Egy reggel Kagome korábban felkelt a szokásosnál, reggelit készített és rohant is a kúthoz,
h végre találkozzon Inuyashával. Már két hete nem látta, és már hiányzott neki. De persze ő
nem tudta h Inuyasha már többször is utána ment, csak nem, mert Kagome közelébe menni.
-Nah végre láthatom Inuyashát. –említette meg Kagome.
Ahogy kimászott a kútból már rögtön ráköszönt Shippo és Sango.
-Szia Kagome, csak, h itt vagy. – szólt Sango.
-Sziasztok, miért mi baj?
De persze Shippo már ugrott is a nyakába, mert már annyira hiányzott neki Kagome.
-Inuyashával van a baj… mióta elmentél, nem eszik, nem iszik… és csak ül
egymagában. –válaszolt Shippo
-És… tanulnom kellett… ő úgy is el volt a kis Kikyoujával…- vágott vissza Kagome
-Ah te csak azt hiszed…-mondta Miroku
-Szia Miroku- köszönt Kagome – De hagyatok elegem, van Inyausha szeszélyeiből egyszer
még én másszor meg Kikyou… ebből elegem van jobb lesz, ha haza megyek!
-Várj Kagome! –kiabált Inuyasha
-Hagyj Inuyasha hagyj, haza megyek, és nem jövök vissza többé…
-De… Kagome… várj…
-Nem! Fekszik!
És Kagome beleugrott a kútba, azonnal otthon is találta magát, a jól megszokott helyen.
De ezt nem gondolta volna h így kell lenni-e így kell elszakadniuk Inyuashával . De eközben Inuyasha még szomorúbb lett.. sokkal szomorúbb, mint eddig , hiányolta Kagomet , mert időközben rájött h nem tud nélküle lenni.
-Inyuasha menj utána – szólt Miroku
-Hát nem tudom. Félek h, elutasít
-Nem fog nyugodj, meg szeret…
És Inuyasha elsétált a kúthoz és beleugrott, azonnal Kagome világában találta magát.
Kimászott a kútból és bement Kagome szobájába. Kagome nem volt ott,
Inuyasha ettől félt… h már késő, de ebben a pillanatban nyitódik az ajtó Kagome az.
Inyausha elbujt a szekrénybe. Még időben.
-Ah holnapra sokat kell tanulnom. Matekból dolgozatot írunk!
De ebben a pillanatban Kagome elkapta a tekintetét és Inyaushát vette észre kilépni a
szekrényből.
-Kagome… beszélnünk kell!
-Inyausha hagyj békén… menj vissza Kikyou-hoz. legyetek boldogok…
-Nem, nem és nem! Halgass már végig! –és Inuyasha Kagome-t a falhoz
szorította. – Nem szeretem Kikyou-t TÉGED, SZERETLEK, fogd már fel! –kiabált Inyausha
De amikor Kagome meg akart volna szólalni, de akkor már késő volt, mert Inuyasha már
megcsókolta Kagome-t. A lány nem elenkezett, minden percét élvezték a csóknak.
-Inuyasha… én is szeretlek! –szólt a csók után Kagome
-Kagome… -és Inuyasha már hajol Kagome-hoz , a lány nem ellenekezett hagyta h a fiú,
azt csináljon vele, amit akart .Így Kagome és Inuyasha egymáséi lettek , mindketten élvezték,
ahogy testük egymáshoz simul , érezték egymás közelségét , szívdobogását.
-Inuyasha szeretlek. –szólt Kagome
-Én is – válaszolt Inuyasha és megcsókolta a lányt.
Másnap reggel Kagome úgy döntött vissza megy Inuyashával, és mivel most épp szünet
következett az iskolában, így Kagome tovább maradhatott a középkori japánban.
Inuyasha és Kagome együtt kézen fogva ugortak be a kútba, és tértek vissza
a középkori japánban, ahol őket már várta Shippo , Sango és Miroku.
-Sziasztok! –köszöntek a többiek
-Sziasztok! –köszönt Inyuasha és Kagome
-Mi történt veletek? –kérdezte Miroku
-Semmi sem történt! Mi történt volna? –kérdezte ingerülten Inuyasha
-Semmi csak olyan vidámak vagytok mind a ketten. -szólalt meg Sango
-Inuyasha gyere velem lécives, beszélnünk kell! –szólalt meg Miroku
Inuyasha és Miroku arrébb mentek, Miroku kérdően nézett Inyuashára
-Na mi volt közöttetek? –kérdezte fenyegetően
-Semmi nem volt, csak megbeszéltük a dolgokat, és kibékültünk – persze ez nem volt igaz,
de nem mondhatták el mi is volt, mert akkor minden kitudódna és azt sem Inuyasha sem
Kagome nem akarta. De már vissza is tértek a beszélgetésből.
-Kagome mit fogunk most enni? –kérdezte Inuyasha
-Hm hoztam nektek egy kis finomságot – szolt Kagome és a táskájára mutatott
Megebédeltek és mindenki félre vonult pihenni, ugyanis egy kicsit ellustul a társaság,
de ezt Inuyasha kihasználva ellopózott Kagomeval egy olyan helyre, ahol senki sem láthatta
őket.
Egy fa hűvösébe vitte Kagomet. Amint oda értek le ültek a fa alá egymás mellé,
bár Kagome nagyon örült ennek a dolognak mégis tartotta a tisztes távolságot.
De ez nem tetszett Inuyashának
-Kagome miért húzodtál el tőlem?
-Miiiiiii? Én????
-Igen te…
De ebben a pillanatban már Inyausha közeledett is Kagomehoz és már meg is csókolta,
heves forró csók volt, mindketten érezték, h ez most nem egyszerű csók, ez az igazi szerelem
csókja.
-Kagome én nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. –öntötte ki a szívét Inuyasha.
-Én is szeretlek, és nem foglak soha elhagyni.
De e-percben már Inuyasha gombolta ki Kagome pólóját, Kagomen volt a sor levetette
Inuyasha köpenyét, és élvezték egymás testének közelségét, forró volt a hangulat,
csak úgy izzott a levegő kettőjük között. De lassacskán véget ért ez is, vissza kellett
menni Mirokuékhoz, akik már keresték őket. Mikor meglátták h együtt, jönnek vissza már
mindenki tudta , sejtette mi is történt közöttük .
-Nah merre voltatok? –Kérdezte Miroku
-Sétáltunk –válaszolt Kagome
-Hmmm biztos h csak sétáltatok? –kérdően nézett Miroku
-Miroku te mindig csak arra gondolsz… - szólt Sango de már ütötte is Miroku-t.
-Jolvan na nem tehetek róla.
Pár nappal később
Kagome már sajnos újra otthon volt, egyedül a szobájában, és Inuyashára gondolt.
Sajnos a szünetnek vége jöhet a tanulás gondolta magában… de e pillanatban
Inuyasha nyitotta ki az ablakot és Kagome egy érzéki csókkal, fogadta.
-Nah h h így fogadsz? –kérdezte meghökkenve Inuyasha
-Nem tudom, csak úgy jött, már hiányoztál – és azon nyomban átölelte a fiút.
Inuyasha is viszonozta az ölelést, és újból megcsókolta a lányt.
-Kagome velem kell jönnöd, mutatnom kell valamit neked.
-Mit szeretnél mutatni nekem ? –kérdezte Kagome meglepődten
-Meglepetés többet ne is kérdezz!
Kagome elment Inuyashával a kúthoz megfogták egymás kezét és bele ugrottak .
Mikor megérkeztek aközépkori japánba Kagome meglepődten vette észre h minden kivan
díszítve szalagokkal .
-Mit ünnepelünk? –kérdezte
-Azt h újra itt vagy velünk! Már nagyon hiányoztál – szólt Inyuasha és megcsókolta a lányt.
Ám ekkora Kagomenak eszébe jutott, ma van a négyéves évfordulója h itt járt először a
középkori japánban. Mindenki előjött és köszöntötték Kagome-t .
-Szia Kagome –szólt Miroku, Sango és Shippo.
Kagome nagy meglepetésére még Kaelde anyó is feltünt.
-Kaelde anyó de régen láttam már h, van?
-Köszönöm Kagome jól és te?
-Én is – de amint Kimondta szédülni kezdett és összeesett.
Mikor felébredt mindenki meglepődve figyelte Kagome arcát. Legelőször Inuyashát tekintette,
meg aki az ölében tartotta.
-Jól vagy Kagome? Nincs semmi bajod? –kérdezte ijedten
-Nincs, nincs jól, vagyok köszönöm – és azonnal fel is ált, de visszaesett, de Inuyasha
elkapta és segített neki.
-Kagome nem mész sehova vigyáznod kell magadra! Mi lesz, ha valami bajod lesz?
Azt nem élném túl. –szólt Inuyasha
-Köszönöm az aggodalmad de már jól vagyok! –szólt Kagome
-Sango el tudnál kísérni vízért? –kérdezte Kagome
-Persze –felelte Sango
Pár perccel később
-Kagome mi volt ez? – kérdezte Sango
-Nem tudom, biztos leesett a vérnyomásom, előfordul
-Hát igen nah gyere, menjünk vissza jobb lesz
-Rendben – felelt Kagome
Visszasiettek de mire odaértek már Kogua ott volt, és éppen Inuyashával harcolt.
-Áh Kagome! Az asszonyom leszel! –oda futott hisz még mindkét égkő szilánk ott volt a lábába,
és elvitte magával.
-Az ordas, elvitte Kagome-t ezért meglakol! A saját kezemmel tépem szét! – kiabált Inuyasha
-Azonnal utánuk kell mennünk! – és már el is indultak
Kagome és Kouga már rég messze jártak, amikor megálltak.
-Tegyél le msot azonnal –kiáltott Kagome
-Jólvan tessék – Kouga lerakta Kagome-t
-És most, mit akarsz tőlem? – kérdezte Kagome – Minek hoztál ide? És most azonnal
vigyél vissza a többiekhez!
-Nem, az asszonyom leszel és kész! Te az enyém vagy és nem azé a korcsért…
De eközben megérkezett Inuyasha, és elő rántotta a Tessaigát .
-Most meghalsz! –kiabált Inuyasha
-Te csak azt hiszed! –válaszolt Kouga
-Állj! Én Inuyashával megyek! – szólt bele Kagome
-Nem, te velem maradsz! Te leszel az asszonyom! –szólt Kouga
-Állj, ne nyúlj Kagomehoz mert, megbánod!
-A rosszul vagyok…- szólt Kagome és összeesett
-Kagome! –kiabálták egyszerre
-El kell vinni Kaelde anyóhoz, ő vigyáz rá! – szólt Inuyasha
-Igen, elviszem! –szólt Kouga
-Nem, én viszem! –szólt Inuyasha
-ÁLLJ! – kiabált Moriku –Majd Kirara elviszi!
Kirara el is vitte az ájult lányt Kaelde anyóhoz, aki betakargatta és vigyázott a lányra,
ám Kagome felébredt.-Jól vagy Kagome? –kérdezte Kaelde anyó
-Igen, most már jobban vagyok! Köszönöm
-Kagome! H vagy? –kérdezte Inuyasha rémülten
-Most már jól vagyok! Semmi bajom!
-De igen is van baj, ma már másodszorra esel össze ez nem, tetszik nekem…
-Hm Kagome menj haza a te világodba és menj el egy orvoshoz jobban, jársz – közölte vele
Kaelde anyó
-Nem nincs semmi bajom – de hazudott Kagome tudta, megérezte, de nem volt benne biztos
h jól érzi-e a dolgot. Nem tudta h télleg anya lesz-e vagy csak a megérzései csalnak.
-Kagome, gyere, haza kísérlek - ajánlotta fel Inuyasha
-Nem, itt maradok veletek, nincs semmi bajom, értitek? –kiabált Kagome.
De abban a pillanatban már szédelgett is , még szerencse h Inuyasha elkapta.
-Kagome nekem ez nem tetszik – szólt Inuyasha
-Inuyasha menj ki lécíves, beszélnem kell Kaelde anyóval – szólt Kagome
-Okés – ezzel megfordult és kiment
Csak Kagome és Kaelde anyó maradt a kunyhóban.
-Kagome, már te is sejted?
-Igen, de h mondjam meg Inuyashának azt h gyereke lesz?
-Neked kell tudnod – mondta Kaelde anyó
-Köszönöm – ezzel meg fordult és kiment
Kagome elsétált Inuyasha előtt aki nem értett semmit az egészből .
-Kagome mi baj?
-Semmi haza megyek, és meg ne próbálj utánam jönni…
Ezzel Inuyasha elé dobta az égkő nála lévő darabjait, és bele ugrott a kútba. Inuyasha
meghökkene figyelte az eseményeket és nem értett belőle semmit, mikor
Sango és Mioku meglátták Inuyasha tekintetét, gondolták h nem, számíthatnak jóra.
-Mi történt?
-Nem tudom… - és ezzel Inuyasha elment, arra a helyre, ahol egyik délután Kagomével gyönyörű
 pillanatokat éltek át, de Inuyasha nem is gondolta h itt fogant meg gyermekük,
akiről Kagome nem is akart neki beszélni.
Ám Kagome már bánta h csak így eljött de belátta h nem volt mit tenni-e így volt a leghelyesebb,
h Inuyasha nem tud gyermekük létezéséről, akit ő titokban fog felnevelni. Csak abban az
egy dologban reménykedett h a gyermek nem az apjára fog hasonlítani, bár majd az idő eldönt
mindent gondolta.
De Inuyasha nem bírta ki Kagome után ment h megbeszélje vele a történteket,
átment Kagome világába, és bemászott Kagome szobájába, de akaratlanul is meghallotta,
amit Kagome és az édesanyja beszélgettek…
-Kicsim biztos vagy benne h meg akarod tartani?
-Igen anya, nem fogom elvetetni.. meg tartom a picit.
Ekkor rájött Inuyasha Kagome gyermeket várt, de kitől? Az még mindig kérdéses volt,
mert hát ő is lehet az apa, de akkor mivan ha mégsem ő a gyermek apja?
Kagome belépett a szobájába és meglepődve nézte Inuyasha arckifejezését, aki rögtön evvel a
kérdéssel fogadta:
-Ki a gyerek apja? –kérdezte közömbösen
-Te, te itt? H h?
-Az most nem számít… De ki a gyerek apja? –már kicsit ingerültebben
-Te halottad ugye? Nos hát akkor ne titkolom el…
-Igen halottam! KI a GYEREK APJA? –kiabált Inuyasha ám ekkor valami belehasított a szívébe.
A fájdalom. Az a fájdalom h Kagome megcsalta. És félt h nem ő a gyermek apja…és félt
h elveszíti Kagomet .
-A gyerek apja – ám ekkor Inuyasha már várta a választ h kiderüljön ki az apa, h elveszti-e a
szerelmet vagy sem – az te vagy!
Kimondta, én én vagyok hát, mégsem csalt meg, mégis szeret gondolta magában Inuyasha.
-Kagome… ha én vagyok az apja, akkor velem együtt fogod felnevelni, együtt! És ígérd meg h
soha el nem, hagysz!
-Nem foglak, soha nem foglak elhagyni! Szeretlek! – ám ekkor egy könnycsepp hullott Kagome
szeméből. Inuyasha oda ment és letörölte, érezte Kagome közelségét és érezte h nem,
tudná elveszíteni, és ekkor megcsókolta. A kis pár boldogan kézen fogva sétáltak el a kúthoz.
Igaz még nem lehetett érezni a gyerek rúgásait, de Kagome valami csoda folytán érezte a
benne növekvő picit. Ezt még ő sem értette, de talán majd idővel megérti, ez az anyai ösztön,
ami nála sokkal de sokkal erősebb, mint egy átlagos embernél. Inuyasha az ölébe vette
Kagomet
-Mit csinálsz Inuyasha? –kérdezte meglepődötten a lány
-Vigyázok rád és a gyerekünk re! –válaszolta Inuyasha
-Oh… -Kagome nem is tudta mit szóljon, de nem is kellett, mert abban a pillanatban már
Inuyasha meg is csókolta. Úgy látszik Inuyasha nem, tud betelni Kagomeval, de ezt Inuyasha
is így érezte, nem tud tőle elszakadni, ahhoz már nagyon szereti. Meg is érkeztek a középkori
japánba, a többiek szaaldtak feléjük, de Inuyasha nem engedte őket Kagome közelébe.
-Inuyasha nyugodtan engedd őket ide… nem lesz semmi bajunk tőle… - szólt Kagome
-Bajunk? – szólt Miroku
-Igen – helyeselt Kagome és egy mosolyt küldött Inuyasha felé.
-Nah menjetek… de vigyázni ám mit csináltok Kagomeval!
Kagome tudta mi ez az agodalom, az apai ösztön is feléledt Inuyashába, de nem gondolta
volna h ennyire. Így még nem látta szeretett félszelemét. Ilyen oda adónak és gondoskodónak.
-Kagome beszédünk van veled… -szólt Miroku
-Nah mondjátok! –mondta Kagome – Inuyasha elmondjuk nekik? –kérdezte Kagome
-Hm nekem mindegy, ahogy te érzed.
-Mit akartok nekünk elmondani? –kérdezte kíváncsian Sango
-Nos… h is kezdjem… nekem meg Inuyashának… hááát gyerekünk lesz. –vallotta be Kagome,
aki nem vette észre, de ezek közbe picit el is pirult.
-Gratulálunk! –mondta Miroku – Látod Sango még nekik is sikerült, nekünk miért nem
sikerülhetne? –kacsintott Miroku Sangora. Aki eközben elpirult.
-Nah Sango miért pirultál el? –kérdezte Shippo
-Hát még nem mondtam, de Kagome gyere velem lécíves. – szólt Sango
Arrébb vonultak messze el Mirokuéktól, h, amit beszélnek ők még meg se hallják.
-Nah mi baj Sango? – kérdezte aggódóan Kagome.
-Hát… csak annyit szeretnék kérdezni, h te h vetted észre h gyermeket vársz? –kérdezte
kíváncsian Sango
-Hm hát hányinger, rosszul létek stb. miért?
-Hát…
-Csak nem te is? Te meg Miroku? –kérdezte egyre kíváncsibban Kagome
-De… egyszer… de nem tudtam ellent mondani neki…
-Gratulálok, együtt leszünk anyukák! Hát ez nagyon szuper! De mikor akarod elmondani
Mirokunak?
-Nem tudom… –válaszolt Sango
-Figyelj, maradj itt, és én ide hívom! Rendben?
-Okés.
Kagome visszasétált Inuyasháékhoz.
-Miroku Sango vár rád, beszélni akar veled – kacsintott Kagome.
-Mi? Velem? Már repülök is! –mosolygott Miroku
Miroku nagy nehezen de megtalálta Sangot és érdeklődve nézett rá.
-Miért szeretnél beszélni velem kedvesem? –kérdezte Miroku
-Moriku fogd meg a kezem, emlékszel, ahogy annak idején, amikor megkérted
h legyek a gyermekeid anyja.
-Rendben, de miért kell ez?
-És lécíves kérdezd meg.
-Hm rendben, Sango lennél a gyermekeim anyja?- kérdezte Miroku, de nagyon meglepődött,
amikor Sango nem pofozta fel ezért a kérdéséért.
-Miroku igen leszek.
-Mi? Komolyan?
-Igen.. el kell valamit mondanom…
-Ugye azt h gyerekünk lesz? –kérdezte kíváncsian Miroku
-Igen azt –válaszolta Sango
-Akkor amikor megtörtént ugye? Akkor fogant meg a gyerek?
-Igen akkor…
-Juhéjj, apa leszek, és Sango a gyermekeim anyja – kiabálta Miroku de olyan hangosan
h még Inuyasha is meghallotta.
-Mi Sangonak és Mirokunak is gyereke lesz? –kérdezte megepedten Kagometól.
-Igen, ugye milyen csodálatos?
-Hát meglepő, de ők mikor, és h?
-Jaj, úgy ahogy mi drágám, magán ügyük – szólt Kagome és megcsókolta Inuyashát.
Miroku és Sango eközben épp csókolóztak, Miroku nagyon boldog volt. Attól a nőtől lehet
gyereke, akit szeret tiszta szívéből, s ez az érzés boldoggá tette, és tudta h szeretni fogja
Sangot is és a gyermeküket is.

Egy pár hónap múlva
 
Inuyasha és Kagome már a gyerek nevéről beszélgettek.
-Nekem tetszik az a lány név h Minako. –szólt Kagome
-Hm nem, szerintem az anyáról kapja a nevét.
-De nem, Kagome nem jó, akkor már keverjük őket. –szólt Miroku
-Drágám én tudod, min gondolkodtam –mondta Sango
-Min? –kérdezte meglepődötten Miorku
-Elmehetnék Kagomeval az ő világába, és megnézhetnék h a kicsi jól van-e
-Hm igazad van – szólt Kagome – akkor legalább nem egyedül olyan sokáig!
-De Kagome… én mindig veled szoktam menni… - szólt Inuyasha
-Igen de te más vagy… te nem érzed át az én helyzetem! – förmedt rá Kagome
-Nos akkor elmész Kagomeval és mi addig itt maradunk Inuyashával és mindent,
elrendezünk, mire hazaértek. Mindent a piciknek és a mamájuknak. – kacsintott Miroku
Inuyashára .
-Hm igen úgy jó lesz, menjetek csak – szólt Inuyasha
A lányok valamit nem értettek ebben az egészben, de nem látták hátrányát h elmenjenek,
így hát együtt fogták magukat és elmentek a kúthoz, bele ugrottak és azonnal Kagome
idejében teremtek.
-Kagome nem fog fájni ? –kérdezte ilyedten Sango
-Nem fog fájni nyugodj meg… de nem ilyedj meg attól amit az orovs kér, rendben? – mondta
Kagome
-Rendben – Sango először nagyon félt de utána rájött h semmi oka félni, mert a gyermeke
biztonságban van.
-Gyere Sango öltözz át, adok ruhát! – kacsintott rá Kagome
-Rendben
Sango átöltözött, pont jó volt rá Kagome ruhája. Elindultak az orvoshoz, és nagyon hamar
végeztek is, az orvos megnyugtatta Sangot h semmi baja nincs a babának, és h tökéletesen
fejlődik.
-Kagome figyelj, hol fogjuk mi megszülni a kisbabát? –kérdezte aggódóan Sango
-Nem tudom… én az én világomban szeretnék szülni… én itt biztonságban érzem magam…
-Hm igen… csak tudod én nem, tudom h itt h, megy a te világodban.
-Majd megtanuljuk, nah gyere, menjünk haza! – szólt kedvesen Kagome
Elindultak haza, Sangonak nagyon furcsa volt a város, ilyet még soha nem látott, de egyben
elragadónak is találta mivel ilyen nagy házakat még soha nem látott.
-Nos itthon vagyunk – szólt Kagome
-Igen, várj, átöltözöm
Sango átöltözött, de már alig fért bele a saját ruháiba, igaz ez bántotta mivel a nagy hasa
miatt nem tudta felvenni a harci ruháját sem, de megnyugtatta az a gondolat h nincs semmi
baja a kisbabának.
-Hm alig jön már fel rám ez a ruha – panaszkodott Sango
-Rám is az enyémek… - válaszolt Kagome
-Gyere, menjünk el vásárolni, veszünk divatos kismama ruhákat, benne vagy?
-Hm – Sangonak nagyon tetszett az ötlet – miért is ne… de valami szépet vegyünk h,
elvarázsoljuk Inuyashát és Mirokut .
Sango és Kagome besötétedésig vásárolták a kismama ruhákat, olyan sokat vettek
h alig bírták haza hozni, de mikor haza értek akkor rögtön rohantak is vissza a középkori
jabánba.
Inuyasha és Miroku már nagyon agódtak értük, nem gondolták volna h eddig elmaradnak,
de mikor meglátták őket a ruháikba, amik nagyon is jól álltak nekik leesett az álluk.
-Milyen szépek vagytok ma lányok. –szólt Miroku
-Köszönjük. –szólt Sango
De Kagome szomorú volt h Inuyasha nem is dicsérte meg a szép ruháját, pedig olyan sokat
mászkáltak utána, és úgy fáj már a lába tőle, de nem, mert panaszkodni, mert akkor
Inuyasha azonnal leteremtette volna…
-Kagome milyen szép vagy ma
-Köszönöm szépen Inuyasha – és Kagome arca újra mosolygóssá vált.
-Kagome szeretnék veled beszélgetni, ha nem haragszol meg – mondta udvariasan Inuyasha
-Nem baj, gyere, menjünk félre – szólt Kagome
Inuyasha és Kagome félre vonult kettesben hagyva eközben Mirokut és Sangot,
akik nem bírtak ellen állni a kísértésnek, és rögtön egymásnak estek, persze Inuyasha is
ezért hívta félre Kagomet.
-Kagome gyönyörű vagy ma este! – dicsérte őt Inuyasha
-Köszönöm – mosolygott a lány.
-Kagome szeretlek és a pici babánkat is. – szólt Inuyasha és azonnal megcsókolta kedvesét.
Kagome és Inuyasha élvezték a csókot forró hangulat uralkodott körülöttük, nem bírták ki ők
sem egymás nélkül az estét, ugyan úgy, mint Miroku és Sango.
Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek fel, Inuyasha közben szépen betakargatta Kagomet
meg ne, fázzon, mert az éjszaka hűvös volt. Reggel Kagome és Inuyasha csókkal üdvözölték
egymást, és próbálták megbeszélni mi is legyen a kicsi neve
-Nos ha lány lesz nekem a Minako tetszene… -szólt Kagome
-Hm nekem a Kikyou…. –kezdett bele Inuyasha
-Inuyasha Kikyou most h jön ide? Te még mindig szereted őt? – kérdezte szomorúan Kagome
-Nem már nem szeretem! De…
-Inuyasha hagyjuk azt a de-t eldöntöttem én a gyerek nevét ne szólj bele a dolgainkba,
többé nem tartozol hozzánk!
-De Kagome… várj, kérlek! –kiabált a lány után Inuyasha
De Kagome nem akarta hallani többé a hangját, tudatában volt annak h Inuyash még mindig
Kikyout szereti és h ők soha nem, lehetnek egy család… Bár tudtam volna ezt előbb akkor
soha nem tartottam, volna meg a picit… gondolta magában. De igazából nem bánta
h megtartotta, mert így legalább örökéletre emlékezteti valami Inuyashára és az egyetlen
igazi szerelemre, amit valaha is érzett egy személy iránt… Kagome elérte a kutat de Kogua
útját állta.
-Kouga mit akarsz? –kérdezte Kaogme
-Kagome legyél az asszonyom, és én mindent megadok neked! –mondta neki Kouga
-Kouga vigyél magaddal – jelentette ki Kagome, bár ezt még nem gondolta át de jobbnak látta,
ha most nem megy haza… Hisz Inuyasha ott, keresné őt először. Kouga is nagyon meglepődött a lány kérésén, de egyben örült is neki, mert az asszonya lehet és így még önszántából ment vele.
-Kagome… h van a pici? –kérdezte Kouga
-Honnan tudod h gyermekem lesz?
-Látszik rajtad… meg ne haragudj, meg azért amit most mondok… de ki lestelek,
amikor Inuyashával a nevéről beszélgetetek… - válaszolta Kouga
-Kouga képes lennél akkor is elvenni h ha tudod h az a gyermek nem a tiéd? –kérdezte
Kagome bár nemt udta miért, de ezt súgták neki az ösztönei
-Igen… mert szeretlek. – adta válaszol Kouga
-Rendben van, akkor menjünk!
Bár Inuyasha először a kúthoz ment, de megérezte Kouga szagát, és rögtön tudta h Kaogme
vele van… Valahogy megérezte… és utánuk ment. Eközben Kouga már szépen lerakta
Kagomet a verembe és elhelyzkedtek, Kouga épp elment élelemért amikor Inuyasha odaért.
-Kagome  gyere kiszabadítlak! –szólt Inuyasha
-Nem Inuyasha menj Kikyouhoz nekem és a gyereknek nincs szüksége rád….
-Nem velem jössz! – és avval elragadta magával Kagomet, de ekkor Kagome érezte a
gyerekkel nincs valami rendben.
-Inuyasha a baba… a baba rosszul van! – kiabált Kagome
-Miii, mii baja lehet?
-Nem tudom, vigyél azonnal Kaelde anyohoz! Kérlek! – Kagome nagyon félt, félt h elveszti
egyetlen gyermekét, akit tiszta szívéből szeret, és félt h ez által Inuyashát is… . Szerencsére
még időben oda értek Kaelde anyo kunyhójához, aki azonnal bevitte a lányt és megnézte mi a
baja…  Bár az anyo már értette, ez a gyermek nem csak egyszerű gyermek… érzi mind azt
amit az anyja és az apja érez együtt… . Ezt csodálatos képességnek tartotta bár ebből még
baj is származhat…   Inuyasha közben már türelmetlen volt, kíváncsi volt arra h van Kagome
és a pici.
-Gyere be Inuyasha
Inuyasha bement és leült Kagome mellé, aki nem volt valami jó állapotban erős fájdalmai voltak,
 de amikor Inuyasha megfogta a lány kezét és kézen csókolta Kagome azonnal jobban lett.
-Inuyasha… ne haragudj a baba miatt… - szólt szomorúan Kagome
-Nyugodj meg nem, haragszom, az a lényeg h jól vagytok! – szólt Inuyasha
Néhány perccel később megjött Sango és Miroku akik már aggódtak Kagome és a baba miatt,
de mikor látták h jól vannak, akkor megnyugodtak. De Sango elfáradt és le kellett pihennie
sajnos ő is és Kagome is a végét járták a várandóságnak, így hát Miroku és Inuyasha
sokkal jobban féltették őket, mint eddig.
Elérkezett a nagynap, Kagome szülni készült a kórházban, de Inuyasha nem lehetett ott vele
így otthon várta kedvesét. Sango és épp szült és Miroku a tenyerén tátongó sebhely miatt nem
lehetett vele… Így hát otthon ültek és vártak. Amikor Sango és Kagome haza értek nagyon
megörültek nekik, kiderült h mindkettőjüknek kisfiuk lett. Kagome úgy döntött h Inuyasha
lesz a neve, az apja után. Sango és Miroku kisfia a Khoakut kapta Sango öccse után.
De mindenki nagyon boldog volt. Kagome és Sango már minden babakelengyét bevásárolt a
piciknek. De nem volt túl sok idő a pihenésre, sietni kelett vissza a középkori japánba.
Így hát Sango és Kagome amit bírt felpakolt, h a kicsik semmiben ne szenvedjenek hiányt.
De nem is hitték volna h eközben Miroku és Inuyasha már egy kész baba paradicsomot,
rendeztek be a piciknek. Inuka és Khoakunak tiszta 21. századi gyerek szobája volt.
Inuyasha elhozta Kagomejéktól a bölcsőket, a babaruhákat, pelenkákat, pelenkáztatókat,
mindet, ami kellett, és amit a két lány vett. Tehát a két család élte kis életét boldogan és
meghitten, Kagome és Inuyasha boldogan neveltékInut,Miroku és Sango a kis Koakut akinek
szintén ott volt a tenyerén a fekete lyuk. És várták azt a pillanatot, amikor végleg legyőzik
Narakut és ennek örökre véget, vetnek. Kagome és Inuyasha a tóparton ülve kezükben a pici
nézték a holdat. Amikor Inuyasha megnézte gyemekét és így szólt:
-Kagome örökké szeretni foglak, és tudd ez nem a vég, ez csak a kezdet! – és egy hatalmas
puszit nyomott fia arcára, és Kagomet megcsókolta.

The End