Kagome és Sango szörnyek között csörtetett a harctérre. Miroku és Inuyasha Narakuval harcolt. Őket akarták beérni. De ez nem ment olyan könnyen. Hiába minden. A szörnyek csak jönnek és jönnek az útjukba… Sango még könnyebben halad, de Kagome rá egyszerre tíz- tizenöt szörny jut. Minden fegyverével harcol. A nyilaival, a porlasztó érintésével. Pajzsot húz. De az ellenség annyian van. Hogy minden egyes megölt szörny helyébe neki tíz jut. Ellenben Sangonak nagyon kevés ellenfele akad. De ő se tud sietni mert Kagoménak próbál segíteni. Hosszú ideig harcolnak így reménytelenül, már alaposan kifáradtak de nem adják fel… Ekkor Sangonak támad egy ötlete.
- Kagome! Meg tudnád erősíteni a csönttörőt?- kérdezi Sango két ellenfél leütése között.
- Megpróbálhatom… De miért?- jön a válasz.
- Mirokuval már egyszer megcsináltuk… De most nincs időm elmagyarázni. Ide tudsz jönni?
- Hát… megpróbálhatok.- Kagoménak hosszú percekbe telik de valahogy odavergődik Sangohoz.- Sango egy percre fel tudod őket tartani?
- Igen- sóhajtja a lány…
Kagome behunyja a szemét és elkezd koncentrálni. A bumeráng körül lilás fény kezd el derengeni. A társnője /sango/ már épp dobná el amikor a miko megszólal:
- Ne még ne… Tudok erősebbet… Számolj el ötig
- De…
- Nincs de… Kérlek csináld!- szól Kagome kétségbeesetten.
És Sango vár. Lassan számol magába. Közben csak kitér a támadások elől. A bumeráng körül a fény hatalmasodik. És amikor elérkezik az ötödik számolás akkor szinte árad. Sango eldobja a csonttörőt és egy csapással le tudja kaszabolni az összes szörnyet. Odarohan társnőjéhez. Szegény egészen megviselt állapotban van.
- Tudsz járni?- kérdezi a démonvadász
- Persze-persze- hangzik az erőtlen felelet. Ekkor fiú kiáltást hallanak ami a közepén elhalkul. A két lány egymásra néz és fejvesztve elkezdenek rohanni a hang irányába. Elfeledkeznek minden fáradságukról. De akkor valakikbe szó szerint beleütköznek.
- Állj- állj!- szólal meg Mézesmázos hangon Kagura.- nem akarom hogy két ilyen aranyos kislány oda menjen harcolna- majd hangszinet vált. Immár fagyosan szól- először velem kell megküzdeni. - ekkor valaki meglöki az oldalát. - Meg persze Kannával- hangzik egy fáradt sóhajjal.
- Sango dobd el a csöntttörőt!- a lány ugyan nem nagyon érti társnője mit tervelt ki de szó nélkül megteszi amit mondtak neki.
- Erre számítottam…-szól Kagura- Kanna!
- Igen nővérem…- és azzal már fel is húzza a védőpajzsot. Így Kagura és Kanna a Kislány által idézett védő gömbben állnak.
- Én is...- feleli a dühtől reszketve Kagome. Már nagyon akart menni a fiúknak segíteni. Majd meglendíti a kezét oldalra és a kéz pályáját követve a pajzsban Kagura és Kanna repülnek… repülnek bizony…. egyenesen neki a legközelebbi fának. Az ütéstől mind a kettő elveszti az eszméletét.
- Ezt hogy csináltad?- kérdezi elképedve Sango
- Halvány fogalmam sincs. De most már siessünk.- és újra mintha rugóból lőtték volna ki őket rohannak. Át futnak egy pajzson Sango könnyedén, Kagoménak ez már sokkal nehezebb. Mintha ő ellene irányulna a pajzs. De kitartásával átjut. Futnak a fő harc helyszínére. Ott már mind a három csatázó alaposan ki van merülve… De a „jófiúk” a lányok jöttére új lelkesedést kapnak.
- Jól vagytok?- kérdezi Miroku
- Igen- hangzik kettő női szájból a felelet.
- Késtetek… Mi volt a baj?- kérdezi megrovóan Inuyasha
- Hát…- a Kagome Sangora néz, aztán inkább csak nyelnek egyet és Kagome úgy döntött inkább csak egy kitérőválaszt ad- feltartottak minket…
- Értem.- Hangzik Narakutól.- Bár meg kell vallanom én később számítottam rátok. Azt hittem Kagura és Kanna nagyobb akadály lesz… Na mindegy tévedtem… Akkor nekem kell megölnöm titeket.- és már egy nagyon erős csapást mért volna a lányokra amikor Kagome önkéttelenül is felhúzta a pajzsot. De sajnos mivel a lány már kimerült volt az egy kicsit gyengébb lett a kelleténél és a csapás egy része átjött. A lányok vagy tíz-tizenöt métert zuhantak hátra. A fiúk egyből odafutottak. Ki-ki a saját szerelméhez. Miroku Sangonak segített felállni. Ám Kagoménál rosszab volt a helyzett. Mivel a pajzs csak a mögötte levőket védi, ezért beállt Sango elé… ami átjött az őt találta telibe. Így félájultan volt Inuyasha karjaiban.
- Mindenki jól van?- kérdezte Miroku
- Hát…-kezdte volna Inuyasha, de Kagome a szavába vágott:
- Persze. És ti?
- Mi is megvagyunk- felelte Sango.
Naraku aki eddig csak dermedten állt csak most fogta fel mi van. De amint megvilágosodott a helyzettámadott, Kagoméra és Inuyashára,de… Eddig ismeretlen típusú Pajzs húzódott köréjük. A levegőből megszólalt egy mély női hang:
- Ennyit tudtam tenni értetek. Most már nagyon vigyázzatok…
Inuyashának valamiért nagyon ismerős volt ez a hang. És ekkor eszébe jutott kié:
- Mama- suttogta úgy hogy csak Kagome hallja. A lány kérdőn ráemelte a szemét, de Inuyasha nem szavakkal válaszolt csak bólintott. Miroku Sango még mindig megdermedve állt. Inuyasha és Kagome feltápászkodott.
- MOST MEGHALLSZ INUYASHA!- Naraku lendült először támadásba.
- Azt nem hiszem- Miroku varázslapjai kivédték a támadást.
- Köszönöm -fordult hátra a félszellem. Újra vad harc kezdődött. Kagome észre vette hogy Naraku megszorította Sangot. Senki nem tudott rajta kívül a lánynak segíteni. De ő sem mehetett oda mert azt az ellenség biztos észreveszi. Innen kellet segíteni.
„hát a porlasztó érintés most jó lenne…”gondolkozott Kagome „de nem mehetek oda… És innen megcsinálni? Még nem tudtam. De ha nem teszek semmit Sango meghal! Megpróbálom… igen… más választásom nincs.”
Letérdelt a földre és elkezdett koncentrálni. Mindenki tátott szájjal bámulta. Még Naraku is… Elvégre mi a fenét csinál ez a kis boszorkány harc közben. Majd Naraku testét hirtelen égő fájdalom járta át. A nyúlvány amivel Sangot fogva tartotta egyszerűen elporladt…
- Most meghalsz!- kiáltotta immár sokadszorra és a lányra támadt. Inuyasha és Sango látta nem érnek oda időben. Attól függetlenül Inuyasha tett arra néhány lépést. De Kagoménak sem lett baja Miroku pajzs megvédte. Köszönömre nem volt idő. A harc ment tovább. A csata alatt valahogy párokba rendeződtek. Talán azért mert most Naraku támadott folyamatosan és Inuyasháéknak kellett védekeznie. Inuyasha Kagoméval harcolt. Miroku Sango egymásnak vetve hátát védekezett. Ekkor Naraku támadása szétválasztotta Inuyasháékat. Utána a félszellemre támadt. De olyan történt amire nem számított, erre senki sem számított. Kagome belépett a támadás elé. Nem rohant. Teljes nyugalommal sétált a halálba eszébe jutottak Kikiyo szavai:
„Narakut csak egyvalami győzi le és az a szeretett, az önfeláldozás az emberség…”
De elszámította magát. A támadás erősebb volt és Inuyashát is érte. Mindkettőjüknek a mellkhasát szúrta át. Sango és Miroku erre egyszerűen megbénult. Naraku sem tudta mi történt hirtelen az egész testét parázsló fájdalom járta át. Csak úgy mint Inuyasháékat. Egymás mellett haldokolt a két szerelmes.
- Kagome nekem valamit el kell mondanom…- szólt Inuyasha.. kagome nem válaszolt. Nem bírt, ő is vért köhögött tudta most nem fog halni… De vissztérve nem válaszolt hanem csak kérdőn nézett a fiúra.- Én…én…- dadogta Yasha ő is érezte már a halál jeges kezét- SZERETLEK!
- Én…- kezdte volna a miko, de előbb még megfogta az annyira szeretett fiú kezétt. - én…- szólt újra elcsukló hangon- én is. - majd meghalt a hayanoval együtt. Sango sírva fakadt Miroku karjaiban keresett menedéket. A szerzetes más körülmények volna meg veszett volna az örömtől de így. Az ő szeméből is könnyek hullottak. Egyszerre váltak szét. Egymásra néztek, de nem szóltak Sango megfogta Miroku kezét. Szemükkel Narakura néztek, ha tekintettel gyilkolni lehetett volna a páviánbundás szörnyeteg hét halált hal. De így… Miroku elővett vagy öt varázsigét. Gondolataiba süllyedt. Közben az igéket olyan erő járta át amit még egyikük sem látott a szerzetestől. Rárakta őket Sango bumerángjára. Ő teljes erejéből eldobta. Narakut annyira kínozta a testében égő fájdalom hogy nem is figyelt másra A csonttörő pont a feje alatt választotta szét a testét. Tessék Naraku végre meghalt. De ennek senki sem tudott örülni. Ezt mindenki máshogy képzelte… és bár úgy lett volna.
Vége | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
