Egy meleg nyári nap volt. Kis csapatunk egy erdőben barangolt mikor Naraku rájuk támadt. Naraku ugyan csak a távolból figyelte az eseményeket, de mindannyian tudták, hogy ő irányítja a szellemeket, melyek Inuyasháéknak rontottak.Kagome érezte az ékkőszilánkok jelenlétét így csakhamar megtalált Narakut. Igaz túl messze volt, hát már indult volna, hogy lelője nyilával, mikor:
-Hová mész? – kiáltott a Miroku.
- Látom Narakut, de közelebb kell mennem, hogy eltaláljam!- válaszolt a lány.
- Vidd magaddal Kirarát!- tanácsolta Sango.
Így Kagome és a macskadémon elindultak az ellenség felé.kIlőtte nyilát, mely célba ért. A gonosz csapat minden tagja eliszkolt Narakuval az élen.Kagome ugyan nem vette észre, de Inuyasha súlyosan mesérült. Mikor visszaértek a macskával tűnt fel csak neki. Gyorsan bekötözte és letáboroztak egy közeli barlangban. Reggel a hanyou jobban volt így tovább indultak, és csakhamar egy kis faluba értek. Úgy gondolták, hogy ott mardnak pár napig, amig a félig szellem felépül. Mikor odaértek láttak egy sudár alakot. Pont odafutott hozzá egy kisgyerek, hogy segítsen, mert megütötte a lábát. Megfordult és nagy meglepetésükre a lánynak is cuki kutyafülei voltak, akárcsak barátjuknak.Fekete haja szépen csillogott, ruháj, mint Inuyashaé, de fekete volt és fehér minta volt rajta. Miroku indult is volna a lányhoz, hogy feltegye a kérdést, de Sango leütötte. Későn vették észre, hogy Kirara már ott volt a lány mellett. Nyávogott, mire a lány megfordult, s örömükben a kiscica a karjaiba ugrott. A többiek csak tágra nyílt szemekkel figyelték őket és azon gondolkoztak honnan ismerik egymást.
- Te vagy az Kirara? Úgy hiányoztál!!!- hangzott az istenien lágy hang.
- Noriko?- mondta halkan Inuyasha.
A lány ezt meghallotta és csak ennyit mondott:
- Inuyasha, még mindig annyira félénk vagy, hogy még egy régi baráthoz sem jössz ide?
Mindenki várta a fiú dührohamát, hogy, hogy mondhatta neki azt valaki, hogy félénk!(De azon is elgondolkoztak honnan ismerik egymást.) Csodálatukra a fiú nyugodt maradt és csak annyit válaszolt:
- Hisz ismersz!
Ekkor megfordult a lány és egymáshoz futottak. Megölelték egymást, és nevetni kezdtek. Egyszer csak megszólalt lány:
- Veled mi történt?
- Harcoltam pár szellemmel és azok sebeztek meg!
- Háát!! Én még azt is furcsálom, hogy még élsz!- mosolyodott el a lány.
- Ez tényleg csoda!- mondta Miroku és nevetett.
- Ezt meg, hogy értitek?- dühöngött a kutyafiú.
- Várj meggyógyítalak!- mondta kedvesen Noriko.
- Mégis, hogy gondoltad, hogy meggyógyítasz? Kagome már elhalmozott gyógyfüvekkel és megitatott velem pár liter gyógyteát!
- Nyugi ez gyorsabb lesz! Csak mennyünk be a kunyhómba!
Azzal bementek egy kisebb házba és a Noriko megkérte Inut, hogy vegye le a fölsőjét. A fiú nem ellenkezett. A lány egy kézmozdulattal levette a kötést. A csapat többi tagja kicsit megijedt, nehogy elvérezzen, de mielőtt bármit is mondtak volna a hanyou lány a kezét a seb fölé tartotta. Valim kis fény keletkezett és a seb eltűnt. Legelőször Inuyasha tért magához:
- Ez meg mi volt?- kíváncsiskodott.
- Nemrég kiderült, hogy Midoriko papnő reinkarnációja vagyok.
- Hogy miiii?- kérdezték egyszerre a többiek.
- Jól hallottátok! Anyám egy erős papnő volt, apám pedig egy hatalmas kutyaszellem. Ő és InuTashio jóban voltak, így ismertem meg Inuyshát.
- És Kirarát honnan ismered?
- Én is a szellemírtók falujában születtem. Kirara volt a legjobb barátom, de elkellett jönnünk, mert apám segíteni ment InuTashiónak. Ekkor ismerkedtünk meg Inuval és attól kezdve elválaszthatatlanok lettünk. De elváltak útjaink.
- De akkor az ékkőre neked kell vigyáznod! Nem?
- Igen, nekem kéne, de nem akarok! Akihez eddig odakerült az szomorú sorsra jutott. Egyébként is széttört, előbb meg kell találni az összes darabját.
- Igen meg kell találni!- ekkor Kagome elpirult, hisz ő törte el.
- Tudom, hogy Te törted el.- mondta a lány teljes nyugottsággal- De nem nekem nem baj! És kérlek őrizd amíg csak teheted!
- Honnan tudod ezt?- érdeklődött Kagome.
- Valamiféle kapcsolatban állok az ékkővel, és azt is tudom, hogy annál a szemét Narakunál van a szilánkok nagyobb része.
- Te már hallottál Narakuról?
- Igen. Ő ölte meg a szüleimet. Tudomásomra jutott, hogy ti is őt keresitek, hagy tartsak veletek!
- Részemről velünk jöhetsz!- mondta Kagome.
A lány elgondolkozott. Örült, hogy velük mehet, de jobban érdekelet valami, hogy mi lehet Sesshoumaruval, de nem mondott semmit, mert tudta, hogy a két testvér nincs jóban. Csak a nyakában lógó nyakláncot nézte.
A többiek csak bólogattak. Azt az éjszakát még a faluban töltötték, de reggel elindultak. Egyszer csak Noriko szellemet érzett, Inuyasha csak helyeselt. Ekkor Kagome is felkapta a fejét:
- Egy ékkő szilánk!- ordította a két lány egyszerre.
A többiek támadásba lendültek, ám Inuyasha megállította őket. Úgy gondolta most megmutathatja, hogy a lány mit tud. Így hát a lány támadásba lendült. Nem sok kellet, valami lila fényű gömböt lőtt az ellenségre. Azonnal végzett vele. Odament és elvette az ékkövet ami megtisztult a gonoszságtól kezeiben. Majd odavitte Kagoméhoz és az ő darabjához illesztette. Kicsit mindannyian elámultak az erejétől, de tovább mentek.
Már eltelt egy jó pár hét, mikor összeakadtak Sesshoumaruval. Már majdnem egymásnak esett a két testvér mikor Noriko megszólalt:
- Se…sesshoumaru?- halk volt ugyan, de mindketten meghallották és leálltak. Sessy döbbenten állt mikor meglátta a lányt.
„- Ezt nem tudom elhinni! Ő még él? Őt nem bánhatom! Ő volt az egyetlen lény akit eddig szerettem,és aki engem szeretett.”
- gondolta magában a démon.
- Én most elmegyek! Rint és Jakent is elrabolta Naraku.- közben Norikora nézett. A lány rögtön rájött, hogy most nem mehet utána. A démon elment és ők is folytatták útjukat.
Eltelt pár nap, mikor Naraku „emberei” rájuktámadtak. Mindenkinek volt dolga. Sangot, Mirokut leterítették, de a többiek tovább harcoltak. Egy óvatlan pillanatban Norikot hátulról megtámadták így összeesett. Próbálta meggyógyítani magát, de csak a vérzést tudta elállítani. Kimerülve és fájdalommal telítve elindult az erdő felé. Látták a többiek, de nem tudtak utána menni. Inuyasha és Kagome végeztek a harccal és elvitték sebesült társaikat Kaedéhez.
Eközben máshol:
Noriko meglátott valami fényt és elindult felé. Egy barlangban kötött ki, de amint odaért összeesett. Mikor magához tért Sesshoumaru tartotta a kezében. Látta, hogy véres a démon ruhája és elég rosszul is nézett ki?
- Veled meg mi történt?- kérdezte a lány.
- Semmi csak Naraku megmérgezett.
- Segíthetek?
- Hisz Te is megsérültél, és én egyébként is gyorsabban gyógyulok, mint Te!
- Azzal ne foglalkozz!- a lány felállt és meggyógyította magát, még ha sok idejébe is került, majd a fiúhoz fordult:
- Most Te jössz!- Sessy csak nézett. Noriko a kezét a seb fölé tartotta és meggyógyította. A szellem jól volt, tekintete mégis szomorú volt.
- Mi a baj?- Kérdezte a lány lágy és nyugtató hangon.
- Semmi csak Rint és Jakent elrabolták.
- Jakent ismerem, de Rint nem. Ki ő?
- Egy árva kis lány akit megmentettem annak idején.Azóta velem tart bárhová is megyek.
- Utánuk akarsz menni?
- Igen.
- Most még nem mehetsz, mert a méreg benned van. Elmegyek hozok gyógynövényeket és csinálok teát.
Azzal a lány elment az erdőbe és hozott pár növényt. Megcsinálta a teát és megitatta a férfival.
Mikor Sesshoumaru elaludt Noriko levetkőzött és elindult, hogy megfürödjön a barlang előtti kis tóban.( A tavat a barlang mellett lezúduló vízesés táplált. ) A lány már a vízben volt mikor észrevette, hogy a szellem nem alszik hanem őt lesi egy szikláról. Lebukott a víz alá így Sessy nem látta, ekkor gyorsan a háta mögé ment és belökte a démont a vízbe. Sesshoumaru nem dühöngött, hanem nevetett. Sokáig fürdőztek még egymással, nevetve a vízben. Aztán bementek a barlangba és leültek a tűz mellé. Elkezdtek beszélgetni. Kiöntötték egymásnak a lelküket, hogy mennyire hiányoztak egymásnak, majd heves csókolózásba kezdtek. A csókból több is lett; átadták magukat a szenvedélynek és egymáséi lettek. Reggel mikor felkeltek mindketten jól voltak. Elkezdtek felöltözni. Sesshoumaru mélyen gondolataiba temetkezett: ,, Én már fiatalabb koromban is szerettem Őt, de nem gondoltam volna, hogy ennyi év után ez lesz! Vajon meg van még neki a nyaklánc,amit tőlem kapott?-A szellem ránézett a lányra és látta a nyakában az ékszert.- Megvan, de akkor sem szabad vele maradnom!” Azzal elindult a kijárat felé.
- Hová mész? Nem vársz meg? Jöhetnél velünk, mert mi is Narakut keressük!
- Nem!-kiáltotta keményen- Megkeresem Jakenéket. Úgy gondolom nem kéne találkoznunk soha többé!!!!
- Hogy mii? De miért?
- Mennem kell!- s otthagyta a lányt.
Noriko térdre rogyott és csak sírt. Majd felállt ,, Ezt nem bocsájtom meg sem neki, sem magamnak! Hogy lehettem ilyen bolond? Soha nem is szeretett!”- letörölte a könnycseppeket az arcáról és elindult a faluba.
Ekkor Kaede kunyhójában:
- Nagyon aggódom Noriko miatt! Mi van, ha valami komolyabb baja esett?- mondta Kagome.
- Én is aggódom érte, de Sango állapota is csak egyre romlik. Bárcsak itt lenne és segítene!
- Itt vagyok!- szólt az ajtóból a lány.
- De jó hogy itt vagy! Már el se tudtuk képzelni hol vagy. Már két napja eltűntél.
- Mint látod semmi bajom! Hol vannak a többiek?
Kagome a szoba felé mutatott. Noriko bement és kezét föléjük tartva meggyógyította a sebesülteket. Nagy nehezen magukhoz tértek és megköszönték.
- Egyébként hol voltál?
- Találtam egy barlangot ott maradtam. Jó volt egy kicsit egyedül lenni.- s egy mosolyt erőltetett az arcára – Sajnálom, ha aggódtatok!
- Semmi baj!- mondták egyszerre.
Látták rajta, hogy valami bántja és nem akar beszélni.
Mivel mindenki jól volt tovább mentek. Már eltelt kb. egy hónap és szinte minden nap találkoztak egy szellemmel, így sokat harcoltak. Egyik nap mikor befejezték az egyik csatát Noriko rosszul lett és összeesett. Szerencsére közel voltak Kaede kunyhójához így gyorsan elvitték oda. Mikor magához tért csak a papnő volt bennt.
- Lányom te voltál már fiúval ugye?
- Csak nem?? Terhes vagyok?
- Ezt igennek veszem! Igen gyermeket vársz.
A lány sírásban tört ki és elrohant az erdőbe. Ott egy fa mellett összeesett és csak sírt. Kagome meglátta és utána ment.Mikor odaért kezdte is:
- Mi a baj?- és leült a lány mellé.
- Én csak…- a lány az ölébe omlott és csak sírt.
- Mi történt?
- Terhes vagyok!
- De hát örülj, hisz anya leszel!
- Én örülök, de az apja…
- Ki az apja és mit csinált?
- Lefeküdtünk és ott hagyott! Mondván, hogy annyira ki kell szabadítania Jakent és Rint. Az is fontos, de azt mondta, hogy ne találkozzunk többet.
- Sesshoumaruval voltál? De mikor?- gondolkodott.- Amikor eltűntél pár napra, abba a barlangba?
- Igen. Jól éreztük magunkat és mégis ott hagyott!
- Értem, de menjünk vissza a faluba! Rendben?
- Persze induljunk!
A lányok elindultak visszafelé. Mielőtt odaértek Noriko megállt:
- Kérlek a többieknek nem mondj semmit!
- Ok.
Mikor visszaértek Noriko egyenesen Kaedéhez ment:
- Bocsánat az előbbi viselkedésemért! Csak kicsit megijedtem.
- Semmi baj, de ki az apja?
- Azt nem szeretném elmondani és azt szeretném, ha többiek se tudnák!
- Értettem. Nem beszélek róla senkinek.
- Köszönöm.
- De, mégis nem gondolod, hogy jobb lenne, ha tudnák és akkor biztos jobban megvédenének.
- Nem kell! Megtudom magam védeni! De, azért köszönöm, hogy aggódsz!
Mivel a többiek azt hitték minden rendben, tovább indultak. Teltek a napok Noriko sokat volt rosszul, de ezt rendesen titkolta.
Egyik nap újra szembe kerültek Narakuval. Mindenki kivette részét a harcban. Noriko mindent bevetett és sok szellemmel végzett. Egyszer többen támadtak a lányra. Kicsit megijedt, de mikor a többiek is mentek volna segíteni, egy energiapajzs jelent meg körülötte és amelyik démon hozzáért megsemmisült. Szerencsére barátaira ez nem hatott, de őket is megvédte. Mindenki kíváncsi lett, de tovább folytatták a csatát. Noriko iszonyatos sebességgel ölte az ellenségeit. A csapat többi tagja is harcolt teljes erőbedobással, így csakhamar az összes démonnal végeztek. Ekkor következett Naraku, de sajnos nem tudta megállítani egyikőjük sem Naraku ismét megúszta. Inuyasha nagyon sokat mérgelődött ezen, de mégis mindenki Noriko felé fordult:
- Ez meg mi volt?- nézett rá kérdőn Inuyasha.
- Semmi én...csak…- a lány nem tudott mit mondani.,, Most mindent el kell mondanom!”
- Inuyasha hagyjátok békén vagy nem látod, hogy mennyire kimerült!- Kagome próbált segítséget nyújtani és másra terelte a szót.- És különben is Naraku megint elfutott.
- Igen az a gyáva féreg megint megfutamodott a sorsa elől. De megfogom ölni akkor is!- mondta dühösen Inuyasha.
Bementek az erdőbe és letáboroztak. A fiúk elmentek tüzifát gyűjteni, a lányok ott maradtak. Sango megsebesült a harc közben, ezért Noriko gyógyította.
- Köszönöm!- mondta Noriko a lány gyógyítása közben Kagomenak.
- Nincs mit. Ha Inuyasha rájönne biztos ideges lenne.
- Nem tudom, de, ha Sango jobban lesz elmegyünk fürödni?
- P…persze.- csodálkozott Kagome a hirtelen témaváltáson. ,,Biztos fáj neki, ezért nem akar róla beszélni. Ha velem tenné ezt valaki én belehalnék a fájdalomba.”- gondolta Kagome.
Sangot gyorsan meggyógyította és a lányok elmentek fürdeni. Mikor visszaértek a fiúk már ott aludtak. Ők is elaludtak. Reggel felkeltek, és elindultak. Ismét csak teletek a hónapok. Többször is találkoztak Narakuval, de mindig sikerült megszöknie. Egy nap a csata után a lányok megint fürdeni mentek, de Noriko nem akart menni.
- Na gyere már!- erősködött Sango.
- De én nem…
- Jaj, ugyan már, gyere!
Nem volt mit tenni mennie kellett. Levetkőztek és leültek a vízbe. Norikon már látszott, hogy terhes. Nőtt a hasa és ezt Sango is észrevette.
- Noriko, te terhes vagy?- kérdezet a lány.
- Én? Honnan veszed?
- Nem akartál jönni, sokat vagy reggel rosszul és a hasad is nagyobb lett egy kicsit.
- Oh, igazad van, de ne mond a többieknek!
- Kagome Te tudtad ezt?
- Igen, tudtam.
- És ki az apa?
- Ezt lehet, hogy nem kéne Sango!- lökte oldalba Kagome a lányt
Noriko lehajtotta a fejét, de megszólalt:
- Sesshoumaru.
- Hogy miiii? Sesshoumaruí?
- Csöndesebben kérlek nem szeretnénk, hogy a fiúk megtudják- csitította a lányt Kagome.
- Bocsánat!
- De, hogy…?
- Erről most ne beszéljünk!- súgta oda halkan Kagome.
Azzal kimentek a vízből és eltették magukat másnapra. Egy napon kiáltozást hallottak:
- Kagome! Kagome várj!
- Jé, szia Rin!
- Rin?- nézett meglepődve Noriko a lányra.
- Te bolond lány már megint otthagytad Sesshoumaru urat és rohantál, mint egy őrült.
- Jaken?
- Noriko? Te még élsz? Hogy vagy?
- Köszönöm jól, de veled mi van?
- Én is megvagyok. Azt leszámítva, hogy a nagyúr mindig átgázol rajtam.
Ezen egy kicsit elmosolyodott.
Inuyasha észrevette, hogy közeledig bátyja is. Mikor odaért egymásnak ugrottak. Inuyasha épp támadott vola, de úgy, hogy Sessyn már csak a csoda segíthetett volna. Ekkor egy kiáltás hallatszott:
- ELÉÉG!- hangzott Noriko hangja és pár méterrel arréb szált Inuyasha, ahogy a kezét mozdította.
Mindenki csak lesett, még ő maga is.
Inuyasha feltápászkodott:
- Ez meg mire volt jó?- idegeskedett a féldémon.
- Inuyasha hagyd!- mondta neki Kagome és Sango egyszerre.
Miroku is csodálkozott, hogy mi lehetett ez és barátja mellé állt.
- Lányok,mit jelentsen ez?- kíváncsiskodott a szerzetes.
- Semmit.- vágták rá.
- Semmit? Akkor meg, hogy gondolta, hogy csak úgy félrelökhet?
- Inuyasha, Te ezt nem értenéd!
A fiú már elindult Noriko felé, de:
- Inuyasha! FEKSZIK!- kiáltott Kagome és a fiú már a földön volt.
Addig a lány tett pár lépést a szellem felé. Majd megállt előtte.
- Miért mentél el?- kérdezte könnybe lábadt szemekkel.
- Én csak megijedtem.
- De mitől?
- Attól, hogy… SZERETLEK!
- Miii?- kérdezet mindenki egyszerre.
- Az érzéseim elől próbáltam menekülni. Egész gyerekkoromban arra nevelt anyám, hogy gyűlöljem az embereket vagy hanyoukat. Én már régebben is szerettelek emlékszel még? Hisz ott a nyaklánc a nyakadba.
- Én is szeretlek, de nem akarlak elveszíteni még egyszer! És szükségünk is van rád!
A férfi ugyan megfordult, de erre a szóra mégis visszanézett.
- Hogyhogy szükségetek?
- Nekem és a babának.- mutatott a lány a hasára
- Mi? Apa leszek?
- Igen. Mosolygott a lány.
Sesshoumaru nem tudta, hogy örülhet valaminek ennyire, s azzal megölelte a lányt.
A többiek kivéve a két lányt, elkerekedett szemekkel nézte a párt. Nem tudták hogy, hogy történhetett ez. Leginkább Inuyasha lepődött meg. ,, A bátyám szerelmes és apa lesz? Ez hogy lehet? Hisz ő lenézi és utálja azokat akiknek köze van az emberekhez.” De kicsit örült, hisz látta, hogy boldogok. Persze ezt nem vallotta be soha. Sesshoumaru is csatlakozott hozzájuk és együtt szálltak szembe Narakuval.
Egy nap találkoztak Narakuval és hatalmas csata következett. Szerencsére minden démont legyőztek, már csak Naraku volt. Valahogy megváltozott és erősebb volt, mint valaha, de mégis vesztésre miután az energiapajzson nem tudott átjutni. Az energia gömbök se tettek jót neki. Már épp eliszkolt volna, mikor Noriko megállította:
- Nem menekülhetsz! Most véged!- szorongatta meg az ellenséget a távolból.
- Kérlek én hagyj…
- Megölted a szüleim, ezért meghalsz!- szakította félbe az előző mondatát Inuyashának.
A lány nagyon ideges lett és szorított rajta még egyet. Már-már meghalt majdnem mikor a lány ismét megszólalt:
- Inuyasha, ha akarod végezhetsz vele.- fordult a lány a fiú felé.
Inuyasha bólintott és a szent kard erejével, végzett a gonosszal.
Tudták, hogy meghalt. Miroku kezéről eltűnt a lyuk és az összes ékkőszilánk egyesült Kagome nagy darabjával.
- Hát vége lenne?- kérdezte Inuyasha.
- Igen vége!- szólalt meg egy hang mögötte.
- Kikiyou?
- Igen, én vagyok. Inuyasha gyere velem!
- Nem! Én ide tartozom,sajnálom. Bosszút állatm érted, de Te csak egy emlék maradsz.
- Vagy úgy! Hát tényleg szereted ezt a lányt!- mutatott Kagoméra.-
- I…igen! Őt szeretem!
- Ennek örülök! Így örök nyugalomba halhatok meg. Köszönöm, hogy bosszút álltál miattam. Legyetek boldogok!- azzal a lány fényt árasztott és hamuvá lett.
Elvitték hamvait a faluba Kaedéhez és eltemették.
Utána elmentek a maradék három darab ékkőszilánkért. Kougától Kagome elkérte és meg is kapta. Kohakuval kicsit nehezebb volt. Féltek, hogy meghal, ha kiveszik belőle a szilánkot, de Noriko megoldotta. Kivették a szilánkot és ő gyorsan meggyógyította. Az ékkő teljes volt.
Hónapok teltek el és sok minden megváltozott. Kagome és Sango terhesek lettek És hármas esküvőt tartottak. Az esküvő előtt, hirtelen megindult Noriko szülése, ezért elhalasztották. Mikor megszületett a baba, mindenki körülállta és megnézte. Gyönyörű volt. Ezüst haja, a hold a homlokán és a méregcsíkok az arcán és a karján az apjáé volt, de aranyos kutyafülei az anyjáé. Egy kisfiú jött a világra. Megnyugodott és elaludt. Pár hónappal késöbbre tették az esküvőt, de addig a másik két lány is megszülte gyermekét. Sango egy kisfiút, Kagome egy kislányt szült meg. Az esküvő csodás volt. Mindenki meglepetésére a három lány egyszerre állt fel és:
- Lenne egy fontos bejelentésünk!- kezdte Noriko.
- Örömmel mondhatjuk, hogy…- folytatta Kagome.
- Mindhárman újabb jövevényeket várunk!- fejezte be Sango.
A három férj nagyon örült és mindenki megölelte, s csókolta szerelmét. Mindenki örült és így éltek együtt egy nagycsaládként. Rin, Jaken, Kohaku még Kaede is velük maradt. Kagome persze néha hazalátogatott, de így maradtak, még hosszú-hosszú ideig.
The End | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
