Mindenki halott volt már. A Narakuval való csatában szinte az egész világ elpusztult. Kagome és Inuyasha szomorúan ültek. Kagome a Shikon-no-tamat szorongatta a kezében. Narakut megölték de mi volt az ára. Egy világ pusztulása. A szellemek szabadon gyilkolgatják a maradék falukat. A Shikon-no-tama Kagoméhoz került de megígérte Inuyashának hogy nekiadja, hogy szellem lehessen.
„Odaadjam vagy sem? Jól tudom, ha szellem lesz Inuyashából ígérhet bármit… Nem… Erre nem is gondolok. Inuyasha. Azt teszel, amit akarsz. Én szeretni foglak” –gondolta Kagome és azt nézte, ahogyan Inuyasha kijön egy házból, és unottan felsóhajt:
-Nincsenek túlélők. Mindenki meghalt.
-Rémisztő, ami történt. Narakut és az összes szellemet gyűlölöm. Gonoszok és mindent csak maguknak akarnak. Ok nélkül ölnek. Hogy lehetnek ilyenek? –Kagome szemében gyűlni kezdtek a könnyek, majd odaszaladt Inuyashához és átölelte.
Inuyasha is átölelte Kagomét. Hirtelen valami érzés fogta el. A szíve egyre erősebben kezdett dobogni. Huncut érzés fogta el. Minden testrésze bizsergett. Mire az egész testét ellepte az érzés Inuyasha már majdnem beleőrült. És mire egész testét elöntötte a bizsergés rájött, mit akar a teste mondani neki. Mélyen beleélte magát és rájött hogy igazat kell adnia az érzésnek. Különben sem tudna ellenállni neki.
„De hogy kezdjem? Mit tegyek először? Valami olyat kellene tennem, amitől fokozódik az érzés. De hogyan?”
Végül Inuyasha simogatni kezdte Kagome hátát, és egyre lejjebb cirógatta. Érezte, hogy ez, amit tennie kell. Most nem szabad a büszkeségére gondolnia. Gyáva, ha nem mutatja ki az érzelmeit. Szenvedélyesen megcsókolta Kagomét és hosszú percekig nem engedte el. Kagome testét is elárasztotta a bizsergés. A csókok közepette lehúzta Inuyasháról a kimonót, és simogatni kezdte a felsőtestét.
-Ígérem hogy jó szellem leszek…Ígérem…
Inuyasha benyúlt Kagome matróz fölsője alá és simogatni kezdte a szórakozás kedvéért ugyanúgy, mint Kagome. Amikor Kagome Inuyasha vállát kezdte simogatni akkor Inuyasha is Kagome vállát simogatta. Inuyasha már nagyon izgatott lett ezért Kagome lassan leeresztette a földre és ő maga Kagome fölé térdelt. Megint csókolózni kezdtek. A csók közben Inuyasha lehúzta Kagoméról az összes ruháját és Kagome is róla. Inuyasha szája egyszer csak lecsúszott Kagome ajkairól és a nyaka felé közeledett. A nyakát elérte de nem állt meg. Még lejjebb csókolgatta. Szinte már nem is csókolgatta, hanem nyalogatta de azért még csók volt. Már a hasánál tartott, amikor Kagome kicsit nyögött egyet. Inuyasha felnézett a lányra és látta rajta hogy teljesen ki van izzadva. A haja kócos volt és az arca piros. Nem azt a régi kislány Kagomét látta maga előtt, aki nem fél semmitől… Legalábbis nem mondja meg. Egy felnőtt és gyönyörű Kagomét látott. Belenézett mélyen a lány szemébe és félelmet vett észre benne. Próbálta megfejteni, hogy mi lehet a baj de, az eredmény megrémítette.
„Mintha… tőlem… félne… de miért?”
Kagome próbált hátrébb csúszni a fiú alatt. Óvatosan megfogta a Shikon-no-tamat és úgy nézett Inuyashára mintha egy rémet látott volna.Kagome hirtelen hátraesett és a kezéből kirepült az ékkő pont Inuyasha felé. Inuyasha elkapta, és hosszasan nézegetni kezdte. A szemében egy furcsa fény jelent meg. Forgatni kezdte az ékkövet a kezében. Inuyasha lassan felült de még mindig a követ nézte. A szeme már teljesen üres lett tőle. Szinte hallotta, ahogyan Midoriko és a szellemek szólítgatják. Midoriko arra ösztönözte, hogy dobja vissza Kagomének de a szellemek mást mondtak:
„Midoriko is csak ember. Az a lány, akit szeretsz ő is csak ember. El akarnak tántorítani az álmodtól. Olyanná akarnak tenni, mint amilyenek ők. Nem bíznak meg benned, hogy te jó szellem leszel. Azt a lányt nem érdekli, hogy te mit akarsz. Csak magának akar jót. És… egyszer úgyis itt hagyna. Akkor minek várni rá? Csak hagyd, hogy a valódi szellemek ereje átjárja a szíved…”
Inuyasha gyűlölettel nézett rá Kagoméra és vicsorogni kezdett. Kikyou jutott az eszébe.
„Elárultuk egymást. Gyűlöljük egymást. Kagome is ilyen. Hiszen a reinkarnációja –gondolta Inuyasha de felvillantak benne a Kagomével együtt töltött percek- Amikor megismertem. Amikor először átöleltem. A 16. születés napja, amikor a parkban sétáltunk. Amikor megfogtuk egymás kezét és megígérte, hogy örökké velem marad. Amikor először ember lettem és megsiratott. Amikor először megcsókoltuk egymást. Amikor megesküdtem, hogy megvédem. A 17. születés napja, amikor vidámparkba mentünk. Amikor bizsergés fogott el és a legszebb dolog történt meg velünk. Ezek nem lehettek csak a véletlen művei. Még azt is eltűrte, hogy Kikyouval találkozgatok. Nem bánthatom őt… De az ékkő… olyan szép…”
Inuyasha arcán egy mámoros mosoly jelent meg. Megint fényleni kezdett a szemében az ékkő. Inuyasha arcán megjelentek a méregcsíkok és a szeme is furcsa fényben izzott. A szemfogai is megnőttek kissé és a karmai is. A haja ezüstös fehéres színt vett fel. De valahogy… olyan nyugodt volt… Inuyasha ismét mosolyogni kezdett ugyanúgy, mint régen.
-Szia Kagome!
Kagome nem jutott szóhoz.
-Szia… -suttogta és már majdnem sírt az örömtől.
-Ugye hogy megígértem hogy jó szellem leszek?
-Megígérted és betartottad.
Kagome felsóhajtott és elhasalt a puha füvön. Inuyasha mellé feküdt és észrevette hogy kedvese elaludt. Még azért a fülébe súgta:
-Bízz bennem! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
