Inuyasha és Kagome egy nehéz nap után a naplementét figyelték. Naraku már rég eltűnt a színről és az Shikon no Tama összes darabja is majdnem megvolt. Inuyasha nagyon maga alatt volt. Kagome ezt észrevette és odament hozzá.
-Mi a baj Inuyasha?
-Nekem, baj? Mégis mi bajom lenne?!-fömedt rá a lányra.
-Ugyan már! Tudom, hogy az bánt amit Sesshoumaru mondott neked.
-Hogy te csak egy félvér vagy.
-Na és akkor mi van?-kérdezte Inuyasha. De Kagoménak igaza volt.
-De Inuyasha te több vagy, mint egy félvér! Te egy nemeserejű szellem, és egy nemeslelkű asszony gyermeke vagy. Hozzád hasonlóval még sohasem találkoztam. Nem kell ahhoz szellemnek lenni, hogy nemes legyél. Te így is különleges vagy!
Kagome olyan közel került Inuyasha lelkéhez, mint még soha. De ekkor eszébejutottak azok a szavak, amit Inuyasha múltkor Kikyounak mondott: Megfoglak védeni Narakutól, nem hagyom, hogy az övé legyél!
Ez nagyon elszomorította a lányt, és azonnal elszaladt a kúthoz, hogy visszatérjen saját világába. Inuyasha csak ült, és azon gondolkodott, amit Kagome mondott neki.
Mikor Kagome hazaért, rögtön vett egy forró fürdőt, és egyre csak Inuyashán járt az esze. Mikor belépett a szobájába, Inuyasha már ott várta.
-Gondolkoztam Kagome.
-Igazad volt. Ha szellem leszek, félek, hogy elveszítelek. És ennek nem szabad megtörténnie. Te sokat jelentesz nekem. Nélküled nem bírnám ki.
Ekkor megcsókolta a lányt. Kagome nem tett semmit ez ellen, élvezte a forró csókot.
De ekkor megint eszébejutott a Kikyounak tett ígéret.
-Inuyasha! És Kikyou...?
-Nem Kikyout szeretem! Téged szeretlek!
-Én is szeretlek.
És újabb csók következett. De Inuyasha már nem állt meg itt. Elkezdte simogatni Kagome selymes bőrét. A lány élvezte az érintést, és levette Inuyasha ruháját. Testük lágyan, és érzékien simult össze. Élvezték egymás közelségét. Minden izzott a szerelemtől. És egyben mindketten biztosak voltak: ez volt életük legszebb éjszakája.
Pár hét múlva
-Nekem négy nap múlva vizsgám lesz, és még semmit sem tanultam. Muszály addig visszamennem.
-De, Kagome...
-Most muszály mennem, de négy nap múlva jövök!
Azzal Kagome beugrott a kútba és eltűnt a többiek szeme elől. A további négy napot tanulással töltötte. Ám a vizsga napján elkezdett szédülni, és hányingere is volt, de ezt csak az izgulásnak tudta be. Ám amikor a vizsga közepén tartott, egyszer csak elájult. Egy kórházban ébredt fel. Anyukája ott ült mellette.
-Á, szia kicsim!
-Mi? Hol vagyok?
-Csak elájultál egy kicsit. Bizonyára a nagy izgalomtól.
-Az orvos mindjárt itt lesz és értesít minket, hogy mi a baj.
Ekkor az orvos belépett a szobába.
-Mi a baja doktor úr?-kérdezte aggódva Kagome anyukája.
-Bajnak éppen nem nevezném. Gratulálok Higurashi kisasszony, önnek kisbabája lesz.
Kagome majdnem elájult. Ez nem lehet. Inuyashának és neki?! Bár először nagyon megrémült, kezdte felfogni a dolgokat, és nagyon örült a hírnek. Kagome édesanyja még mindig némán ült. Amikor Kagome megölelte, egy kis mosoly csillant meg az arcán.
-Gyerünk kicsim! Elvégre is nagymama leszek! Szólnunk kell az apjának is.
Ez még eszébe sem jutott Kagoménak. Szólnia kell Inuyashának.
Mikor visszaért a szellemvilágba Inuyasha csókkal fogadta.
-Na, hogy sikerült a vizsgád?-kérdezték a többiek.
-Ááááááá, beszélnem kell veled Inuyasha.-És elráncigálta a fiút a fák mögé, ahol senki sem hallotta őket.
-Tudod, Inuyasha, amíg otthon voltam elmentem az orvoshoz és tudod, hát...
-Kisbabánk lesz!
-Tényleg? Ez komoly?-kérdezte sápdtan Inuyasha.
-Igen.
-Apa leszel.
-APA LESZEK!!!!!!!!!!-kiáltotta olyan hangosan, hogy még Sangoék is meghallották.
-Mi nektek közös gyerek? Hogy? Mikor?-érdeklődött Miroku.-Látod Sango? Mi is megpróbálhatnánk!
-Te disznó!
Ám sajnos nemcsak Sangoék hallották meg a nagy hírt. Kikyou is a közelben volt.
-Ezért megfizetsz Inuyasha! Nem nyugodhatok addig, míg meg nem bosszulom azt, amit velem tettél!
A következő nyolc hónap békésen telt Kagoméék számára. Az ékkő szilánkokat nem találták meg, de Kagome hasa szépen kigömbölyödött.
Egy gyönyörű reggelen Sesshoumaru közeledett feléjük.
-Hm! Látom a pletykák nem hazudtak. Te és egy halandó! Apánk jut rólad eszembe. Ő is képes volt összeállni egy közönséges asszonnyal.
-Ne merd mégegyszer sértegetni anyámat, vagy Kagomét!
-Inuyasha nyugodj meg! Pont az a célja, hogy felidegesítsen.-nyugtatgatta Kagome.
-INUYASHA! Azt hiszem megindult a szülés! Vigyél vissza kérlek a világomba!-kiabált Kagome.
Inuyasha faképnél hagyva Sesshoumarut, felkapta Kagomét és beugrott a kútba. A szülés simán ment, de Inuyasha nagyon izgult. Mikor végre bemehetett, és megpillantotta Kagomét, és gyermeküket, aki fiú lett, elöntötte a boldogság.
-Inuyasha, olyan boldog vagyok.
-Mi legyen a neve?-kérdezte Inuyasha.
-Szerintem kapja az édesapja nevét. Úgyis annyira hasonlít rád-javasolta Kagome.
Kagoménak és a kicsinek még pár napig a kórházban kellett maradnia, de miután kijöttek, babakelengyékkel fölszerelkezve visszaindultak a szellemvilába.
Ott mindenki örömmel fogadta őket. Sango és Miroku gyönyörködve figyelték a gyermeket.
-Tisztára olyan, mint Inuyasha-szólt Sango.
-Le sem tagadhatná-helyeselt Miroku.
-Na de Sango, most már mi is igazán megpróbálhatnánk.-mondta Miroku.
De Sango most nem ütötte meg, hanem csak elpirult.
-Tulajdonképpen. Őőőőő...
-Emlékszel múltkorira?
-Kaede anyó szerint, és szerintem is... Azt hiszem sikerült.
-Na de....
Miroku alig kapott levegőt, olyan bódult volt az örömtől, hogy Inuyashának kellett megfognia, mert majdnem összeesett. Ekkor egy vérben fürdő falusi támolygott feléjük. Rögtön odasiettek.
-Egy d...démon-szólt, majd a férfi összeesett.
-Mi elmegyünk Mirokuval a faluba. Valószínüleg ott van egy ékkő szilánk is. Te maradj itt Sangoval.-mondta aggódva Inuyasha.
-De nélkülem nem tudjátok megtalálni a szilánkokat.
-Te maradj itt, vigyázz magadra és kicsire!
Miroku és Inuyasha elfutottak.
Kagoménak rossz előérzete támadt, de inkább lefeküdt, hogy pihenjen egy kicsit a kis Inuyashával.
Ám ekkor egy nyíl fúrodott a földbe közvetlenül Kagome mellé. Kagome felugrott. Kikyou volt az.
-Te mit akarsz itt?-kérdezte kétségbeesve Kagome.
-Azért jöttem, hogy bosszútálljak.
Ekkor Kikyou kilőtt egy nyilat, ami eltalálta Kagomét. Ő összeesett. Sango ezután eldobta csontbumerángot. Azt Kikyou egyetlen nyílvesszővel eltérítette, így a fegyver visszafelé ütött ki, és Sangot találta el. Sango eszméletlenül feküdt a földön.
-Azthiszem itt végeztem-szólt Kikyou.
Ekkor Kagome nagynehezen felült és kilőtt egy nyilat egyenesen Kikyou felé. Az eltalálta. De Kagome már ájultan feküdt a földön.
Mikor Miroku és Inuyasha visszatért megdöbbenve látták, hogy mi történt. Inuyasha Kagoméhoz, Miroku pedig Sangohoz futott.
-Kagome!
-Kagome!!!
-Inu...Yasha.-kérlek vigyázz majd a kicsire.
-Ki tette ezt veled?-kérdzte majdnem sírva. Ám ekkor ránézett a nyílra és rögtön rájött.
-Légy átkozott Kikyou!
Inuyasha felállt, és elindult az erdő felé.
-Inuyasha hova...?-kérdezte Miroku. De Inuyasha már messze járt.
Inuyasha csak futott, míg meg nem találta Sesshoumarut.
-Á, öcsém újra találkozunk.
-Most nem ezért jöttem. Kérlek add oda a Tensaigát.
-Ugyan miért tenném?
-Mert szükségem van rá, és ha nem adod oda Kagome meghal!-tört ki Inuyasha.-Odaadom a Tettsaigát érte.
-Mit kezdjek azzal a karddal?! Meg se tudom fogni.
Ám, ekkor Rin szaladt ki a fák közül.
-Sesshoumaru-sama! Kérlek segíts Kagoménak! Már ő sem először mentett meg engem. Kérlek!
Sesshoumaru nem szólt semmit csak ledobta a kardot Inuyasha elé, és némán távozott. Inuyasha úgy szaladt, ahogy csak bírt, kezében a Tensaigával. Mire visszaért a többiekhez, már Kagome mozdulatlanul feküdt. Ugyanúgy, mint egykor Inuyasha anyja, Izayoi. Kezében a gyermekével. És most Inuyasha készült feléleszteni őt apja kardjával. Felemelte a kardot. Megjelentek a lélekrabló démonok, akiket Inuyasha egy kardcsapással kettévágott.
Kagome ébredezni kezdett. Sango is végre magához tért, és megcsókolta Mirokut.
-Szeretlek-mondta Kagome.
-Én is.
-Hol van Kikyou?-kérdezte dühösen Inuyasha.
Kagome ekkor arra a helyre nézett ahová a nyilát kilőtte. Ott már csak por és föld volt és az ékkőből hiányzó két szilánk. Inuyasha rá se hederített a szilánkokra. Kagome Inuyashára nézett.
-Én, úgy sajnálom...
-Nem tehetsz róla.
Inuyasha átölelte Kagomét és gyermekét. Ekkor olyat érzett amilyet még soha. Olyat amivel semmi sem érhetett fel, még a szellemek ereje sem.
Vége | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
