Szikrázó napsütés volt, és a kis csapat egy csillógó vizű tó partján pihent. A Shikon no Tama
már majdnem egyben volt. Mindenki sejtette, hogy hamarosan szembekerülnek Narakuval.
Inuyasha gyakorolta a csapásokat a Tetsusaiga-val, Kagome és Sango kémlelte a gyönyörű
víztükröt, Miroku pedig Shippou-t próbálta a harci fogásokra tanítani. Ekkor felcsillogott
Kagome szeme:
- Van egy ötletem! Mindannyian tudjuk, hogy hamarosan szemebekerülünk Narakuval.
Mi lenne ha addig is egy-két napra felmennénk az én világomba?
Mindenki meghökkenve nézett Kagoméra. Mirokunak egy ötlet futott át az agyán és
rákacsintott Sangora.
- Sajnos én nem mehetek. – mondta. – Megígértem egy fogadósnak, hogy megáldom a
fogadóját.
Sango megértette a jelet és ő is kitalált valamit.
- Én pedig úgy terveztem, hogy Kirarával eddzek.- mondta. -  Ráadásul Shippou is velem
akar jönni. De Inuyasha biztos ráér.
- Inuyasha, neked is dolgod van? – kérdezte egy kicsit szomorú hangon Kagome.
- Hát én nem is tudom. – felelte Inuyasha.
- Ugyan Inuyasha. Tarts Kagome-val hisz valakinek rá is kell vigyázni. – biztatta Miroku.
- Na jó. Ti nyertetek. – adta be a derekát Inuyasha.
- Rendben. – ragyogott fel Kagome szeme. - Menjünk a kúthoz.
A csapat elkísérte őket a kúthoz, majd amikor eltűntek Miroku odafordult Sango-hoz.
- Remélem nem hiába maradtunk itt és Inuyasha és Kagome közt lesz valami.
De addig is miénk az egész nap. Sango! Leszel a gyermekem anyja?
- Te disznó! (Boooom) Mindig csak erre tudsz gondolni?
- Én csak megkérdeztem! – mondta Miroku a fején lévő púpot tapogatva.
Kagome világában:
- Megérkeztünk. Köszönöm Inuyasha, hogy eljöttél velem. - mondta Kagome.
- Á, semmiség. – felelt Inuyasha.
- Nagyapa, anya, Souta! – kiabált Kagome. - Merre vagytok?
- Itt vagyok. – hallatszott egy hang.
- Nagyapa, vendégünk lesz. Ő itt Inuyasha. – mutatta be Kagome.
- Nagyon örvendek. Ő egy szellem? – kérdezte nagyapa. – És hol fog egyáltalán aludni?
- Nem egészen szellem, csak félig, és a szobámba fog aludni.
- Hol?! – rémüldözött nagyapa.
- Nem hagyhatom felügyelet nélkül. – nyugtatta nagyapját Kagome. –
Nem fogunk csinálni  semmi rosszat.
- Anyád nem fog örülni neki, hogy egy fiúval alszol egy szobában. – csóválta a fejét nagyapa.
- Nem érdekel, akkor se hagyom Inuyashát felügyelet nélkül.
Ezzel Kagome megfogta Inuyasha kezét és felment vele a szobájába.
Elővett egy matracot és pár perc múlva kényelmes kis ágyat varázsolt belőle.
Inuyasha csak nézte, majd megszólalt:
- Én nem szeretném, hogy miattam veszekedj a családoddal.
- Nem veszekszem velük csak szeretném ha nem úgy kezelnének mint egy kislányt.
- felelte Kagome. – Na kész is az ágy. Mi lenne ha beülnénk valahová egy üdítőre?
De előbb át kellene öltöznöd. Így túl nagy feltűnést keltesz.
- De nekem jó ez a ruha. – háborodott fel Inuyasha.
- Lehet, hogy neked jó de az én világomba túl feltűnő. – válaszolta Kagome. –Souta!
- Igen?
- Szeretném ha felöltöztetnéd Inuyashát mert ez a ruha itt nem jó. – kérlelte Kagome.
- És ha megcsinálom mit kapok érte? – kérdezte Souta ravaszan.
Kagome-nak nem volt kedve veszekedni.
- Megígérem, hogy kapsz egy új videójátékot. – ajánlotta fel Kagome.
- Megeggyeztünk. – örvendezett Souta. – Na, gyere Inuyasha.
Fél óra múlva:
- Jöhetsz Kagome kész van a barátod. – és Souta büszkén bemutatta Inuyashát.
Kagome-nak tátva maradt a szája. Inuyasha olyan jól nézett ki mint még soha.
Kék farmer volt rajt, hozzá illő ingel és egy baseball sapka ami eltakarta a füleit.
- Inuyasha, nagyon jól nézel ki! Bravó Souta. Tényleg megérdemled azt a videójátékot.
- mondta Kagome. Akkor mehetünk is csak hozom a táskámat.
- De el ne felejtsd a jutalmam! – kiabált utánnuk Souta.
- Nem felejtem el! – kiáltott vissza Kagome.

Az utcán:

- Gyere Inuyasha üljünk be ide. – mutatott Kagome egy kávézóra. Utána ha gondolod
elmehetünk a parkba is.
-  Nekem mindegy. – felelt Inuyasha aki fél méternél távolabb nem nagyon mert menni
Kagome-tól. – Hogy tudsz te ekkora városban tájékozódni és bírni ezt a szagot?
- Hozzászoktam – nevetett Kagome.
Az üdítő után a parkba mentek ahol az illatozó rózsák közt leültek egy padra. Ekkor
Inuyashában feléledt az az érzés amit már régen próbál elnyomni. A szerelme Kagome iránt.
A lányba is valami ilyesféle érzések kavarogtak mert egy kicsit elpirult. Inuyasha ezt észrevette
és közelebb húzódott Kagoméhoz és hátulról átölelte.
- Inuyasha, mit csinálsz? – kérdezte remegő hangon.
- Én már régen el akartam mondani, hogy…
- Hogy? – kérdezte Kagome.
- Hogy szeretlek és nem tudok nélküled még lélegezni se.
- De te…
- Ne mondj semmit. – válaszolta Inuyasha. - Kikyou a múlté. Csak egy emlék.
Én téged szeretlek.
Inuyasha közelebb hajolt és megcsókolta. Kagome viszonozta. Pár perc múlva már kéz a
kézben sétáltak hazafelé.

Este:
Kagome a fürdőszobában pont belépett volna a kádba amikor betoppant Inuyasha.
Kagome nem sikított Inuyasha viszont olyan vörös lett mint a paradicsom és ki akart menni.
- Hova mész? – kérdezte Kagome. – Nem fürdünk együtt?
Inuyasha szóhoz se tudott jutni a meglepettségtől. Ekkor Kagome egy szál fehérneműbe odament hozzá és gyengéden megcsókolta.
- Na gyere ne kéresd magad. – nevetett Kagome. – Ha akarod elfordulok.
Inuyasha gyorsan levetkőzött és belépett a kádba. Kagome utánna.
A lány nekidőlt Inuyasha mellkasának a fiú pedig átfonta a lány derekát izmos karjaival.
Még szerencse, hogy elhúzták a kád előtti függönyt mert  ebben a pillanatban berobogott Souta.
- Kagome te vagy benn? – kérdezte amikor látta a levetett ruhákat.
- Igen én. És menj ki gyorsan mert sikíttok! – kiabálta Kagome.
Souta úgy kifutott a fürdőből mint a nyúl.
- Ki kellene szállnunk mert ha anya nyit be őt nem lehet egykönnyen lerázni. Te maradj amíg én ki nem megyek és ha jön valaki azt mondom, hogy az imént mentél be. Jó? – kérdezte Kagome.
- Persze – dugta ki a fejét a kádból Inuyasha.
A terv simán ment és Kagome és Inuyasha (miután ellenőrizték hogy az ajtó zárva van) forró
csókolózásba kezdett. A csók az ágyban folytatódott. Testük mohó, szenvedélyes és
gátlástalan egyesülése olyan volt mintha évszázadok óta vártak volna a beteljesedésnek erre
a pillanatára.  Mindketten égtek a szerelemtől. Amikor Inuyasha ereje elfogyott Kagome a fiú
vállára hajtotta fejét.
- Nagyon szeretlek – mondta Inuyasha.
- Én is – felelte Kagome.
Reggel egymás mellett ébredtek. Mivel hétfő volt Kagome-nak iskolába kellett mennie.
Inuyasha felajánlotta, hogy elkíséri és érte is megy. Egy rövid csókkal búcsúztak.
Inuyasha odakiáltott Kagome-nak:
- Mikor végzel?
- 2-kor – hangzott a válasz.
Inuyasha megjegyezte az utat és gond nélkül hazaért. Kagomét pedig a barátnői meglátták
Inuyashával és most nem menekülhet. Megpróbálták kifaggatni de Kagome nem mondott
semmit.
- Majd bemutatom ha eljön az ideje. – felelte minden kérdésre.
Kagome úgy érezte repül az idő. Hamarosan kicsengettek az utolsó óráról. Pont lefelé tartott a
lépcsőn amikor hátulról megszólította valaki. Houjo volt, a fiú aki Kagome után futott.
- Nincs kedved eljönni velem a hétvégi koncertre? – kérdezte.
- Hát nem hinném hogy …
Pont leértek az udvarra és Kagome odarohant a kapuban várakozó Inuyashához és egy forró
csókkal köszöntötte. Houjo meg sem tudott szólalni.
- Houjo ő itt a barátom Inuyasha.
- Nagyon örvendek. – ezzel elrohant.
- Ezt meg mi lelte? – csodálkozott Inuyasha.
- Nem tudom de menjünk mert vissza kell érnünk 4-re a szellemvilágba. – sürgette Kagome.
- Jó menjünk. – helyeselt Inuyasha

A szellemvilágba:

Hát itt lennénk. – mondta Inuyasha. Szia Sango, hello Miroku!
- Na, hogy telt ez a pár nap? – kérdezte Miroku.
- Egész jól. – felelt Kagome és megcsókolta Inuyashát.
- Végre valahára összejötettek – sóhajtott Sango.
- Na jó menjünk mert még hátra van a küzdelmem Narakuval. – türelmetlenkedett Inuyasha.

1 hónap múlva:

- Ez nem lehet igaz! – őrjöngött Inuyasha. – Már csak Narakut kellene legyőznöm és nem
találom sehol. Amikor meg nem keresem akkor állandóan felbukkan.
- Kagome, éhes vagyok! – hallatszott Shippou hangja.
- Azonnal adom. – mondta Kagome.
Ám amikor ki akarta nyitni a hátizsákját, elkezdett szédülni és elájult.
- Inuyasha, Inuyasha! – kiabált Shippou. – Kagome elájult!
Inuyasha rögtön odarohant és próbálta élesztgetni. Amikor látta hogy nem ébred fel felvette a
lányt a karjaiba és ezt mondta:
- Vigyük el Kaede anyóhoz.
Kaede anyó faluja szerencsére itt volt a közelben. Ő gyorsan felébresztette Kagomét.
-  Mit érzel, Kagome? – kérdezte.
- Amikor elájultam akkor előtte nagyon szédültem, most pedig hányingerem van. – felelte
Kagome.
A többiek közben feszülten figyeltek.
- Mond Kagome, voltál fiúval mostanában? – kérdezte Kaede anyó. – Őszintén felelj mert ez
nagyon fontos.
- Hááát … Igen.
-  Akkor minden világos. Kagome, te állapotos vagy! – mondta Kaede anyó.
-  Miiiiiiiiiiii!? – szörnyedt el Kagome.
- Hogy mondta? – kérdezte Inuyasha.
- Kagome kisbabát vár, ha jól sejtem a tiédet, Inuyasha. – nevetett Kaede anyó.
Mindenki csodálkozva nézett Inuyashára majd Kagomére. Ekkor nagy dübörgés rázta meg a
faházat.
- Ez Sesshoumaru! – kiáltott Kagome. – Ez az ő szaga.
-Te hogyan érezheted így a szagokat? – csodálkozott Inuyasha.
- Minden bizonnyal a baba miatt. – mondta Kaede anyó. – A legendák beszélnek egy hatalamas
erejű gyermekről amit egy hanyou és egy hatalmas erejű papnő hoz létre. Először azt hittem
ez a gyereknek Kikyou lesz az anyja de mivel meghalt a reinkarnációja Kagome veszi át a
szerepét.
Ebben a pillanatban Sesshoumaru rontott be a kunyhóba.
- Inuyasha, küzdj meg velem vagy add át önként a  Tetsuaiga-t.
- Soha! – és Inuyasha nekirontott a bátyjának.
- Inuyasha! – kiáltott Kagome és kiugrott az ágyból.
Ekkor már a két testvér kinn harcolt a nyílt terepen. Nem telt bele sok idő és Inuyasha eléggé
elfáradt.Kagome védelmezőn eléállt.
- Egy halandó. – mondta gúnyosan Sesshoumaru. – Te akarsz szembeszállni velem?
- Nem vagyok egyedül! – vágott vissza Kagome és egyik kezét a hasára a másikat
Inuyasha vállára tette. – Próbálj csak közelebb jönni vagy megtámadni!
Sesshoumaru meg is támadta őket de ekkor egy fénykupola keletkezett körülöttük és aki
ártó szándékkal közeledett feléjük nem jöhetett 10 méternél közelebb. Így Sesshoumarura is
visszaütött a támadás.
- Mi ez? – kérdezte Inuyasha.
- A baba csinálja. – mosolygott Kagome.
Sesshoumaru is elcsodálkozott. Ilyen erejű védelmet még soha nem látott.
- Hogy lehet ez?  - kérdezte meglepődve. – Egy halandó visszaverte a támadásomat?
- Nem én vertem vissza, hanem az unokaöcséd. – világosította fel Kagome.
-  Az unokaöcsém?
-  Igen. Inuyasha fia. Meg persze az enyém is.
- Látom ebben hasonlítasz apánkra. – gúnyolódott Sesshoumaru. -  Te is beleestél  egy
halandóba. De arra kíváncsi vagyok hogy lehet egy félvér gyereke ilyen erős.
- Ezzel mire célzol? – kiabálta Inuyasha.
- Arra hogy nem hiszem hogy a tiéd ez a gyerek! – húzta tovább az öccsét Sesshoumaru.
 Szerintem egy igazi szellemé.
- Hogy mered így megsérteni Kagomét?! – őrjöngött Inuyasha.
- Nyugodj meg Inuyasha! – szólt rá Kagome. – Nem látod hogy ez a célja? Azt akarja hogy
 ideges legyél mert akkor nem tudsz józanul gondolkodni.
Kagome felállt és a kezéből egy hatalmas tűzgömböt lőtt ki. Sesshoumarut telibe találta.
- Ezt a sértegetés miatt kaptad! – kiabálta Kagome. – És ha nem húzod el innen a csíkot akkor
 még kaphatsz!
Inuyasha előhúzta a Tetsuaiga-t és lecsapott bátyjára aki ezután jobbnak látta elmenni innen.
- Ezt még megkeserülöd! – ordította Sesshoumaru. – Te is és a barátaid is!
- Csak próbálj visszajönni! – kiabálta Kagome.
- Ezt a fiam csinálta? – kérdezte Inuyasha.
- Igen. – mosolygott Kagome. – És egyben biztos lehetsz. Ő a te fiad. Majd meglátod
amikor megszületik.
- Nem kell bizonygatnod. – válaszolta Inuyasha. – Te képtelen lennél megcsalni engem.
(Csók)
Eközben Sesshoumaru Narakuhoz és Kikyou-hoz igyekezett, hogy figyelmeztesse őket.
- Titeket kereslek. – mondta amikor meglátta őket egy tisztáson. – Most voltam
Inuyashánál.
- És? – kérdezte Naraku. – Mi van akkor?
- Csak az, hogy az a halandó… hogy is hívják… Kagome gyereket vár az öcsémtől.
- Mi?! – kapta fel a fejét Kikyou. – Ez hogy lehet?
- És nem is akármilyen gyerek. – folytatta Sesshoumaru. – A legendás gyermek akiről a már
régóta beszélnek. Aki magába hordja a szellemek és az emberek összes erejét és amíg az
anyja hasában van addig ő használja a képességeit.
- Ennek a gyereknek nem szabad megszületni! – kiáltotta Naraku. – Mert akkor végünk!
Hacsak…
- Hacsak? – kérdezte Kikyou és Sesshoumaru egyszerre.
- Hacsak el nem raboljuk az anyját mielőtt megszülné. – dörzsölte a kezét Naraku. – A
gyereket megtartjuk és magunk mellé állítjuk a lányt pedig megöljük. Így duplán is fájdalmat
okozhatunk Inuyashának.
Amikor Inuyasha megtámadta Sesshoumaru-t valahogy átrepült rá Myouga aki halotta ezt a
beszélgetést és azonnal ment Inuyasháékhoz. Szerencsére nem vették észre így gond nélkül
odaért.
- Mi?! – üvöltött Inuyasha  amikor Myouga elmesélte amit hallott. – Azt hittem Sesshoumaru
ennél már nem süllyedhet mélyebbre.
- Nyugodj meg Inuyasha. – próbálta csitítani Kagome, de az ő hangja is remegett.
Inuyasha magához ölelte és megcsókolta Kagome-t.
- Hogy nyugodjak meg amikor a szerelmem és a gyermekem élete forog kockán. – mondta
remegő hangon. – Most mit csináljunk?
- Szerintem – vágott közbe Sango – az lenne a lejobb ha Kagome visszamenne a saját
világába és Inuyasha vele tartana, hogy vigyázzon rá.  A kutat pedig valahogy eltűntetnénk.
Csak egy időre.
- Szerintem jó ötlet. – helyeselt Miroku.
- Egy próbát megér. – mondta Kagome is. – Legalább amíg megszületik és megtanulja
megvédeni magát.
- Rendben. – egyezett bele Inuyasha. – Ott nagyobb biztonságba vagy és tudok figyelni rád.
- Akkor menjünk minél előbb. – mondta Sango.

A kútnál:

- Sziasztok és vigyázzatok magatokra. – búcsúzkodott Sango.
- Oké, ti is!  Sziasztok! – kiabált vissza Kagome.
- Hát megint kettesbe maradtunk… - kezdte Miroku.
- Ne folytasd, Miroku. – állította le Sango.
Sango és Miroku Kaede anyó segítségével láthatatlanná tevő varázslatot mondott a kútra
és azt se ember se szellem meg nem találja.

Kagome világában:

- Hát megint itt vagyunk. – sóhajtott Kagome. – Szia anya!
- Szia kicsim! – üdvözölte Kagome-t az anyukája. – Olyan régen nem voltál itthon.
Pontosan 1 hónapja. Hát ez a fiú kicsoda?
- Ő itt Inuyasha. – mutatta be Kagome. – A barátom és a…
Kagome hirtelen a szája elé kapta a kezét.
- És a? – tette csípőre a kezét az anya. – Van amiről nem tudok?
- Nincs – mondta Kagome zavartan és meghúzogatta Inuyasha ruhájának az ujját,
hogy mentse ki.
- Kagome az a legjobb ha megmondjuk az igazat. – kezdte Inuyasha. –     Az anyukád nem
érdemli meg hogy hazudj neki. Az én szüleim korán meghaltak. Örülj neki hogy neked még
vannak.
- Milyen rendes fiú vagy. – mosolygott Kagome anyukája. – Így kell viselkedni a szülőkkel
szemben. Na mi is az igazság?
- Hát az, hogy… Kisbabám lesz… Inuyashától.
- Mi?! – kiáltott Kagome anyja. Inuyashának meg kellett fogni, hogy ne ájuljon el.
Mióta tudod?
- Ma délelőtt tudtam meg. – válaszolta Kagome.
- Ki mondta? – kérdezett Kagome anyja tovább.
- Kaede anyó. Egy bölcs öregasszony Inuyasha falujából. – mondta Kagome.
- Akkor még nem 100%. – pattant fel Kagome anyja. – Gyerünk a nőgyógyászhoz.

Az orvosnál:

- Mikor lesznek kész az eredmények? – türelmetlenkedett Kagome anyukája.
- Minek kell megcsináltatni ezt a tesztet? – kérdezte Inuyasha suttogva Kagome-tól.
Hiszen biztos vagy benne, hogy terhes vagy.
- Igen de anya nem hiszi el. – válaszolta Kagome . Egyébként azért vagyok benne biztos
mert másképp hogy lőttem volna tüzet a kezemből és hogy keletkezik körülöttem olyan
védőbúra?
A beszélgetést az orvos szakította félbe. Mind a hárman felálltak.
- Nos? - kérdezte Kagome anyukája.
Az orvos Kagome-hoz fordult.
- Gratulálok Higurashi kisasszony. – és átnyújtotta a leleteket. – Ön valóban gyermeket
vár.
Kagome anyukája pedig nem tehetett mást mint elfogadta, hogy nagymama lesz mert
Inuyasha és Kagome abortuszról hallani sem akart.

9 hónap múlva:

Kagome amióta elkezdett növekedni a hasa nem járt suliba.
- Eddig minden simán ment – sóhajtotta Kagome. A kicsi hamarosan megszületik.
Már csak meg kell tanítani arra, hogy hogyan védje meg magát.
- Pontosan. – mosolygott Inuyasha. És hamarosan igazi család leszünk. Mi a baj?
- Elfolyt a magzatvíz! – rémült meg Kagome. Azonnal vigyél kórházba!
Inuyasha felkapta Kagome-t a karjaiba és szaladt lefelé a lépcsőn.
- Mi baj? – kérdezte Kagome anyukája.
- Elfojt a magzatvíz és rettenetesen fáj! – kiabálta Kagome.
- Gyorsan hívjunk mentőt! – és Kagome anyukája már nyúlt is a telefon után.
- Nem kell! – kiáltotta Inuyasha. – Én gyorsabban odaérek vele. – És már el is tűnt a házak
tetején.
A kórház előtt leugrott. Mindenki furcsán nézett rá de nem érdekelte csak Kagome minél előbb
bent legyen. Amikor már Kagome a szülőszobába volt Inuyasha kint várakozott.
Végre meghallotta a babasírást és már tolták ki Kagome-t. Nem volt eszméleténél
mert annyira kimerült. Közben Kagome családja is megérkezett. Később bevitték
Kagome-hoz a kisfiát (Inuyasha csodálkozott is, hogy az orvosok nem rémültek halálra
hisz a gyerek végül is szellem)és akkor Inuyasha is bemehetett. Mindketten majdnem
rosszul lettek. A gyerek nem is hasonlított Inuyashára inkább Houjo-ra Kagome régi udvarlójára.
Inuyashának eszébe jutottak bátyja szavai. Nagyon elkeseredett és elrohant. Kagome próbált
utána menni de még nagyon gyenge volt. Eltolta magától a kicsit.
- Ez nem az én fiam! – kiabálta. – Valaki kicserélte!
Végül hazavitte de rá sem nézett. Közben előkerült Inuyasha.
- Végre előkerültél! – sóhajtott fel Kagome nagyapja. – Kérlek beszélj Kagome-val!
Naphosszat csak a szobájában zokog, nem eszik, abszolút nem törődik a fiával és folyton
csak azt hajtogatja, hogy ez nem az ő fia. És szegény gyerek ágya is az én szobámba van.
Félünk hogy valami szörnyűséget művelne vele.
Inuyasha átpillantott Kagome nagyapjának válla fölött. A kiságyban ott gügyögött a kicsi.
Inuyasha odament és felemelte. A gyerek egyáltalán nem hasonlított rá. De azért felvitte
magával és belépett Kagome szobájába. A lány szörnyen nézett ki. Vörös, karikás és kisírt
volt a szeme, csontig le volt fogyva. Amint meglátta Inuyashát felragyogott az arca,
de a gyerekre nézve ismét elkomorodott. Inuyasha a kicsivel együtt leült mellé.
- Kagome – szólt hozzá. – Csak egy percre vedd a karodba. A kedvemért.
Kagome végre felült. Csak Inuyasha kedvéért átvette a kicsit. De nagyon utálkozva. Ebben a percben a kisbabáról  lehullot az emberi bőr és megláthatták az igazi kinézetét. Ez csak afféle óvintézkedés volt. Ha a két szülő újra együtt lesz a kicsiről lehull az emberbőr és megkapja az erejét. A gyerek most már kiköpött Inuyasha volt csak kicsiben. Kagome Inuyashára nézett ő pedig a lányra. Teljes erejével magához ölelte és megcsókolta. Ebben a pillanatban a kicsi felsírt. Kagome elővette az egyik mellét és megszoptatta. Utána pedig elkezdett neki dúdolni egy szép altatódalt.
- Mi legyen a neve? – kérdezte Inuyasha.
- Inuyasha. - válaszolta Kagome.
Ebben a pillanatban nagyapa lépett be.
- Mi történt ezzel a gyerekkel? – kérdezte ijedten. – Az előbb még nem így nézett ki!
- Felvette az igazi kinézetét. – mosolygott Kagome. – Ugye hogy kiköpött Inuyasha?
- Meg se lehetőket különböztetni. – helyeselt nagyapa.
- Csak azt nem tudom hogy védjük meg Narakutól. – aggódott Kagome.
Ebben a pillanatban Kagome anyukája lépett be. Elszörnyedve látta, hogy milyen lett a gyerek.
Szabályosan kikapta Kagome kezéből.
- Jézusom! Hogy néz ki ez a gyerek? – rémüldözött.
- Ahogy az apja és azonnal add vissza! – kiáltotta.
Ebben a pillanatban eltűnt a kis Inuyasha a nagymamája kezéből és ismét Kagome karjaiban
volt.
- Már tudjuk, hogy védi meg magát! – kiáltott Inuyasha. – Vissza is mehetünk a Szellemvilágba.
- Jó, csak felszerelkezek. – helyeselt Kagome.
Egy csomó babakelengyével tértek vissza.

A Szellemvilágban:

Sango és Miroku már ott várta őket (a másik világból át lehet jönni csak innen nem lehet oda).
- Sziasztok! – üdvözölte őket Sango. - Jó hogy jöttök mert Naraku, Sesshoumaru és Kikyou
felperzselték az egész falut a kisbabát keresve .Ő lenne az?
- Igen. – mondta Kagome.
- Szerintem kiköpött Inuyasha. – mérte végig Miroku. - Mi a neve?
- Inuyasha. – válaszolta büszkén Inuyasha. – Mint nekem.
Ebben a pillanatban dübörgés hallatszott és megjelent Sesshoumaru. Amint meglátta a
kis csapatot felkiáltott, hogy:
- Naraku, Kikyou! Gyertek megtaláltam őket!
Abban a pillanatban megjelentek. Inuyasha, Miroku és Sango védelmezőn Kagome és a kis
Inuyasha elé állt.
- Nem kaparintjátok meg a fiamat! – kiáltotta Inuyasha és már nyúlt is a kardjáért.
- Szóval rájöttetek a tervünkre. – mondta Naraku. – Sebaj, akkor megszerezzük a
gyereket erővel és őt is egy Shikon szilánk fogja irányítani, mint Kohakut.
- Hogy tehetted ezt velem Inuyasha? – kiáltotta Kikyou és Inuyashára célzott a nyílvesszőjével
majd kilőtte.
Az utolsó pecben Kagome eléugrott és a kis Inuyasha védőbúrája    visszalőtte a nyilat.
A többiek is repültek mert közelebb voltak 10 méternél. Seshoumaru megrohamozta őket és
valahogy ki tudta kapni a gyereket Kagome kezéből.
- Megvan! – kiáltott fel diadalittasan.
Ebben a pillanatban Kagome elkiáltotta magát:
- Add vissza a fiamat! – majd elkezdte dúdolni azt a dalt amit akkor énekelt amikor a kis
Inuyasha először a kezében volt.
A kisbaba eltűnt Sesshoumaru kezéből és ismét anyja karjaiban volt. Inuyasha előrántotta a
kardját és lecsapott, közben pedig a kis Inuyasha egy tucat tűzgolyóval kísérte apja támadását,
Kagome nyílvesszővel, Sango a csontbumeránggal, Miroku pedig a botjával (mivel a környék
tele volt darazsakkal) támadott. Narakut és Kikyout sikerült is eltalálni akik meg is haltak,
de Sesshoumaru még előtte elment, akkor amikor Kagome visszahívta a kis Inuyashát.
Miroku kezéről eltűnt a fekete lyuk, Kagome körül pedig ott keringtek a Narakunál lévő
Shikon no Tama szilánkok. A gyöngy minden darabja megkerült. Hatalmas lila fény
kíséretében egyesült is és az egész gyöngy lehullott Kagome kezébe. Ő odavitte
Inuyashához és kérdőn nézett rá. Inuyasha Kagomére majd a fiára nézett. A gyöngyöt elvette
Kagome-től és a fia nyakába akasztotta.
- Úgy döntöttem hanyou maradok. – mondta és közben végig a fiát nézte aki felnevetett.
Remélem nem bánom meg. A Shikon no Tama pedig maradjon nála, hogy sose felejtse el,
hogy találkoztak a szülei.
Majd a fia nyakába akasztotta a gyöngyöt.  Sesshoumaru pár hét múlva felbukkant és békét
kötött az öccsével. Ő lett a kis Inuyasha keresztapja. Eleinte Miroku és Sango neheztelt
Inuyasháékra a döntés miatt de aztán megbékéltek. Sőt! Időközben össze is melegedtek
és nekik is megszületett a kislányuk. A szellemek ezután nem nézték le Inuyashát,
hanem tisztelték őt is és a családját is. Még három gyerekük született. Sangoéknak
pedig még kettő.  Ott maradtak a Szellemvilágba, mivel a gyerekek nem voltak halandók.
Azért persze Kagome rendszeresen látogatta a családját. Boldogan éltek Inuyashával az idők
végezetéig.

THE END