1. Inuyasha nászútra indul

Kagome és Inuyasha miután összeházasodtak. Egy kisidőre visszamentek a
középkori japánba. A falusiak örültek nekik,hogy összeházasodtak.
Kikyou nagyon mérges volt Inuyashara. Egy bokorból nézte őket amint beszélgetek Kaelde
anyóval,hogy hova mennek nászútra.
- Inuyasha,hova mentek nászútra? – kérdezi az öreg papnő.
- Nem is tudom anyó! Kagome te hová akarsz menni? –kérdezi Inuyasha Kagomeétől.
- Hát nem is tudom. Mit szólnál Hawaihoz! – mondta vidáman Kagome.
- Hawai hol van! – kérdezi Inuyasha.
-  Majd elmondom neked Inuyasha. De azon a helyen nagyon meleg van! – mondta
mosolyogva Kagome.
-Meleg? – Inuyashanak eszébe jutott,hogy Sota mit tett vele.
- Ugye nem olyan meleg van ott,amilyen meleget csinált nekem Sota? – kérdezi félve
Inuyasha.
- Nem olyan meleg van ott,és meg se fogsz fagyni Inuyasha.
- Aha. Akkor jól van Kagome! – mondta nyugodtan Inuyasha.
Miroku és Sango pedig eltervezték,hogy ha Inuyashaék nászútra mennek ők is velük mennek.
Miroku eljegyezte Sangot és azért gondolta ezt így,hogy Inuyashaékkal akar menni.
Sesshomaru megtudta,hogy Inuyasha feleségül vette Kagomeét és ö is odament a faluba.
Akkor jelent meg Sesshomaru, mikor Kagome  Inuyashan magyarázta,hogy mit kell majd
csinálnia a  hajón. Sessomaru csak nézett,hogy Kagome valamilyen kabinról magyaráz.
- Öcsém! Hallottam, hogy ehhez a halandóhoz mentél hozzá! – kezdte el Sesshomaru.
- …és az téged bánt4 – förmedt rá Inuyasha.
- Ugyan Inuyasha egy félszellemnek úgyis mindegy kihez megy! Csak azt akartom mondani,
hogy apánk is egy halandóhoz ment hozzá és… - de ekkor bele vágott Inuyasha a bátya
szavába.
- Megakarsz avval bántani, hogy a az anyám halandó volt. Ressék bánt meg,de megkeserülőd!
Kiabált Inuyasha a bátya felé.
- Inuyasha, Inuyasha. Te önfejű és csökönyős vagy. Még azt se vártad meg,hogy befejezem
amit elkezdtem,ha talán azt mondanám,hogy olyan vagy mint apánk,hogy erős és bátor volt
azért,hogy úgy döntött, hogy inkább egy halandóval akart él. Ez volt az apánk döntése,és
látszik, hogy apám fia vagy. Ja és sok szerencsét akarok az úthoz kíváni neked . – és
Sesshomaru elment.
- Ő… - nem jutott szóhoz Inuyasha,és tátva maradt a szája,és még a szeme is rángatodzott.
- Furcsa volt,mi a bátyád. – mondta boldogan Kagome.
- Hú,soha se gondoltam volna, hogy szerencsét kíván nekem valaha! – csodálkozva mondta
Inuyasha.
- Én sem gondoltam! – mondta Kagome.
- Inuyasha, Kagome ugye nászútra Hawaira mentek? M- kérdezi Inuyashaéktól Miroku.
- Miért kérded? – csodálkozik Inuyasha.
- Én is veletek megyek Sangoval. Mert eljegyeztem Sangot. – válaszolt Miroku. Sango
elpirult.
- Mi? – csodálkozott Inuyasha.
-Tényleg eljegyezett Miroku Sango? Ugye ez igaz! – kérdezi vidáman,hogy végre Mirokuék
is összeházasodnak,hogy Ő akarta.
- Igen. Megkérte a kezem! – és még jobban elpirult Sango.
- Ez nagyszerű! – és Kagome átölelte a szellemírtó lányt.
- Én még mindig nem értek semmit! – mondta Inuyasha.
- Majd Kagome elmagyarázza neked! Kagome elmagyarázod Inuyashanak,hogy mit is
akarok nektek mondani.
- Aha. Inuyasha na figyelj az úgy van,hogy… -és félre hívta Inuyashat és még egy kis ideig
magyarázot neki.
- Ú. Úgy szeretik egymást mint mi! – pirult el Inuyasha.
- Igen. – bólitott Kagome,és átölelte az ember Inuyashat,mert Inuyasha annyira szeretett
Kagomeével lenni,hogy el is felejtette Inuyaha,hogy még a középkori Japánban is ember maradt.
De ötet egy cseppet se érdekelte ez. Inuyasha is átölelte Kagomeét.
- Kagome, ugye nem lesz olyan veszélyes az a hajóút,ahogy mondtad? – kérdez rá
Inuyasha nyugodtan.
- Elő firdulhat,hogy hajótörést szenvedhetünk! – mondta szomorúan Kagome.
- Ó Kagome. Nem akarlak elveszíteni! –és szorosabban ölelte át Kagomeét,és egy
könycseoo folyt le az arcán.Ez nem volt az utolsó könnycseppe még.
- Inuyasha ne féltsél,míg nálunk van az ékkő addig biztonsága leszünk. – mondta
biztatoan Kagome.
- Akkor változak vissza félszellemmé,az ékkő segítségével!
- Ne Inuyasha! Az emberek között úgy veszélyesebb lennél!
- Veszélyesebb! Igen veszélyesebb, és még szorosabban kezdte el ölelni Kagomét,
és már nem bírta visszatartani a könnyeit.
- Kagome,ha félszellemként veszélyes vagyok rád,de úgy megtudlak védeni,
de emberként nincs esélyem rá,hogy megtudjalak védeni!
-  Inuyasha ne sírj! Az ékkő majd mindkettőnket megvéd!
- Igazad van Kagome! – és Kagomeét megcsókolta.
Pár nap múlval visszamentek Kagome világába, és intézték a papírokat a hajóúthoz
Inuyashanak,Sangonak,Mirokunak. Megbeszélték még az is,hogy mikor indulnak.

Folyt.köv