1. Fejezet – Mersz vagy Nyelsz?
Megjegyzés: Biztos mindenki ismeri a Mersz vagy Nyelsz játékszabályait, de aki mégsem hallott még róla elmagyarázom: A játékot legalább 3 –an kell játszani. A játékosok felváltva megkérdezik egy kiszemelt társuktól hogy Mer vagy Nyel? Amennyiben a játékos Nyel, válaszolnia kell egy kérdésre (természetesen őszintén) és ha ez megvolt ő következik a kérdezésben. Amennyiben a játékos Mer a kérdezőnek kell valamilyen bátorságpróba szerű feladatot eléállítania, amit társának teljesítenie kell. Ha teljesítette szintén ő következik és így tovább és így tovább…
- Mi a pokol lehet ez? – merengett magában Inuyasha miközben kihúzta a kicsi kék dobozt egy pár rózsaszínű selyembugyi alól Kagome fehérneműs fiókjából. Kagome csak egy másodpercre pillantott fel a Kémia házfeladatából, amikor meglátta mit tartott a kezében a féldémon és arcát sötétbíbor pír öntötte el.
„Hogy a fenébe került az hozzá?”
Két nappal ezelőtt Yuka, barátnője gyógyulása megünnepléseként pizsamapartit rendezett a házukban. Ahogy a legtöbb hasonló partin itt is elmaradhatatlan esemény volt az estet megkoronázó Mersz vagy Nyelsz játék.
A játék előrehaladtával Kagome is sorra került és már elé is állították a nagy kérdést: „Mersz vagy Nyelsz?” A lány idegesen fészkelődött hálózsákján. Ha nyelne vajon milyen kérdést kapna? Körbepillantott Yuka rágógumi-rózsaszín hálószobájában, majd végignézett az úgy nevezett barátain. Látta maga előtt, ahogy Ayumi hátborzongatóan mézes-mázos hangon megkérdezi: „Szóval Kagome, ezúttal mért maradtál ki olyan sokáig az iskolából?” Mit tehetne akkor? Köztudottan pocsék hazudó volt, folyton elpirult és ha ez még nem lenne elég a dadogás is hirtelen rátört. De csak nem mondhatja el az igazságot nekik! Nem hinnék el és talán még bolondnak is néznék.
Erire pillantott és szinte hallotta az elfojtott kuncogástól sípolóan magas hangját: „Kagome mondd, mért nem akarsz járni Houjoval? Olyan helyes srác...” Kétségtelenül valami hasonlót kérdezne…Vagy ami még rosszabb felhozná Inuyashat is. Ő egy féldémon a középkorból, hogyan magyarázhatná meg nekik? Ráadásul még magának sem merte bevallani mit is érzett iránta nemhogy egy csapatnyi pletykás tizenéves lánynak.
„Kami mi tegyek?”
Végül Yuka kárörvendő hangja szakította félbe gondolatmenetét:
- Szóóóóval…. Kagome-chan… - lassan, szinte szótagolva beszélt, kiélvezve mindene egyes feszült pillanatot.
- MEREK! – kiáltott fel Kagome félbeszakítva a kérdést.
- Fene… - motyogta Eri csalódottan és unott arccal a kérdező Yukara nézet.
- Olyan sokáig voltál távol Kago-chan… - Ayumi nem adta fel harc nélkül. – Azon gondolkoztam, mégis hova bújtál el a te legkedvesebb barátnőid elől? Valahányszor meg akartunk látogatni anyukád mindig azt mondta, hogy nem vagy otthon.
- Igen igen… - vette át a szót Eri – Houjo is nagyon aggódott miattad. Úgy elhanyagolod azt a szegény srácot… A vak látja hogy fülig szerelmes beléd. S mondd mi a helyzet azzal a másik barátoddal? Együtt vagytok még?
- Elég legyen! – szakította félbe őket Yuka – Szerintem minderre lesz időnk a következő körben, de most lássuk: Highurasi elég merész vagy-e ehhez?
Kagome gesztenyebarna szemeivel félve nézett társaira, de nem szólt semmit csak nagyot nyelt.
*
Tíz perccel később a négy lány már a közeli patika sarkánál álldogált.
- Rendben – suttogta gyakorlatiasan Yuka – Kago-chan emlékezz: pontosan tíz perced van rá, hogy megszerezd… azt a bizonyos dolgot – ennél a résznél Eri és Ayumi őrült kacagásban tört ki.
- Shhhh!
- Bocsi… - nyerte vissza a lélekjelenlétét a két vihogó barátnő.
- …és vissza gyere ide hozzánk vele! Ha berezelsz vagy tovább maradsz el tíz percnél, akkor a feladatot nem teljesítettnek nyilvánítjuk és válaszolnod kell egy büntető kérdésre. – a három lány mindent tudóan egymásra vigyorgott, majd élvezettel néztek a megkövülten álló Kagomere.
Barátnője az órájára pillantott majd felkiáltott:
- Készen állsz? MENJ! – azzal egy erőteljes lökéssel kitaszította a lányt a védelmet nyújtó szobor mögül.
Kagome sóbálvánnyá válva állt ott miközben hagyta elillanni az értékes másodperceket.
„Most még elfuthatsz! Menekülj!” – gondolta kétségbeesetten, de végül csak megrázta fejét összeszorította ökleit és minden bátorságát összeszedve nekiindult.
- Ne feledd! XXL –es méret kell! – kiáltott utána Eri. Szerencsére a lengőajtó hamarosan bezárult mögötte kirekesztve barátnői elmebeteg vihogását.
A boltban, levendula és zsálya illata terjengett. Kagome úgy érezte meg tudna sülni, pedig a légkondicionáló folyamatosan ontotta magából a hideglevegőt. Kellet pár pillanat míg az utca sötétje után a szemei megszokták a hófehéren világító neonlámpák fényét. Nagy levegőt vett és kihúzta magát. Igyekezett a koránál minél idősebbnek látszani. Macska módjára settenkedett a megfelelő polc felé és egy macska fürgeségével kezdett kutatni a különböző árucikkek között.
Hmm… Hideg gyantacsíkok…Tamponok… Terhességi tesztek…
Miközben kutatott hálát adott az égnek hogy az eladó nem tartózkodott a pultnál, ahol eredetileg azt a bizonyos dolgot kérnie kellett volna. Nem tudta hogyan lenne képes ilyesmivel odaállni egy idegen elé. Mi gondolna róla? De akkor is ki kell fizetnie… Nem! Kizárt dolog hogy ő azt megtegye… Inkább elcseni a dobozt.
Ez az! Itt vannak… Szimpla… Extra síkos… Rücskös… Bingo! Extra Nagy… Már nyújtotta remegő kezeit a doboz felé, hogy minél gyorsabban eltűnhessen innen, amikor egy hang a nevén szólította őt. Egy olyan hang, amit a legnagyobb ellenségének sem kívánt volna hallani egy ilyen helyzetben.
- Jó estét Highurashi! – Kagome ijedten összerezzent, majd megsemmisülten fordult a hang gazdája felé.
- Ho-houjo-kun! – vinnyogta elhaló hangon, miközben az arcát elöntötte a jól ismert bíbor szín – M-mit keresel itt?
- A tulaj a szüleim jó barátja, besegítek itt hétvégenként. – mondta egy szégyellős vigyorral az arcán. - Yuka sokszor jár ide mostanában, meglepő, hogy még nem említette neked. Nem adta át az üzeneteimet?
Kagome hirtelen megértette a bosszúvágy éhes szörnyetege felébredt benne és már szimatolt is zsákmánya után…
„Yuka! Tudnia kellet, hogy Houjo itt lesz! Grrr… Amit ezért kapni fog….” – a fejében egymást kergették a vérben gazdag jelenetek barátnője elleni bosszúhadjáratáról, de valójában még mindig tanácstalannak volt. Hogy másszon ki ebből a helyzetből?
- Öhm… Igen. Meglepő… - motyogta zavartan a padlót fürkészve.
- Tudok valamiben segíteni neked? – kérdezte a fiú barátságosan. Kagome egy pillanatig üres tekintettel bámult rá, majd idegesen elmosolyodott.
- Uh… N-nem, én éppen csak beugrottam valamiért – magyarázta miközben ügyetlenül matatott a kezeivel a háta mögött és megragadta az első szilárd dolgot, ami a kezébe akadt. Egy házi Terhességi teszt volt…
Houjo a döbbenettől széles szemekkel bámult rá, de udvariasan nem szólt semmit.
- NEM! – sikított Kagome és úgy hajította el magától a tobozt, mintha égő parázs lenne. Ismét felkapott valamit a polcról. - Én csak ezt kerestem. – habogott kétségbeesetten miközben a kezeiben tartott Lábgomba elleni krémre sandított.
- Öhm értem… Nos az… hatásos… A nagyapám is használja és remekül bevált neki – felelte színpadiasan a kissé meghökkent fiú.
- Um… Értem. Köszönöm. – pirult el újra Kagome „Hogy a fenébe tudnék megszabadulni ettől a fickótól?” – gondolta mikor hirtelen beugrott neki a megoldás.
- Hé, Houjo-kun megnéznéd nekem, hogy a raktárban van-e esetleg egy nagyobb tubussal ebből? Tudod az épület hátrészében… - mondta angyalian mosolyogva.
Houjo elvigyorodott és már indult is a raktár felé.
- Várj itt! Egy perc és jövök! – azzal elrohant. Amint hallótávolságon kívül ért Kagome felsóhajtott, de nem volt ideje kifújni magát, visszafordult a polchoz és már dugta is be a táskájába a kék dobozkát. A nagy sietségben észre sem vette hogy levert egyet a polcról a többi közül.
Már éppen indult volna kifelé amikor Houjo visszaérkezett egy nagy tubus krémmel a kezében.
- Meghoztam! – kiáltott vidáman a kifelé settenkedő lány felé.
- Um… Köszönöm. Meggondoltam magam azt hiszem ezúttal nem veszek semmit – motyogta miközben elsüllyedni készült. – Sayonara! – kiáltott hátra a válla fölött miközben kirohant az üzletből.
Houjo zavartan nézett utána majd letette a pultra a tubust és a polchoz lépett, hogy felvegye a dobozt, amit a lány sietségében levert. Egy pillanatra megdöbbenten bámult a kék csomagolású tárgyra, majd szélesen elvigyorodott.
„Te jó ég!” – gondolta – „Extra Nagy méret? Nem is tudtam, hogy tartunk ilyet… Kezdek tényleg kíváncsi lenni a barátjára!”
Kagome lélekszakadva rohant át az utcán barátnői csoportjáhou ahol Ayumi már a visszaszámlálást végezte.
- Három… Kettő… Egy…
- Épp hogy sikerült Kagome! – nevetett Eri – Mutasd mit hoztál!
- Itt van! – húzta el a száját a lány és durván Yukahoz vágta a dobozt. A három lány összebújt, hogy kicsomagolhassák Kagome szerzeményét. Nem hitték volna, hogy a lány képes és tényleg megcsinálja.
- Bombasiker Highurashi!
- Nem hittem volna, hogy megcsinálod Kago-chan – nyafogta csalódottan Eri.
- Te jó ég! Semmi pénzért nem lettem volna a helyedben…
- Oké oké… Kagome-chan igazán bámulatos vagy, nyertél… - Yuka unottan forgatta a szemeit. – Most pedig menjünk haza együnk egy kis fagyit és nézzünk meg egy Jackie Chan filmet! – azzal el is indult az otthona irányába. Amikor Kagome mézes mázos hangja megtorpanásra késztette…
- Óóóóó Yuka-chan majd elfelejtettem! Találkoztam Houjoval a patikában.
- Oh… Igazán? Micsoda meglepetés… hehe… - nevetett zavartan.
- Igen, nagyon segítőkész volt – magyarázta gonoszan vigyorogva.
- Ott volt? És mit mondtál? – kérdezte szinkronban Eri és Ayumi.
- Hát természetesen elmondtam az igazságot. Hogy az én drága Yuka barátnőm kint vár rám, úgyhogy tíz percem van rá, hogy megszerezzem ezt neki. Nyilván sürgősen szüksége van rá… - Kagome itt már nem állhatta meg és kárörvendő hahotában tört ki és ügyesen kitért a felédobott óvszeres doboz elől. Felkapta a földről és elrohant a ház felé nyomában a felbőszült Yukaval és nevető barátnőivel.
Mikor másnap hazament a doboz ott pihent a hátizsákjában egy cetlivel együtt amin a következő állt:
Kago-chan!
Mivel ilyen bátor voltál és megszerezted a dobozt gondoltam úgy illik, hogy a tiéd legyen. Talán éppen ez a barátod mérete. Ha legközelebb találkozunk, elmesélheted.
Puszi: Yuka
Kagome nagyot sóhajtott miközben a doboznyi extra nagy óvszert bámulta. Nem dobhatta őket a szemétbe, az anyja biztosan észrevenné, így nem volt más választása a fehérneműs fiókjában rejtette el a kék dobozt amíg nem talál valami jobb megoldást az eltüntetésükre.
*
De mikor megpillantotta az Extra Nagy feliratú kék csomagolású tárgyat Inuyasha kezében már nagyon bánta, hogy oda tette ahol a féldémon hozzáférhet.
- Azonnal tedd azt le! – ordított, de abban a pillanatban hogy a szavak elhagyták a száját rájött, hogy a kitörésével nagy hibát követett el. Inuyasha arany szemi gonoszul összeszűkültek és egy önelégült vigyor jelent meg az arcán. Ez a dolog nyilvánvalóan valamiért kínos volt a lánynak és ő határozottan élvezte a helyzetet. A kétségbeesett lány taktikátváltoztatott.
- Egyébként is, hogy mersz a fehérneműim között kutakodni, hentai?!?
Most Inuyashan volt a sor hogy elkomorodjon. Igazság szerint őt csak azért érdekelte a fiók, mert Kagome édes illatát árasztotta. Nem akart perverz lenni vagy ilyesmi, de az ösztönei nem hagyták, hogy tétlenül üldögéljen a lány ágyán a TV-t bámulva miközben ilyen csábító aroma áradt onnan. Az őrületbe kergette őt és valamivel csillapítania kellett kíváncsiságát. Nem számított rá, hogy a lány így reagál majd és fogalma sem volt mit válaszolhatna erre a kérdésre.
Kagome dühösen bámult rá, látszott hogy elvárja hogy feleljen neki. Bár a valóságban bármit megtett volna csakhogy neki ne kelljen megmagyaráznia mit is tartogat magában a kis kékdoboz.
Inuyasha egyik kezével zavartan megvakarta a tarkóját ezzel elengedve a dobozt. Kagome kapva-kapott az alkalmon és még mielőtt a féldémon észbekaphatott volna ellökte tőle a ládát.
2. fejezet – Mi van a dobozban?
- Add ide! - morgott Inuyasha, ahogy Kagome a dobozzal a kezében az ajtónak taszította. Dühösen utána ugrott és megragadta a blúza hátát. A karmai átszúrták a szövetet és a lány következő lépésénél egy hangos reccsenés hallatszott.
„Riiiiieeeezzzzzssccccsss”
S a sárga blúz teljes hátrésze Inuyasha kezében maradt. Kagome egy másodpercre dermedten megtorpant, majd lassan megfordult és keményen a hanyou szemébe nézett.
- Te…teee - suttogta vészjóslóan.
Inuyasha bűntudatos arccal pillantott a darabka szövetre a kezében, de ekkor eszébe jutott milyen dühös is valójában.
- Ne nézz így rám! Nem az én hibám volt! - horkant fel és orrát felhúzva összefonta karjait a mellkasa előtt. - Ha elmondtad volna, mi van a dobozban az inged még mindig ép lenne.
A szavai hatására egy alacsony moraj érkezett Kagome irányából, a fülei kényelmetlenül vonaglottak a nem épp barátságos zajra. Kénytelen kelletlen, de lesandított az előtte álló lányra, aki dühében sárkány módjára fújtatott és az őt körülvevő tűzvörös aura sem volt épp biztató jel. Kagome morgott.
„Francba! Ki fogja mondani…” - gondolatban számba vett minden lehetőséget, ami megakadályozhatná a lány kitörését, de nem volt menekvés.
Pánikba esve ugrott az irányába, hogy megállítsa, mielőtt kiejtené a földbedöngölő varázsszavakat, de túl késő volt. Még utoljára elrugaszkodott…
- Fekszik!!! - ordította Kagome, de ezúttal ő nem volt elég fürge. Inuyasha elérte őt a varázslat hatás kezdete előtt és a vállába kapaszkodva maga alá rántotta megdöbbent társát. Az igézés, amit a hanyou büntetésére szokott használni most mindkettejüket alaposan földbepréselte, olyan pozícióban, ami más körülmények közözött okot adhatott volna gyorsan kapáló szívükre és kipirult arcukra. De ez sajnos egyáltalán nem olyan alkalom volt. A fejük vöröslött a dühtől és a pulzusuk felgyorsult kimerítő csatájuktól. Szúrós szemekkel és vicsorgó fogakkal néztek egymásra.
- ARRRG!!! Mozdulj már meg! - kiabált Kagome.
- Most legalább megtudod milyen érzés kilapítva lenni - vágott vissza dühösen lihegve.
Inuyasha súlya keményen összepréselte őt és még a levegővétel is nehezére esett.
- Legalább egy tonnát nyomhatsz! - zihált.
- Nos, hála neked semmit sem tehetek ez ellen - morgott.
- A hajad csiklandozza az orromat! - megpróbálta elfújni a zavaró tincseket, de csak azt érte el vele, hogy még inkább nem kapott levegőt.
- A lábad beékelődött a combjaim közé és eléggé kellemetlen helyem nyom… Szerinted kinek rosszabb? - hörgött fájdalmasan, de azért megkísérelte, hogy egy fejrázással eltávolítsa a haját a lány arcából.
Lassan teltek a másodpercek és a varázslat elkezdett kopni. Kagome megkönnyebbülve sóhajtott mikor Inuyasha végre valahára felemelte magát a tenyerére támaszkodva. De a nyugalma nem tarhatott sokáig a féldémon ülőhelyzetbe emelkedett szorosan maga alá szorítva a csípőjét.
Gonoszul a lányra vigyorgott, karjait összefonta a mellkasa előtt és egyenesen a szemébe nézett.
- Most pedig - kezdte szándékos fennhanggal kiemelve minden szót - Megnézem, mi van a dobozban.
Kagome kétségbeesve fészkelődött alatta. A fiú előredőlt és egy kezével megragadta a lány mindkét csuklóját és a feje felett a földre nyomta őket. Másik kezével gyorsan a doboz után nyúlt, de még mielőtt elérhette volna Kagome kiszabadította bal karját és egy sebes mozdulattal az ágy alá csúsztatta a tárgyat.
Inuyasha mérgelődve felugrott és utána vetette magát, de elszámította az ugrást és egyenest az ágyon landolt. A matrac fülsértően nyekergett a hirtelen becsapódástól, de egyikük sem törődött most ezzel. A féldémon szaporán megfordult és a doboz után tapogatózott az ágy alatt. Kagome észbekapott és sikítva ugrott ő is:
- FEKSZIK!!!
Inuyasha arca fájdalmas fintorba torzult miközben rózsaszín villanás kíséretében lezuhant a hálószoba kemény parkettájára.
- Te szuka… - lihegett kínlódva, ahogy próbálta minél előbb felküzdeni magát a padlóról.
Kagome elégedetten mosolygott és lazán felkapta Inuyasha mellől a dobozkát.
- Milyen helyes bugyid van! – kuncogott, otromba vigyorral az arcán. A pozíciója éppen megfelelő volt ahhoz, hogy belásson a lány szoknyája alá.
Kagome megbotránkozva ugrott félre és nyelvét kidugva reagált a fiú megjegyzésére.
- Te már csak tudod, perverz! – mérgelődött tovább – Elég ideig kutakodtál a fehérneműim között. – mondta, miközben kihúzta a fiókot és a dobozt egy dühös mozdulattal bevágta a melltartói mellé. – Most pedig végre tanulni fogok. Ez itt marad a fiókban, te pedig szépen visszamész a kúton át.
- Feh! – Inuyasha sértődötten felmordult, ahogy feltápászkodott az ágy mellől – Érdekel is engem, hogy mit tartasz a hülye fiókodban!
Kagome gyilkos szemeket meresztett rá.
- Öhm…Én…tulajdonképpen… vagyis – dadogott és kezeit védelmezően a feje fölé emelte mielőtt a lány hozzávághatott valamit. De nem ez történt:
- Inuyasha… FEEEEKSZIIIIK!!!
*
Pár órával később Inuyasha nesztelenül mászott át az ablakpárkányon. Kagomét még mindig ott találta az íróasztala mellett, amint éppen a kinyitott matematikakönyv fölött békésen szunyókált.
- Végre! – dörzsölte össze tenyereit elégedetten.
Amilyen csendesen csak tudott odasomfordált a ruhásszekrényhez és kirántotta a legalsó fiókot. A hirtelen mozdulatra egy fülsértő nyikorgás volt a válasz. Lélegzetét visszafojtva magában szitkozódott, amiért nem volt óvatosabb, majd a még mindig mélyen alvó Kagomere sandított. Ellenállt a késztetésnek, hogy eleresszen egy elégedett horkanást és inkább minden figyelmét a fiók mélyén lapuló dobozkára összpontosította. Utánanyúlt és kihúzta, majd közelebbről is megvizsgálta szerzeményét.
A láda elején egy férfi és egy nő képe volt látható, akik szorosan egymásba karolva szélesen mosolyogtak. Fölöttük valami furcsa lény rajzolatát pillantotta meg, aki még annál is furcsább sapkát hordott.
Inuyasha összeráncolta szemöldökeit, meg volt zavarodva.
- Mmnasha – motyogta álmában Kagome, kizökkentve Inuyashat tevékenykedéséből. Nem lenne biztonságos itt maradnia. Még egy utolsó pillantást vetett a szunyókáló lányra a válla fölött majd a dobozt kimonójába rejtve csendesen kimászott az ablakon.
Néhány perccel később Inuyasha már a kút másik oldalán, a Szent fa ágai közt gubbasztott messze a leigázó varázslat hatáskörétől. Karmai közt tartva tovább vizsgálta a rejtélyes dobozt, ami miatt annyi feksziket kellett elszenvednie. Bár a középkorban sötét volt, de a féldémon aranyszemeivel így is tökéletesen ki tudta venne a legkisebb jeleket is a láda hátoldalán.
A tárgy ártalmatlannak tűnt, vastag kartonpapírból készült és nem árasztott semmiféle kellemetlen szagot.
- Mi a fene ez? – töprengett fennhangon – Mi lehet olyan értékes, hogy megérjen ennyi feksziket? És mi a helyzet Kagomevel? Talán még az ékkövet sem védené ilyen…hevesen… Bármilyen sötét titkot is tartogat magában, itt az ideje, hogy fény derüljön rá! – begörbítette karmait és az oldalsó hézag mentén szétnyitotta a csomagolást. Belenyúlt az üregbe és már húzta is ki a…
- Kis fehér négyezetek?!?!
Mindegyik egymáshoz volt rögzítve a végeknél fogva megragadta hát a legszélsőt és egy határozott mozdulattal eltávolította a többitől. Ujjai közt forgatva vizsgálta a különös tárgyat súlya alig volt és szagot sem lehetett érezni. Az anyaga hasonló volt ahhoz, mint ami a Kagome világából hozott ételeket fedte be. Finoman megnyomta a kis csomagot és érezte, hogy valami körszerűt tartalmaz a belsejében.
- Hmmm…
A szájához vette a négyzetet és egyik agyarát használva feltépte a csomagolást.
- Plah! – köpött undorodva.
Valami furcsa keserű folyadék öntötte el a száját. Bármi is volt ez egyáltalán nem tartozott az étel kategóriába. Mire kiheverte a félresikerült kísérlet mellékhatásait rájött, hogy a kis darabot leejtette a földre. Pár másodpercig még utána pislogott a sötétben, de aztán egy vállrándítással elintézte a dolgot és már tépte is le a következő darabot a láncról.
Ezúttal a karmaival próbálkozott szétszedni a trükkös csomagocskát. Valami ismét kifojt belőle és összemaszatolta a kezeit. Sűrű szitkozódások közepette a nadrágjába törölte az anyagot. Ekkor jött rá, hogy ott ahol előbb a szájára folyt különös zsibbadó, bizsergő érzést hagyott maga után. Remélte hogy ez nem valamiféle méreg… Megrázta a fejét és elűzte a kellemetlen gondolatokat: Kagome biztosan nem tartana a fehérneműi között mérget. Különben is, a bizsergés az ajkain bár elég bizarr volt kellemes érzést keltett.
Gondosan kihúzta a csomagocska tartalmát, ahogy sejtette egy apró kör alakú kék tárgy volt benne. Átlátszó vékony anyagból készült, ami a széleinél valamelyest megvastagodott. Hajlékony és igen nyúlékony volt, észrevette, hogy finoman összehajtották: ha széthúzná az anyagot, valamiféle hengeres tárgy keletkezne belőle. Egyik kezével óvatosan megfogta a kis kör széleit, másikkal pedig igyekezett legöngyölíteni, hogy láthassa teljes méretét. De az a vacak sikamlós volt és kicsusszant az ujjai közül.
Inuyasha kezdett begurulni újra megragadta a furcsaságot, de hevességében egyik karmával azonnal el is szakította a vékony szövetet.
- Francba! – káromkodott – Mi a pokolra lehet ezt a szar használni?
Lepillantott a szakadt tárgyra. Egy kicsit hasonlított azokhoz a színes dolgokhoz, amiket Kagome néha a hajában hordott. De azok nem voltak ilyen törékenyek és a szaguk is egész más volt. Plusz, ha ezek is olyan kicsi hajizék lennének, akkor Kagome nem jött volna annyira zavarba tőlük.
Csalódottan felsóhajtott, és ujjai közt játékosan babrálva a karikát kifeszítette tesztelve a nyúlósságát, majd mikor finom elengedte meglepődve nézte, ahogy az lövedék módjára elszáguld a sötétségbe. Döbbenten pislogott majd ismét vállat vont és figyelmét újra a dobozra koncentrálta. Most hogy a láncként egymásba kapaszkodó kis csomagocskák az ölében voltak észrevette az összehajtott papírt a doboz alján.
„Talán ez magyarázattal szolgálhat” – gondolta felderülve s már húzta is ki a ládából a lapot, majd óvatosan széthajtotta.
A papírt legalább hét különböző nyelven írták, de az egyik japánnak tűnt. Volt viszont egy kis gond… Bár édesanyja fiatal korában tanította őt közel sem tudott még eleget hosszabb szövegek olvasásához. Ráadásul ez Kagome világából származott és az ismeretlen szavakkal aligha boldogulna. Bosszankodva próbálta kifürkészni mit jelenthetnek a karakterek, de ekkor észrevette a szöveg szélén található képsorozatot. Rájött valójában nincs is szüksége olvasásra. Hosszasan bámulta a rajzokat és elméjében lassan kezdett összeállni a kép. A szemeit kába köd lepte el a döbbenettől, később pedig rémülten szűkültek össze. Inuyasha fájdalmas rándulást érzett a gyomrában teljesen összezavarodott. Agyát gonosz köd lepte el és a döbbenet érzését hamarosan kiszorította: a féltékenység, a zavarodottság és a fájdalom. Úgy érezte, elárulták.
Gyűlölködve nézett a dobozra és öklében szorosan összepréselte az obszcén képekkel tarkított lapot olyannyira, hogy karmai felsértették tenyerét. Összerezzent a hirtelen fájdalomtól, széttárta ujjait és vércseppjeivel együtt hagyta a földre esni az összegyűrt galacsint.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
