-Kagome...-s a férfi boldogan felugrott az asztaltól,majd megölelte a megszeppent lányt.
S ekkor Kagome is átkarolta őt.
-Apa...-s szemei megteltek könnyel-Apa...-ismételte majd elmosolyodott...
Inuyasha és Kagome édesanyja csak nézték a megható jelenetet...de a
fiatal hölgynek szinte fel se tűnt ez az egész..közömbös arccal bámult a semmibe,
majd lassan elkezdett kutatni a táskájába egy telefon után ami éppen akkor csörrent
meg ,s mely egy bizonyos hanyoura majdnem szívrohamot hozott.
-Kagome..ő a feleségem Nicola...-kezdte beszámolóját Higurashi úr miközben még
mindig a szemeit törölgette,bár Kagome arca szinte megfagyott a hallottaktól,s a könnyek
is eltűntek a szeméből.
-De hívj nyugodtan csak Nikynek-modta negédes mosollyal az arcán,majd két előkelő
típusú csókot adott a még mindig megszeppent lánynak,majd visszaült a párnájára és
folytatta telefonbeszélgetését...melyet Inuyasha úgy vélt ,hogy közelebbről is meg kell
hallgatni és nézni...így elég érdekes módon kezdte el szaglászni és nézni a nőt minden
oldalról megfigyelte s a fintorból az arcán érezhető volt hogy nem tűnt neki túl
rokonszenvesnek.De Kagome mérges tekintete jobb belátásra bírta így inkább felhagyott
ezzel a fura viselkedéssel.
-Na tehát ő feleségem...-kezdet bele még egyszer a férfi...-Amerikában ismertem meg
amikor a társaság egy San Fransisco-i üzembe helyezett át mint igazgatót....ő volt a
titkárnőm...
A beszélgetés még sokáig elhúzódott...de Kagome nem figyelt, gondolatai csak ezen a
furcsa nőn jártak...nem tudta elhinni hogy az apja beleszeretett...egész végig fecsegett,
ecsetelte milyen Amerika,mennyivel másabb Japán...mekkora a házuk...mennyi pénze
van az apjának.
A lány nem értette hogy ha Nikola gazdag miért dolgozott titkárnőként,s ennek a
kételynek hangot is adott melyre az volt a cseppet sem kielégítő válasz hogy mert unta az
otthonülést és csinálni akart valamit...
E fantasztikus dolog után Kagome úgy gondolta hogy neki ebből elég és inkább
felmegy a szobájába..elnézést kért s elindult felfelé a lépcsőn..ahogy Inuyasha ezt
meglátta ő is ugyanígy tett...valószínűleg már ő is unta Niky ostoba és üres
fecsegését..mely azóta áttért arra hogy milyen rossz itt a közlekedés hogy itt mindenki
olyan konzervatív a fiatalokkal...s ennél a mondatnál még elkapta Kagomét:
-Kagome...nem akarnál e velem eljönni holnap vásárolni-mondta vigyorogva...s nem
enyhén törve a nyelvet.
-De van kedvem csak ne maradjunk sokáig mert tanulnom kell,meg délután próbám is
lesz...-kezdett bele a lány.
-Az nem gond egy nőnek időt kell szánnia a vásárlásra.-s rosszallóan nézett
Kagoméra.. arra utalva ezzel hogy nem tetszik neki a ruhája.-Picit meg kéne változtatni a
stílusodat....na majd én holnap...ez után el is tűnt a lány szikrázó szemei és esetleges
kérdései elől.
-Valami baj van talán az öltözködésemmel...mi a gond stílusommal...?-tette a lány fel
magának e költői kérdéseket.
-Nekem mindegy mit veszel fel...szerintem neked minden jól áll.-válaszolt gyorsan
Inuyasha mielőtt Kagomét teljesen elöntené a méreg.-Szerintem a szép lányoknak
minden jól áll.
-Ezzel most arra célzol hogy szépnek találsz?-kérdezte mosolyogva, s egy kicsit sem
meglepetten.:)...szeméből addigra már eltűnt a harag s csak az öröm maradt.Mélyen a
fiú szemébe nézett...s most Inuyasha nem tagadott mint általában,nem mondott semmit
csak fürkészte a lány boldog tekintetét,majd sután elmosolyodott.
-Kagome...-szaladt oda Souta a lányhoz...Kagome!-majd a nyakába borult és elsírta magát.
-Mi a baj?-s átölelte öccsét,majd kérdően nézett Inuyashára.
Később Souta részletesen kifejtette ellenszenvét Nicola iránt...majd hüppögött egyet
kettőt...megérdeklődte hogy ugye nem fog itt maradni örökre, ugye Apa nem is szereti
igazán s ha szereti akkor attól még nem felejti el teljesen őket és ugye most már nem
megy el ilyen hosszú időre....s a kisfiú kérdései egyre csak záporozták Kagomét aki a
felére nem is tudott válaszolni.
-Kagome ugye nem ő lesz az új anyukánk...?-kérdezte rémülten Souta...
-Ne aggódj kicsim nem én nagyon szeretlek és soha nem foglak elhagyni.-nyugtatgatta
fiát Higurashi asszony,aki eddig az ajtóból figyelte a történéseket.
-De akkor Apa nem szeret minket...hisz itthagyott minket.-kérdezte kíváncsian a Souta.
-Az más...-zárta le a beszélgetést az asszony-s most gyere hagyjuk magára
Kagoméékat-majd lassan kivezette fiát a szobából.
A szerelmesek egyedül maradtak.
-Szegény Souta, sok ez neki egy napra.-mondta aggodalmas hangon a lány.
-És te hogy érzed magad...téged is eléggé megviselhetett ez az egész...-mondta
Inuyasha s kérdő tekintettel nézett a lányra.
-Igazad van...-majd rádőlt a fiú vállára.(aki ettől elpirult de utána inkább csak magában
elmosolyodott)-Annyira örülök hogy mellettem vagy.
Inuyasha ismét nem szólt semmit csak gyengéden átölelte a lányt,Kagome hozzábújt
majd suttogva megszólalt.
-Köszönöm....
-Már mondtam de ha ilyen kis ostoba vagy még egyszer elismétlem....mindig..nem is
mindig...örökké melletted leszek Kagome soha de soha nem hagylak magadra...-majd
még szorosabban megölelte a lányt.
-Inuyasha most már le kéne feküdnöm...-s lassan kibontakozott a fiú karjai közül.Majd
lefeküdt az ágyába...s amint ezt megtette el is aludt.
-Ne aggódj Kagome én örökké veled leszek-ismételte magát a fiú-és vigyázom az
álmod-majd gyengéden végigsimította a lány hófehér arcát s figyelte minden
levegővételét...ahogy mellkasa fel se le járt...de végül kimerültsége nehéz teherként
hullott szemére...lehajtotta fejét Kagome ágyára majd őt is elnyomta az álom...
Másnap a hajnal első sugarai ébresztette fel a lányt...Inuyasha még mindig aludt...arca
nyugodt volt mint akkor...ott fenn a Szent fán...csakhogy most mosolygott és édesen
szuszogott....csak nézte a fiút szinte elveszett arcának szépségében...már legalább
10 perce nem csinált mást csak a szerelmével volt elfoglalva...legfőbb gondolatai közé
tartozott az is ,hogy hogy a francba lehet ilyen kényelmetlen és kitekert pozícióban
aludni.Lassan felkelt az ágyból és odaült a fiú mellé...majd letette a fejét a párnájára s
így pont szembe helyezkedett Inuyashával.
Végigsimította a fiú fejét...arcát...majd száját ami éppen ettől az érintéstől mosolyra
húzódott...s azt a kis aranyos gödröcske is feltűnt ami ilyenkor megjelenik arcán...
Kagoménak eszébe jutott hogy milyen kevés alkalommal látta így a fiút... boldogan,
mosolyogva,s nyugodtan...igazán szívből nevetni még talán soha nem is hallotta...s ez a
tény végtelenül elszomorította...de egyben felélesztette azt az eltökélt szándékát hogy
ha törik ha szakad mosolyra csábítja a fiút...s boldoggá teszi...
Se ujjai ismét vándorlásba kezdtek Inuyasha arcán...mire az lassan s álmosan felnyitotta
ragyogó arany szemeit melyben megcsillant egy kíváncsi napsugár...s erre Kagome
ijedten kapta el kezét majd gyorsan felállt a földről.
-Sajnálom hogy felébresztettelek....-mondta halkan.
Inuyasha lassan felkelt s megfogta a lány kezét...
Hosszasan nézték egymást majd a fiú elmosolyodott...s most az ő keze is vándorlásba
kezdett végig a lány arcán..hátán...s meg sem állt a derekáig...
A romantikus pillanatot egy hívatlan vendég törte meg...Niky volt az arcán valami furcsa
képmutatás ült...nem úgy a két fiatalén...a meglepettség,az ijedtség s az elmaradhatatlan
vörös szín tükröződött vonásaikban...
-Kamaszok!!-mondta egy megjátszott sóhajjal a nő..-Gyere Kagome nekünk vásárolnunk
kell...öltözz fel...tudud ...na gyerünk...-nógatta a dermedten álló lányt...
S akkor tekintete Inuyashára szegeződött...aki természetesen akkor kapcsolt hogy rajta
nincs sapka s így most Niky előtt felfedte titkát...előző nap nem volt ilyen probléma
Higurashi asszony a fejébe nyomott egyet mielőtt Kagome édesapja és drágalátos kis
felesége megérkezett volna de most...most még korán volt s egyikük se gondolta volna
hogy így rájuk törnek...
-Te pedig...-s szemével végigmérte a fiút aki akkor már természetesen Kagoméval együtt
az ájulás határán volt...-Kifelé a szobából...-s észre sem vette a fiút vagyis inkább csak
annak ódivatú ruhájával volt elfoglalva...s így a hanyou gyorsan felkapta jellegzetes kis
baseball sapkáját s kisurrant a szobából...
Fél órával később már egy belváros felé zötyögő metrón ültek...illetve csak Nicola és
Kagome mert Inuyasha össze-vissza mászkált nem értette hogy mi történik...a föld alatt
mentek valami furcsa vas izében..
-Hihetetlen ez a kölyök!Nem tud nyugton ülni???A te barátod Kagome úgyhogy csinálj vele
valamit...-mondta szemrehányóan Niky.
-Inuyasha kérlek ne csináld ezt velem...így leégetsz mások előtt..nézd mindenki minket
bámul..
-Leégetlek..?-s a fiú szemei elkerekedtek valahogy nem értette ezt az egészet...
-Jaj semmi..-mosolyodott el a lány...-most úgy kellene csinálnom mintha idegesítenél
mert Niky már a plafonon van az állandó mászkálásodtól...egyébként légyszi ne hagyd
abba mert nekem meg ő az idegesítő..egész úton teljesen értelmetlen dolgokról
fecseg....-erre már a hanyou is elmosolyodott tetszett neki az ötlet hogy valakit
felidegesíthet...
-Kagome...Inu..izé..Inyusa...ááá..gyertek már ide...-mondta kissé ideges hangon Nicola..
mire az érintettek természetesen amilyen lassan csak tudtak odamentek...-Le kéne
szállnunk nem??
-Nem..-mondta teljesen nyugodt hangon Kagome- még két megálló!...ami persze nem
volt igaz s így legalább 1 km-rel többet gyalogoltak ami persze a két fiatalnak meg se
kottyant de Niky egész úton nyafogott mert természetesen magassarkúba ment el....
de a tréfa kimeneteléről beszélhetünk...nem tudni ki járt rosszabbul a séta vége felé már
sántikáló Nicola vagy az üres fecsegést hallgató Inuyasháék.A vásárlás nem hozott túl
nagy izgalmat...bár Niky lábfájása hirtelen elmúlt..és hát Kagomét se kellett igazán
biztatni.
A fiatal lány rengeteg ruhát felpróbált fölsőket,szoknyákat...mindenféle szabású és
formájú nadrágokat és kabátokat...az értékelőbizottság az önmagát Miss Americának
kikiáltó Niky és a "shoppingolás" közepe felé már félálomban lévő Inuyasha volt...bár
amint Kagome egy új ruhakölteményben jelent meg szemei azonnal felcsillantak.
Mire végeztek a lány teljes ruhatárát lecserélték...s Nicola szerint nagyon "cool" volt....s
most a hanyou következett...amit ő hála istennek nem értett meg... mármint itt arra
gondolok hogy a két nőszemély vagyis inkább csak Nicola hadjáratát öltözködése ellen.
Ugyanis Inuyasha nem volt tök süket...csak hát volt egy két probléma azzal hogy Niky
borzasztóan törte a nyelvet és ha végre valami értelmeset mondott akkor az vagy
érdekesen elnagyolt angol kiejtéssel vagy fantasztikus és természetesen a hanyou
számára érthetetlen angol szavakkal fűszerezve volt hallható...
Mire végeztek Inuyashának is legalább vagy két tucat ruhát vásároltak amit szerencsére
nem Nicola választott hanem inkább Kagome...de a fiú nem volt kibékülve a ruhákkal
főleg azzal hogy Miss America ragaszkodott hozzá hogy az egyiket azonnal vegye fel
mert ő nem bírja elviselni azt az ódivatú kimonót....
Ezzel az úttal a fiatalok egy időre megszabadultak Niky barátkozási vágyától és csak
magukkal kellett foglalkozniuk...
Amíg Kagome belevetett magát a tanulásba addig Inuyashának sikerült Souta lelki világát
feljavítani egy bizonyos átlagos szintre s ezzel kimondhatatlan örömet szerzett a
lánynak...és természetesen az egész családnak.A másik de annál érdekesebb dolog az
volt hogy a hanyou szinte az egész Romeó és Júleát fejből tudta és legtöbbször sikerült
is elpróbálni néhány jelenetet...bár ahogy Inuyasha egyre jobban megismerte a történetet
egyre féltékenyebb lett...de azért okkal gondoljunk csak bele ez a történet a világ egyik
legszebb és legismertebb szerelemes és romantikus története... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
