XI. fejezet
Rheia teljesen elvesztette az uralmát a szellem ereje felett, (pedig benne nem is volt olyan sok), s átváltozott.
-Nocsak, te ilyenre is képes vagy?- kérdezte kissé gúnyosan Naraku, de Rheia nem válaszolt csak támadott, nagyapjától örökölt erejét már teljesen uralta, a kék fény kezdett átváltozni, pirossá, ami azt jelenttette hogy Rheia már szinte teljesen szellem. Narakut hamarosan legyőzte igaz szerzett egy pár mély és súlyos sebet de ez nem érdekelte. Az utolsó csapásnál nagy por felhő keletkezett. Ekkor léptek be a többiek a terembe (igaz már tiszta romos volt) Kagome egyből odafutott Inuyashahoz ahogy a többiek is.
-Inyuasha mi történt?- kérdezték tőle a többiek, mivel Inyuasha már ébren volt.
-Rheia átváltozott szellemé, és megölte Narakut…- itt folytatta volna még, de a porfelhő eltűnt, tisztán lehetett látni két alakot az egyik a földön feküdt, a másik pedig mellette térdel.
-Kouta ne- futott oda Ayame, amikor meglátta fiát, így tett mindenki. Sesshomaru előkapta a Tensaigat, de nem látta az alvilág küldöteitt, már elkésett, nem tudta visszahozni Koutat az élők soraiba. Ayame Kouga ölében sírt, aki legszívesebben szintén sírt volna, de nem tehette, mert akkor nem tud megfelelő támaszt nyújtani szerelmének. Miroku imádkozott. Sesshomaru maga elénézett szomorúan, mert igazán megkedvelte a fiút, amit nem sok mindenki mondhat el magáról. Inyuasha Kagomét vigasztalta. Rheia Kouta felett ült de nem mozdult, még csak nem is sírt, olyan volt mint egy élő halott. Inyuasha úgy 20 perc múlva erőt vett magán és odament Rheiahoz. Közben Kagome észrevette hogy ott hevernek azok az ékkő szilánkok amik Narakunál voltak. Felvette és a többi közzé tette.
-Rheia gyere el kell látnunk a sebeidet.- mondta de a lány nem mozdult.- Rheia, gyere- ekkor már a lány vállát is meg érintette, aki felállt és szótlanul elindult haza. Vérzett, ha nem fájt volna ennyire a szíve akkor a többi seb miatt meg se tudott volna mozdulni. Lassan de ment hazafelé, a többiek csak követték, Kagome, Inyuasha és a kis Inyuasha aztán Sango a két Miroku, Miroku a kezében vitte a már alvó Meit, aztán Kouga aki ölben vitte a kisírt szemű Ayamét, utánuk ment Kirara akire rárakták Kouta holttestét, Végül ment Sesshomaru, Rin és Shippo. Így mentek egy pár óráig, de ekkor megszólalt Inuyasha.
-Itt letáborozunk.- mondta de amikor látta hogy lánya nem áll meg utána futott.
-Rheia hova mész?- De a lány nem szólalt meg , csak ment tovább.
Inyuasha ment volna utána, de valaki megfogta a kezét, Kagome volt az.
-Várj, most jobb lesz ha egy kicsit egyedül hagyjuk.-
-Rendben- bólintott majd még lánya után nézett aki most tűnt el a fák között.
Sesshomaru hozott tűzifát, tüzet gyújtottak. Hideg éjszaka volt. A kis Inuyasha Kagome ölében aludt, Kagome pedig Inyuasha karjai között. Inuyasha nem aludt. Mindenki más aludt hasonló módon. Kouta testét a közelben tették le, letakarva.
Inyuasha minden kis neszre oda kapta a fejét remélve hogy lánya az, de nem ő volt. Végül őt is elnyomta az álom.
Rheia még mindig csak ment és ment, nem állt meg egy percre sem. Másnap délutánra a kúthoz ért beleugrott, és a házuk felé vette az irányt bement, s szembe találta , magát nagyanyjával.
-Jézusom kicsim mi történt?- kérdezte az asszony.- Anyádék jól vannak?- kérdezte ijedten
-Nekik nincs semmi bajuk- azzal lendülettel bement a fürdőszobába, engedett magának vizet belemerült. A sebeit iszonyatosan csípte, de nem törődött, vele a lelki sebei sokkal mélyebbek és súlyosabbak voltak. Behunyta a szemét, ami kész felüdülés volt szemeink.
Mikor a víz már kihűlt, kimászott a kádból, bement a szobájába felvette a hálóingét, lefeküdt az ágyába, és zenét hallgatott, egész éjszaka, és másnap is.
-Sziasztok- köszöntötte Inuyashaékat Kaede anyó, de csak ekkor látta hogy milyen szomorúak.- Mi történt?
-Naraku meghalt, és a fia és Kouta is,- de az utóbbit csak halkan mondta Inyuasha.
-Értem, hogy vagytok?- kérdezte tőlük.
-Mi jól.- válaszolt Kagome,- Rheia a házunkban van?- kérdezte gyorsan mert már nagyon aggódott.
-Nem tudom én nem találkoztam vele.-
-Megyek megnézem,- mondta Kagome,- ti pedig addig temessétek el Koutat. – mondta majd házuk felé vette az irányt mikor belépett az ajtón minden üres volt.
-Rheia, itt vagy?- kérdezte mindig mikor belépett az ajtókon.
,, Nincs itt, akkor hol lehet? Megnézem a másik világban, hátha oda ment.”- majd el is indult, gyorsan kimászott a kútból és szaladt be a házba.
-Szia anya. Rheia itt van? – kérdezte gyorsan
-Igen kicsim fent van a szobájában, de mi történt, ne mondott semmit, csak elment lefürdött be a szobájába, lefeküdt és azóta nem jött ki.
-Megölte Narakut , de sajnos Narakunak előbb sikerült végeznie Koutaval. Sesshomaru meg sajnos nem sikerült feltámasztania. Most felmegyek beszélek vele.
-Rendben- mondta majd letörölt pár könnycseppet a szeméről.
-Rheia bejöhetek?- kérdezte Kagome az ajtón át, majd mivel nem kapott válasz belépet.
-Kicsim örülök hogy jól vagy, már mint testileg.- mondta majd leült lánya mellé aki a befelé fordulva hallgatta a zenét.- figyelj tudom, hogy nem lehet könnyű neked, de jobb lenne ha most felöltöznél és eljönnél velem Kouta temetésére.- majd egy kisszünetet tartott, de nem volt semmi reakció- … Nem tudom hogy mit érezhetsz, nekem nem volt másom apád előtt, de hidd el hogy miatta sokszor szenvedtem, mert azt hittem hogy elveszítettem. Nem tudom, hogy most mit kéne csinálnom, de te döntesz. Engem megtalálsz a másik világban. Koutat a kedvenc helyén fogjuk eltemetni.- mondta majd távozott a szobából, de Rheia még mindig csak az ágyon feküdt és nem mozdult.
Mikor Kagome visszaért, úgy döntöttek várnak 10 percet és ha addig nem jönn Rheia eltemetik Koutat. A 10 percben nem jelent meg, így elindultak egy erdőbe, amiből egy idő múlva egy tisztásra értek, és egy szakadékhoz, ez volt Kouta kedvenc helye, az ottani egyik fa tövében temették el. Miroku tartotta a szertartást, gyönyörű temetés volt.
Mindenki haza ment. A kis Inuyashát egy ideig Miokuéknál hagyják, ők pedig átmennek Rheiahoz. Épp búcsúzkodtak
-Inyuasha remélem, Rheia jobban lesz.- mondta Kouga
-Én is-
-Inuyasha- szólt oda Ayame.
-Igen?-
-Ezt szeretném ha elvinnéd Rheianak.- mondta majd elővett egy nyakláncot- anyámé volt, én pedig Koutanak adtam, de ő azt mondta hogy majd annak adjam oda akit a szíve választott, én úgy gondolom hogy ez a valaki Rheia, sőt már régóta sejtettem, de csak esküvőjükön akartam oda adni, de ez már nem lehetséges,- mondta majd folytatta- kérlek odaadnád akkor neki?-
-Nem majd te odaadod ha visszajön, -mondta Inyuasha.
-Én nem hiszem hogy vissza szeretne jönni ide, túl sok a szomorú emlék.- mondta majd Inyuasha kezébe nyomta a láncot.
-Oké odaadom neki.-
Majd átmentek a másik világba.
Inuyasha felment a lányához.
-Rheia, hoztam neked valamit… ezt a nyakláncot Ayame adta- majd elmesélte neki hogy miért is adja neki oda Ayame- Ide leteszem az asztalodra. 30 perc múlva vacsora jó lenne ha lejönnél enni, már pár napja nem ettél, ha jól sejtem.
-Szeretlek, -majd egy puszit nyomot az arcára, és ment ki de mikor kinyitotta az ajtót Rheia megszólalt.
-Én is- Inyuasha erre mosolygott egyet és kiment.
Így telt el a nyári szünet utolsó hetei. Rheia már néha lement enni, meg néha kiment sétálni, de még így se beszélt sokat. A kút közelébe se ment. 2 hét után a kis Inuyasha is visszatért.
Hamarosan elkezdődött az Iskola. Rheia rengeteget fogyott, és elég rosszul nézet ki, de még így is jobban mint pár hete.
-Gyerekek új diák jött az osztályunkba fogadjátok szertettel.- mondta a tanár majd intett a lánynak hogy mutatkozzon be.-
-Sziasztok a nevem Gayame, nem rég költöztem ide.- mondta majd úgy döntött leül. Rheia melletti pad pont üres volt, így oda ült.
-Gyerekek elmondanék egy-két dolgot az évvel kapcsolatban…- majd mondta mondta a tanár.
-Szia és Gayame vagyok, téged hogy hívna?-
-Rheia-
-Örülök hogy megismertelek-
-Én is , de szerintem rossz emberrel kezdtél barátkozni, én vagyok az osztály úgy mond kakukk tojása.- mondta majd egy kis erőltetett mosolyt vágott hozzá.
-Én is mindig az voltam- mosolyogta a lány.- Te mért vagy az.?-
-Hát én inkább otthon vagyok és segítek a szüleimnek, nem nagyon veszek részt az iskolai rendezvények, de azt hiszem az mostantól megváltozik.- mondta majd eltűnt az a kis erőltetett mosoly is az arcáról.
-Szabad megkérdeznem hogy miért?-
-Majd máskor mesélem el inkább ha nem gond?- mondta szomorúan
-Nem persze hogy nem.- mondta, és látta hogy valami nagyon bántja a lányt, és hogy már sokat szenvedet.
XII. fejezet.
-Szia Kagome.- köszöntötte Inuyasha szerelmét.
-Szia-
-Hát a többiek?-
-Anya és nagypapa elutaztak egy üdülőbe, ott töltenek egy pár hetet, Souta egyetemen, Inyuasha fent és Rheia pedig az Iskolában.- majd itt abba hagyta és Inyuasha arcát fürgészte amin tisztán lehetett látni hogy valami gond van- Mi történt?-
-Rheia hogy van?- kérdezte gyorsan, hogy elterelje a témát.
-Jól, bár mióta Kouta meghalt nem sírt, ami aggaszt egy kicsit, de te ne tereld el a témát.- mondta majd felállt hogy hozzon valamit enni Inuyashanak.
-Naraku él.- ezekre a szavakra Kagome elejtette a tányérját.
Csak Inyuasha járt át a másik világba, Kagoméék itt maradta. Rheia nem akar vissza menni a középkori Japánba, mikor ő is otthon van meg se említik a témát, mintha nem is létezne az a világ ahol felnőtt..
-Mit mondtál?- kérdezte Kagome ijedten.
-Jól hallottad, Naraku él.-
-Jézusom, de honnan tudjátok?-
-Kohaku ismét megjelent Naraku irányítása alatt, és Miroku kezén újra megjelent a lyuk, és tegnap előtt maga Naraku jött el, igaz csak egy báb volt, de Naraku újra él.- majd egy kis idő után folytatta- Még mindig Rheianál van az Ékkő?-
-Igen mindig a nyakában lóg ahogy a másik nyaklánc is amit Ayamétől kapott- mondta
-Oké.-
-De miért?-
-Csak érdekelt.-
-Aha-
-Szerinted elmondjuk neki hogy Naraku él.-
-Hát a kedve az már így is pocsék, szerintem megpróbálhatjuk, nem soká haza ér.-
20 perccel később
-Anya megjöttem- mondta mosolygósan Rheia, ekkor látta meg apját- Szia apa, hát te is itt vagy.- majd mindkettőjük arcára nyomott két gyors puszit.
-Szia a kicsim, látom jó kedved van.-
-Igen, meg ismerkedtem valakivel. Új az iskolában, Gayame-nak hívják, nagyon kedves lány.- mondta majd evett egy falatot.- történt valami, hogy ilyen rossz kedvetek van?-
-Nem nincs , csak egy kicsit fáradt vagyok, és aggódtunk miattad, de látom hogy már jól vagy- mondta Inyuasha egy kis mosollyal az arcán.
-Akkor jó én most elmegyek lefürdök, aztán körbe vezettem Gayamét a városban, persze csak ha elengedte.-
-Persze menjél csak, de nem gondolod hogy előtte beszélnünk kéne valamiről?- kérdezte Inyuasha.
-De, és én is felakartam hozni. gondolom a középkori Japánra gondolsz, nos ami engem illet én nem nagyon szeretnék ott élni, túl sok emlékem van onnan Koutaról, és nem is tudom… még egy kicsit semmi féle képen nem megyek át. Persze majd a többieket, meg fogom látogatni, de még egy ideig nem leszek képes átmenni. Remélem megértitek.- mondta
-Persze- mondta Kagome majd folyatta- de te nem fogsz elkésni.
-De na akkor gyorsan lefürdök aztán, megyek mert nem akarom megvárakoztatni Gayamét, majd indult volna fe, de még gyorsan visszafordult.- Apa?-
-Igen?-
-Meddig maradsz itthon?-
-Ma még átmegyek pár percre , viszek valamit Sangonak, de utána egy ideig itthon leszek miért?-
-Csak mert nem soká lesz egy előadás, és úgy döntöttem hogy én is szerepelni szeretnék benne- mondta vidáman a lány- és szeretném ha eljönnétek megnézni.-
-Persze hogy elmegyünk- mondta Kagome vidáman- és melyik darabot adjátok elő?-
-Hát ezt a darabot az osztályom csinálja és még nem döntöttünk, de nagy valószínűséggel egy musicalt adunk elő. A tanárunk azt szeretné hagy egy komoly irodalmi műt vinnénk fel színpadra, musical formában, az osztály három negyede, egy történelmi eseményt akar előadni, de majd holnap többet tudok mondani, de most sietek.- majd felrohant a fürdőbe.
Gyorsan lefürdött felöltözött és rohant is, még így is késett egy kicsit a találkozóról.
-Gayame, szia. Bocs hogy késtem, meg kellett beszélnem valamit a szüleimmel.-
-Semmi gond, én is csak pár perce értem ide.- mondta mosolyogva.
-Nos akkor kezdhetjük a városnézést?-
-Hát … ami azt illeti, nem ülnénk be egy kávézóba, beszélgetni, ahhoz most nagyobb kedvem lenne.- mondta majd egy közeli kávézóhoz vette az irányt.
-Rendben, nekem is megfelel.- mondta Rheia majd követte újdonsült barátnőjét.
A kávézóban.
-Mesélj magadról valamit.- kezdte Gayame
-Hát mit is mondjak, nagy családom van. Apámat Inuyashanak, anyámat Kagoménak hívják. Van egy öcsém akit szintén Inuyashanak hívnak, de mindenki csak úgy hívja hogy Inu. Van egy nagybátyám Sesshomaru, iga ő elég messze lakik. És anyám régi házában lakunk. Ott van egy szentély, a csontok kútja, és ott van az ezer éves fa. Rengeteg barátunk van akik már a családba számítanak, ilyen például Sango a férje Miroku, és a fiuk, vagy Rin aki úgymond Sesshomaru örökbefogadott lánya, és ott van Kouga, Ayame és a gyerekeik… a gyerekük.- mondta majd itt egy kicsit elszomorodott.
-Valami baj van?- kérdezte Gayame mikor látta hogy Rheia fal fehér lett.
-Igen, Kougaéknak van egy lányuk Mei, de volt egy fiúk is aki velem egy idős volt, Kouta… Nagyon szerettem és ő is engem, már mindenki az esküvőt tervezte, de kb. egy hónapja meghalt.- mondta majd maga elé nézet.
-Sajnálom, nem akartalak felzaklatni-
-Semmi gond- majd elkezdte birizgálni a nyakláncát.- Ezt a nyakláncot Ayamétől kaptam, Kouta halála óta nem találkoztam vele. Ezt is apámmal küldte el, még csak meg se köszöntem neki.- majd itt egy kis mosolyt ejtet, de ez is csak afféle erőltetett mosoly volt.
-Értem, nagyon szép, és mi az a másik.-
-Ez egy családi örökség anyáról leányra száll, igaz anyám még él, aminek nagyon örülök, de úgy döntött hogy már most odaadja nekem.-
-Nagyon szép, nekem is van egy hasonló- majd egy fekete nyakláncra mutatott.
-Jól néz ki- mosolyogtak,- egy jó ideig beszélgettek, lassan már 11- re járt az idő, így úgy döntöttek, hogy haza mennek, mivel másnap iskola. Rheia haza ért gyorsan megfürdött és lefeküdt
Ez történ a középkori Japánban míg Rheia Gayaméval beszélgetett.
-Szia Inyuasha- köszöntötte őt Sango
-Sziasztok, Sango ezt Kagome küldi, valami kaja amit jó ha eszel, nem tudom pontosan mi ez ő azt mondta hogy te tudni fogod.-
-Oh igen köszönöm.- majd bement a házba eltette a csomagot, majd ismét kijött Inuyashaékhoz.
-Mond csak mit szóltak Kagoméék ahhoz hogy Naraku még mindig él?- kérdezte Miroku közben megérkezett Kouga, Ayame, Rin és Sesshomaru.
-Hát Kagome egy kicsit megijedt, és Rheia pedig nem tud róla.-
-De miért nem mondtad el neki?- kérdezte Kouga.
-Mikor haza értem nem volt még otthon iskolába volt. Kagome mondta hogy azóta nem mosolygott és nem sírt. De mikor hazaért mosolygott, mert megismerkedet egy új osztálytársával, most is vele van, úgy tűnik hogy új barátnőre lelt. Aminek örülök, Kagoméval nem volt szívünk elmondani neki, most még nem.-
-Értem, a helyedben én se mondtam volna el- mondta Ayame.- az ékkő még nála van?-
-Igen le se vesz a nyakából és azt sem amit tőled kapott.- mondta Inyuasha- De nekem most mennem kell, megígértem Kagoménak hogy sietek.
-Oké, de várj még egy percet- mondta Kouga
-Igen?-
-Mikor költöztök vissza?-
-Nem tudom. Rheia még nincs felkészülve arra hogy vissza jöjjön.-
-Értem, mond meg neki hogy üdvözöljük-
-Átadom, sziasztok,- majd haza ment.
Az elkövetkező év így telt, Inyuasha átjárt a középkori Japánba ahogy Kagome és a kis Inu is de sose egy időben, hogy valaki mindig legyen Rheiaval. Rheia rendesen iskolába jár minden iskolai feladatban kiveszi a részét, lassan ő lett az új iskolai sztár. Aktív tagja lett a közösségnek ahogy a barátnője Gayame is. Rengeteg dologban hasonlítottak, de még maga Rheia se tudta hogy mennyire.
XIII. fejezet.
-Rheia telefon.- kiabált fel a lányának Kagome.
-Oké. Kösz.- kiabált le Rheia
-Nem értem, ma szinte egész nap a telefonon lógott egyszer ez máskor az hívja.- mondta Inyuasha
-Legalább elfoglalja magát, most hogy már nem jár át olyan mint egy normális diáklány.- mondta Kagome, egy kicsit szomorkásan.
-Az igaz.- mondta Inyuasha- szóval ha nem esel bele a kútba neked is ilyen életed lehetet volna?-
-Talán. Miért?-
-Sajnálod hogy másként alakult?-
-Nem hogy kérdezhetsz ilyet?-
-Nem tudom.- mondta Inyuasha majd szégyellve magát maga elé nézet. majd Kagome oda ment Inuyashahoz és a szemébe nézet.
-Veled vagyok, szeretjük egymást, van két szép egészséges gyerekünk, és remek barátaink, ennél jobbat el se tudnák képzelni.- mosolyogta Kagome, Inuyasha pedig egyből megcsókolta.
-Szeretlek-
-Én is-
-Szia itt Gayame-
-Szia. Mi újság?-
-Semmi különös, csak azt szeretném megkérdezni hogy tudnál- e nekem segíteni, az algebrában?-
-Persze gyere át.-
-Oké és kösz akkor nem soká ott vagyok.-
-Rendben, szia.- mondta Rheia majd lesietett szüleihez.
-Anya-
-Igen?-
-Remélem nem gond Gayame nem soká itt lesz segítek neki az algebrában.-
-Oké-
-Te hova pakolsz?-
-Viszek át egy két dolgot a kis Sangonak.- (ő Sango és Miroku lánya)
-Oh, oké üdvözlöm őket.-
-Rendben átadom.- majd Rheia felment a szobájában, Gayaméval egész éjjel matekoztak.
Másnap az Iskolában (történelem óra előtt)
-Kösz Rheia a segítséget nélküled tuti nem sikerülhetett volna.-
-Oh semmiség. Örülök hogy nem volt hiába az éjszakai tanulás- ezen nevetek egy kicsit majd megjött a tanár.
-Sziasztok gyerekek.- mondta kissé kómásan.
-Most olyan fura nem?- kérdezte egyik osztálytársa Rheiat.
-De-
-Most egy kicsit vissza megyünk a középkori Japán történelméhez, de inkább annak mondáihoz.- ezen mindenki meglepődött, mert a tanár általában csak az unalmas tényeket meséli el, de most mesélni akar a középkori Japán azon formájáról amiről szinte mindenki azt hisz hogy mese. Aztán elkezdte mondani hogy egyesek szerint éltek démonok és emberek akkor.
-Úgy 500 évvel ezelőtt élt egy nagy hatalmú hanyou. Ki tudja mi az a hanyou?-
-Olyan aki félig démon és félig ember- válaszolt Rheia-
-Igen pontosan, hallottál már erről a mondáról?-
-Attól függ hogy hívják azt a hanyout-
-Ezt a gonosz hanyout Narakunak hívták- erre a névre Rheia vére megfagyott az ereiben- ahogy látom hallottál. El akarod mesélni?-
-Nem, mondja csak.-
-Rendben, ez a lény születésétől fogva ember volt egy bandita, de súlyosan megsérült, még járni sem tudott, egy nagyhatalmú miko vagy más néven papnő gondozta Onigumot, ez volt az emberi neve. A papnőt Kikyonak hívták. Onigumo beleszeretett Kikyoba, és hogy újra járni tudjon eladta a lelkét a démonoknak így született meg Naraku.
Kikyo, nem csak egy egyszerű papnő hanem a szent ékkő őrzője volt. Ám Kikyo is szerelmes lett egy Inuyasha nevű hanyouba, és a fiú is belé. Naraku csapdába csalta őket…. -majd mondta mondta tovább a történetet, mind igaz volt. Ekkor elérkezett egy különös ponthoz a jelenhez.- Nos Inyuasha és Kagome lánya élte tovább az életét, mintha mise történt volna. Vagyis inkább mintha normális ember lenne. Ám egy év eltelte után úgy döntött vissza megy a középkori japánba.- mondta a tanár.
-Miért döntött úgy, hisz ahogy mesélt róla csodálatos élete volt nem?- kérdezte az egyik diák.
-Mert rájött hogyan támaszthatja fel szerelmét.- mondta a tanár.
-Hogyan tudo..tudta?- kérdezte Rheia
-Arról nem tudok, erről a mondáról csak ennyit lehet tudni.- mondta a tanár, majd kicsöngettek, mindenki ment ki csak Rheia maradt a helyén, még mindig ledöbbenve.
-Rheia nem jössz?- kérdezte barátnőjét Gayame.
-De persze.- mondta.
Rheia sietet haza, miután elvált barátnőjétől futott ahogy csak a lába bírta.
-Anya!!!- kiabálta Rheia
-Mi az mi történt?- kérdezte ijedten
-Vissza megyek.- mondta határozottan. – Hol van apa?
-A középkorban.. de hogy hogy ilyen hirtelen?- majd Rheia elmesélte, mit halott az órán.
-De ne higgy el mindent amit mondanak az ilyen mondákról, egy csomó úgy ahogy van kitaláció, de van olyan amihez hozzá költenek, ne ringasd magad hiú reményekbe.-
-Anya legalább hagy próbáljam meg.- kérlelte anyját.
-De Ayaméékat ne vonjuk bele, ne kelljen nekik is csalódniuk.- mondta Kagome
-Oké de akkor mit mondunk hova megyünk?-
-Majd azt mondjuk hogy egy családi vakációra holnapután úgyis kezdődik a nyári iskola, betelefonálok hogy beteg lettél te addig pakolj össze.-
-Oké, és kösz – majd felrohant a szobába elpakolt pár holmit és futott is le.
-Indulhatunk?- kérdezte Kagome.
-Persze, csak felhívom Gayamét.-
-Rendben- Rheia gyorsan betárcsázta a számot.
-Szia Gayame itt Rheia.-
-Hello. Mi újság?-
-Nos, most elmegyek egy ideig, holnap suliba se leszek ha azt mondják beteg vagyok akkor ne lepődj meg, csak anya ezt a kifogást találta ki, mert most elutazunk egy ideig apával és anyával, de ha vissza jövünk akkor szólok.-
-Oké. Hova utaztok?-
-Nem messze de most mennem kell szia.- majd letette a kagylót, és indultak anyjával át a középkori japánban.
-Inuyasha ne mozogj, így nem tudom ellátni a sebedet- mondta Sango.
-Jól van na., de segítenem kell a többieknek.- mondta egy fának támaszkodva, miközben a Sesshomaru, Kouga és Miroku Naraku egyik bábjával küzdtek, ami kb. olyan erős volt mint az igazi. Hamarosan Kouga és Miroku is a földre került. Már csak Sesshomaru küzdött, ám Naraku neki lökte egy fához, a végső csapásra készült, a kardját bele akarta döfni Sesshomaruba, de azt egy másik kard hárította.
-Rheia örülök hogy újra látlak- mondta Naraku gúnyosan, mikor meglátta, ki a kard gazdája.
-Én kevésbé - majd egy mozdulattal megölte az újabb bábot (mivel már teljesen uralta az erejét). –na jó és most magyarázzátok el nekem hogy miért nem szóltatok, mikor ez a szemét újra feltűnt?- kérdezte miközben felhúzta nagybátyját.
-Mert…- próbálta menteni a menthetőt Kagome, de nem jutott eszébe semmi.
-Áh, szóval már mindenki tudta csak én nem. Akkor azt mondjátok meg mikor tűnt fel?-
-Kb. 9 hónapja- mondta Inyuasha miközben próbált felállni, ami egy kis segítséggel (Kagome, és Sango) sikerült is.
-Értem-
-De ti mit kerestek itt?- kérdezte Sesshomaru
-Gondoltam meglátogatlak titeket, és ahogy elnézzem, jól tettem- majd odament apjához a karján lévő sebre tette kezét ami kék fény után, teljesen meggyógyult.
-Ezt meg hogy csináltad?- kérdezte Sango.
-Sok energiával, úgy használtam mint a másikat, csak ezt másik célra fordítottam.- mondta mosolyogva.
-Aha- nyugtázta azt Inuyasha, bár Rheia jól tudta hogy nem értenek semmit, de nem is érdekelte.
Szép sorban mindenki sebét begyógyította. Majd haza mentek
-Inut hol hagytátok?- kérdezte Miroku
-Otthon maradt nagymamával.- mondta Rheia.
-Aha, és te meddig maradsz?-
-Otthon holnapig, a középkorban pedig addig, amíg Naraku meg nem hal.- mondta határozottan.- holnap reggel indulok.-
-Mi az hogy te indulsz?- kérdezte Inyuasha
-Úgy hogy megyek megkeresem Narakut, aztán kinyírom, aztán hazamegyek, találkozom Gayaméval, és elmesélek neki egy kitalált storyt, hogy miért léptem le olyan hirtelen.-
-Nem mész egyedül arról ne is álmodj.-
-De igen is egyedül megyek, nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy bárkit is elviszek magammal, és ha már itt tartunk, menjetek át a másik világba mindannyian.-
-Rheia…- kezdte magát felhúzni Inuyasha.
-Semmi Rheia, semmi de. Egyedül megyek és kész akár tetszik akár nem.- mondta Rheia. Majd ment előre. Inuyasha vitatkozott volna tovább, de Kagome, mutatta hogy ne tegye. Így az út további részében csendben ballagtak haza, na jó majdnem csendben, mert Rheia Sangot kérdezgette a kicsiről és a többiekről. Mindenki haza ment lefeküdt. Rheia felment a szobájába, ami úgy nézet ki mint mikor utoljára itt járt. Még a matrac is lent volt a földön össze csavarva amit Kouta aludt volna, ha nem Rheia mellett aludt volna.
Rheia úgy döntött hogy nem gondol a múltra, inkább lefeküdt aludni. Másnap mikorra felkelt már a kész reggeli várta. Mikor befejezte a reggelit, megköszönte felment a szobájába, felkötötte magára a kardját, egy kis háti táskába el tett egy két ruhát, felkapta az íját és a nyilait, majd ment le. Csodálta hogy szülei nincsenek a nappaliban azt hitte hogy majd megpróbálják lebeszélni róla, hogy egyedül menjen.
,,Na mindegy így legalább könnyebb lesz elhúznom.”
Majd kiment a házból és szembe találta magát mindenkivel. Ott volt előtte apja, anyja, Miroku, Sango, Ayame, Kouga és Sesshomaru.
-Rheia döntöttünk, Mi mindannyian veled megyünk, kivéve Sangot, aki a gyerekekre vigyázz. És ha azt mondod nem akkor is veled megyünk.- mondta Kagome
-Hhhuu, .. jól van gyertek de amikor azt mondom hogy menjetek hátrébb, nem csak két lépésre gondoltam hanem kb. 30 méterre. Akkor indulhatunk?-
-Igen- mondta Inyuasha elégedetten.
-Szóval, te vagy Rheia. Nyamvadt egy példány vagy.- mondta egy hang.
-Ki vagy lépj elő- mondta Rheia mikor elővette a kardját.
-Igazad van nagyon bunkó tudok lenni. A Nevem Sayera, és egyben a te végzeted.- majd Rheiara támadott, a kardjaikkal küzdenek, Sayeranak egy sima kardja volt, legalábbis az elején ezt hitték, mert Sayera uralta a tűzet, és hirtelen a kardja körül is lángcsóva jelent meg. Rheia egy kicsit meglepődött, de még megtudta akadályozni azt hogy eltalálja őt.
-Látom a kardod bírja a meleget, de te bírod, majd megnövelte a csóvát, amit Rheiat hátra lökte.
-Rheia jól vagy?- Inuyasha miközben segített felállni lányának.
-Igen persze, de menjetek hátrébb.- mondta Rheia
-Oké.- majd mindannyian arrább mentek, igaz csak odáig ahonnan még jól látták.
-Mi az kicsike azt hiszed hogy legyőzhetsz engem?- majd maga felemelte maga mellet a kezeit, és ezzel egy időben több nagyobb méretű kő emelkedett, majd egy irányzott mozdulattal Rheia felé küldte őket. Sikeresen ugrót el előlük ám egyszer elveszette az egyen súlyát, és elesett épp egy jó nagy darab kő közeledett felé, amikor valaki odaugrott, és elrántott. Rheia sajnos eszméletét vesztette. Mindenki felé sietet. Kivéve persze megmentőjét aki Sayera-val kezdett el harcolni.
XIV. fejezet.
Rheia mikor felébredt szörnyen fájt a feje, egy alakot látott meg maga előtt. Felismerte, de nem hitt a szemének. Mivel a szaga teljesen más volt.
-Gayame?- kérdezte mikor felült.
-Igen. Jól vagy?- kérdezte a lány.
-Igen, de te…-
-Igen félig szellem vagyok-
-De miért hazudtál nekem?- pattant fel, ekkor érkeztek oda szülei és a többiek.
-Mert csak így segíthettem neked, csak így tudtalak rávenni hogy vissza gyere ebbe a világba.-
-Szóval amit a tanár mondott…-
-Igen, sajnálom én vettem rá egy kis bűbájjal.-
-Tudod, te hogy…-
-Igen, és sajnálom, de csak így jöttél vissza.- erre a mondatra Rheia szemében a szomorúságot, és a zavarodottságot felváltotta a düh.
-De honnan vetted hogy vissza kell jönnöm? Egyáltalán mennyit tudsz te rólam? És ki vagy te igazából?-
-Rendben elmondom az egészet , de ez egy kicsit hosszú lesz.-
-Nem baj ráérünk- mondta Rheia, majd ezt megerősítve leült, majd Gayame, és a többiek is.
-Valójában én egy Farkas szellem vagyok, keletről. Kalandos életem ott kezdődött, hogy száműztek a falkámból. Egy családi perpatvar tört ki, aminek vérontás lett a vége, engem száműztek, anyámat megölték, apámmal meg nem is tudom, mi történt, de nem sok az esélye annak, hogy még életben van. Engem amúgy sem kedveltek, mivel félig voltam csak szellem. Onnantól vándoroltam, közben fiam is született, akinek az apja egy ember volt, nem messze tőlünk egy faluban élt. A fiamat megölte egy démon, akit most követek. Tönkre tette az életem... Amikor ide értem, azt hittem, hogy az ő erejét éreztem, de kiderült, hogy Narakuét éreztem, s ekkor döntöttem úgy, hogy segítek. A kő, amit a nyakamban látsz, pedig egy felettébb veszélyes kő, akinek az őrzője lettem. Képes magában tartani a halott szellemek erejét, amit át adhat bárkinek, ezért felettébb veszélyes. Ezért nem adom senkinek a kezébe, s kötelességem az életem árán is megvédeni a követ. Kiskoromban derült ki, hogy az őrzője vagyok, amikor a torony, ahol a kő volt, kiemelkedett előttem, túl közel kerültem a kőhöz, és eggyé olvadtam vele. Anyám mentette meg az életem. Szerencsémre nincs olyan híre a kőnek, mint a Szent Ékkőnek, ezért sem tud Naraku róla, különben nem érdekelné a Szent Ékkő. Elhatároztam, hogy segítek nektek, s így is lesz, akár tetszik nektek, akár nem. A kő segítségével tudok átmenni a középkori Japánból a jelenkori Japánba, s ha kell, védőburkot fonok aköré, ami fontos, s mástól meg szeretném óvni.
-És mi a kő története?
-A kő története nagyon régre visszanyúlik. Akkorra, amikor szellemek uralták a világot, és az emberek még csak kevesen voltak, s értették a farkasok szavát, és a madarak dalát. Egy erős szellem uralkodni akart minden felett, és még nagyobb erőre akart szert tenni, ami nem volt könnyű. Ezért megalkotta ezt a követ. Nagy fantáziával rendelkezett, mivel Halál Kövének nevezte el. Legyőzhetetlen volt, senki sem akart az útjába állni. A titka az volt, hogy nem is a saját erejét használta fel, hanem a kő összegyűjtötte a halott szellemek erejét, s egyé olvadt a kővel. A fentiek persze nem örültek annak, hogy hatalmas hatalomra tett szert, és mindenkit elpusztít, aki az útjába kerül, így leküldtek valakit, aki tulajdonképp a másolata volt a szellemnek. Őt el tudta pusztítani, de a követ nem. El kellett rejteni a követ valahogy, végül egy toronyba rejtették, és kijelöltek a szellemek közül egy őrzőt. Az őrző feladata volt, hogy mindenáron megvédje a követ, még élete árán is. Amikor ez az őrző meghalt, új lépett a helyébe, aki amíg el nem éri a tíz éves kort, a kő a toronyban pihen. Onnantól vagy magánál hordja, ahogy én teszem, vagy a torony közelében marad. S ha lehet, kérlek, ne hangoztasd, milyen kő van a nyakamban. (Ja itt megjegyezném hogy Gayame igazából 20 éves - szerző)
-Oké.- mondta Rheia- de eddig miért nem mondtad el hogy ki vagy , ha tudtad jól hogy én ki vagyok?-
-Mondom, másképp, nem tudtalak rávenni hogy vissza gyere-
-De ha egyszerűen mondod hogy Naraku él-
-Nem hiszem-
-De ez akkor is… miért hitetted el velem…???- kérdezte csalódottam.- Mást nem tudtál volna kitalálni?-
-Ti miről beszéltek?- kérdezte Inyuasha, aki szinte semmit nem értett az utolsó két mondatból, de Rheia nem is törődött vele.
- Azt hittem barátnők vagyunk.- mondta Rheia
-Azok is vagyunk.- mondta Gayame.- mondom igazán sajnálom, de mást nem tudta ilyen rövid idő alatt kitalálni.-
-Ezt hogy érted?-
-Sayera.-
-De tényleg mi történt?-
-Sikerült jól megsebesítenem, de nagyon szívós.-
-Naraku újabb Inkarnációja.- mondta Miroku.
-Értem.- mondta Rheia majd karjára tekintet. Fölé tette másik kezét és begyógyította, majd megkérdezte: - Megsérült valaki?-
-Nem, de akkor sem szabadna pazarolnod az erőd.- mondta Gayame
-Ne oktass ki, tudom mit csinálok, és máskor ne avatkozz be a harcomba- mondta Rheia.
-Oké- mondta Gayame.
-Én azt Javaslom hogy induljunk holnap.- mondta Miroku.
-Rendben, most már úgysincs mért siessek.- mondta Rheia majd a ház felé vette az irányt.- Gyere Gayame, ma a szobámba alszol. Rendben?-
-Persze,- majd felmentek a szobába. Majd lementek megvacsoráztak, igaz elég csendesek voltak. Majd vacsora után mindenki szándékozott visszatérni, kivéve Rheiat
-Elmegyek sétálni, nem tudom mikor jövök.- mondta majd kilépett az ajtón.
-Rendben- mondta Inyuasha
-Nem felelőtlenség elengedni egyedül?-
-Tud vigyázni magára.- majd mindenki nyugovóra tért.
Rheia az erdőben sétált, gondolkodott, nem is nézte merre megy, míg egyszerre csak ismerős környékre ért, ott állt Kouta sírja mellet, letérdelt a sír mellé, de nem sírt még mindig, nem.
Nem volt képes, rá mert azzal elfogadja hogy Kouta nincs többé, de ő ezt nem akarja. Egész éjjel ott ült, és vissza emlékezet mindenre, mikor kiskorukba, játék révén, verekedtek, vagy majd mikor idősebb korukban együtt gyakoroltak, majd mentek el démonokat ölni, és mikor egymásba szerettek, az első csók, és aztán az a szörnyű nap, amire Rheia mérgesen gondolt vissza.
-Valahogy visszahozlak.- majd egy kis mosollyal az arcán felállt. És vissza indult.
Mikor vissza ért már szülei és Gayame reggeliztek.
-Szia Rheia. Hol voltál?- kérdezte barátnőjét Gayame
-Kouta sírjánál.- mondta, majd leült döbben apja mellé- mi a reggeli?- kérdezte mintha mise történt volna.
-Rántotta, megyek hozok neked.- mondta majd ki sietett a konyhába.
-Jól vagy?- kérdezte Inyuasha
-Persze, jól vagyok, csak furcsa újra itthon.- mondta egy kis erőltetett mosollyal.
-Akkor jó- mondta, bár nem volt meggyőződve arról, hogy lánya így érez.
-Mikor indulunk?- kérdezte Gayame.
-Mihelyt mindenki készen lesz.- mondta Rheia a ,,bő” választ.
-Értem.-
Dél fele elindultak az ismeretlennek. Rheiat követték, aki elől, ment, ment és ment.
Gondolataiba volt elmerülve.
-Kagome, mi baja Rheianak?- kérdezte Ayame, óvatosan, nehogy meghallja.
-Nem tudom, egész éjjel Kouta sírjánál volt.- mondta Kagome.
Már 2 és fél hónapja járták a tájat míg végül megtalálták Narakut vagy inkább ő rájuk… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
