A nap magasan sütött az égen. A szél lágyan cirógatta a fák leveleit, melyek smaragdos
szinükkel varázslatossá tették a tájat. Gyönyörű tavaszi nap volt ez, s ezt érezte mindenki.
Megtörtént az, amire már mindeki oly régen vágyott: Naraku végleg meghalt, s vele az összes
gond….Majdnem az összes…..egy dolog azonban még nyugtalanította a kis csapatot: a
shikono tama még mindig nem volt teljes. 3 szilánk még hiányzott: az egyik Kohakut tartotta
életben, másik kettő pedig  Kouga lábában  ékeskedett. Kagome és Inuyasha egy árnyékkal
borított területen pihentek, és minden apró neszt elnyomott a mellettük lezúduló vízesés.
Egyedül voltak. Sango Kohaku-hoz ment beszélgetni, Mirokt pedig egy közeli faluba hívták,
hogy áldja meg a falut. Shippopedig felkereste apja sírját. Volt azonban mindegyiküknek egy
egy közös célja: végre édes-kettesben maradjon a látszólag, egymást ki nem állható pár.
Inuyasha az egyik fa lombjai közé vetette be magát, míg Kagome ugyanahhoz a fához dőlve
kémlelte a kristálytiszat vizet. Hirtelen felcsillogott Kagome szeme:
- Inuyasha! Van egy ötletem! -mondta furcsa mosollyal a lány.
- Ááááá! Mér’ nem hagysz pihenni? A Narakuval való küzdelmet még mindig nem hevertem ki!
-  Hidd el, ez jót fog tenni^^ Mi lenne  ha úsznánk egyet?
- Bolond vagy?! Én nem tudok úszni!
- Osuwari! Tessék, most boldog vagy? Szerintem jobban jártál volna ha magadtól jössz
le…Egyébként is nem mély a víz. Naaaaaaa, Inuyasha! Kéééérlek!!!!
- Rendben van, te győztél.
- Erre a szavadra vártam^^
Kagome ekkor lassan elkezdte levenni a ruháját. Először óvatosan kioldotta a szalagot és
Inuyasha lábai elé dobta. Ezt követte a matrózblúz, majd a szoknya, a cipő és a zokni.
Kagome ott áltt előtte egy szál fehérneműben. Nem hitt a szemének. Megdöbbent arca
Kagoméra meredt.
- Kagome? Minden rendben? Nem ütötted be a fejed?
Kagome lepisszegte, és csak mosolygott. Nem tudott haragudni Inuyashára.
- Gyere! ^^ A lány besétált  a vizbe és eltűnt a vízesésben.
Inuyasha levette piros köpenyét , majd begyalogolt a vizbe. „Mindig meglep ez a szédült lány”
Hangjában azonban nem volt  düh. Titkon, valahol a lelke mélyén mindig is erre vágyott.
- Kagome!- kiáltotta Inuyasha mikor a vízeséshez ért.- Most már előjöhetsz!
Hirtelen, a hátamögött felbukkant Kagome és huncutul belelökte a fiút a a hideg vízbe.
Miután sikerült ismét levegőhöz jutni, úgy néztt ki, mint egy ázott kiskutya. Szólni, szeretett
volna, de Kagome csilingelő nevetése beléfolytotta a szót. Most vette csak észre mennyire
fontos számára Ő. Minden elhomályosodott előtte: a múlt fájdalmai, a megvetések….még
Kikyo emléke is csupán árnyék volt. Szemei előtt, s szívében ott ragyogott egy tisztalelkű lány,
egy lány, aki mindig ott volt mellette jóban-rosszban, s fittyet hányva mások véleményének,
Ő olyannak fogadta el, és szerette Inuyashát amilyen. Egy féldémonnak.
Inuyasha elmosolyodott. Kezdett tetszeni neki ez a játék.
- Most én jövök! – mondta, és átsuhant arcán az első szívbőljövő mosoly.
Könnyedén felkapta a pihekönnyű Kagomét és mindketten nevettek. Ilyen boldogan telt el a
délután, majd csuromvizesen kimentek a partra. Inuyasha ráteritette értékes köpenyét
Kagomére, majd eltűnt, hogy tüzifát gyűjtsön. Pár perccel később már ropogott is a tűzifa,
s a lángok vörösösre festették az eget. Kagome miután kitette száritani ruháit, érezte,
hogy libabőrös lesz.
-  Kissé lehűlt a levegő- vacogta Kagome.
- Fázol? –kérdezte Inuyasha.
- Nem- ám ez a nem egyértelműen nem úgy jött ki, ahogy szerette volna. A vak is láthatta,
hogy fázik. Kagome kicsit elpirult.
- Gyere ide. Majd én felmelegitelek.
- De….
- Semmi de. Csak nem hagyom hogy megbetegedj!? Itt az orrom előtt?
Inuyasha gyengéden magához ölelte Kagomét. A lány ismét libabőrös lett, most azonban
már nem a hidegtől. Érezte….érezte Inuyasha minden mozdulatát, levegővételét, azt, ahogy a
mellkasa fel-alá mozgott, érezte Inuyasha selymes haját, ahogy a vállaira omlik. Mindketten
némán ültek, csak a tűz pattogását lehetett hallani. Mindketten tudták, hogy valamit kéne
mondaniuk egymásnak, de nem jött ki a szájukon. Végül Inuyasha megszólalt:
- Kagome….én…..- kereste a megfelelő szavakat- …én nagyon boldog vagyok, és ezt csak
neked köszönhetem!!
- Komolyan? –Kagome hangja kissé fátyolos volt- nem kell hazudnod, tudod. Nem szeretem.
- Ezzel most mire célzol? – kérdezte kissé ingerülten.
- Tudod te azt..
Inuyasha végigtekintett a lány szomorú arcán. Nem akarta, hogy szomorúnak lássa. Nem tudta
most mit csináljon, hogy fogalmazza meg hogy Szereti??
- Kagome!...- Inuyasha hangja hihetetlenül lehalkult, majd közelebbhajolt hozzá, és a
fülébe súgta: Szeretlek! Azt szeretném, ha soha nem hagynál el! Szülségem van rád!
- Te hazug!!!!...-Kagome el akart szakadni Inuyashától, aki még mindig lágyan nézett rá- Hagyj
békén!
Inuyasha elkapta, majd hirtelen megcsókolta. Kagome először megdöbbenve tapasztalta a fiú
viselkedését, de egy másodperccel később megnyugodva élvezték a csókot. Ez volt a jel,
amire várt. Ebből a csókból tudta, hogy Inuyasha tényleg szereti őt.
- Sajnálom hogy….-de nem tudta befejezni a mondatot.-
Inuyasha még szorosabban magához ölelte őt, és megsimogatta.:
- Nem számít hányszor…, ha kell ezerszer elmondom, hogy szeretlek!
Ahogy egymásra néztek, ahogy fénylett a szemük…kétségtelenül szerelem volt ez:
a szerelem magja, mely  réges-régen el volt vetve, s mintha csak a tavaszi megújulásra várt
volna. Ott régen, az ezeréves fa alatt, ha tudtukon kívül is, örökre szóló mély kötelék szövődött,
mely most bontakozott ki csak igazán.
A meghitt pillanatot csak a kezdődő vihar zöreje törte meg.
- Gyere Kagome! Keressünk egy védett helyet! Ha jól emlékszem a közelben van egy barlang,
ott meghúzhatjuk magunkat éjszakára.
Inuyashának igaza volt. Kis idő múlva meg is találták, ám ekkor már tombolt a vihar. Gyorsan
bementek, és miután meggyőződtek, hogy lakatlan a helység letelepedtek.
- Jobb lenne ha elmennénk aludni, ebben az ítéletidőben úgysem lehet semmit csinálni.
Előveszem a hálózsákot – mondta Kagome, ám ekkor Inuyasha megfogta a kezét, és ránézett.
- Ne, még ne.
A fiú lassan közeledett a lány karjához, majd a vállához érve elkezdte lecsúsztatni a melltartó
pántját. Kagome nem tiltakozott. Odabújt Inuyashához és most rajta volt a sor. Benyúlt az inge
alá, végigcsúsztatta kezét Inuyasha erős mellkasán, s nem sokkal később mindketten a
hálózsákon feküdtek. A két test lassan összefonódott, eggyé váltak. Odakint már lágy eső
mosta a földeket, de ezt a pár észre sem vette. Megállt az idő és úgy érezték: az övék a világ.
Szenvedély izzott a levegőben, s testüket elöntötte a forróság. Inuyasha gyengéden
végigsimította Kagome selymes bőrét és csókokkal borította mindenütt.
- Szeretlek!- suttogta Kagome.
- Én is – zilálta Inuyasha.
A két szerelmes mélyen aludt. Odakint csak a vízcseppek emlékeztettek a tegnapi viharra.
A napsugarak azonban a barlangba is elértek, mely jelezte a fiataloknak, hogy reggel van.
 - Jó reggelt! – mondta mosolyogva Kagome.
 - Jobb nem is lehetne – majd egy cuppanós csókot nyomott kedvese homlokára.- Eléggé
fáradtnak érzem magam, ami nem csoda. Jobban kifárasztottál, mint amikor Narakuval
harcoltam!- nevetett Inuyasha.- Ráadásul éhes is vagyok.
- Van a hátizsákomban egy kis csokoládé. Nem laktató éppenséggel, de biztos ízleni fog,
 és több energiád lesz^^
 - Csokoládé? Hmmmm. Még nem hallottam róla, de biztos finom!
Rövid idő alatt elmajszolták, majd pihentek egy keveset. Hirtelen Kagome felkapta a fejét.
- Oh ne! Megbeszéltük Sangoékkal, hogy ma délelőtt találkozunk az útelágazánsál,
ahol tegnap elváltunk! Biztos már várnak ránk!
- Jajj, muszály? Nem maradhatnánk még egy kicsit? – panaszkodott Inuyasha.
Felvették ruhájukat, amik azóta megszáradtak majd elindultak. Sugárzott az arcuk,
még akkor is amikor meglátták a kis csapatot.
- Milyen volt a tegnapi nap? – kérdezte huncut vigyorral Miroku - történt valami hmmmm
izgalmas?
Sango jól oldalba vágta.
- Miroku biztos úgy érti, hogy nem kapott-e el benneteket az eső. Elég nagy vihar volt.
Sikerült meghúzódnotok valahol?
Sangoban is ott bujkált a mosoly. Mindeki látta a pároson, hogy sínen van a kapcsolat.
- Köszönjük a kérdést, nagyon jól telt az éjszaka….kellemesen.- mondta Kagome, majd
hátulról átölelte Inuyashát.
- Elég legyen a sok beszédből! –morogta Inuyasha- Mostmár induljunk Még ki kell vernem
Kouga-ból azt a két szilánkot.
A csapat tehát ismét együtt volt, újabb kalandokra készen.
Inuyasha és Kagome, Sango- és Miroku-tól kissé lemaradva élvezte a napsütést,
s elkezdődött számukra egy új, jobb élet.

The End