1. Fejezet: Megsiratn�d?

A hideg szell� kegyetlen suttog�sa dermesztette meg a
leveg�t. A sz�raz falevelek nyikorogtak a fagyos
lehellett�l. Az eget elbor�totta egy s�t�t felleg, mi �ben
sz�j�val k�sz�lt elnyelni a napot. Sziszeg� s�t�ts�g
burj�nzott a leveg�ben, a messzi hat�r vid�keit m�r elnyelte
az �j. Egy n� �llt egy �p�let vir�gokkal d�sz�tett
kertj�ben. Nyirkos �s �ben volt az id�, nem lehetett l�tni
az arc�t, de valahonnan a s�t�t m�ly�r�l felragyogott egy
kegyetlen szem. A ruh�ja feh�r volt, mint a haja, mi lassan
lobogott a sz�l hull�maiban. Egy kisfi� ballagott el� a
h�zb�l. Fej�t les�t�tte, hogy annya ne l�ssa sz�gyenkez�
szemeit, mikben halv�nyan elfojtott k�nnyek derengtek. A n�
hangja kim�rt volt �s hideg:
-Sz�gyent hozol r�m fiam...
A fi� nem sz�lalt meg, tov�bbra is fegyelmezetten n�zte a
f�ldet �s pr�b�lta arc�r�l elrejteni a retteg�st, mi vacog�
l�bair�l k�szott fel:
-Sajn�lom...
N�h�ny perc, fenyeget� sz�net k�vetkezett, majd a n� sz�p
ajkai �jra elszak�tott�k egym�st:
-A sajn�lat nem el�g. Olyan vagy, mint ap�d.
A fi� szemeit becsukta, majd mikor �jra kiny�ltak egy
dagad�, s�s bubor�k n�tt rajtuk, mit pr�b�lt elfojtani. A
k�nnycsepp az �ll�ra csorgott, majd onnan le a f�ldre. A
leveg�t megr�zta a loccsan�s. Nem szabadna s�rnia. Nem
s�rhat! Nem teheti meg, mert nincs joga hozz�! A n� ragyog�
szemei hunyorogni kezdtek a s�t�tben. Egy paraszt dolgozott
a kertben. Verejt�kz� arc�ra r�m�lt �rny borult, mikor
megl�tta, hogy r�merednek. A n� homlok�n l�v� f�lhold
felragyogott, mik�zben kezeit lassan �s kim�rten
kiny�jtotta. Ujjai f�nyleni kezdtek. A paraszt kezei lassan
szedt�k a gyomot, majd eszm�letlen�l gyorsak lettek, amint a
p�nik g�rcsbe r�ntotta �ket. A fi� nem n�zett oda.
Tekintet�t elkapta, de f�lei nem tudtak elmenek�lni.
Hallotta a kegyetlen fr�cs�g�st, amint v�r�s cseppek
z�por�val telik meg a leveg�. A paraszt sz�ja kit�rult.
Ord�tozni k�sz�lt, de csak habz� hal�lh�rg�s hagyta el
ajkait, mik�zben �sszezsugorodott pupill�j�ban f�nyes ostor
t�kr�z�d�tt. A fi� s�rni akart, de az ostor most a feje
mellett suhant el, sz�tz�zva a dagad� k�nnyet, mi a dereng�
szemb�l k�sz�lt el�buggyanni. A n� hangja gonoszul suttogott:
-Megsiratn�d?
-Nem...
A fi� r�n�zett a holttestre. Nem szabad s�rnia. Nincs joga
hozz�! A n� sarkon fordult �s bement a h�zba. A sz�l lassan
suhogott tov�bb, fosztva a cseresznye fa vir�gait. Mintha
havazott volna...

2. Fejezet: Angyal

Inuyasha talp�t kiss� csiklandozta a h�, sz�re is fel�llt a
cs�p�, mennyb�l al�hull� h�pih�k miatt, de nem t�r�d�tt
vel�k. Nem izgatta a hideg, fel sem fogta a vacogtat�
�rz�st, tudata legm�ly�n is csak halv�nyan villant fel a
jeges kimer�lts�g, mert sz�m�ra semmit sem jelentett ez az
�nnep. B�multa a t�ncol� h�pih�ket, mik kergett�k egym�st a
sz�lben, mi fagyos l�legzettel csapott az arc�ba
meglobogtatva haj�t. A f�lszellem mereng�, s�rga szemeivel
meredt �jra az �gbolt hull�mz� f�tyol�ra. �rezte, ahogy egy
k�nnycsepp dagad meg a szem�ben, mi szinte j�gg� dermed.
Megt�r�lte szemeit. Nem akart s�rni. T�l b�szke volt hozz�.
N�h�ny percre a f�ldre s�t�tte remeg� tekintet�t, miben
�that�an ragyogott a h�.
-Any�m...-s�hajtott fel.
Kezeit ruh�ja al� t�rta �s b�r�t kezdte el masz�rozni, hogy
leperegjen r�la a hidegs�g. Nem akart bemenni Kagom��k
h�z�ba. Nem. Most csak egyed�l szeretett volna lenni. �jra
felderengtek benne a keser� eml�kek, anyja ugyanis kar�csony
napj�n halt meg. Szemeire mereng� �rny borult.
Saj�t mag�t l�tta, amint kisgyerekk�nt anyja meleg, szeret�
kezeire borul, majd vid�m szemekkel r�mered a n�re �s
szorosan �t�leli a ruh�j�ba csimpaszkodva:
-Anya, ugye mindig egy�tt maradunk?
-Egy�tt fiam.-mosolygott a n�, majd � is �tkarolta Inuyash�t.
-F�zol?-k�rdezte Inuyasha.
-Egy kicsit...
Izayoi pr�b�lta elrejteni k�nnyeit, mik ez�st�s patakk�nt
�nt�tt�k el arc�t.
Inuyasha megborzongott, amint visszagondolt erre. Tudta,
hogy anyja nem f�zik. Tudta, hogy mi volt az a g�rcs�s
r�ngat�z�s, de nem merte megk�rdezni, mert f�lt a v�laszt�l.
A fi� �jra elkezdte k�mlelni az eget. A menny habz� felh�ire
tekintett, miknek f�tyola m�g�l halv�ny f�nysug�r vetk�z�tt
ki. A szikr�z� f�ny hirtelen er�s�dni kezdett, annyira, hogy
Inuyash�nak el kellett kapnia a tekintet�t, mert m�r �gette
szemeit a tiszta, mennyei k�d. Mikor a hunyorg� sug�r
halv�nyodni kezdett �jra a felh�kre n�zett, majd remeg�
szemei a kavarg� h�pih�kre szegez�dtek. A sok milli� kis
darab, mintha valami alakot form�lt volna. Egy kecses,
szel�d testet, ki kit�rta simogat�, v�delmet ny�jt�
sz�rnyait. Inuyasha test�t el�nt�tt�k a h�pih�k. De a kis
csillagok nem voltak hidegek. Melegen simultak b�r�hez,
mik�zben megnyugtat�, �rtatlan suttog�s dallamk�nt s�v�tett
bele f�leibe. Nem �rtette a szavakat, de �rezte �ket. �rezte
a szeretetet benn�k. Inuyasha �jra a menny felh�i fele
tekintett, miknek habjaiba lassan belemer�lt a sz�ps�ges
alak, mik�zben m�g a t�volban kiny�jtotta kezeit a fi� fele
�s let�r�lte r�la az �des k�nnyeket.
-Mindig egy�tt lesz�nk.
Hirtelen �jabb k�z �rintette meg Inuyasha test�t. Amint
h�tra pillantott a fi�, Kagom�t l�tta meg. A l�ny csillog�
szemeivel Inuyash�ra meredt:
-J�ssz? K�sz a vacsora. Ugye nem akarsz megf�zni? Mi a baj?
-Keh...Semmi!-ki�ltott fel felh�borodottan a f�lszellem.
Kagome fej�t b�natosan lehajtotta, mire a fi� r�meredt �s
meg�rintette a kez�t:
-Bocs�ss meg.
A hull� h�pih�k f�ggy�nye m�g�tt egym�sra meredtek, majd
Inuyasha meg�llt �s mag�hoz h�zta a l�nyt megv�dve test�vel
a hideg lehellet�t�l. A fi� elmosolygott:
-Menj�nk...-azzal elindultak a h�z fele.
M�r �rz�d�tt a s�lt fens�ges szaga, m�r l�tt�k a
feld�sz�tett kar�csonyfa vid�m f�nyeit. De egyik csoda sem
�rt fel azzal, amit akkor pillantott meg, mikor h�tra
fordult utolj�ra. A menny f�nyei �jra megt�r�k a h�es�st.
Izayoi mosoly�t l�tta meg benn�k...

3. Fejezet: A meglep� h�r

A menny felh�i lassan ny�ltak meg. A nap szikr�z� sugarai
el�nt�tt�k a dombokat. Shippou furcsa, agg�d� szemekkel
Kagom�ra n�zett, majd az el�tt�k ballag� Inuyash�ra:
-Nagyon furcs�n viselkedik. Olyan halk. Mi b�nthatja?
-Nem tudom. Nem mondja el. Nem er�ltetem, ha nem akar
besz�lni r�la. Hogy telt a te kar�csonyod
Shippou?-mosolygott fel a l�ny.
-J�l. Miroku Sangot nyaggatta �lland�an, valamilyen aj�nd�k
miatt, de � nem akarta elfogadni. Azt mondta durva lenne egy
k�ly�k el�tt. Nem �rtem, milyen az az aj�nd�k, amit egy
gyerek nem l�that.-mondta kiss� s�rt�d�tten.
Kagome arc�ra halv�ny p�r sz�k�tt fel. Hirtelen Inuyasha
meg�llt. Haj�t csendesen lobogtatta a sz�l. Egy alak �llt a
f�k k�zt. Arany szemei csendesen szikr�ztak, mindegyik
f�nyben volt valami hideg par�zs, mit�l fel�llt a f�lszellem
h�t�n a sz�r. Sesshomaru lassan l�pett el�. A szellem
�rz�stelen szemeivel a p�rra tekintett. Shippou f�lelm�ben a
l�ny m�g� b�jt. Mintha jeges v�zzel �nt�tt�k volna nyakon,
Inuyasha fel�bredt a csendes �llapotb�l, amint �llkapcsa
d�h�dten remegett, mik�zben f�lelmetesen higgadt b�ty�ra meredt:
-Mit keresel itt?
-Meg�reztem a szagod.
-Mit akarsz? Gondolom nem az�rt j�tt�l, hogy boldog
kar�csonyt k�v�nj!-tekergett k�r�rvend� mosoly arc�ra.
-Az emberek �s a nyomorult kis �nnepeik t�k�letesen hidegen
hagynak. Any�d v�re folyik az ereidben f�lig-meddig.
Term�szetes, hogy te is vonz�dsz ezekhez a szok�sokhoz, de
nem kellene dicsekedned vel�k. Sz�gyent hozol ap�nk v�r�re.
-Bocs�ss meg Sesshomaru, de nem az �n hib�m az hogy te sz�v
n�lk�l j�tt�l a vil�gra.
-Meg�llek...
-Sokszor hallottam m�r ezt, mondj valami �jat.
Sesshomaru megindult. Rebben�s n�lk�li arccal v�gtatott a
f�lszellem fele, mik�zben f�ktelen keze kegyetlen
„grimaszba” torzult. Az ostor, mint egy tekerg�, v�rszomjas
k�gy� csapott fel a magasba, majd s�jtott le a Tetsuig�ra.
Inuyasha kiss� h�tra esett a nagy erej� t�mad�s miatt, de
nem h�tr�lt meg. A ragyog� ostor �jra lecsapott, olyan
er�vel, hogy a bel�le kipattog� szikr�k megcs�pt�k a fi� arc�t.
-Inuyasha!-sik�tozott Kagome.
A szellem el�r�ntotta a Toukijint. A kardok �d�zul
csapkodt�k egym�st. �ssze�tk�z�s�kkor �les, f�ls�ket�t�
sip�t�s hallatszott, mintha s�rtak volna, amint egym�st
marcangolt�k az er�teljes csap�sok miatt. Az ostor tov�bbra
is tekergett a szellem ujjai k�zt, mik fogt�k a kardot is,
mint egy �n�ll� �letet �l� k�gy�, ott suhogva Inuyasha feje
k�r�l, mintha meg akarn� harapni. A k�t k�zd� hamarosan
elt�nt Kagome l�t�ter�b�l, szemei is szinte csak k�t
egym�sba belekap� foltot tudtak kivenni. Ut�nuk szaladt. A
leveg� megtelt a s�v�t� kardok hangj�val. Sesshomaru most
ereje telj�ben volt. A l�ny �jra megpillantotta �ket.
Inuyasha egy kisebb szakad�k perem�n k�zd�tt a szellemmel,
alattuk befagyott t� t�tongott. A l�ny �szre vette, hogy a
fi� m�r csak v�dekezni tud, alig tud ellen�llni Sesshomaru
gyilkos csap�sainak, kinek fegyelmezett arc�ra most egy
apr�, el�gedett mosoly villant fel. A Toukijin a magasba
emelkedett, v�rszomjas peng�j�n megcsillant a nap.
-FEKSZIK!-sik�tott fel a l�ny.
Inuyasha a m�lybe zuhant. A kard c�lt t�vesztett. Jeges
csobban�s hangja t�lt�tte meg a leveg�t, amint a fi� �tt�rte
a j�gp�nc�lt. Sesshomaru csal�dottan hunyorogni kezdett.
Arc�ra vibr�l�, fenyeget� �rny ter�lt sz�t, amint penge�les
k�rmei ragyogni kezdtek. Hirtelen arany sug�r k�s�ret�ben
j�gdarabokkal telt meg a leveg�. A szellem l�t�ter�t
el�nt�tt�k a sz�thull� „cafatok”. Sesshomaru utat nyitott a
csill�g� v�z ragyog� f�tyola k�zt, de m�r elk�sett.
�ldozatai m�r elt�ntek.
-Hol vagy Sesshomaru nagy�r?-kiab�lta Jaken.
A kis d�mon szemei felragyogtak, amint megpillantotta
szeretett nagyur�t, de hirtelen a vid�ms�gt�l sik�toz� Rin
g�zolt �t rajta:
-Sesshomaru nagy�r!
-Rin...
-Sesshomaru nagy�r, mit csin�lt�l? Mi�rt hagyt�l �gy el minket?
-Volt egy kis elint�zni val�m...-azzal a szellem sarkon
fordult a l�nnyal �s Jakennel a nyom�ban.

Inuyasha a f�ld�n hasalt Kaede kunyh�j�ban. Verejt�kz� h�t�n
kisebb sebek t�tongtak, mik azonnal kezdtek beforradni.
D�h�s, �les tekintettel meredt maga el�, de az arc�n ragyog�
furcsa, fegyelmezett magatart�s nem t�nt el. Kagome vizes
ruh�val borogatta a fi� h�t�t, hogy leh�tse a verejt�kez�
izmokat, mik izgat�an hull�moztak ujjai alatt. A l�ny
gyeng�den megt�r�lte Inuyasha test�t selymes kezeivel, miket
pr�b�lt lenyugtatni, hogy ne kezdjenek el remegni a k�jes
v�gyt�l, amit az az �lvezet ny�jtott sz�m�ra, hogy ujjai
hozz� �rhettek a f�lszellem b�r�hez. De nem engedhetett a
m�mor�t� cs�b�t�snak. Sango �s Miroku is ott voltak, kik
k�v�ncsi szemekkel n�zt�k �ket, mik�zben a szerzetes
eltakarta Shippou szemeit. Kagome pr�b�lta elrejteni arc�r�l
a p�rt �s pr�b�lta elfojtani a szemeiben dereng� k�jt.
Inuyasha nem t�r�d�tt a l�nnyal. Mintha nem is �rezte volna
a l�ny k�nyeztet� kezeit, meredt maga el�, majd lassan
megsz�lalt:
-Az az �tkozott...Majdnem meg�lt.
-Ne t�r�dj vele.
-Sosem tanul. De f�lek, hogy egyszer nem fog hib�zni.
Kagome b�lintott. A l�ny ijedten �szrevette, hogy m�r puszta
kezeivel simogatja a fi�t. Kezeit gyorsan elkapta. A
f�lszellem tekintet�t a l�nyra szegezte:
-Mi a baj Kagome?
Hirtelen Kaede l�pett be a kunyh�ba:
-Att�l tartok nem sok id�t�k van a pihen�sre.
-Mi t�rt�nt Kaede any�?-k�rdezte Sango.
-Egy v�rszomjas szellem gar�zd�lkodik a k�rny�ken. �rtatlan
embereket m�sz�rol le, falukat tesz a f�lddel egyenl�v�. De
ez nem minden. Ami sokkal nyugtalan�t�bb az az, hogy a
szellem, az egyik t�l�l� elmond�sa szerint k��rtetiesen
hasonl�t valakire.
N�h�ny m�sodperc v�szj�l�, fenyeget� sz�net k�vetkezett,
majd Kaede �reg ajkai lassan elszakadtak egym�st�l. A sz�
f�lelmetes, kegyetlen hanglejt�ssel buggyant ki a sz�j�b�l:
-Sesshomarura...
-MI?-ugrott fel Inuyasha �k�lbe szor�tva kezeit.
-�regeket, gyerekeket, f�rfiakat, n�ket �lt meg. �rtatlan
embereket.
-Az a bolond. A t�rt�ntek ut�n? Egy�ttes er�vel legy�zt�k a
Souungat. Azt hittem dr�ga b�ty�m n�mi v�ltoz�son esett �t,
de ahogy a mond�s tartja, v�rszomjas, embergy�l�l� kuty�b�l
nem lesz �leb. Tudtam, hogy nem tagadja meg a v�r�t.
-De Inuyasha? Mi van, ha csapda?-k�rdezte agg�dva
Kagome-Lehet, hogy nem Sesshomaru a tettes, hanem...
Hirtelen halk ny�g�s hallatszott fel. A l�ny az ajt� fele
tekintett. K�t f�rfi egy s�r�lt harmadikat cipelt a v�ll�n.
A sebes�lt ruh�ja mocskos volt a v�rt�l, ami hossz�,
k�m�letlen t�cs�kban fr�cs�g�tt, jelezve azt az utat,
ahonnan j�ttek. S�padt arc�t lassan felkapta �s �veges
szemeivel Inuyash�ra meredt. Remeg� ajkai m�g�l habz� ny�l
csorgott al�, mibe v�rfagyaszt� v�r�ss�g is vegy�lt, mik�zben
nyelve m�g�l hal�lh�rg�st ny�g�tt:
-A f�.....hold.....Azo... a szeme..azo... a s�ga, hidegggg
szeei...
Inuyasha kirontott a kunyh�b�l �s az erd� fele vette az
ir�nyt. Kagome ut�na ny�lt, de nem �rte el. A fi� m�g
visszakiab�lt fel�j�k, miel�tt elt�nt volna a s�r�ben:
-Ne k�vessetek!

4. Fejezet: A v�rszomjas szellem

Akimoto vacogva fek�dt a lovasszek�r alatt. A n� verejt�ke
ragad�s, forr� masszak�nt hatolt a ruh�ja al�. Fogai
k�ts�gbeesetten kopogtak sz�j�ban, kezei tehetetlen�l
r�zk�dtak a f�lelem miatt, mik�zben remeg� szemeit, mik
k�nnyekkel teltek meg, a kerekek fele szegezte. Tompa
sziszeg�st hallott. L�tta, amint �ri�si karmok csap�dnak a
f�ldbe. Leveg�t sem mert venni, v�r�s�d� arca elfojtott
sik�t�s�t takarta el. Hallotta, amint a sz�rnyeteg morog,
majd a leveg�be szippant. Biztos megtal�lja, �s akkor
sz�tt�pi! Darabokra fogja t�pni! Fagyos csend k�vetkezett. A
sz�rny meg�llt, szimatol�s�t abbahagyta. A csendet kim�rt,
�hes sziszeg�s borzolta meg. Akimoto ruh�j�t nedves forr�s�g
�nt�tte el. Lassan elkezdett h�tr�lni, hogy ki tudjon t�rni
a szek�r m�sik oldal�n. K�zben a sz�tmarcangolt lovakra
tekintett. J� �g...Hirtelen a bestia f�rtelmes,
krokodilszer� pof�j�t a szek�r al� csapta �s rideg
h�ll�szemeivel a n�re meredt. A feyeget� �llkapocs az orra
el�tt csap�dott �ssze, de nem �rte el. A n�b�l k�ts�gbeesett
sikoly t�rt el�. A sz�rnyeteg sz�ja �jra kit�rult, el�ntve
Akimoto l�t�ter�t, ki m�r a fogakat se l�tta, csak a
tekerg�, h�sos nyelvet �s mag�t a l�ny gyomr�t. K�sz�lt
arra, hogy az agyarak belem�lyednek a h�s�ba, de hirtelen a
sz�rnyb�l f�jdalmas sip�t�s t�rt el�. A n� v�gre kijutott a
szek�r al�l. L�tta, amint a bestia holtan elter�l a f�ld�n
�s kig�badt, elv�r�s�d�tt szemeivel r� mered. Akimoto az
erd� fele tekintett. Feh�r haj� alak �llt a sz�lben. A n�
kezeit kit�rta, hogy k�sz�netet mondjon megment�j�nek,
mik�zben szemei h�l�s csillagokkal teltek meg:
-K�sz�n�m!
Az alak kiny�jtotta vibr�l� kezeit. Akimoto arc�ra fagyott
mosoly�r�l halk suttog�s hallatszott:
-Ne...

5. Fejezet: Inuyasha Sesshomaru ellen

Sesshomaru nyugodtan meredt maga el� a f�k �rny�k�ban.
Rebben�s n�lk�li, csendes szemeit Jakenre �s a j�tsz� Rinre
szegezte. A kisl�ny vid�man hanc�rozott a kis d�mon k�r�l,
ki kiab�lva pr�b�lta oktatni Rint. A l�ny nem t�r�d�tt a
goromba Jakennel. Rakonc�tlan l�baival k�r�ket �rt le, ut�na
a bokrok k�z� szaladt. Jaken ut�na loholt. Sesshomaru
fegyelmezett arc�val r�juk n�zett. A sz�l hidegen
meglobogott. A szellem rideg tekintet�t oldalra szegezte.
Inuyasha �llt vele szemben. A fi� sz�ja d�h�dten vicsorgott,
mik�zben elsz�nt kezeivel er�sen megmarkolta a Tetsuig�t.
Sesshomaru nyugodt hanggal megsz�l�totta d�h�s �ccs�t:
-A v�ltozatoss�g kedv��rt te keresel fel, hogy meg�lj?
-Fogd be! Rengeteg �rtatlan embert lem�sz�rolt�l, ideje
megfizetned!
Sesshomaru nem sz�lalt meg. Lassan fel�llt, kez�t
kiny�jtotta, mi fenyeget�en ragyogni kezdett. Inuyasha
ord�tozva megindult, fel�je csapva kardj�t:
-Most MEGHALSZ!
A f�nyes ostor sziszegve megindult �s k�r�lcsavarta a
Tetsuig�t. A f�lszellem szemeit egy pillanatra elvak�totta a
serceg� cs�p, mi elbor�totta a kardot, de nem sok ideje
maradt arra, hogy ezzel t�r�dj�n, mert Sesshomaru maga fele
r�ntotta az ostort vele egy�tt. A szellem visszah�zta a
ragyog� cs�pot �s el�r�ntotta a Toukijint. Inuyasha
megf�kezte l�baival Sesshomaru fele „zuhan�” tets�t, mert
majdnem a csillog� peng�be l�kte a szellem. A Tetsuiga �s a
Toukijin �sszecsapott. Mintha pattog� vill�mok csaptak volna
el� a k�t kardb�l, amint azok csattogva egym�snak �tk�ztek.
Inuyasha kiss� megh�tr�lt, mik�zben ny�lazva elki�ltotta mag�t:
-Sz�lborda!
A Tetsuig�b�l mindent �that� f�nyvihar robbant el�, minek
utj�b�l Sesshomaru k�nnyed�n kit�rt, ki a magasba dobta a
kardj�t. A f�lszellem egyik kez�re r�tekeredett az ostor, mi
sziszegve megfodorta a leveg�t, majd vonagolva a f�ldh�z
haj�totta. A szellem a leveg�ben kecses k�nnyeds�ggel
elkapta a kardot, minek peng�je fenyeget�en felszikr�zott a
nap vak�t� sugarai k�zt. Sesshomaru tekintete nyugodt volt,
de szemeinek m�ly�n csillogott a d�h, amint f�ld�n hever�
�ccs�re tekintett. A szellem megperd�lt a leveg�ben, ruh�ja
k�s�rtetiesen meglobogott a fagyos sz�lben. Sesshomaru
hal�los ny�lk�nt omlott al� a nap szikr�z� sugaraiban
f�r�dve kez�t magasba lend�tve a karddal:
-M�g mindig nem tudod hol a helyed...
A Toukijin �le belem�lyedt Inuyasha homlok�nak b�r�be,
felt�pve azt, mik�zben bel�le halv�ny v�r�ss�g csorgott al�,
v�gignyalva a fi� �ll�t, nedvess� t�ve a talajt. A Tetsuiga
remegve k�zd�tt Sesshomaru ellen. Inuyasha semmit sem
l�tott, csak a mindent el�nt� peng�t �s szeme sark�ban a
v�r�t, minek s�s b�ze az orr�ba hatolt. Inuyasha d�h�dten
ell�kte mag�t�l a szellemet, ki �jb�l neki rontott. A k�t
kard s�v�tve �jb�l egym�snak csap�dott. Sesshomaru fagyos
arc�n halv�ny mosoly k�szott fel:
-Te akarsz meg�lni? V�dekezni is alig b�rsz...
Inuyasha hirtelen a magasba ugrott. Sesshomaru k�vette. Egy
er�s mozdulattal el�ker�lt. A fi� l�baival elrugaszkodott a
leveg�ben, amint megr�gta b�ty�t, kinek kegyetlen szemei a
Toukijin szikr�z� peng�j�n t�kr�z�dtek.
-Sz�lborda!-�v�lt�tte el mag�t �jra Inuyasha.
Sesshomaru ism�t kit�rt a t�mad�s el�l el�gedett arccal
r�meredve a f�rad� fi�ra csendes szemeivel:
-Gyenge kis l�ny vagy....
-Olyan furcsa, hogy ez a gyenge kis l�ny m�r annyiszor
legy�z�tt!
Alig �rtek a f�ldre, feszes l�baik �jra elr�gt�k magukt�l a
talajt. A kardok csapkod�sa megt�lt�tte a leveg�t. Hirtelen
Inuyasha f�radtan a f�ldre rogyott. Remeg� kezeivel
megszor�totta a v�ll�t. D�h�s szemeit az ujjaira szegezte,
mik m�g�l a habz� v�r bugyogva t�rt el� meleg massz�ba
�ztatva ruh�j�t. Sesshomaru m�g�tte �llt p�r m�terrel. A
szellem lassan megfordult �s a fi�ra meredt. Inuyasha ny�gve
fel�llt. Kardja felcsillant a napf�nyben. A fi� elsz�ntan
fel�v�lt�tt:
-MEGHALSZ!
Hirtelen, mint valami mennyei csoda, a s�r� bokrok k�z�l Rin
futott el�. A kisl�ny kezeit a szellem l�ba k�z� fonta �s
tiltakoz�, dereng� szemeit Inuyash�ra szegezte, mik�zben
remeg� sz�ja m�g�l a k�ts�gbeesett szavak hatalmas s�lyk�nt
a f�lszellemre omlottak:
-Ne b�ntsd Sesshomarut!
Inuyasha megtorpant. Megd�bbentten a l�nyra tekintett. Rin
ord�tozni kezdett, majd fej�t Sesshomaru ruh�j�ba t�rta
el�llva k�nnyei �tj�t, mik csillogva t�lt�tt�k meg a leveg�t:
-Nem b�nthatod! Nem engedem! Nem engedem hogy b�ntsd!
Hirtelen Sesshomaru felkapta a fej�t �s arany szemeivel a
boz�t fele tekintette, mib�l Jaken h�rg� hangja halatszott.
A szellem a s�r�be rontott mag�ra hagyva Inuyash�t, ki
n�h�ny m�sodpercig m�g farkasszemet n�zett Rinnel, ki d�ht�l
hull�mz� szemeit r� szegezte, mikben megvet�s csillogott,
mintha egy f�rtelmes gyilkos el�tt �llt volna. Ut�na a l�ny
is elt�nt a bokrok k�zt. Inuyasha nem �rtette. Zavarodott
tekintettel ut�nuk tekintett, de hirtelen l�bait f�ktelen
zsibbad�s �nt�tte el, mi g�rcsbe r�ntotta verejt�kz� test�t.
Miel�tt minden els�t�t�lt volna el�tte, m�g megl�tta Kagome
ijedt arc�t, majd mindent eln�m�tott a csendet rikoltoz� semmi.

6. fejezet: A tal�lkoz�s

Sesshomaru s�rga szemeivel Jaknen test�re pillantott.A kis
d�mon �ben, �res szemeit a nagy�rra szegezte, sz�ja meg�llt
a lecsuk�d�sban, mik�zben bel�le elfojtott csend
rikoltozott, g�rcs�s kezeivel szorongatva a leveg�t. A
szellem halk szemeit a t�tog� s�t�ts�g fele szegezte, miben
feh�r �rny alakja v�lt l�that�v�. Az �ben s�r� feneketlen
m�ly�r�l kegyetlen szemp�r ragyogott fel �s egy v�r�s
f�lhold. Sesshomaru kezei fenyeget�en megroppantak, szemei
hidegen hunyorogtak. T�k�letesen higgadtak t�nt,
f�lelmetesen nyugodt tekintete nem �rulkodott f�lelemr�l,
pedig a szem�ben csillog� ragyog�s m�ly�n lapult
valami...Valami elfojtott �rzelem...
Nem s�rhat! Nem! Nincs joga hozz�!
A feh�r alak lassan k�zeledett, mint egy k�s�rtet. El�sz�r
feh�r ruh�ja vetk�z�tt ki az �jb�l, lobog� haj�val, ut�na
finom ajkai, v�g�l az �rzelmek n�lk�li arany szemp�r. Mintha
egy t�k�r el�tt �llt volna Sesshomaru el�tt. Az alak
v�rfagyaszt� tekintete, feh�r haja, a f�lhold a homlok�n
hasonl�tott a szellemre, egyetlen jelent�s dolgot kiv�ve. Az
idegen n� volt. Kez�ben Jaken megkaparintott botja vir�tott.
Sesshomaru el�vette a Tensaig�t �s les�jtott vele a halott
Jakenre. A kis d�mon felkapta tekintet�t. �rtetlen szemeit a
k�t egym�ssal szemben �ll� szellem k�zt ing�ztatta. Jaken
d�h�sen Sesshomaru fele mordult:
-Ez a bestia meg�lt nagyuram. V�gezz vele nagyuram ami�rt
orvul megt�madott �s elvette a botomat!
Sesshomaru szemei megrebbentek:
-F�lre Jaken.
A n� fagyosan megsz�lalt:
-R�g tal�lkoztunk Sesshomaru.
-Hayu...�gy tudtam r�gen meghalt�l...
-Hamisak a pletyk�k. Nem olyan k�nny� engem elpuszt�tani,
ahogy t�ged sem.
Jaken szemei kig�badtak. Csak most esett le neki a
d�bbenetes t�ny, hogy mi�rt hasonl�tott annyira a n�
Sesshomarura:
-Nagyuram! Ez nem lehet igaz, ez csak valami tr�kk. � a
te...A te?
-Igen Jaken...
Hayu hideg arc�n apr� mosoly t�rte meg a jeget:
-Olyan sz�p vagy mint ap�d...De elhagyott. Egy k�z�ns�ges
haland� miatt.
-Mit akarsz?
Hirtelen Rin rontott el� a bokrok k�z�l. D�bbent tekintet�t
a k�t szellem fele szegezte. Hayu kezeit lassan kiny�jtotta.
Karmai ragyogni kezdtek. Az ostor sziszegve takergett el�
bel�l�k, mint egy megb�v�lt k�gy� vonagolva csapkodva a
leveg�t. A n� jeges szemeit, mikre fenyeget� s�t�ts�g
borult, Rinre szegezte. A ragyog� ostor a l�ny fele kapott.
Rin kezeit maga el� kapta. Sikoltani se maradt ideje.
Hallotta, ahogy az ostor felhas�tja a leveg�t, de nem �rte
el. Hayu szemeiben par�ny d�bbenet csillogott. Sz�ja apr�,
csal�dott grimaszba torzult:
-L�tom nem csak k�ls�leg hasonl�tasz ap�dra...Sz�gyent hozol
r�m!-azzal a Rin el�tt �ll� Sesshomarura csapta �jra
ostor�t. A szellem nem t�ntorodott meg, mintha nem is �rezte
volna a csap�st. A n� ajkai m�g�l dermeszt� szavak gomolyogtak:
-De l�tom a hidegv�redet t�lem �r�k�lted...
Sesshomaru �s Hayu ostora n�h�ny pilanatra egym�sba
gabalyodott, majd k�l�nv�lva egym�sba csapott hideg villan�s
f�ny�vel bor�tva el a leveg�t. Rin ijedten kuporodott
f�lelemt�l megb�nult Jaken m�g�. Sesshomaru hirtelen el�re
r�ntotta kez�t. Hayu szemei kigubdtak a meglepetts�gt�l. A
szellem k�ny�rtelen ujjait a nyaka k�r� csavarta. A n�
gonoszul sziszegett:
-Mire v�rsz? �lj meg!
Sesshomaru fagyosan meredt r� anny�ra. Hayu hangj�ban
csal�dotts�g csengett:
-Gyenge vagy...Mint az ap�d...
A n� kit�pte mag�t Sesshomaru karmaib�l �s egy gyors
mozdulattal elvette t�le a Tensaig�t. Hayu a kardra meredt:
-A tiedet nem v�di var�zslat. Teh�t ez az
�r�ks�ged...Sz�nalmas...-azzal rideg szemeit Rinre
szegezte-�t megsiratn�d?
Sesshomaru megindult a n� fele, de nem tudta el�rni. Hayu
k�dd� v�lt, hangja visszhangozva hull�mzott:
-Nem mindent �r�k�lt�l t�lem...
A sz�l sz�rny�n szinte szel�den sz�lltak a szavak:
-Szem sosem l�thatja...V�gs� nyughely�t ki �rzi, titk�t soha
fel nem fedi...
Sesshomaru sz� n�lk�l sarkon fordult, mintha semmi sem
t�rt�nt volna. Pedig Hayu mag�val vitte a Tensaig�t �s Jaken
botj�t. Az es� k�v�r cseppekben esni kezdett...

Folytat�sa k�vetkezik.....