Narakuval harcoltak. Reménytelen volt a helyzet, mert csak Sango és Miroku volt talpon. Inuyasha az egyik közeli fa előtt feküdt eszméletlenül, Kagom mellette. Naraku lecsapni készült Sangora. Inuyasha éberedezni kezdett, mintha csak megérezte volna, hogy barátja veszélyben van. A szellemirtóány az utolsó pillanatban ugrott el a támadás elől. Naraku újabb csapást mért a lányra, aki úgy tűnt nem tud elugrani. de ekkor Inuyasha ketté vágta a szellembábut, éppen időben,mert már csak néhány méterre volt a gyilkos gyökér Sangotól. Inuyashának eszébe jutott kagome aki úgy próbálta megmenteni ő a gyökértől, hogy elé áll. Így viszont mind a ketten a fának csapódtak.Rémülten fordult hátra, de mikor látta
Kagome jól van melegség járta át  a testét. A lány felült, de furcsán érezte magát. A keze véres volt, ami eddig a hasán nyugodott.Ezt Inuyasha is észrevette, utána a tátongó várágst a lány hasán. Odaszaladt hozzá.


-Olyan furcsán érzem magam...Látom a sebem, de nem fáj semmim -gondolta, majd elájult


Inuyasha karjaiba vette a lányt és már ment is Kaede anyóhoz. Az anyó ellátta a Kagome sebeit, utána kiment beszélni a többiekkel.


-Nincs komoly baja, túl fogja élni. - közölte velük - Most hagyjuk pihenni, de azért Inuyasha, te menj be hozzá.Mintha a te nevedet suttogta volna.A félszellem bement hozzá. A lány még ébren volt. Leült mellé és megfogta a kezét.


-Minden rendben? -kérdezte Inuyasha és Kagome szemébe nézett.


-Igen azt hiszem... - mondta Kagome - De ez nem igaz! Még most sem fáj semmim és egyfolytában ékkőszilánkot érzek!Várjunk csak...


-Inuyasha! - kiáltott a lány - Hol az égkövem?


-Nyugodj meg! - próbálta nyugtatni az ideges lányt- Itt van nálam, mert
amikor nekiestünk a fának kiesett a nyakadból. Nézd! - és kivette a nyakából a
láncon lévő ékkődarabot.


Hhajnalodott mikor Kagome felriadt az álmából.Próbált visszaaludni, de ekkor naraku hangját hallota a fejében.


Parancsolóan szól neki:


-Állj fel és gyere ki a kunyhóból.


A lány nem tudta mi történik vele, de ekkor a keze és a lába magától
megmozdult.


-mi ez? - kiáltott volna, de egy hang se jött ki a torkán.


hirtelen elindult, ki a kunyhóból. ott kagura várta. De nem támadta meg csak odalépett hozzá.


Ekkor InuYasha is felébredt. Mivel megérezte Kagura szagát és kagome sem volt mellette a legrosszabbra gondolt. Kiszaladt a kunyhóból. Kagura meglátta InuYashát, kivette a tollat a hajából és elrepült Kagomével aki ez ellen semmit sem tett.


InuYasha utánuk akart menni, de eltűntek a messzeségbe.


 
                                                 *


 InuYasha visszaszaladt a kunyhóba és felébresztette a többieket.


-Hé ébresztő! Kagomét elrabolták! - kiabált InuYasha


-Hogy Kagomét elrabolták? - ismételte álmosan Miroku, és mikor eljutott az agyáig, hogy mit mondott már talpon is volt. - Hoogy?!! Kagomét elrabolták, és te csak itt állsz?


- Rád vártam álomszuszék! - gúnyolódott InuYasha


-De ki rabolta el? - kapcsolódott a beszélgetésbe Sango


-Kagura... /InuYasha/


-És, hogy nem hallottuk meg Kagome hangját? Érdekes... Biztosan leütötte... - gondolkodott magában Miroku - Igaz InuYasha?


-Hát...izé...aha... - nyögte ki végül a félszellem - Nem mondhatom el, hogy Kagome magánál volt és nem ellenkezett az elrablásában...


-Akkor indulás! - lelkesedett Miroku - Találjuk meg Kagomét és öljük meg Narkut!!!


-Rendben! Induljunk! /Sango/


Dél felé járt az idő, mikor egy erdőhöz értek.


-Szerintem ennünk kellene valamit... /Miroku/


-Igen, szerintem is! - helyeselt kissé bátortalanul Sango, mikor InuYashára nézett viszont megszakadt a szíve. A félszellem teljesen le volt törve Kagome elvesztése miatt...Jól ismerte ezt az érzést. Neki az öccsét rabolta el Naraku, de nem csak elrabolta, hanem azóta is manipulálja. Ha Kagoméval is ezt teszi akkor végük van... De majd nem összeesett már ez
éhségtől és a fáradságtól.


Mikor Miroku ötletét InuYasha meghallotta csak egy szót szólt:


-Nem!


-De InuYasha!


-Semmi de! kagome mindennél fontosabb!


-Szerintünk is de...


A mondatot már nem tudta befejezni, mert Sango közbevágott.


-Micsoda csodás hely - mondta, és átlépett a fák között.


Tényleg az volt. Egy csodálatos virágokkal teli réten állt Sango és ámuldozva figyelte ahogy a énekes madarak cikáznak az égen.


-Kagome várhat... - szólalt meg InuYasha és Sango után futott.


Mikor Miroku is utolérte őket lefeküdtek a fűbe. Beszívták az édes illatot és azonnal mély álomba merültek.


5-6 óra telt el így mikor Kagura megérkezett egy csapat szellemmel.


InuYasháék felébredtek.


-Jó reggelt! - gúnyolódott a szélboszorkány - Gondoltam rátok fér egy kis edzés!


-Ezt nevezed edzésnek? /InuYasha/


Egy pillanat alatt eltűnt.


InuYasha és Miroku gyorsan végeztek a szellemekkel. Most nézett a feélszellem igazán körbe. Már a hold is fent volt.


-Már este lenne? - tűnődött - Jaj ne! Lehet, hogy azóta Kagome meghalt. Nem, nem lehet...
 - és hirtelen ürességet érzett a szívében.


-Gyorsan, induljunk!  - sürgette barátait InuYasha


Elindultak tovább. Egy gyönyörű erdőhöz értek. Ezen viszont gyorsan átvágtak.


A szemük elé (na nem gyönyörű tisztás a szerk.) hanem kopár puszta
jelent meg.


-Ez lenne Naraku búvóhelye? /Miroku/


Kinyílt a kapu és Kagura lépett ki rajta.


-hol van Kagome? - ordította InuYasha


-Nyugalom jól van. de ti nem sokáig! - mondta azzal beszaladt a kapun


A többiek is bementek, de Kagura akkor már nem volt ott. De másvalaki igen. A hold megvilágította az arcát és mindenki felismerte.


-Ka...ka...kagome... / InuYasha/


-Igen Kagome... - lépett ki az udvarra Naraku


-Mit műveltél vele? - ordította InuYasha


-Oh, én semmit, csak egy kicsit manipuláltam... - nevetett Naraku


-Jaj, ne! Ettől féltem! - kiáltotta kétségbeesetten Sango


-Engedd el őt! /Miroku/


-Nem, még meg nem ölt titeket... - szólt Naraku - Öld meg Inuyashát! - parancsolta


Kagome elővett egy nyilat és lőtt. Ez súrolta a félszellemet.


-Pontosabban / Naraku/


-Igenis... /Kagome/


Lőtt...és talált. InuYasha holtan esett össze.


-A többit is! - parancsolta Naraku


De ekkor olyan történt amire nem számított...Kagome még egy nyilat vett elő, de nem Sangoék felé fordult, hanem Narakuhoz.


-Mit csinálsz? Ne! /Naraku/


Lőtt Naraku felé. (Azaz, Kagome „felébredt” a manipulációból.)


-Mi tört... -  A mondatot nem tudtam befejezni, mert meglátta a porban meglátta InuYashát és benne az ő nyilát - Ne...Ezt én tettem? - De nem érdekelte a barátai válasza, már rohant is a félszellemhez. - Ne Inuyasha! Nem hagyhatsz itt! - zokogta


-Kagome nem te tehetsz róla... - próbálta vigasztalni barátnőjét Sango


-De igen én! - Kiáltotta Kagome azzal elővett egy nyilat


-Mit akarsz azzal? /Sango/


Kagome nem válaszolt. Csak halkan ennyit suttogott:


-Inuyasha, szerelmem találkozunk a halálban! - azzal magába szúrta a nyílvesszőt. Rózsaszín járta át a testét, majd halott kedvesére hanyatlott.


Sango felállt és könnyekkel küszködve Mirokufelé hátrált.


-Ka...kagome - suttogta majd a szerzetes vállara borulva könnyekben
tört ki


-Valahogy Naraku megölését, nem két barát elvesztésével képzeltem el – suttogta Miroku, majd kimentek a kastélyból.

Oldal tetejére