Az ősi Japánba vagyunk. A szellő lágyan cirógatja a fák ágait, közben pedig madarak csicseregnek. Minden szép és jó volt. Egyszer csak egy lány ment egy kút felé, utána pedig egy ezüsthajú, kutyafülű alak rohant.

• Kagome! Várj! – kiáltotta a fiú. – Nem úgy van, ahogy gondolod!
• Á nem? – fordult meg a lány. – Mond Inuyasha, teljesen hülyének nézel? A saját két szememmel láttam, mi történt! Te se vagy jobb, mint Miroku! Sőt, ha szabad kihangsúlyoznom TE SOKKAL ROSSZABB VAGY!!!!

Ez egy átlagos nap volt, ami mint mindig Inuyasha és Kagome veszekedésével kezdődött. Természetesen, Inuyasha most sem tudott ellenállni Kikyo csábításának. Csak pechjére Kagome pont meglátta őket.

• De Kagome….
• OSUWARI!!!!

Inuyasha megfejelte a földet Kagome pedig beleugrott a kútba. Inuyasha elkezdett átkozódni.

• Evért még megfitsetsz! Pfuj, pöhh! – morgott miközben a füvet és a földet nagyban köpködte.

Mikor sikerült feltápászkodnia, elment az Ezeréves Fához. Kagome is a Szent Fa alatt ült és zokogott. Inuyasha csak állt egy darabig, majd ő is leült a fa tövébe. Egyszer csak egy hang szólalt meg:

• Jaj, Inuyasha!
• Ka-Ka-Kagome? – kérdezte Inuyasha meglepve.
• Inuyasha teljesen összetöröd a szívemet. Bár szemtől szembe neked soha nem vallanám be, de féltékeny vagyok Kikyora! Amikor a karjaidban tartod, amikor azt mondod neki: Szeretlek! Istenem, mit meg nem adnék, hogy egyszer nekem is ezt suttogd!

Inuyasha teljesen elképedt. “Szóval Kagome szerelmes belém? Soha nem gondoltam volna! Eddig nem mertem neki bevallani, hogy nekem sem közömbös. Választanom kell! Kikyo vagy Kagome? Jaj Istenem, miért vagyok mindig én a nehéz helyzetekben. Kikyo nagyon régi szerelem, viszont már számtalanszor meg akart ölni. Kagome ilyet soha nem tenne, talán csak akkor, ha varázslatot mondanak rá. De a legtöbbször ő maga töri meg azt a varázst. Csakis miattam! Istenem, hogy ezt eddig nem vettem észre! Azonnal megkeresem, és bocsánatot kérek tőle! Remélem, megbocsát!”

Inuyasha elindult, de útközben még szedett egy csokor virágot. Beleugrott a kútba. Felugrott Kagome ablakához. Nagy meglepetéséra a lány nem volt egyedül. Ott volt Houjo is, Kagome iskolatársa. Mivel résnyire nyitva volt az ablak Inuyasha hallott minden szót.

• Kagome szeretnék tőled kérdezni valamit! – mondta Houjo.
• Igen? És mit? – kérdezte Kagome.
• Járnál velem?

Kagome meg sem tudott szólalni. Inuyasha nagyon nehezen tudta megállni, hogy ne ugorjon be és ne verje jól el a riválisát. Kagome egy kicsit gondolkozott “ Ha járok Houjoval egy életre elvesztem Inuyashát. Hiába másé a szíve, én akkor is őt szeretem. Nem szabad járnom Houjoval”

• Kagome? Kérdeztem valamit!
• Sajnálom Houjo, de mást szeretek. – sütötte le a szemét Kagome.
• Áh, értem. – szomorodott el Houjo. – Akkor én nem is zavarok.

Ezzel a fiú elment Kagome pedig leült az ágyra. Ekkor Inuyasha beugrott az ablakon. Kagome először szörnyen megijedt, de amikor látta, hogy Inuyasha az elfordult.

• Mit akarsz? – kérdezte közömbösen.
• Hát…..én….öööö ….. – rebegte Inuyasha.
• Ha csak ennyit tudsz mondani, vissza is mehetsz! – felelte Kagome és ki akart menni.

Inuyasha azonban elkapta a kezét.

• Várj egy kicsit! Én igazából bocsánatot szeretnék kérni, és ezt neked hoztam. – ezzel átnyújtotta a virágot.

Kagome bár vonakodva de elvette, megszagolta és elmosolyodott.

• Köszönöm szépen. – felelte halkan.

Inuyasha egyre közelebb ment hozzá és szenvedélyesen megcsókolta.

• De Inuyasha? Mi lesz Kikyoval? – szakadt ki Kagome Inuyasha karjaiból.
• Nem tudom. – sóhajtott a hanyou. – Szörnyű haragra gerjed, ha megtudja, hogy már nem szeretem. De akkor is szakítani fogok vele. Miattad! 

• Oh, Inuyasha… - suttogta Kagome és újból odabújt Inuyashához. – De lassan mennünk kellene.
• Rendben menjünk. – mondta Inuyasha és újra megcsókolta Kagomét.

A páros kézenfogva ment a kúthoz. Pár perc múlva már a középkori Japánba voltak. Bementek a faluba. Bár egy szót sem szóltak, mindenki tudta, hogy együtt vannak. Talán azért, mert szinte sugárzott róluk a boldogság….

Eltelt egypár hét. Kagome életében nem volt még ilyen boldog és talán Inuyasha sem. Minden egyes nap együtt voltak és szinte soha nem is veszekedtek. Egy nap azonban fordult a kocka. Felbukkant Kikyo. Ismét el akarta vinni magával Inuyashát, de a fiú átölelte Kagomét és szilárdan ellenállt.

• Sajnálom Kikyo, de már nem szeretlek. – mondta Inuyasha a miko szemébe.
• Hogy hogy nem? – kérdezte Kikyo. – Csak nem beleszerettél a reinkarnációmba?
• De, igenis beleszerettem, sőt ha tudni akarod az a tervem, hogy amint összegyűjtöttük az Ékkőszilánkokat, elveszem feleségül!
• Micsoda?! – Kikyo majdnem dobott egy hátast.
• Inuyasha! – ragyogott Kagome szeme.
• Ezt még megkeserülöd! – sziszegte Kikyo. – Megölöm a lányt, és a lelkéből ismét normális ember lehetek! Te Inuyasha pedig örökre velem maradsz!
• Azt már nem! – kiáltott Inuyasha és előrántotta a Tessaigát.

Kikyo Lélekrablói azonban megbénították. Kikyo Kagoméhez fordult, ám a lány kilőtt felé egy nyílvesszőt. Kikyo kitért előle, és ő is kilőtt egy nyilat. A lány alig tudott elugrani előle, súrolta is a kezét. Ám ekkor megállt, és egy belső hang elkezdett hozzá beszélni:

• Térdelj le, hunyd be a szemed, és erősen koncentrálj arra, akit igazán szeretsz!

Kagome engedelmeskedett, bár nem tudta, hogy ki beszél hozzá. Erősen koncentrált Inuyashára. Ekkor a lány körül hatalmas védőburok keletkezett, és visszaverte Kikyo minden támadását. Kikyo értetlenül nézett.

• Ez meg micsoda?! – kérdezte meghökkenve.

Kagome kihasználta Kikyo figyelmetlenségét, és kiszabadította Inuyashát. Egymás karjaiba omoltak, Inuyasha pedig letörölte Kagoméről a könnycseppeket.

Ekkor megszólalt egy férfi és egy női hang:

• A szerelem ereje.

Hamarosan fel is bukkantak. Inuyasha apja és anyja volt. A hanyou alig akart hinni a szemének.

• Anya? Apa? – kérdezte meglepődve.
• Igen, mi vagyunk. – szólalt meg Izayoi. Látom megtaláltad a szerelmet, sőt két lány is veszekszik érted. Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora szívtipró lesz a fiamból.
• De én csak Kagomét szeretem. – mondta Inuyasha fülig elpirulva.
• Látom, és ha kell az életed árán is megvédenéd. – mondta InuTaisho.

Ekkor Kikyo varázsnyila tört át. El is találta Kagomét, de a nyílvessző, mielőtt átfúródott volna a testén, a hátától kb. 1 cm-re megállt és engedelmesen leesett. Hamarosan Kikyo sikolya hallatszott. Ahol eddig a miko állt már csak egy kupac föld volt és hamvak. Kagome és Inuyasha döbbenten nézett. Végül Kagome szólalt meg:

• M-m-mi történt?
• Ez a szerelem. Megvéd minden ártó támadástól. – mosolygott Izayoi.
• És Kikyoval mi történt? – kérdezte Inuyasha.
• Felemésztette őt a féltékenység. – mondta InuTaisho. – hHát örülök, hogy megtaláltad az igaz szerelmet, fiam. De nekünk most már mennünk kell.
• Ég veletek! – kiáltott Inuyasha miközben nézte a távolodó szüleit.

Ekkor Kagome szólalt meg:

• Inuyasha, tényleg komolyan gondoltad…
• Azt, hogy feleségül veszlek? – fejezte be Inuyasha mosolyogva. – Hát, persze! Örökké veled akarok élni!
• Szeretlek Inuyasha! Teljes szívemből, és az minden vágyam, hogy melletted legyek, amíg csak élek!
• Én is nagyon szeretlek! És remélem örökkön örökké együtt leszünk!

Ekkor ajkuk hevesen összeért. Hosszú ideig voltak így egymás karjaiban. Végül Inuyasha felkapta “mennyasszonyát” és visszamentek a faluba. Még sok Ékkőszilánk várja, hogy megkeressék. De most már egészen más lesz minden. Sokkal jobb jövő vár rájuk egymás mellett. Úgy érezték, hogy ők egyek, s a másik nélkül hiányzik belőlük valami. Ez egy új, igaz szerelem kezdete…

THE END