2. rész
Kaedehez egy sápadt női alak lépett be
- Hallottam a jóslatról. Hol van?
- Tudod jól kikről, szól a jóslat. Minek akarod? – kérdezte Kaede
- Ha elpusztítom a jóslatot, akkor soha sem teljesedik be.
- Tévedsz Kikyou, így is, úgy is beteljesedik.
Kikyou hirtelen összerogyott, és a mellkasához kapott.
- Mi ez? Miért érzek fájdalmat?
- Elkéstél. – mondata halkan Kaede, de a hangja jeges fuvallatként söpört végig a kunyhóban – A jóslat beteljesedett. A testedet az a tudat tartja össze, hogy Inuyasha szeret téged és az iránta érzett gyűlölet. Mivel az egyik nem létezhet a másik nélkül, megérezted, hogy Inuyasha már nem téged szeret. Most veszteted el örökre, ő már Kagomét szereti.
- Nem! Soha! – Kikyou meglátta a jóslatot Kaede mellett és utána kapott, miután elérte kettétépte.
- Az első felét ismeritek de, a másodikat sohasem fogjátok megtudni!
- Kikyou neee!! – Kaede halott nővére után kiáltott de Kikyou már nem hallotta.
Inuyasha a madarak csicsergésére ébredt, élénken éltek még benne az emlékek és ezek mosolygásra késztették. Lassan Kagome is felébredt és meg látta mosolygó Inuyashát.
- Te min mosolyogsz? – kérdezte csodálkozva – egyáltalán te tudsz mosolyogni?
- Miért kérded, hogy tudok-e mosolyogni?
- Mert eddig még nem láttam egyszer sem, hogy te mosolyogsz.
- Lehet, hogy nem szokásom mosolyogni de tudok. Ha akarod, többet mosolygok.
- Nem, én nem szeretném, ha miattam megváltoznál én olyannak, szeretlek amilyen vagy. Nem akarom, hogy megváltozz.
Inuyasha elgondolkodott azon, amiket Kagome mondott neki.
- Tudod Kagome – kezdte a hanoyou – amikor még Kikyou élt…- és elkezdett Kikyouról beszélni. Kagome nem bírta tovább. Kikyou neve hallatára könnyek gyűltek a szemébe.
- Elegem van Inuyasha! Azok után is ami köztünk történt ismét Kikyouval jössz. SOHA TÖBBET NEM AKARLAK LÁTNI!!!
- De Kagome…
Kagome amilyen gyorsan csak lehetet, felötözött és lement a kúthoz, Inuyasha követte.
- Kagome én nem akartam…
De a miko már nem figyelt a fél szellem szavaira, csak oda adta neki a szilánkokat és belelökte a kútba.
- Légy boldog Kikyouval! – kiáltotta utána
Inuyasha nem értett semmit. Mikor vissza akart menni a kút nem nyílt meg előtte, sőt még valamilyen erő meg is rázta.
Miután Kagome átlökte Inuyashát a kúton egy dobozra való szelleműző cetlit is utána borított a kútba. Majd sírva felrohant a szobájába és ismét álomba sírta magát.
Teletek-múltak a napok, Inuyashát hat ökörrel sem lehetett volna elvinni a kút közeléből. Sangoék hiába kérdeztek tőle bármit is ő nem válaszolt.
- Inuyasha – álltak egyik nap a fél szellem elé. – Mi elmegyünk. Ha van valami változás, gyere utánunk.
Inuyasha épphogy csak bólintott. Mirokuék tanácstalanul elindultak Naraku után.
Kagome mikor egyszer kijött a szobájából, ami az utóbbi időben elég ritka volt, rosszul lett. Azonnal hívták a mentőket. A korházban kiderült, hogy több minden maradt Inuyasha után mit az emlékek. Kagome tudta, hogy nem mehet Inuysahához mert az ékkődarabok nincsenek nála. Így beletörődött abba, hogy egyedül maradt.
3 év múlva Inuyasha a kút mellett ült éppen, mint mindig amióta Kagome átlökte rajta. Ha nem a kút mellett ült, akkor a Szent fánál lehetett megtalálni. Nem ment messzebb a falu határánál.
Kagome éppen a fiával játszott az udvaron mikor leült a Szent fa tövébe, mert elfáradt.
Inuyasha mintha Kagome illatát érezte volna, de nem a kútból, hanem a Szent fától. Elindult a fa irányába de látta, hogy senki sincs ott. Mérgében leült a fa tövébe és elaludt. Álmában a Kagomét hívta, aki ezt meg is hallotta.
- Inuyasha..
- Kagome, miért tetted ezt, miért hagytál el?? Én szeretlek téged és évek óta, csak azt várom, hogy újra velem legyél.
- Inuyasha én is szeretlek. Hiányzol, kérlek, gyere értem.
- Kicsim menj be a házba.
- Jó, mama.
Kagome a kút irányába futott. Beleugrott és kiszedte belőle a varázs cetliket. Inuyasha felijedt álmából és a kút felé rohant majd beleugrott. Azonnal kimászott a kútból és az első, akivel szembe találta magát az Kagome volt, aki a könnyeivel küszködött.
- Kagome …- odarohant hozzá és olyan szorosan megölelte mintha attól félne, hogy a következő percben elszakítják tőle.
- Inuyasha – mondta a lány és megölelte szerelmét.
- Kagome miért tetted? Miért üldöztél el magadtól? Hiszen én szeretlek!!
- Sajnálom, most már tudom, hogy tényleg szeretsz. Én azt hittem, hogy Kikyout szereted. De az előbb bele láttam a szívedbe és…..- de nem bírta tovább folytatni, mert hangos zokogásban tört ki
- Kérlek, ne hagyj el többé. – mondta Inuyasha
- Nem foglak.
- Anyu, ki ez a bácsi?
Inuyasha hirtelen elengedte Kagomét és a fiára nézett.
- Tied? – kérdezte Kagomét
- Mutatkozz be. –mondta a fiának Kagome.
- Szia én Inutaisho vagyok. Téged hogy hívnak?
Inuyashának leesett az álla.
- Nem az enyém, a mienk. – mondta Kagome
- Tessék?! Ő az én fiam?
- Igen.
- Kagome, én vagyok a legboldogabb ember a világon. – Inuyasha felkapta a lányt, és körbe pörgette.
- Anyu, ki ez a bácsi? – kérdezte ismét Inutaisho.
- Én – kezdte Inuyasha és letérdelt a fiához – vagyok az apukád.
- Tényleg? – nézett kérdően anyjára a fiú, Kagome bólintott.
- Jaj de jó! Végre nekem is van apukám! – és ezzel Inuyasha nyakába ugrott. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
