9. Fejezet – Egy szebb jövőért
Megjegyzés: A fejezetben akad egy elvétett célzás, amit úgy gondolom, meg kell magyaráznom. Nos ez csak feltételezés, vagy inkább az én képzeletem, műve, de úgy gondolom: Mivel az emberek egyre inkább benépesítették a földet és elnyomtak más fajokat, mint ahogyan ma is az álatoknál a felsőbbrendű démonok „nemi sejtjei” képesek voltak fejlődni és fogékonyabbá alakulni az emberekénél. Teszem azt a férfiak könnyebben nemzenek utódot és a nők könnyebben termékenyülnek meg. Tehát jobban is kell vigyázniuk. (De ez sajnos nem volt elég mivel a Rumiko asszony történetében a mai Tokióban nem élnek démonok.)
Tudom elég fura elmélet… ^^’
Lassan az utolsó ruhadarabok is eltűntek, s a két szerelmes mezítelenül ölelte egymást. Oly szorosan tartották a másikat, mintha az életük múlna rajta. Kagome úgy érezte elvesz a forró karok ölelésében, Inuyasha pedig csodálta az aprócska emberi lány minden mozdulatát.
- Készen állok – suttogta a hanyou vállaiba.
- Tényleg? – kérdezte s igyekezett nyugodtnak tűnni.
Kagome finoman biccentett, és egy lágy mosolyt küldött felé. Haját szétterítve hátradőlt az ágyon, igyekezvén felvenni a lehető legcsábítóbb pózt. De Inuyasha csak zavartan pislogott rá.
- Mit csinálsz? – kérdezte – Azt hittem, párosodni akartál velem…
- Mi? – nézett fel rá meghökkenve – Mit gondolsz mit csinálok? Gyere ide.
- Mért? – kérdezte bosszúsan, mire Kagome egy rosszalló pillantással válaszolt.
- Hogy szeretkezzünk, Baka! – morogta pirulva.
- Az ágyon? – húzta össze szemöldökeit.
- Igen! – kiáltott ingerülten. – Hol máshol?
- A padlón! – közölte, a földre mutatva. – Úgy ahogy korábban mögötted voltam… - kezdte, nyíltan, de a lány a szavába vágott.
- Mi?! – morgott, miközben ülőhelyzetbe tápászkodott. – Figyelj kutyus, eszem ágában sincs hagyni, hogy a földre vigyél engem, mint holmi… állatot!
- Mért nem? – szegült ellen. – Akiket láttam, mind olyan helyzetben csinálták!
- A démonok igen, de én szeretném látni az arcodat közben. Te nem akarsz látni engem?
Inuyasha magában számba vette a lehetőségeket. A dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogy elképzelte. Számtalan magányos éjszaka elképzelte, milyen lenne szeretkezni a lánnyal. Látta maga előtt sima fehér bőrét, törékeny testét, miközben négykézláb térdelve előtte minden apró ringásra felnyög. S ő igazán erősnek és dominánsnak érezhette magát közben.
De elég volt egy pillantást vetni társa arcára és tudta: jelenleg ez a lehetőség ki van zárva.
- Rendben –sóhajtott lemondóan.
Kagome túl makacs volt hozzá, hogy uralkodjék felette.
- Hogyan csináljuk?
- Tessék? Nem tudod? – kérdezte zavartan pirulva.
- Hmph! Soha nem néztem embereket közben! – morogta durcásan.
- Elég! – mérgelődött – ne legyünk gyerekesek!
„Meg tudod csinálni Kagome.” – gondolta magában, miközben mély lélegzetet vett – „Hatalmas démonokat győztél már le, ez sem lehet nehezebb.”
- Rendben, először is gyere ide – utasította.
Inuyasha nem bírt elfolytani egy kárörvendő mosolyt, de csak szótlanul bemászott mellé az ágyba.
- Itt vagyok. És most?
- Most gyere közelebb.
Inuyasha odaaraszolt a lányhoz, oldalt feküdt és fejét könyökére támasztotta.
- Jobb lesz, ha hamarosan történik is valami vagy el fogok aludni – figyelmeztette játékosan.
- Ne aggódj nem fogsz, amíg a testileg ilyen hmm… éber vagy. – ingerelte, miközben pillantása kacéran végigsiklott a hanyoun, megtorpanva egy bizonyos ponton, majd újra visszatérve a szemkontaktushoz.
Inuyasha zavarba jötten félrenézett, de a lánynak igaza volt. Nem tudta hogyan, de mintha hatalma lett volna fölötte, irányította őt. Szó szerint…
- Tehát mindketten itt vagyunk – mondta csendesen, miközben végigmustrálta társa meztelen testét – Mit csinálunk most?
- Ne játszd az ostobát! – morogta.
A köztük dúló hatalomharc, merészebbé tette mindkettőjüket. A hanyou kezéért nyúlt és kissé pirulva kebleihez irányította.
Inuyasha vette a célzást. A lány fölé kerekedett s kezeivel kényeztetni kezdte a puha rózsaszín melleit. Hüvelykujjaival izgatta jobb mellbimbóját, majd a másikat, végül egyszerre a kettőt, mire Kagome érzéki zihálással reagált és hátát boltozva közelebb nyomult hozzá.
Inuyasha orrát domborulatai közé fúrta, hogy beszívhassa az illatát, majd fejét mellkasára hajtva hallgatta az egyre szaporább szívverését. Közben lassan odább araszolt fejével és a szájába véve megkeményedett mellbimbóját nyelveivel nyaldosni, majd finoman szívni kezdte.
Kagome megint ívelt alatta s lágyan nyögdécselt, ahogy az egyre fokozódó vágyának bizonyítéka csepegve elöntötte a lábai közét.
A hanyou felsóhajtott az őrjítő illattól, de tovább kényeztette a melleit.
Cserébe a lány ujjaival a puha kutyafülek után kapott és dörzsölte őket.
Inuyasha lihegve behunyta szemeit és doromboló hangot hallatott.
- E…elég…oh… - nyögött.
Kagome kuncogott, majd elengedte.
- Nem tudok várni tovább – motyogta és egy forró csókba vonta a lányt, aki bátorítóan szétnyitotta lábait, mire a férfi elhelyezkedett közöttük, két könyökén támaszkodva.
Ahogy lenézett a szeretetet és vágyat sugárzó szemeibe, rájött, hogy Kagomenek igaza volt. Ez így sokkal szebb volt. Nem tudta megmagyarázni mért akarta ennyire magáénak…
Hosszú ideje ismerték egymást, nem emlékezett mikor kezdett érzéseket táplálni iránta, s mikor öntötte el az a fékezhetetlen vágy. A múltra gondolt és rá, megbabonázva figyelte, ahogy piheg alatta. Milyen törékeny, milyen tökéletes. Nem bánt meg semmit, így kellett történnie, se ha tehetné se alakítaná a sorsot.
Az övé volt, csak az övé…
- Mutasd meg hogyan – suttogta a fülébe.
Mire Kagome keze lesiklott közéjük, és odavezette őt a helyes területre.
Érezte a forró nedvességet, ami onnan árad, s ha lehet még szorosabban tartotta őt. Egy végső másodperc erejéig egymás szemébe néztek, hogy felkészüljenek arra, ami történni készült. Végül Inuyasha lassan előretolta a csípőét és behatolt. Egy ritmusra ziháltak, attól a meleg szoros érzéstől, ami körülvette férfiasságát, illetve a különös fájdalmas élvezettől, amint valami belépett a testébe.
- Ne légy feszült! – figyelmeztette – Lazulj el…
- Mégis hogyan? – lihegte bizonytalanul.
- Ha megfeszíted magad, sokkal jobban fáj. – suttogta.
- Ne magyarázz, csak csináld – kuncogott Kagome, a fiú hirtelen jött komolyságán.
- Nos, sikerült meg nevettetni, tehát jobban érzed magad… - morogta egy cinkos vigyorral, miközben újra mozgatni kezdte a csípőét.
Hat vagy hét lökés után, a lány már elfeledte az első kényelmetlen érzést. A teste gyorsan alkalmazkodott hozzá, s minden mozdulatnál bizsergő érzés futott végig rajta, ami lágy pihegést váltott ki belőle.
Ami a szerelmét illette, minden erejével igyekezett úrrá lenni elhatalmasodó szenvedélyén. Arcát nyakához fúrta, és forró csókokkal, majd apró harapásokkal halmozta el kedvesét. Később mikor megemelte fejét, hogy levegőhöz jusson Kagome nyelvével játékosan kényeztetni kezdte ádámcsutkáját, majd lefelé halad a kulcscsontjához.
Inuyasha egyre gyorsabban mozogott, mire társa köré tekerte karjait és lábait, megpróbálván minél mélyebbre húzni magában. Ragyogó testük együtt vonaglott gyöngyöző izzadtság cseppekkel vonva be őket. Kagome nyögve lihegett az élvezet habjaival viaskodva, a bizsergés egyre fokozódott rajta belül.
- Ah! – kiáltott lágyan, ahogy elborították a szökőárszerű hullámok. Válaszul Inuyasha is felnyögött, és homlokát társa homlokához szorítva, folytatta a mozgást.
Tudatán kívül érezte, ahogy a testük egyre inkább egymásnak feszül, de túlságosan el volt ragadtatva, hogy felfoghassa mi történik.
Inuyasha készült elveszteni a fejét, a beteljesülés érzése elárasztotta, ahogy Kagome belső izmai összeszorultak körülötte, és egyre keményebben folytatta, kiélvezve az utolsó semmihez sem fogható másodpercek érzését. De mielőtt diadalt arathatott volna az elméje eddig eltemetett részéből megszólalt emberi lelkiismerete, s akárhogy próbálta kirekeszteni a hangot, végül az legyőzte őt:
„Nem szabad kockáztatnod!” – győzködte a hang belülről.
„De igen!” – a féltékeny démon oldalában feléledt a birtoklási vágy. – „Meg kell jelölnöm! Ő az enyém!”
„Most nem lehet gyereketek, annak még nincs itt az ideje.” – esedezett tiszta elméjének utolsó foszlánya – „Csak félig vagy démon, de nem kéne kacérkodnod a youkai vér hatalmával”
- Oh basszus… - nyögött – „Rendben, rendben…” – s még épp időben határozta el magát, mert abban a pillanatban Kagome felsikított alatta, és az utolsó ellenállás is összetört. Gyorsan kihúzódott belőle, férfiasságát gyomrára helyezve. Mozdulata közben elgázolta a lány csiklóját, elérve annak végső beteljesülését. Ismét felkiáltott és társa hosszú ezüst hajzuhatagába kapaszkodva vonaglott alatta.
Inuyasha felordított, ahogy a tetőponton magja kilövellt a testéből, beborítva társa mellkasát.
Kagome érezte, hogy valami forró nedves csepeg a hasára, ahogy átvészelte az orgazmusa utolsó hullámait.
Felnézett Inuyashara, aki remegve zihált fölötte, miközben ezüst haja szemibe omlott. Kezével félretúrta a fürtöket, és édesen rámosolygott.
- Azt hittem, meg kell jelölnöd engem. – suttogta zavartan.
Inuyasha lekászálódott a testéről, miközben még mindig erősen zihált, melléfeküdve fejét a párnába fúrta és lehunyta szemeit.
- Basszus – motyogta. Ezek után ez volt ez első értelmes dolog, ami eszébe jutott. Soha nem élt át még ehhez foghatót.
Kis idő múlva, mikor mindkettejük lihegése alábbhagyott, a lányhoz fordulva kérdezte.
- Ezek után nem mész sehova, helyes?
Kagome feltápászkodott és egy párnával jó erősen arcon vágta.
- Most már bízol bennem? – kérdezte félig nevetve félig bosszúsan.
- Aha. Látod csupán erre volt szükség – motyogta nevetve, de hangját elnyomta a párna, így elvette arcától – Ha megengedted volna régebben, hogy megtehessem, megspóroltunk volna egy sor veszekedést.
- Hmm… - sóhajtott, játszott aggodalommal.
- Mi az? – kérdezte
- Oh, csak éppen azon gondolkoztam, hogy ezt el kéne mesélnem Mirokunak. Ti ketten szintén rettenetesen sokat veszekedtek mostanában és… - kezdte, de beszéde további részét elvágta az arcába érkező párna.
Valamivel később ahogy a meztelen Kagome hanyatt fordult az ágyban, érezte, hogy valami dörzsöli az oldalát. Kezével háta mögé nyúlt és kihúzta a kellemetlenségét okozó tárgyat, s rátalált az egész történetet elindító condomra. Egy pillanatig csak bámult az aprócska tárgyra, ami egyedül élte túl Inuyasha haragját, és amit végül nem használtak.
Fontolgatta, hogy visszaküldi Yukanak, egy üzenettel, hogy „Sajnálom, de ez kicsi”. Felnevetett, ahogy barátnői arckifejezésére gondolt, amikor megpillantanák a feljegyzést.
Nem, biztosan nem küldi el nekik, inkább megtartja emlékbe, hiszen ennek a jelentéktelenségnek köszönhet most mindent. Ahogy így elmélázott az álmában motyogó, forgolódó Inuyasha karjait köré tekerte. Kagome szorosan hozzábújt, és fejét szerelme mellkasára hajtva pihentette. Arra gondolt, mi mindent éltek át az elmúlt négy napban, valahogy visszagondolva hosszabbnak tűnt…
Annyi minden változott, de biztos volt benne, hogy egy sokkal szebb és boldogabb jövő elé néznek. Apró csókot lehelt az alvó hanyou homokára, majd mosolyogva becsúsztatta a kis négyzetes tárgyat a párna alá s ő is álomba merült.
10. Fejezet – Új kezdet
- Kagome! Megjöttünk! – Kagome hirtelen riadt fel álmából anyja kiáltására s hallotta a bejárati ajtó csapódását.
„Mi történt?” – töprengett – „Meztelen vagyok…” – jobbra fordította fejét és megpillantotta a szintén meztelen Inuyashat, aki hasán feküdve aludt a párnát ölelve.
- Oh, nem! – nyögött, miközben feléledtek benne a délután emlékei – „Mennyit alhattunk?” – de nem volt ideje tovább elmélkedni, hevesen rázni kezdte a szunyókáló hanyout.
- Ébresztő! Kelj fel! – sürgette a fülébe suttogva.
Inuyasha lassan magához tért és kábán pillantott a lányra.
- Mi…? É-én-én fent vagyok… Kagome? Mi tört… - ennyit sikerült kinyögnie, mert a következő szótagnál a ruháit kapkodó lány az arcába vágta vörös felsőjét.
- Mozgás! Öltözz! – utasította őrült módón rohanva, felé hajítva kimonója többi részét – Anya hazaért!
Inuyasha egy tűzről pattant parázs gyorsaságával felugrott s szitkozódva elkezdte magára kapkodni a nadrágját. Ügyetlenkedve sikerült felvennie az alsó ruházatát, amikor meghallották a kopogó léptek zaját a lépcső felől.
- Feljön! Siess! MENJ! – kiáltott Kagome azzal a fiú kezébe nyomta a Tetsusaigat és a maradék ruháit.
- Hová? – kérdezte zavartan.
- Ki az ablakon! – utasította egy gyors pillantással felmérve a helyzetet.
- De még mindig esik! – tiltakozott.
- Mióta érdekel téged ilyesmi? – morogta Kagome az ablak felé taszigálva a kétségbeesett hanyout.
- Félmeztelen vagyok! – ellenkezett továbbra is, de végül vonakodva fellépett a párkányra.
- Menj haza! – sürgette kiáltozva. – Reggel utánad megyek.
Abban a pillanatban valaki kopogott a hálószobaajtón.
Inuyasha habozva pillantott a zuhogó esőbe a házon kívül.
Kagome látva tétlenségét egy lökéssel kitaszította őt az esőbe, majd a sár ploccsanását hallva sietve bezárta az ablakot.
- Gyere be! – kiáltott bizonytalanul az ajtón túli látogatónak.
- Szervusz kedvesem! – köszöntötte a szobába belépő anyja – Minden rendben van…? –kérdezte finoman megbámulva kócos lányát és a vetetlen ágyat.
- Oh, persze Mama jól vagyok! – motyogta idegesen a lány. – Csak kicsit elfáradtam és szundítottam egy keveset.
- Biztos vagy benne? – érdeklődött tovább az anya. – Nyugtalannak tűnsz…
- Nem, igazán remekül vagyok – mondta Kagome hatalmas hamis mosollyal az arcán. – Épp most keltem fel, amikor megérkeztél és még kicsit bágyadt vagyok… gondolom. Ez minden.
- Oh, rendben kedvesem – sóhajtott kétkedő mosollyal a nő. – A vacsora hamarosan elkészül, le kéne jönnöd megteríteni.
- Igen Mama – hebegte boldogan Kagome, megörülve, hogy sikerült baj nélkül átvészelnie a kínos beszélgetést.
Mrs. Highurashi lassan megfordult és kilépett az ajtón. De még mielőtt lement volna egy utolsó gondoskodó pillantást vetett lányára.
- Oh, és még valami kedvesem! Kifordítva vetted föl a blúzodat.
*
A Sengoku korszakban az eső végre elállt.
Shippou kint játszadozott a megmaradt tócsákban, amikor megpillantotta a sáros ruháit cipelő szintén mocskos, félmeztelen Inuyashat.
- Mi a fene történt veled? – kérdezte a kitsune.
- Fogd be a szád! – mordult fel a hanyou, azzal hozzávágta ruháit a meghökkent kölyökhöz és elindult a közeli folyó irányába.
Shippou komoly harcot vívott a nedvességtől megnehezedett ruhákkal, de kíváncsiskodva követte a féldémont.
- beszéltél Kagomevel? – kérdezte.
- Hmpfh! – válaszolt Inuyasha, miközben meztelenre vetkőzött.
- Fogadok, hogy még mindig dühös rád. Ezért vagy csupa sár! – kiáltozott mindentudóan és ügyesen kitért a felé hajított kő elől. De végül úgy döntött jobb lesz magára hagyni a mogorva hanyout, amíg fürdik. Elindult megkeresni Mirokut.
Inuyasha derékig gázolt a tiszta, hideg vízben, hogy lemossa a sarat a testéről. Miután letakarította magát ujjait orrához emelte és mélyen beszívta az illatukat. A sár és a víz ellenére még mindig érezte Kagome felejthetetlen aromáját a karmai alatt. Ahogy a néhány órával ezelőtt történt forró pillanatokra gondolt máris melegebbnek érezte a víztől lehűlt testét. A haragja, amiért a lány kilökte őt az esőbe, hagyva, hogy egy sárgödörben landoljon szertefoszlott, amikor édes csókjaira és érzéki sóhajaira gondolt. Érezte a benne újra növekvő vágyat, de sajnos nem maradt ideje további gondolatokra, mert megérezte Miroku közeledtét. A legfőbb ellenségének sem kívánta volna, hogy felizgult állapotban kelljen találkoznia az átkozott szerzetessel.
- Á Inuyasha! – kiáltott Miroku, amikor kiért a tisztásra és meglátta fürdőző barátját. – Látom visszajöttél. Mond mi történt Kagomenél?
Időközben Shippou is megérkezett.
- Nos, sikerült – motyogta a féldémon. Reggelre vissza fog térni.
- Én nem hinnék neki Miroku – morogta a szerzetes kimonójába kapaszkodó kitsune. – Csupa sár és félmeztelen volt mikor megjött.
- Igazán? – kérdezte egyre inkább érdeklődve a férfi – Milyen érdekes… Mivel magyarázod ezt Inuyasha?
- Nem mindegy? – vágott vissza morcosan a hanyou. – Helyrehoztam, amit elrontottam és csak ez számít.
- Értem – mondta elgondolkozva a szerzetes. – Igazad van. Mindazonáltal, bevallom én kíváncsi lennék, hogyan sikerült elérned, hogy Kagome megenyhüljön. – kezdte ördögien vigyorogva.
- Perverz – hordta le Inuyasha, s közben kikászálódott a vízből.
Felsétált a sziklára, ahová Shippou a ruháit tette és kutyus módjára lerázta magáról a vizet, eláztatva két barátját. Magában vigyorogva konstatálta, hogy legalább olyan vizesek lettek, mint ő.
Elkezdte magára kapkodni a ruháit, amikor Shippou észrevett valamit.
- Mi történt a nyakaddal? – kérdezte ujjal mutogatva.
- Huh? – nézett rá döbbenten Inuyasha. Kezével körbetapogatta nyakát, de nem érzett semmi rendelleneset.
- Ott – ragaszkodott hozzá a kitsune – Olyan, mint egy horzsolás. Hé Miroku nézd meg Inuyasha nyakát!
- Mi… hé hagyjatok békén! – méltatlankodott a hanyou, ahogy a szerzetes vállainál lefogva félretűrte haját.
- Butaságokat beszélsz Shippou… Várjunk csak! – kiáltott fel meglepetten a szerzetes.
- Valamiféle harapásnyom lehet… - motyogta a kitsune miközben felugrott barátja vállára, hogy közelebbről is megszemlélhesse észrevételét.
- Valóban – kuncogott Miroku és egy cinkos mosolyt küldött a féldémonnak – Ha jól látom végre sikerült félretennetek az ellentéteket Kagomevel.
Arra számított, hogy Inuyasha azonnal felizgatja magát a megjegyzésen és dühösen kiabálva nagy jelenetet rendez, s ez általában így is történt volna.
Tehát el tudjátok képzelni Miroku mennyire meglepődött, mikor Inuyasha csak egy hatalmas önelégült vigyorral reagált.
- Talán – suttogta titokzatosan mosolyogva.
Hátat fordított döbbenten pislogó barátainak és mélyet lélegzett a feltámadt frissítő szellőből. Közeledett a tavasz.
Fejét a kiderülő ég felé emelte s a nevető Kagome arcát látta kirajzolódni a lenyugvó Nap sugaraiból, s úgy érezte végre az ő szíve is vele nevet.
VÉGE
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
