulni, mert elájultak és Sesshoumaru sem bírta sokáig és összeesett.
-Feladhatnád a harcot Inuyasha és önként ideadhatnád a gyerekeidet, mert nagyon jó inkarnációim lehetnének és utána megöletném velük a kedves Kagomét, na mit szólsz?- mondta nevetve Naraku
-Ezért még nagyon megfizetsz és a fizetség a te halálod lesz.- ordította Inuyasha, de nem figyelt oda eléggé és Kagura támadása telibe találta, ami miatt a földre esett és nem mozdult. Kagome odarohant hozzá, hogy megnézze, hogy él-e még a szerelme. Még élt, de nem sok élet volt már benne, de ekkor látta, hogy Kagura a gyerekei felé indul. Kagome kilőtt egy nyilat, amely olyan sebességgel haladt Kagura felé, hogy még Naraku sem látta. Kagurát eltalálta és az belehalt a találatba.
-Ne merj se a gyerekeimhez se Inuyashához nyúlni, mert nagyon megkeserülöd.- mondta Narakunak, aki eddig Inuyasha felé ment, hogy megölje, de nem gondolta, hogy Kagome ilyen gyorsan végez Kagurával.
-Úgy se tudod megmenteni őket, hisz az álmodban megöltem őket és ez valóra fog válni.- mondta kéjesen Naraku.
-Ezt…..honnan…tudod?- kérdezte csodálkozva Kagome
-Jaj én azt hittem, hogy ennél okosabb vagy és rájössz, hogy miattam láttál bele a jövődbe én mutattam meg neked azokat a képeket, hogy legyen elég időd elbúcsúzni.- nevetett Naraku.
-Ebben nagyon tévedsz, mert még tudok rajta változtatni.- mondta nevetve Kagome
-Ne nevess, mert nincs miért.- válaszolta ingerülten Naraku.
Ekkor Kagome a családjára, a gyermekeire, Inuyashára és barátaira gondolt, majd egy furcsa fény jelent meg Kagome felett és csak növekedett, amíg teljesen el nem takarta a lány Naraku elől. Mikor a fény elmúlt egy végtelenül gyönyörű lány lépett elő és egy csodálatos lila alapon fehér virágokkal díszített kimonójában lassan elindult Naraku felé. A szokásos nyíl helyett egy kardot és egy tőrt tartott a kezében, majd elkezdett egy varázsigét mormolni, mely minden szerettéről szólt. Ekkor minden hozzá közel álló körül egy csodálatos rózsaszínű védőburok keletkezett. Kagome lassan visszafordult a két síró gyerekéhez, majd bársonyos hangon megszólalt.
-Ne aggódjatok kicsikéim, mert anya vigyázz rátok.- mondta mosolyogva
A két gyerek abba hagyta a sírást és mosolyogtak Kagoméra.
Mikor visszafordult látta Naraku szemében a félelmet.
-Mi van, csak nem félsz tőlem?- kérdezte nevetve Kagome.
-Tudom te kivagy! De az lehetetlen, hogy ebbe a lányban születtél újjá.
Eközben már mindenki felkelt és ámulva nézték a körülöttük lévő védőburkot és Kagomét, vagyis Kagome kinézetű lányt.
-Te nem vagy Kagome!!!!!!!- ordította Naraku
-De az vagyok csak egy kicsit erősebb vagyok mint eddig.- nevetett Kagome
-Nem, te a szerelem és a szeretet istennője vagy, vagyis SYRA!!!!!
-Már megint tévedsz én Kagome vagyok Syra erejének töredkével.
Ezt mindenki hallotta, és alig akarták elhinni, hogy Kagome ilyen hatalommal rendelkezik. Azt tudták, hogy Syra az egyik legnagyobb hatalmú isten és hatalma végtelen.
-Mindegy hogy ki vagy, de most megöllek és enyém lesz az összes ékkő szilánk, majd szétszedem a szeretteidet.- mondta őrjöngve Naraku és támadni készült, de Kagoménak sem kellet több és megemelkedett a földtől, majd egy varázslatot mormolva könnyen visszaverte Naraku támadását. Kagome elővette a tőrt és a kardot, majd egy keresztet formálva, végighúzva a levegőben Narakunak levágta az egyik kezét, majd a másikat, de nem támadt többet, hanem lassan odament hozzá és megszólalt.
-Látod, mit tesz egy kis szeretet, de megérdemled, hogy ne gyorsan halj meg, hanem lassan, mint egy nyamvadt féreg, mert több fájdalmat okoztál az embereknek, mint eddig akárki.- mondta és hangjában undor volt.
-Hiába, mert úgy is megölöm a családod, főleg azt a két korcsot.- ekkor Seura és Minára nézett és elkezdte őket támadni.
Kagome ekkor felemelkedett a levegőben és teljesen elfehéredett a szeme, ereje akkora lett, hogy a közeli fák lombjai szinte súrolták a földet és keresztbe téve a kardot és a tőrt darabokra szedte Narakut.
-Nem mondtam volna? Ha valamelyiküket is bántani merészeled, széttéplek.- nevetett Kagome
Odament Naraku teteméhez és elvette az ékkőszilánkokat, majd összeesett. Ekkor minden védőburok köddé vált. Inuyasha odarohant Kagoméhoz, aki alig élt a kimerültségtől.
-Kagome, szerelmem jól vagy?- kérdezte aggódva Inuyasha.
-I….gen …jól vagyok!- mondta megkönnyebbülten Kagome
-Mi volt ez?- kérdezték a többiek
-Rátok gondoltam és valami azt súgta, hogy mondjam el a szeretet titkos varázsigéjét, amit nem tudom, hogy honnan tudok.- mondta a miko.
Ekkor elkezdte halkan mondani a varázsigét, amit még a fülében szinte tisztán hallott.
„Egy tiszta lelkű miko,
Szeretteire gondolva,
Ki feláldozná életét,
Annak hatalmát erősíti,
A nagyhatalmú SYRA!”
-Ezt a varázsigét csak az istennő tudta és senki sem tudta eddig megtanulni, mert csak egy tökéletesen tiszta lelkűnek lehet elég ereje hozzá.- meséli nagy meglepődve Miroku. Ennek hallatán mindenki nagyon meglepődött és valahol mélyen megrettentek Kagome hatalmas erejétől.
-Hol van Mina és Seu?- kérdezte idegesen Kagome.
-Itt vannak.- felelte Sesshoumaru a karjaiban a két gyerekkel. A két gyerek úgy meg rémült, hogy csak zokogni tudtak anyjuk mellett.
-Köszönöm- mondta, majd elájult a fáradtságtól.
Két hét telt azóta, hogy legyőzték Narakut és még most kezdett felépülni Kagome teljesen. Egy szombati napon a miko hamar elaludt és álmában egy ismerős hangú nő szólalt meg:
-Kagome! Sokáig szeretnél együtt maradni a családoddal?- kérdezte a hang.
-Persze! Ez minden álmom.- felelte őszintén
-Akkor szeretnél egy félszellem életkorával rendelkezni, hogy lásd a gyermekeidet felnőni?
-IGEN!!!!
Ekkor Kagomét (az ágyból megemelkedve) egy aranyszínű köd vette körül, majd visszasüllyedt az ágyba.
-Ugyanolyan ember vagy miko tulajdonságokkal, mint eddig, csak hosszabb ideig fogsz élni, mint egy átlagos ember. Csak újholdkor fogják tudni, hogy mégsem vagy teljesen ember. Ekkor egy apró kis kutyafüled lesz, de nem lesz olyan tulajdonságod és hatalmad, mint Inuyashának, mert akkor is ember leszel.- mondta a hang, majd elcsendesült.
Kagome felébredt és kiment a többiekhez, hogy mindent elmeséljen nekik. A többiek csak hallgatták, és alig akarták elhinni azt, amit hallottak.
-Ezt nem hiszem el!- mondták a többiek
-Rendben, ne higgyetek nekem, de ha jól számolok holnap Újhold lesz.- mondta megsértődötten Kagome.
Másnap minden mozdulatát nézték Kagoménak és várták, hogy mikor változik át egy kis kutyává. Kagomét ez már nagyon idegesítette.
Aznap már Inuyasha és Kagome újra boldog volt és elkezdték Minát és Seut játékosan tanítani a különböző támadásokra. Sesshoumaru ezen jókat nevetett, de később ő is tanította a csöppségeket (de a többieknek azt mondta, hogy azért, mert később együtt akarja megölni őket Inuyashával). A nap végén mikor kezdett feljönni a Hold Inuyasha emberré változott, de Kagomét nem látták sehol, mert sétálni ment. Egy kis idő múlva Kagome előjött a bokorból és mindenki csodálkozására kis apró kutyafülei lettek.
-Most már hisztek nekem?- kérdezte megsértődötten Kagome.
-Neked kutyafüleid vannak!!!- csodálkoztak a többiek.
-Anya, anya.... neked kutyafüleid vannak?- kérdezte Mina és Seu.
-Igen, de csak ilyen estéken mikor apukátok emberré változik.- felelte kedvesen Kagome
-Akkor olyan erős is vagy?- kérdezte nagy kíváncsisággal Seu
-Nem, mert én még mindig ember vagyok és halandó, de egy kicsit hosszabb ideig fogok veletek maradni.
Kagomét erősen megölelte a két gyermeke, mely után a lány sírva fakadt. Inuyasha odabújt a családjához és erősen ölelte az egész családját, amin a többiek teljesen elérzékenyültek.
-Örökre szeretni foglak és vigyázok rátok.- mondta teljesen nyugodtan.- És ne haragudj, hogy nem hittünk neked.
-Semmi baj.
Pár nap múlva Sesshoumaru elment a kis csapattól, de megígérte, hogy sokat fogja látogatni a két keresztgyerekét.
Inuyasháék újra teljes életet élhettek és boldogak voltak, de nem sejtették, hogy ez nem lesz sokáig így.
Folyt. Köv. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
