Gyönyörű szép nyári nap volt. Az első igazi kánikula. Naraku végre meghalt, de a Négy Lélek Szent Ékköve még mindig nem volt egyben. Inuyasha, Miroku és Sango a Csontok kútja előtt várták Kagomét. Kagome késett és Inuyasha, elég dühös volt. Már utána akart menni, amikor Kagome kidugta a fejét. Inuyasha pont neki akart esni, hogy megmondja neki a véleményét, de ekkor eszébe jutott, hogy Kagome már így is dühös rá mivel valamelyik éjjel rajtakapta Kikyoval. Pedig már szépen alakult a kapcsolatuk. Amint Kagome meglátta őket elrohant és egyből bele a kútba. Azóta nem látták egymást. Kagome vidám volt és életteli. Inuyasha rosszabbra számított.
- Sziasztok! Bocs, hogy késtem, de egy rejtélyes valaki küldött nekem egy csokor rózsát és azt nyomoztam ki az. – mondta vidáman.
Inuyashát elöntötte az epe. Miroku látta ezt és gyorsan elcibálta a fiút, mielőtt elmegy Kagome világába és megkeresi azt a valakit. Kagome és Sango összenevettek.
- Nagyon jól csináltad! Láttad Inuyasha képét? – nevetett Sango.
Közben Inuyasha nagy nehezen lehiggadt és visszamehettek a lányokhoz.
- Van itt a közelben egy tó, mi lenne, ha strandolnánk? – kérdezte Kagome.
- De mi lesz az Ékkő… - de Inuyasha nem tudta befejezni a mondatot, mert Kagome rávillantotta gesztenyebarna szemeit, amik úgy csillogtak akárcsak Kikyoé.
- Úgy gondolom, várhatnak még. – fejezte be egy nyeléssel a mondatát Inuyasha
A parton megálltak.
- Mond Kagome, miben fürödjünk? – kérdezte aggódva Sango. – Mert itt vannak egyes perverz szerzetesek, akik mindenáron leskelődni és fogdosni akarnak. – mondta Mirokura nézve.
- Ezzel mire akarsz célozni? – emelte fel a fejét Miroku.
- Ne aggódj, hoztam fürdőruhát. – nevetett Kagome és kotorászni kezdett a hátizsákjában.
Hamarosan előkerült 2 fürdőnadrág és 2 bikini. Inuyasha és Miroku (Shippou Kaede anyónál volt) bizonytalanul forgatta a „szellős” ruhadarabot, de végül elvonultak a fák mögé. Kagome és Sango ugyanígy. Amikor előkerültek majdnem elájultak egymástól. Inuyashán piros, Mirokun lila fürdőnadrág volt. Inuyasha alig akart kijönni a fák közül. Végül rászánta magát. Ekkor még Sangóék nem voltak kész és Miroku meg akarta lesni őket. Amikor a fához ért kilépett Sango. Miroku szeme egy pillanatra fennakadt. Sangón kék színű, pánt nélküli bikini volt. Inuyashát nem nagyon érdekelte, de Miroku alig tudott ellenállni Sango idomainak. Ekkor felbukkant a fa mögül Kagome is. Rajta már Inuyasha szeme is megakadt. Tűzvörös, nyakbaakasztható bikinijében szinte felforrósodott körülötte a levegő. De Kagome is jól megnézte Inuyashát. Izmos teste csak úgy domborodott. Még soha nem látták egymást ilyen öltözékbe.
- Ne gyere közelebb! Hallod! Tartsd a tisztes távolságot! – hallatszott Sango kétségbeesett hangja.
- Gyerünk a vízbe! – kiáltotta Kagome és már benn is volt a tóban.
Lassan mindenki belecsobbant a kellemesen hűvös vízbe. Utolsónak Miroku érkezett, akinek egy gyönyörű vörös tenyérnyom díszelgett az arcán. Kagome látta, hogy amíg ők a vízbe játszanak, Inuyasha a nádasnál ül. Odaúszott hozzá. A hanyou úgy el volt merülve a gondolataiba, hogy észre se vette. Csak akkor, amikor Kagome a vállára tette a kezét.
- Mi baj? – kérdezte halkan
- Csak gondolkodom. – válaszolta Inuyasha meglepődve és fülig elpirulva.
- És szabad megtudnom, hogy min? – kérdezte Kagome tovább.
- Azon, hogy ki küldhette neked azt a virágot. Ha egyszer megtalálom én… - mondta féltékenyen.
- Féltékeny vagy? – kérdezte Kagome.
- Ig… Vagyis nem. – javította ki magát, de Kagome világosan látta, hogy az.
- Én… hazudtam. – válaszolta bűnbánóan. – Csak azt akartam, hogy féltékeny legyél, olyan, amilyen én is vagyok, amikor Kikyoval találkozol.
Majd megcsókolta Inuyashát és kiúszott a partra. Inuyasha először nem tudta, hogy ébren van vagy álmodik. Aztán rájött, hogy ez a valóság. Gyorsan Kagome után eredt. Egy tisztáson találta meg Kouga, a farkasdémon társaságában. Elbújt egy fa mögé és hallgatózott. Nagyon nehezen tudta megállni, hogy oda ne rohanjon, és el ne lássa Kouga baját, amiért Kagome közelébe mert menni.
- Biztos nem akarod elmondani, hogy miért sírsz? – kérdezte lágyan Kouga.
- Nem, mert akkor összetörném a szíved. – zokogott Kagome.
- Csak mondd el, én kibírom. – ígérte Kouga.
- Hát jó. – szipogott Kagome. – Az az igazság, hogy szerelmes vagyok valakibe, de ő még mindig szerelmes az előző barátnőjébe, aki már meghalt azóta, de egy boszorkány feltámasztotta.
- Úgyérted Inuyasába???!!! – kiáltott fel Kouga.
- Igen. – válaszolta Kagome fülig elpirulva.
Inuyasha, aki mindent hallott elképedt.
- De Kagome! – kiabált Kouga. –Csak te nem vetted észre?
- Mit? – csuklott el a hangja Kagomének.
- Inuyasha fülig szerelmes beléd már hónapok óta!!! – világosította fel Kouga.
- Mi?! - kapta fel a fejét Kagome. – Honnan veszed?
- Ahogyan rád néz. – mondta Kouga. – És azt a féltékenységet is látni lehet a szemében, amikor veled vagyok és az asszonyomnak nevezlek.
- És Kikyo… - bizonytalanodott el Kagome. – A múltkor is csókolóztak, csak rajtakaptam őket.
- Csinálj amit akarsz! – kiáltott fel Kouga féltékenyen. – De egyszer úgyis te leszel az asszonyom, mert meghódítlak, még ha Inuyashát is szereted. Csak azért mondtam el, hogy tisztába legyél a valósággal.
Ezzel elrohant.
- Kouga várj…! – kiabált utána Kagome, de Kouga már el is tűnt az erdőben.
Ebben a pillanatban előjött Inuyasha a fa mögül.
- Inuyasha?! Te mit keresel itt?! – kiáltott fel Kagome.
- Mindent hallottam. – felelt Inuyasha és leült a lány mellé.
- Mi mindent? – pirult el Kagome.
- Hát ezt. – felelte a hanyou és megcsókolta Kagomét.
Kagome először nagyon meglepődött. „Tehát Kougának igaza volt.” gondolta magában és egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Inuyasha észrevette.
- Miért sírsz? – kérdezte gyengéden.
- Mert boldog vagyok. – tört ki Kagoméből ismét a sírás. Csak most az örömtől sírt.
- Gyere ide. – mondta Inuyasha és teljes erejéből magához ölelte.
- És mi lesz Kikyoval? – bontakozott ki Kagome Inuyasha karjaiból.
- Megpróbálok szakítani vele. Remélem, megérti, hogy én már veled szeretnék lenni. – simította végig a fiú Kagome arcát.
A lány megcsókolta kedvesét, majd visszaindultak. Útközben Inuyasha egy helyen megállt.
- Kagome, kérhetnék tőled valamit? – kérdezte a lánytól.
- Persze. – felelte a lány mosolyogva.
- Ne nagyon híreszteljük a viszonyunkat. – fogta meg Inuyasha Kagome kezét. – Én igazából szétkürtölném a világnak, hogy nekem van a legszebb barátnőm a földkerekségen, de félek, hogy a többi démon ezt kihasználja, és téged támadnak meg, azért, hogy engem elkapjanak. Nem akarom, hogy bajod essék. Ugye megértesz engem?
Inuyasha szemében félelem és aggódás tükröződött. Kagome még soha nem látta ilyennek.
- Hát persze. – felelt végül. – Akkor tartsuk titokba. De Sangoék előtt is?
- Dehogyis, hisz ők a legjobb barátaink. – mosolygott Inuyasha és kézenfogta Kagomét. – Gyere, menjünk.
Ezzel elindultak. Sango és Miroku gratuláltak nekik. Felöltöztek, de aznap már nem mentek tovább. Letáboroztak a tó mellett. Inuyasha és Kagome egymás karjaiban aludtak el. Miroku felsóhajtott.
- Jaj, Sango. Mikor érem azt meg, hogy te is így hozzámbújj?
- Majd esetleg akkor, ha nem fogdosol, és befejezed a szoknyavadászatot. – felelte Sango hűvösen.
- Akkor itt megesküszök, ezen a szent helyen, hogy meg fogok változni. – emelte fel a kezét Miroku.
- Vigyázz, mert szerzetes vagy, tudod, azok nem esküdhetnek hamisan. – csóválta a fejét Sango.
- Köszönöm a bizalmat. – sértődött meg Miroku. – De akkor is bebizonyítom, hogy csak téged szeretlek. Jó éjszakát!
- Hiszem, ha látom! – felelt Sango. – Neked is jó éjszakát!
Mindketten lefeküdtek (persze tisztes távolságban). Sango, titkon azért örült, hogy Miroku be akarja bizonyítani a hűségét. Remélte, hogy sikerül neki. Akkor végre nyugodtan a karjaiba omolhat. Ezekkel a gondolatokkal aludt el. Hamarosan pirkadt. Inuyasha kelt fel először. Kagome még békésen aludt a karjaiban. Majd a szíve szakadt meg, de muszáj volt felébresztenie. Természetesen egy csókkal. A többiek is életet vertek magukba, és elindultak. Egész nap szinte meg sem álltak. Már alkonyodott, amikor felfedeztek egy falut.
- Nézzétek, ott egy falu! Töltsük ott az éjszakát! – kiáltott fel Kagome.
- Ez nem jó ötlet Kagome. – felelt Inuyasha miközben a levegőbe szimatolt. – Vér- és démonszagot érzek a falu irányából.
- Nézzük meg! – mondta Sango és előkészítette a bumerángját.
Shippou, Miroku és Sango felült Kirara hátára, míg Kagomét Inuyasha vitte. Gyorsan leértek a faluba. Mindenfelé halottak voltak vérbe fagyva, a falu közepén pedig egy hatalmas démon lakmározott. Mindannyian megrohamozták, de a démon könnyedén visszaverte a Tessaiga támadását is.
- Kagome! Hány Ékkődarabot látsz? – kiáltott Inuyasha.
- 9-et! Nem 10-et! – kiáltotta vissza Kagome.
Bárhogy próbálkoztak, nem sikerült legyőzni a démont. Inuyasha aki állandóan támadott, kezdett fáradni. Ekkor a démon hirtelen lecsapott és telibe találta Inuyashát. Repült vagy 20 métert. Nem is tudott felkelni. Kagome agya teljesen elborult. Először oda akart rohanni Inuyashához, de visszafordult. Ránézett a démonra. Előhúzott egy nyílvesszőt, ami már a kezében is kéken izzott. Minden érzését beleadva kilőtte. A nyíl hatalmas, most rózsaszín fényt árasztott, és eltalálta a démont. Pár másodperc múlva, már csak por volt. Ekkor Kagome odarohant Inuyashához. Hála Istennek még élt.
- Miroku, segíts! – kiáltott oda a még mindig tátott szájjal bámuló szerzetesnek. – Be kell vinnünk Inuyashát egy kunyhóba.
Miroku máris ott termett és bevitték egy épnek látszó házba.
- Hagyjatok minket egyedül. – mondta Kagome halkan és elkezdett kotorászni a zsákjába.
Sango kivontatta Mirokut a kunyhóból, bármennyire is akart maradni a szerzetes. Ők bementek egy másik kunyhóba pihenni. Kagome nagy nehezen, valahol a táska mélyén talált Inuyashának orvosságot. Útközben talált egy igen ritka gyógynövényt is. Azt is felhasználta. Mivel teát készített, és Inuyasha nem volt eszméleténél, a szájából adta oda neki. Amikor ajka hozzáért a fiúéhoz, az rögtön felébredt.
- Kagome… - mondta halkan.
- Inuyasha! – kiáltott Kagome, miközben a könnyei patakokban folytak. – Azt hittem soha nem ébredsz fel. – ezzel fejét a hanyou mellkasára tette és szorosan átölelte.
- Ne félj, nem olyan könnyű engem megölni. – mosolygott Inuyasha.
- Erről jut eszembe, ezt meg kell innod. – nyúlt Kagome a csésze után.
Inuyasha még nem nagyon tudott mozogni, ezért Kagome ismét szájából itatta. Az utolsó kortynál Inuyasha nem engedte el a lányt. Heves csókolózás lett belőle. Még pár hétig ottmaradtak a faluban. Legalább is addig, amíg Inuyasha fel nem épül. Eltemették a halottakat és mondtak értük egy imát. Aztán Inuyasha már nem bírt nyugton maradni, így folytatták útjukat. Már csak három szilánk volt hátra. Kettő Kougában és egy Sango öccsében, Kohakuban aki még mindig nem került elő. Pedig már nem volt irányítás alatt. A csapat beért egy erdőbe. Körübelül a közepén lehettek, amikor minden elsötétedett. Inuyasha védelmezőn Kagome elé állt. Kagura ebbe az erdőbe költözött Naraku halála után. Azóta úgy nevezik „A viharok erdeje” . Kagura megjelent előttük.
- Lám, lám Inuyasha. – kacagott. – Igaz, hálás vagyok neked, hogy megölted Narakut, de még mindig utállak!
- És miért utálsz Kagura? – kérdezte Inuyasha.
- Azért mert neked megadatott a boldogság és a szerelem! Nem úgy, mint nekem!- kiáltott Kagura és egy hatalmas orkánt küldött feléjük.
Inuyasha az utolsó pillanatban még megragadta Kagome kezét, így együtt maradtak, de Sango és Miroku az ellentétes irányba repült. Inuyasha és Kagome egy barlang előtt estek le. Először a hanyou, majd rá a lány.
- Hol vagyunk? – állt fel Kagome.
- Nem tudom, de itt van egy barlang, húzódjunk be, mert hamarosan esni fog. – válaszolt Inuyasha.
Ahogy ezt kimondta el is kezdett szemerkélni az eső, és közben viharos, hideg szél fújt. A pár behúzódott a barlangba. Volt ott néhány száraz faág. Hamarosan lobogott a tűz, de a szél besüvített. Kagome akárhogy is igyekezett nem tudta leplezni, hogy fázik. Inuyasha észrevett és oda akarta adni neki a felsőjét. Kagome nem engedte.
- Akkor meg te fogsz fázni. – felelte a hanyounak.
- Gyere ide. – mondta Inuyasha és széttárta a karját. – Így egyikünk sem fog fázni.
Kagome odahúzódott a fiúhoz, aki közben szorosan átölelte. Hamarosan elállt az eső és a szél is lecsillapodott. Viszont már besötétedett, így nem tudtak elindulni, hogy megkeressék barátaikat. Szépen lassan felmelegedtek. Inuyasha elkezdte végigcsókolni Kagome nyakát.
- I-I-Inuyasha, mit csinálsz? – kérdezte Kagome.
- Amit a szívem diktál. – felelt a hanyou és Kagome blúza alatt végigsimított a lány selymes bőrét.
Kagome szembefordult Inuyashával és hamarosan már mind a ketten meztelenül feküdtek, átadva magukat a szenvedélynek. Nem érdekelte őket semmi csak az, hogy együtt lehessenek. Reggel a nap első sugarai beragyogták a barlangot. Inuyasha kelt fel először, majd nemsokára Kagome is. Még szívesen maradtak volna, de meg kellett keresniük Sangóékat. Otthagyták azt a helyet, amelyre mindig emlékezni fognak. Sokáig mentek, amíg ismerős hangokat nem hallottak.
- Te még most is csak erre bírsz gondolni?! (boooom) Meg kell keresnünk Inuyasháékat! Ki tudja, hol vannak most!
- Jól van, na! – felelt egy másik hang.
- Itt vagyunk! – kiáltott Kagome.
- Inuyasha, Kagome! Végre! – kiáltott Sango és Kagome nyakába ugrott. – Azt hittük nem éltétek túl! Tényleg, hogy vészeltétek át?
Inuyasha akart felelni, de Kagome megelőzte.
- Behúzódtunk egy barlangba és megvártuk, amíg elül a vihar, de mire vége lett már este volt, így megvártuk a reggelt.
- Aha, akkor jó. De menjünk, mert még hosszú út áll előttünk.
Szerencsésen kiértek az erdőből. Meg is találták Kohakut és Kagomének sikerült kivenni a hátából a szilánkot, úgy, hogy a fiú életben maradt. Így újabb útitárssal bővült a csapatuk. Megfogadták, hogy örökre szóló barátságot kötnek. Kiderült Inuyasha és Kagome viszonya is, de megkérték társaikat, hogy nem beszéljenek róla senkinek. Azt hitték, így titokban tarthatják. De tévedtek. Eltelt egy hónap. Egy nap, pont Kaede anyó falujába érkeztek. Az anyó pont kint tevékenykedett, így eléjük ment. Egyszer csak Kagome rosszul lett és elájult. Azonnal bevitték egy kunyhóba. Hamarosan magához tért. Kaede anyó kiküldött mindenkit.
- Kagome, mit érzel? – kérdezte a lányt.
- Hát, amikor elájultam nagyon szédültem, most pedig hányingerem van. – felelt Kagome.
- Értem. Voltál már együtt fiúval?
- Háááát. – pirult el Kagome. – Csak eggyel.
- Gondolom Inuyashával, vagy tévedek?
- Igen, vele.
- Kagome, nagyon valószínű, hogy te gyermeket vársz.
Kagome hirtelen meg sem tudott szólalni. Eközben Inuyasha kint már nem bírta tovább és berontott. Kagome már ült. Kaede anyó kiment.
- Azt hiszem, van megbeszélnivalótok. – nevetett.
- Miről beszél? - kérdezte Inuyasha.
- Hát erről! – felelt Kagome és megfogta Inuyasha kezét, majd rátette a hasára. – Inuyasha, a te gyermekedet várom!
Inuyasha azt se tudta sírjon-e vagy nevessen. Átölelte Kagomét.
- És ez biztos? – kérdezte boldogan.
- Igen. – mosolygott Kagome.
Elújságolták a hírt a barátaiknak is. Mind együtt örültek. Inuyasha nagyon vigyázott Kagoméra, még jobban, mint a terhessége előtt. Kagome nem akarta, hogy ott maradjanak a faluba. Inuyasha nagy nehezen beleegyezett. Mikor elmenetek, rá egy nappal Kikyo érkezett.
- Hol van Inuyasha? – kérdezte a húgát.
- Már elment. De miért?
- Elviszem magammal. Nem hagyom, hogy az a lány elvegye tőlem! – kiáltotta Kikyo.
- Már elvette tőled. – hajtotta le a fejét Kaede. – Kikyo, Kagome gyermeket vár Inuyashától.
Kikyo hirtelen meg sem tudott szólalni. Végül csak ennyit mondott:
- Ezért még megfizet!
Majd elindult. Eltelt nyolc hónap. Kagome hasa egyre csak gömbölyödött. Már lassan a terhessége végén járt. Egy délután éppen pihenőt tartottak egy tisztáson, amikor megjelent Kikyo. Ránézett Kagomére, majd Inuyashára, végül Kagome óriási hasára. ”Tehát mégis igaz” gondolta, majd megszólalt.
- Inuyasha, hogy tehetted?
- Szeretem Kagomét, és hamarosan megszületik a közös gyermekünk is. Sajnálom, Kikyo.
A papnő kilőtt egy nyílvesszőt Kagome felé. Mielőtt eltalálta volna, ő is kilőtt egyet. Vakító, piros fény lett, majd ahol Kikyo állt csak egy halom föld és por maradt. Kikyo hamvai és a sírjából vett föld. Kagome egy darabig csak állt, majd Inuyasha nyakába borult.
- Én nem akartam! – zokogott.
- Tudom. – felelt Inuyasha lágyan. – Ő akart megtámadni téged. Te csak védted magad és a gyermekünket. Hidd el, a helyedben én is így cselekedtem volna.
Inuyasha megcsókolta Kagomét. Ekkor Kagome a hasához kapott.
- Ajaj! Azt hiszem baj van! – kiáltott fel.
Sango rögtön lefektette, majd felkészültek a szülésre. Ekkor felbukkant Kouga.
- Á, szóval itt vagytok! Mit csinál az asszonyom? – kérdezte Kagome felé fordulva.
- Egy: ne merd többet az asszonyodnak nevezni! Kettő: nem látod, hogy éppen szül?! – morgott fel Inuyasha.
- Szüüüül?! Mégis kinek a gyerekét?! – lepődött meg Kouga.
- Inuyasha! Kérlek, gyere! – kiáltott Kagome.
Inuyasha ott is termett.
- Már itt van a feje! – kiáltott Sango. – Már itt válla is! Csak így tovább Kagome! Már látom a hasát is. És most nyomd!!! Egy gyönyörű kisfiú! Akárcsak az apja, igaz Inuyasha?
Sango Kagome kezébe adta a kisfiát.
- Hát nem gyönyörű? – kérdezte Kagome Inuyashától. – Olyan jóképű, mint az apukája, igaz kis Inuyasha?
- Kagomének és Inuyashának közös gyerek? – rökönyödött meg Kouga.
- Kérlek, ne haragudj. – ült fel Kagome. – Tudom, hogy most mit érzel, de én Inuyashát szeretem.
- Azt látom! – felelte Kouga sértődötten és elrohant.
Kagome egy kicsit szomorú volt, hogy így megbántotta Kougát. De végül felvidult, hisz karjaiban ott nyugodott igaz szerelmének a fia. A kicsi kiköpött Inuyasha volt. Mindannyian letelepedtek Inuyasha falujában. Később Sango és Miroku is összejött, mivel Miroku ígéretéhez híven, hűséges maradt. Nemsokára, pedig már kettős esküvőt ünnepelt a falu. A négy barát betartotta ígéretét, hogy örökre barátok maradnak. A Szent Ékkő is megkerült, mivel Kouga közben összejött Ayameval és ő rávette, hogy adja oda Kagomének a nála lévő Ékkőszilánkokat. Kagome lett az őrzője a négy Lélek Szent Ékkövének, ami teljesen tiszta maradt. Generációról generációra, mindig a legidősebb gyermek lett az Ékkő hordozója és örökké emlékeztek őseikre, akik összegyűjtötték, és szerelmükkel megtisztították azt a gonosztól.
THE END
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
