Szép, csillagos este volt. Kagome és Inuyasha egymáshoz bújva aludt, míg Sango és Miroku halkan beszélgettek. Már Shippou is húzta a “rókabőrt”. Mellette Kirara pihent.

• Végre valahára összejöttek. – sóhajtott Sango. – Már éppen ideje volt.
• Csak Kikyo meg ne jelenjen. – válaszolta Miroku. – Már jó pár hónapja nem láttuk, ez az oka annak, hogy Inuyasha tudott figyelni Kagoméra és belátták, hogy szeretik egymást. De ha Kikyo megint felbukkan, akkor itt lesz világ, azt hiszem.
• Igazad van. – mondta Sango. – Na, mindegy. Tegyük el magunkat mi is holnapra.
• Úgy, mint Inuyasha és Kagome? – kérdezte Miroku vigyorogva.
• Te disznó! – mondta Sango. – Örülj, hogy alszanak, mert különben ellátnám most a bajod! Jó éjszakát!
• Neked is Sango. – válaszolta Miroku.

Már hajnalodott. Inuyasha kelt fel először. Utána sorban a többiek. Kagome, Sango, Miroku, Kirara és végül Shippou. Gyönyörű napra virradtak. Összeszedelőzködtek és elindultak. Délután, amikor egy tó mellett pihentek, Kagome és Inuyasha félrehúzódott, hogy egy kicsit kettesbe lehessenek. Nem tudták sokáig fékezni a vágyaikat. A heves csókolózásból több lett. Inuyasha lehúzta Kagoméról a blúzt, majd kikapcsolta a melltartóját. Kagome odabújt Inuyashához, benyúlt az inge alá, végigsimította izmos mellkasát, majd lehúzta róla a felsőt. Hamarosan már egy darab ruha sem volt rajtuk. Inuyasha csókokkal borította Kagomét. Felfedezték egymás testének minden titkát. Majd miután együtt eljutottak a csúcsra Kagome Inuyasha mellkasára hajtotta a fejét.

• Nagyon szeretlek. – suttogta a hanyounak.
• Én is téged. – felelt Inuyasha.

Felöltöztek és visszaindultak. A többiek, már nem tudták elképzelni, hol vannak. Már pont indulni akartak, amikor megjelent egy tucat Lélekrabló. Hamarosan Kikyo is feltűnt. Inuyasha nagyon meglepődött.

• Inuyasha! Gyere velem! – kiáltotta Kikyo. – Gyere velem és éljünk úgy, mint azelőtt!

Inuyasha bólintott és elindult Kikyo felé. Kagomének könnybe lábadt a szeme. Sango odament hozzá és szorosan átölelte.

• Inuyasha! Gyere vissza! – kiáltott Kagome.
• Sajnálom Kagome. – mondta Inuyasha. – Igaz, hogy téged is szeretlek, de Kikyot még jobban. Kérlek, érts meg engem. Nagyon nehéz a választás kettőtök között és nekem is nagyon fáj, hogy el kell hagynom téged.

Kagome teljesen kiborult. Kikyo és Inuyasha eközben eltűnt a fák között.

• Hogy lehet ilyen… - átkozódott Sango. – Nem is tudok rá jó jelzőt mondani.
• Csak férfiből van. – mondta Miroku. – Jaj, jaj Inuyasha, nem lesz ez így jó.
• Hallgass! – rivallt rá Sango.
• Én többé nem ismerem azt, aki még pár perce mellettem feküdt és azt súgta “Szeretlek”. – emelte fel a fejét Kagome.
• Komolyan mondom, rá sem ismerek Inuyashára. – csóválta a fejét Sango.
• Ki az az Inuyasha? – kérdezte Kagome, majd felállt. – Menjünk Kaede anyóhoz. Letelepszek a faluba. Én is miko leszek. Ha már van spirituális erőm, az váljon mások hasznára.

Ezzel elindultak. Sango elmesélte az anyónak, hogy mi történt. Kagome úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. Aki nem ismerte, azt hitte, tényleg kiheverte. De barátai tudták, hogy egy hatalmas tüske fúródott a szívébe. Inuyasha számára végleg eltűnt. Legalább is azt hitte. Egészen addig a napig. Már több mint egy hónapja nem látta Inuyashát. Pont gyógynövényeket gyűjtött Sangoval, amikor hirtelen rosszul lett. Még szerencse, hogy Shippou is ott volt, mert különben nem tudta volna Kagomét visszavinni a faluba. Amint visszaértek, Kaede anyó kezelésbe vette.

• Mond Kagome! Mielőtt elhagyott, együtt voltál úgy Inuyashával? – kérdezte.
• Hááááát. – rebegte Kagome. – Igen, de miután együtt voltunk, utána tíz perccel, már Kikyoval ment el.

• Értem. – bólintott Kaede anyó. – Most már mindent értek. Kagome, te gyermeket vársz Inuyashától.

Kagoménak egy percre a szava is elakadt. A szeme megtelt könnyel és kirohant a kunyhóból. Meg sem állt a Szent Fáig. Megérintette a Fát és csak zokogott. Nem vette észre, hogy más is van a közelben. Inuyasha ott ült az egyik fán. Észrevette a zokogó Kagomét, de nem mert odamenni hozzá. Tudta, hogy a lány rettenetesen haragszik rá. Nézte egy darabig. Egyszer csak Kagome felállt, letörölte a könnyeit és elindult a falu irányába. Inuyasha még gondolkodott egy kicsit, aztán ő is hazaindult Kikyohoz. Eltelt nyolc hónap. Kagome hasa már szépen gömbölyödött. A falusiak nem beszéltek Inuyasháról. Tudták, hogy még mindig fáj Kagomének. Egy nap Kagome éppen a kunyhójában kötögetett, amikor felbukkant Inuyasha. Mindenki szúrós szemeket meresztett rá. Csak Miroku nem. Ő nőügyek miatt nem szokott haragot tartani. Viszont Sango keresztülszúrta a tekintetével. Inuyasha odament Mirokuhoz.

• Mond, Kagome hol van? – kérdezte.
• Nem ment vissza az ő világába. – világosította fel Miroku. – Itt telepedett le, ő a falu mikoja Kaede anyó mellett. Ott lakik abban a kunyhóban.

Itt Miroku elhallgatott, mert Sango megpöckölte a vállát.

• Jobb, ha nem mész be hozzá. – mondta Sango hidegen. – Nem fog neked rontani, még rosszabbat tesz majd.
• Nem érdekel. – felelte Inuyasha és elindult a kunyhó felé.

Amikor benyitott, nem hitt a szemének. Egyrészt azért, mert Kagome teljesen olyan volt, mint Kikyo, másrészt, mert óriási hasa volt. Kagome ránézett. Tekintetében sem düh, sem szomorúság nem volt. Üres tekintettel meredt Inuyashára. Letette a kötnivalóját és felállt. Szépen odasétált az asztalhoz és ivott egy csésze teát. Majd Inuyasha felé fordult.

• Mit keresel itt? – kérdezte közömbösen.
• Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e. – felelt Inuyasha.
• Láthatod. Tökéletesen vagyok. – mondta hidegen. – Csak ez a nagy has szörnyen nagy teher. Már megszülethetne a kicsi.
• Kitől van? – kérdezte Inuyasha.

Tudta rá a választ, de még sem az volt. Legalább is Kagome szerint nem.

• Nem tudom. – felelt. – Az apjával kapcsolatban mindent kitöröltem a fejemből. El is felejtettem megkérdezni, hogy ki vagy.

Inuyasha szemei elkerekedtek. Ebben a pillanatban Kouga rohant be egy csokor virággal.

• Szia Kagome! – mondta vidáman. – Ezt neked hoztam!
• Köszönöm. – mondta Kagome mosolyogva.
• Ez meg mit keres itt? – kérdezte Kouga Inuyashára mutatva.
• Nem tudom, még azt se, hogy ki. – felelt Kagome. - Kérlek, tessékeld…

Ebben a pillanatban Kagome a hasához kapott.

• Itt az idő! – kiabálta. – Kouga, vigyél Kaede anyóhoz, kérlek!

Kouga egy szó nélkül felkapta és vitte. Inuyasha csak bámult, majd ő is elindult. Miroku és Kouga Kaede anyó kunyhója előtt várakoztak, míg Sango benn segédkezett.

• Kagome elmondta kié a gyerek? – kérdezte Miroku.
• Azt mondta, nem tudja. – felelt Inuyasha.
• És nem is sejted kié lehet? – kérdezett tovább Miroku.
• Sejtem, de nem vagyok benne biztos. – mondta Inuyasha.
• Akkor segítek. – szólt közbe Kouga. – Egy önző, kutyafülű korcsé, aki elbolondított egy fiatal lányt, magáévá tette, majd szépen otthagyta terhesen egy másik nőért. Kitalálod, hogy ki?

Inuyasha lehajtotta a fejét. Már biztos volt benn, hogy ő a gyerek apja. Ebben a pillanatban babasírás hallatszott. Sango futott ki a kunyhóból.

• Megszületett! Egy gyönyörű kislány! – újságolta. – Most már bemehettek.

Mindannyian bementek. Kagome az ágyon feküdt, karjaiban a kislány. A kicsi nem volt teljesen ember. Haja ugyanolyan volt, mint Kagomének, de a szeme és a füle Inuyasháé volt. Kagome mosolyogva fogadta őket. Mindannyian megcsodálták a kis jövevényt. Ezután Sango kiküldte őket, mivel Kagomének pihennie kell. Inuyashának szörnyű rossz érzése volt. Tudta, hogy rosszul választott. Kikyo már nem képes a szerelemre. Csak azért hívta magához, mert féltékeny volt Kagoméra.

• Nekem most mennem kell. – mondta, amikor kiértek a házból.
• Rendben. Szia. – küldte el Sango.
• Sziasztok. – felelt Inuyasha és szomorúan elballagott.

Szerintem szörnyű nagy bűntudata van. – mondta Miroku. – Most jött rá kit kellett volna választania.

• Késő. – mondta Sango. – De hát nem aranyos az a kislány?
• Szerintem tiszta apja. – felelt Miroku. – És azt már eldöntöttétek mi lesz a neve?
• Noriko – felelt Sango.
• Aha, szép név. – mondta Miroku. – De várjál, ez nem…
• De, ezt a nevet kapta volna Inuyasha, ha lány lett volna. – egészítette ki Sango. – Emlékszel, még Myoga mesélte.
• Ez vajon mit jelenthet? – vakarta a fejét Miroku.
• Azt, te lökött, hogy Kagome még mindig szerelmes Inuyashába. – üvöltött Sango.
• Halkabban nem tudnál? – suttogott Miroku. – Mindenki minket néz.
• Jól van, bocs. – vette suttogóra a hangot.

Eközben Inuyasha magába mélyedve ugrált hazafelé. “Istenem, el sem hiszem, hogy apa lettem! Ha jól választottam volna, akkor most boldogan élhetnénk Kagomével. Én hülye!” Végig ezen morfondírozott, észre sem vette, hogy közben hazaért. Kikyo mosolyogva fogadta. Nekiláttak vacsorázni. Kikyo észrevette, hogy Inuyashát bántja valami.

• Inuyasha, mi a baj? – kérdezte aggódva.
• Elmondom, de ne akadj ki, rendben? – mondta Inuyasha.
• Megígérem. – mosolygott Kikyo.
• Ma elmentem meglátogatni Kagomét, hogy mégis hogy van. – kezdte Inuyasha.

Kikyo összeráncolta a szemöldökét, de nem szólt egy szót sem.

• Kagome gyermeket szült….. tőlem. – fejezte be Inuyasha.

Kikyo kezében megállt az evőeszköz. Egy darabig csak nézett maga elé, majd felállt. Rájött, hogy mit tett. Elszakította egy gyermektől az apját. Úgy érezte nincs joga az élethez. Szívtelenül Inuyasha és Kagome közé állt. Szegény lánynak darabokra tört a szíve miatta. Nem tudott és nem is akart ekkora bűntudattal élni, ezért kieresztette a halott lelkeket magából, majd amit Kagométől szerzett, az is elhagyta a testét. Csak egy kupac föld és hamu maradt a helyébe. Inuyasha egy darabig csak ült és nézte azt a helyet, ahol előbb még régi szerelme állt. Majd felsöpörte a hamvakat és elindult vissza a faluba. Amikor visszaért minden csendes volt. Kaede anyó kunyhója felé vette az irányt. Megmutatta neki a hamvakat és kérte, hogy ismét temesse el Kikyot egykori helyére. Megbeszélték, hogy másnap reggel elintézik a dolgot. Korán reggel Inuyasha már ásta a sírt. Kaede anyó pedig hívta Kagomét, hiszen ő is papnő és jelen kellett lennie. Kagome arcán nem mutatkozott semmi. Közömbös volt. Kaede anyóval együtt megáldották Kikyo maradványait, majd visszavonultak. Amikor azonban Kagome el akart menni, Inuyasha elkapta a karját.

• Kagome, beszélnünk kellene. – mondta Inuyasha.
• Mégis miről? – kérdezte Kagome.
• Arról, hogy mi legyen velünk. Most már nem csak ketten vagyunk, itt van a kislányunk is! – felelt Inuyasha. – Szerintem te sem szeretnéd megfosztani az apai szeretettől, nem igaz?

Kagome arca egy percre elkomorult, majd megszólalt.

• Inuyasha, gyere velem!

Azzal kézenfogta a fiút és elmentek be az erdőbe. Letelepedtek egy tó mellett és elkezdtek beszélgetni.

• Kagome, én… - kezdte Inuyasha.
• Csend! Most én beszélek! – szakította félbe Kagome. – Azután a csodás nap után, amikor együtt voltunk, és te Kikyoval elmentél, összetört a szívem. Megfogadtam, hogy teljesen kitöröllek az emlékezetemből és soha nem leszek többé szerelmes. De ezt csak félig-meddig tudtam teljesíteni, mert hamarosan kiderült, hogy állapotos vagyok. Ezután ismét felbukkantál, és a régi sebek felszakadtak. De be kell vallanom, hogy soha nem tudtalak és nem is foglak tudni kitörölni a szívemből. Az a kis lény, aki most a házban alszik, ő nem enged elfeledtetni velem téged.
• Oh, Kagome…. Most már tudom, hogy rosszul választottam! Én hülye! Te vagy az igaz szerelmem, de én ostoba elbaltáztam egy ilyen kincset! – korholta magát Inuyasha.
• Az nem olyan biztos… - mosolygott Kagome.

Eközben egyre közelebb ment a fiúhoz, majd megcsókolta. Amikor elválltak Inuyasha, csak ennyit mondott:

• Kagome, én meg sem érdemlek egy ilyen tisztaszívű lányt, mint te.
• Szerintem is túl könnyen megbocsátottam, de jegyezd meg! Ez az utolsó esélyed! – mondta Kagome.
• Amit többet nem használok ki… - suttogta Inuyasha és megcsókolta újból a lányt majd lefektette a lágy fűre.

Egyénként húzták le egymásról a ruhákat. A hatalmas szerelem, ami már régen várt a beteljesülésre, most teljesedett ki igazán. Mindent be akartak pótolni egyszerre. A sok elvesztegetett időt, amit egymás nélkül töltöttek.

Újra megtörtént, amin már egyszer túlestek. Most viszont nem törik össze senkinek sem a szíve. Már délre járt, amikor elhatározták, hogy visszamennek. Mindenki meglepetten nézett rájuk. Kagome bevezette Inuyashát a kunyhójába, ott is a gyerekágyhoz, ahol a kis Noriko gügyögött. Kagome a karjába vette.

• Íme Inuyasha, a kislányod, Noriko. – mondta mosolyogva. – Megfogod?

Inuyasha bátortalanul, de átvette. Egy darabig csak álltak, majd Inuyasha ismét visszatette a kislányt az ágyába, majd letérdelt.

• Kagome hozzám jönnél feleségül? – kérdezte a lányt.

Kagome egy percig meg sem tudott szólalni, majd nevetve felkiáltott:

• Igen!

Ezzel Inuyasha karjaiba ugrott és elmentek elújságolni a hírt mindenkinek. Az egész falu örvendezett. Az esküvőt egy hónap múlva tartották. Ezalatt Inuyasha és Kagome megtanulták a gyermeknevelés fortélyait. Az egy hónap gyorsan elszállt. Kagome az esküvőre készülődött Sango segítségével, Inuyasha eközben a másik kunyhóban bajlódott Mirokuval együtt. De azért mégis ők értek előbb a szertartás helyére. Mielőtt Kagome elindult volna Sango a nevetve megkérdezte:

• És mikor mondod el neki?
• Majd az esküvő után. – felelt Kagome.

Eközben megérkeztek. Kagome ünnepélyesen bevonult. A szertartás gyorsan véget ért, mindenki az ifjú párt ünnepelte. A lakoma közepén, Kagome felállt és megszólalt:

• Szeretnék bejelenteni valamit!

Sango nevetett, mert már tudta miről van szó. Miroku furcsálta.

• Te tudod, mit akar? – kérdezte.
• Persze, hogy tudom, elvégre barátnők vagyunk. – nevetett Sango.

De abbahagyták a beszélgetést, mert teljes csend lett.

- Nos, csak annyit szeretnék mondani, hogy újabb taggal bővül a családunk, mivel ismét állapotos vagyok! – nevetett Kagome.

Döbbent csend lett, majd egyszerre Éljeneztek az emberek. Inuyasha felkapta Kagomét és össze-vissza csókolta. Mindenki nagyon boldog volt. Amikor vége lett az ünnepségnek, Kagome és Inuyasha a kunyhójukba ültek és a csillagokat nézték. Kagome Inuyasha ölében ült, aki közben gyengéden fogta a hasát.

• Kagome, én nagyon szeretlek téged és soha többé nem hagylak el senki kedvéért sem. – suttogta a lány fülébe.
• Én is nagyon szeretlek! – mondta ő is. – És íme mi lenne más a bizonyítéka, hogy már a második gyermekünket várom.

Ajkuk hevesen összeért. Ekkor egy hullócsillag szállt és Kikyo hangja hallatszott:

• Inuyasha! Kagome! Örülök, hogy boldogok vagytok!

A két szerelmes mosolyogva nézett az égre. Mindketten szeretettel emlékeztek vissza a papnőre, aki feláldozta az életét csak, hogy ne álljon kettejük közé és boldogok lehessenek.

THE END